Uj Nemzedék, 1925. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
4 OROSZ NÉPDAL üvegmetszők 2 ó. 01 p. 20 mp., csomagolok 5 ó. 52 p. 52 mp., kőművesek 4 ó. 50 p. 50 mp., formázok 4 ó. 45 p. 10 mp., gépészek 6 ó. 23 p. 57 mp., szerelők 5 ó. 27 p. 53 mp., kovácsok 4 ó. 14 p. 54 mp., olajozok 5 ó. 34 p. 34 mp., elektrotechnikusok5 ó. 22 p. 16 mp., Érujavítók 4 ó. 31 p. 12 mp. Ilyen munkateljesítmény mellett érthető a hivatalos megállapításnak az az adata, hogy az oroszországi ipari termelés értékben alig éri el a 65 millió arany rubelt, nog a forradalom előtt, midőn csupán tizenkilencezerrel több munkás dolgozott, ugyanezekben az üzemekben az évi termelés értéke 173 millió rubelt tett ki. Nem csodálkozunk rajta, hogy ilyen „fényes termelési eredmények" láttára kétségbeesik Dzerjinsky, az ipari többtermelés előmozdítására kiküldött népbiztos és méltatlankodik, fenyegetőzik — a foradalom által száműzött munkaelvek ■vissza áltását követeli, önkényes távolmaradás: a „lógás“ munkanapok erőszakos lecsökkentésén, a napi munkaidő elpanamázásán kívül még harmadik ragály is pusztít az ipari munkások között, az orosz szaklapok megállapítása szerint speciálisan kommunista betegség, az önkényes távolmaradás, időelőtti eltávozás, „a lógás“. Soha sem teljes az üzem, mindig hiányzanak. Bár ezen a téren helyenként némi javulás észlelhető, a veszteség még így is óriási és egészében nem mutat állandóan javuló tendenciát. A Sarló és Kalapács üzemben 1924 júniusban a munkásoknak átlag 13% hiányzott, júliusban ez a szám 18.28%-ra emelkedett, majd augusztusban, némi csökkenéssel, 15.77%-ra szállott alá. Az Uj Hajnal üzemben 1924 júniusban 12,5%, júliusban 21.0%, augusztusban 20.5% volt az önkényes munkamulasztók száma. S így tovább még felsorolhatnánk vagy húsz üzemet. Tegnap én még szakács vótam Babot, lencsét kotyvasztottam. Már 700,000 korona havi részletre adunk Jó minőség# izlésos fcemiépyíH hálószobát Bútorgyári mintaterem DURU3 Rt. Vil., Nagydiófautca 3. s zám. vFvókócai*atnál,)BumouAsro! • hálók, ebédISii, / áron alul g S nrlszobákra vjr / 0 kiárusitfatnak Q | VI., Podmaniczi!Buba 14. sz. | • SfiSZéOfS ® G M schiiHja A BÚTOROK a kirpítolott O®» W B ^9? firsiben. — Vidékiek árjegyzéket kérjenek IV„ Váci-utca 64, Kans Ivor-utca 12. ÓRIÁSI NAPI 1 mmnm OLCSÓ ÁRON KAPHATÓ KÜLÖN C£GNYOMASSÁLIS PALLADIS KÖNYV. PAPÍR- ÉS ÍRÓSZER KERESKEDELMI R.-T.-nál V., HONVÉD UTCA 10 ---------------------------mml Ul Nemzedék Csütörtök 1925 január 1. ssBmESsSaurasmssatihm— Mi az oka ennek a borzasztó naplopásnak? A kényelmesebb henyélés, lustaság, mely szívesen fölülkerekedik a külső vagy belső erők által nem fegyelmezett emberben ! Smirnov, egy nagy orosz szövőgyárnak a termelő biztosa, általán nem számíthatnak. Mint Lomov panaszolja, „a tanoncok mindig ritkábbak és ritkábbak lesznek és az a veszély fenyeget, hogy a közeli jövőben egészen eltűnik a szakképzett kézműves.“ a munkások politikai ténykedéseiben és állandó politizálásában látja a lógás okát. A kommunista munkások, bár a kommunista törvények rendelkezései határozottan tiltják a munkaidő alatt intézik el politikai ügyeiket, a szervezkedéssel, a párt belső ügyeivel, a propagandával kapcsolatos munkáikat. Ezenkívül az államosított üzemekben szokásjogot nyert a közös mosdókban tartott politizálás. Minden rendelkezés ellenére kluboknak használják e helyiségeket a munkások. A szovjet hivatalos ipari és kereskedelmi szaklapja egyik őszi számában mondja el mindezt és követeli a „klubbok“ sürgős bezárását. A munka intenzitásának teljes ellanyhulása De az elharapózó naplopás járványa nem csak a munkanapok számát és a napi tényleges munkaidőt igyekszik a minimumra csökkenteni, hanem a munka intenzitását is teljesen leszállítja. A munkában töltött órák alatt sem folyik az az odaadó munka, mely egyedül biztosíthatja a termelés fentartását. A munkakedv ellanyhulásain kívül a szakmunkások egyre növekvő hiánya is hozzájárul a munkateljesítmény teljes leromlásához. Folytonosan heveslebedik a hozzá értő kéz és fej, szaporodik a politikai megbízott, az ellenőrző és segédszemélyzet. IT és chiller az orosz gazdasági szakmiarkból a megdöbbentő adatok hosszú sorát idézi. A helyzet javulására semmi kilátás sincs. Új szakmunkások kiképzésére egy- Hogyan fizeti a szovjet az ipari munkásait Az ipari termelés ilyen hatalmas csökkenése a szovjetberendezkedés első éveiben természetesen a munkások rendkívül kedvezőtlen anyagi helyzetével is kapcsolatos volt. Az 1920—21. évi bérek a békebelinek csak igen kicsiny százalékát tették s bár azóta e bérek átlag ötszörösükre emelkedtek, a kommunista ipari termelés mániásai a legtöbb helyen ma sem kapják meg békebeli bérüket. íme az Izvesztia-vak (216. sz.) és a szovjet munkavédelmi tanács félhavi, gazdasági folyóiratának (15. sz.) kétségbevonhatatlan adatai. Az 1920—21-ben megállapított béreket 100 százaléknak számítva, a munkabérek a következőképen emelkedtek: 1921-22- ben 135 százalék, 1922—23-ban 321 százalék, 1923-21-ben 190 százalék. Minthogy azonban az 1920—21-es alapbér rendkívül alacsony volt, a mai bérek az ötszörös emelkedés ellenére sem érik el az 1913-as béreket. A tényleges mai bér átlaga az 1913-as munkabérek átlagának csupán 67,6 százalékát teszi. Az élelmezési üzemekben ugyan fölülhaladják a háború előtti munkabéreket, de viszont a kőszénbányaüzemekben a békebeli béreknek csupán 47,8 százalékát érik el. E bérek 1920,21-hez, a szovjetberendezkedés kezdő éveihez viszonyítva valóban emelkedést mutatnak, minthogy azonban e viszonylag kedvezőbb anyagi helyzet ellenére sem javult meg a munkások munkateljesítménye, a szovjetkor- LUNACSARSZKY-OPERETT . . . Itt ötpercenként el lehetne válni, csakhogy egész nap sorba kell állni. Tildöltfeg-szanatóriunol !CíMusagot áUUdMOUKdepckti iftesitette az ifjuság a Károlypii jövedelmébő) A rmmsi nyilatkozata a dickszociális program egeid kérdéseiről » Az Új Nemzedék tudósítójától. — Amióta a Kúria most már jogerősen kimondotta, hogy a Károlyi-birtok jövedelme közcélokra fordítandó, mind több oldalról hangzik fel az óhajtás, hogy ezt a mesébe illő vagyont az igazi, nemes értelemben vett konszolidáció szolgálatában, a magyar egyetemi és főiskolai ifjúság képzésére, nélkülözéseinek enyhítésére fordítsák. Módot akart adni az Új Nemzedék arra, hogy ebben a kérdésben a közvetlenül érdekelt diákság is megszólalhasson, felkerestük a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetségét. .Vitéz Oláh Béla elnök a következő nyilatkozatot bocsátotta rendelkezésünkre. — Ez a hozzávetőleges becslés szerint körülbelül tizennégymillió aranykoronát ér a rajta lévő és hozzátartozó kigailanokkal. Ennek hozzáértő és becsületes gazdálkodással évenke int legalább nyolcszázötvenezer aranykoronát kell hoznia, amely körülbelül tizenhárom milliárd papírkoronának felel meg. Az ilyen összeg különösen, ha természetben áll rendelkezésre, okvetlenül elegendő arra, hogy segítségével meg lehessen szüntetni a diáknyomort, sőt véleményem szerint, ezenfelül a rokkantak és főiskolai testnevelés céljaira szükséges összeget is teljesen fedezni lehetne belőle. Milyen szép perspektíva tárul a szemünk elé — szomorú jelenben vakító álom —, látunk tizennyolcéves kortól felfelé is csillogó szemű, duzzadó izmú, erős tüdejű, piros arcú egyetemi ifjúságot, amely fegyelmezetten, céltudatosan ölti fel magára a tudomány vértjét, amely tanulhat nyugodtan, mert van lakása a diákotthonban, tisztességes ellátása a menzában, meg tudja szerezni összes könyveit, be tudja fizetni tan-, diját és vizsgadíjait, télen fűtött szoba vár rá, nyáron sportszerűen kiépített uszoda. — A Károlyi-birtok jövedelméből és a területén termelt „élet“-ből el lehetne látni az egyetemi hallgatóság élelmezését, hatalmas tejgazdaságot, lehetne csinálni, mely a Parádfürdő melletti tüdőbeteg-szanatórium beteg diákjait sejtené a gyógyulás előfeltételeihez. Fel kellene állítani egy nyaralótelepet is, ahol elejét vennék az ifjúság oly gyakori megbetegedésének. Mindezeket a szerveket részvénytársaság igazgatása alá kellene rendelni, melynek igazgatóságában helyet foglalhatnának a kormány, az egyetem képviselőin kívül az ifjúság emberei is. Csonka országunkban a statisztika szerint — mint ez egyébként is tudott dolog — a 24 éven felüli férfiaknak 153 százaléka analfabéta és csak 20 százalék végezte el a főiskolákat. Ezt a számot a legrövidebb tíz év alatt legalább is meg kell cserélnünk, az ilyen programot pedig csak kielégítő költségvetéssel lehet megvalósítani. Az egyetemi ifjúság a világháborúban, de a magyar kultúrtörténelem során máskor is mindig megmutatta, hogy a legtisztább forrása lehet a jövendőnek, az egyetemi ifjúság a mostani korszakban még jobban érzi, hogy reá elhivatottság, komoly feladat vár, az ifjúság minden szegénységében is görcsösen ragaszkodik felismert feladatainak eléréséhez, az ifjúság tanulni akar. A Károlyi-birtok rossz célokat szolgált a múltban, szolgáljon jót ezentúl, a Károlyi-birtoktónak kell helyzeti energiájánál fogva a magyar ifjúságot a magyar boldogabb, szebb jövendő bázisává emelni "akát a Károlyi-birtokot a magyar-ifjuságnak ispert OROSZ NÉPDAL De most már népbiztos vagyok Aláírok, akasztatok . . • mányzat nem csak, hogy a munkabérel további emeléséről kénytelen lemondani, de egyenesen leszállításukkal foglalkozik, mert az állam pénzügyi egyensúlya nem bírja el a rosszul prosperáló államosított üzemekre való ráfizetést. 1913-ban az ipari termelés értéke 5,621 millió arany rubelt képviselt s a kifizetett munkabérek összege 983 milliót, az összértéknek 17,5 százalékát. A mai termelés mellett a munkabérek 31 százalékot tesznek ki s a 1,415 millió arany rubelt képviselő egy évi termelést 442 millió munkabér terheli. A kommunista orosz szakmunkás mentalitása íme, ilyen a valódi képe annak az „orosz gazdasági fellendülésnek“, melyet a „Russie Nouvele“ jól fizetett agitátorai olyan nagy hangon és annyi tájékozzatianságra számító ravaszsággal hirdetnek, Parisban, Londonban, Nsew-Yorkban, Berlinben, Amsterdamban, Prágában és Moszkvában megjelenő „fényképes dokumentumokkal“ illusztrált, finom papíra folyóirataikban és többi propaganda-kiadványaikban. Az ipari válság őszi ankétjainak döbbenetes adatait nevi fordítják le idegen nyelvekre, nem közlik a külföldi sajtóval. És ahogy hallgatnak kifelé a kommunista ipartermelés csődjéről, éppúgy elnyomják azokat, a mélységből kiáltó hangokat, melyek az orvadipari munkás belsőanarehiáját, csalódottságát, kiábrándultságát, „mindenmindegy“ összetöröttségét panaszolják el és teljesen immorális elvadultságáttárják fel. Lomov és maga a Pravda is (szapt. e.) kénytelen elismerni, hogy az orosz ipari munkás lelkéből teljesen kipusztultak a régi értékek. Képmutató lett (a jellemzéséből valók a szavak), csak mímeli a munkát, nem tart fegyelmet, elvesztette öntudatát, elfásult, javíthatatlan munkakerülő. És a hozzá nem értő vezetés csak növeli a hibákat. A gyárak termelő biztosai folytonosan változnak, nem rendelkeznek elegendő szakképzettséggel s minthogy legtöbbször maguk is politikai szolgálatokért kerültek helyeikre, nem becsülik meg a közművek munkáját, folytonos politikai ellenőrzésükkel és igaztalan megkülönböztetéseikkel elkeseredést keltenek a munkások között, hor nem értésükkel* a sokszor változó uj, ■ ''■'lkezésekkel teljes fejetlenséget, teremtenek a munkaban. ...Tehetetlenek, ostobák jók– írja róluk a moszkvai kommunista hivatalos szaklap. mtromí Irugyárrt. MiftYAYSRYSEI Vill. ker., Rákóczi-uti 20. szám. Komplett lakás- és irodaberendelések, műbutorok. I Schiffer] 1 gépgyár § ! S., BerfiaEan-ufca 22. Kísérleti telep feltalálók részére. A vasipari kiállításon aranyéremmel kitüntetve. a| Elvállalja szerszámok, golyósprések, § 51 mindenféle tömegcikkek, szabadalmi 99 I g modellek stb. gyártását. Korcsolyák 19 élesítését gyorsan eszközli. .• r.|j Szabadalmak tökéletesítése.'■■■ i| lts$9 gofecnizMIepfi Telefon: J. 85-77.