Uj Nemzedék, 1926. november (8. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-03 / 249. szám

4 építészeknek, amely túlhaladja a megengedett temetői mértéket. A fehér, ruszkicai márvány­ból készült emlék 4—5 méteres oszlopai között ezek­d szép női alakot ábrázol, másfélszeres életnagyságban. A közel kétmilliárd koronába kerülő emlék három évig készen hevert egy kőfaragó műhelyben, míg azután a halott ér­demeiért sikerült kiszközölni a főváros tiltó határozatának megmásítását Impozáns és méreteiben hatalmas kiterje­désű családi sírboltat kapott ez idén Kasschik Jenő, a pesti nabob családja Bánffy Dezső báró síremlékével szemben. November elején avat­ják fel Molha Kálmán, volt fővárosi főügyész szép síremlékét Nagyobb méretű emléket kapott Gyenes László is a Nemzeti Színháztól és tisz­telőitől. Fabró Henriiknek, a gyorsírók neszto­rának díszes bromzmel­l­szobrot állítottak tiszte­lői. Kacsóh Pongrác, a János Vitéz szerzőjének emlékét egy furulyázó pásztoralakot személye­sítő szobor hirdeti. A téglalap alakú Kerepesi­ úti temető négy sarkán levő impozáns méretű mauzóleumokat annak idején a pesti patrícius családok vásárol­ták meg, közte a Bécsbe átköltözött Thall­­m­ayer család, amely meglehetős elhanyagolt állapotban tartotta team ezt a sírboltot. Mi­után Thallmayerék időközönként elszállították halottaikat, a sírbolt tulajdonjogát visszaadták a fővárosnak, amely az elhanyagolt sír­boltot renoválva, csontfülke-temetkezési hely­nek rendezi be. Mintegy kétszáz holttestnek csontmaradványit fogják itt fülkerendszerben kis gyermekkoporsókban elhelyezni. A nehéz gazdasági viszonyok miatt egyéb­ként alaposan megcsappant a kerepesi teme­tőben való temetkezés. Nemrég ugyanis a leg­olcsóbb sírhely árát 5 és fél millió koronában állapítottá­k meg. A szebb sarokhelyeken ezek öt-tízszeresét kell fizetni. Ebből a jövedelemből fedezik a sok ezer ingyenes temetést, amely a fővárosra hárul minden évben. Most üríttette ki a tanács a kőbányai oldalon fekvő negyven­hetes és negyvenyolcas parcellákat, ahová még a hetvenes évek elején temetkeztek. A főiskolai ifjúság, mint minden esztendő­ben, az idén is kivonult testületileg Kossuth és Deák mauzóleumához és megkoszorúzta szarkofágjukat. A nemzet két nagy halottjá­nak nyugvóhelyéhez vezető utakat hatalmas kandeláberok világították be. Késő estig né­gyes sorokban zarándokolt a nép a mauzóleu­mokba. De kijutott a virágteng­erből a többi nagy magyarnak is, akiknek örökre szóló hal­hatatlanságát bizonyítja az ősz minden virága, amelyet kegyeletes kezek hintettek sirkant­­jukra. Az est sötétségében egy-egy nevesebb halott sírját százan és százan álltak körül. Bésy Zol­tán vasárnap leplezett síremlékét, Kacsok Pongrác, Ady Endre és Blaha Lujza még jel­telen sírját a köszönik egészen ellepik. Si­mányi óbester, a legvitézebb magyar huszár fekete márványból faragott emlékén csak egyetlen szál őszirózsa díszíti. Az árkádsor vé­gén, az úttest közepén, Jókai sírja előtt két fáklya tüze lobogott és fekete gyászhuszár állt ért feszes vigyázz-állásban. Munkácsy Mihály monumentális emléke, apró, törpe, behorpadt mellű sír között áll. Ma a főváros hatalmas koszorúja ékesítette. Túl a halottasházon csupa frissen hantolt sir domborul. Egymásután következnek: Kör­­nyei, Tapolczai, Tanay Frigyes, Pethes Imre, Pentelei Molnár János, Gyenes László nyugvó­­helyei.­­Valamennyit koszorúk, virágok tömege borította. A fekete lepellel bevont Deák-mau­­zóleum lábánál Papp-Váry Elérném© sírját állják körül az emberek. Új Nemzedék Szerda, 1926 november 3. Az egységes párt gyászünnepet tartott Kossuth Lajos sírjánál Bod miniszter vezetésével az egységes párt elzarándokolt a Kossuth-mauzóleum­­hoz. Az emlékbeszédet F. Szabó Géza mondotta a mauzóleum feljáróján, több száz főnyi sokaság előtt." Elvitte a hall­gatóságát a magyar falu apró házacs­káiba, ahol a szép szoba falán mindenütt ott van Kossuth Lajos arcképe. Vándor­útra kelt az az ezer és ezer virágszál, amelyet a magyar nép tű­z ma arra a képre és idezarándokolt a nagy szabad­sághas sírjához, Kossuth Lajoshoz, aki páratlan mértékben tudta izzásba hozni a törvényhozás áldozatkészségét és a nép lelkesülését. A nagy harc után felrázta a Nyugatot, Európát, megmozgatta a ha­talmas Amerika közvéleményét, hogy rá­terelje a világ figyelmét a porba tiport magyar igazságra. Bent, a bolthajtásos síremlék félhomá­lyában tompa fényben ragyogott a re­­mekmivű márvány koporsó, ahol Kossuth nyugszik, felesége és fia, Kossuth Ferenc között. A koporsó lábánál helyezte el Csar­kács Géza pártigazgató az egységespárt hatalmas koszorúját. A képviselők ezután Bubinák Gyula sírjához mentek, ahol Platthy György mondott néhány kegyeletes szót Kubinek megbecsülhetetlen munkásságáról. Itt is elhelyezték az egyesgyspárt koszorúját. Gyászünnepet rendeztek a budapesti olaszok az olasz katonasíroknál A bud­a­pesti olasz követség és a budapesti olasz fascio tegnap délelőtt gyászünnepséget rendezett a Budapesten eltemetett olasz hősi halottak emlékére. Durini di Monza olasz kö­vet és Campana ezredes vezetésével gyüleke­zett délelőtt tizenegy órakor a rákoskeresztúri katonatemető olasz parcellájában a budapesti olasz kolónia és a követség személyzete. Elő­ször Campana ezredes mondott hazafias be­szédet, méltatva a katonák hősiességét. Utána Durini di Monza gróf követ tartott gyászbe­szédet, majd Cazari olasz lelkész imája zárta be a gyászünnepséget. Az olasz kolónia nagy hálával és elismeréssel látta, hogy az ünnepsé­gen Márffy igazgató vezetésével megjelentek a Berzsenyi Dániel-gimnázium növendékei és virágot hoztak az olasz katonák sírjaira. A farkasréti temetőben Derűsen mosolygó Mindenszentek napjának délutánja. A novem­ber eleji napsugár bágyad­tan simogatja végig a Vérmező gesztenyéinek elfakult levélkéit. Szemben, a Déli vasút olda­lán nagy az élénkség. Feketébe öltözött úri­­asszonyo­­, fejkendős anyókák, férfiak, kisgyer­mekek szoronganak végeláthatatlan hosszú sorban az iS-es villamos végállomásinál. A legtöbbnél virágcsokor, koszorú vagy gyertya van a kézben. Délután négy. Ott vagyunk a temető mel­letti útón. Mintha valami vásári sokadalomba jutott volna az ember. Sátortábor a környék. Halomban hevernek a fenyőfagalyból font, vagy csinált virágból készített koszorúk. Fe­héren virul a sajátos illatú rengeteg szomorú krizantém. Hangzik a kínálás: — Tessék... tőlem tessék ... virágot... ko­szorút ... gyertyát... Behömpölyög a tömeg a temetőkapun A harangocska kong, egyre kong. Kis fiúcskát te­metnek most. Kékszínü a gyászkocsi. Urnát őriz egy dísz­sapkás honvéd. A hősök temetőjének javára gyűjtenek. A nyüzsgő embersokaság elvegyül a temető ösvényein. Mindenki odasétál halottjának sír­jához, leteszi a koszorút, elhelyezi a virág­csokrokat s meggyujtja a szépen körülrakos­gatott mécseket. Lassan leereszkedik az alkonyat. Téveiről harang szól. A nyugatmagyarországi harcok hőse, Vámossy Tibor is a temetőben nyug­szik. 1921. október hatodikán esett el. A sírját fehér krizantém, piros pelegonia díszíti s zöld repkény fonódik a szoborra . . . A szentimrések a temetőben A pesti Főiskolai Szent Imre Kollégium if­júsága ma délben a kerepesi temetőben Sza­káll József volt kollégista sirját keresi fel. Itt Koszternitz József prefektus mond beszé­det, az énekkar pedig Koudella Géza dr. veze­tésével gyászdalokat ad elő. A hősi halottak­ról gyászdalokat ad elő. A hősi halottakról a temető keresztjénél emlékeznek meg, ahol Pracsek István joghallgató beszél. Ezután küldöttség koszorúzza meg Glattfelder Gyula Csanádi püspök édesanyjának és Martin Aurél egyetemi tanár nővérének sírját. Az elhalt vi­déki kollégisták sírját is küldöttségek koszo­rú­zzák meg. Réz-, vasbutor todronyásybetét Gyermekkocsi Str­aszt !* »Inótégé-Mil*CJEB K­yk­ábíl, VII.,Dohány lil rosz* r 'eeolcsóbb BlInn^SK nt» «. Tnt.i l. 184-l1 Papirkeresheü s!ie czonnnl levelin íöbb évi gyakorlatttd biró jó megjelenésű elérni!© leéli. Jelentkezés: V., Akadémia-utca 10. számú üzletben déli 12-től 1-ig. A Tisza-ünnepen fass­ázsdl hatalmas beszédben harcait az nternacionalizmus elsen és a társadalom bekevert — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Megindító ünnepség keretében áldozott a Tisza István Társaskör vasárnap dél­után hat órakor Tisza István gróf emlé­kének. A Tisza István Társaskör nagy­terme zsúfolásig megtelt az ország elő­kelőségeivel s a közönség nagy részének már csak a nagyteremhez vezető folyosón és előszobában jutott hely és onnan hall­gatta Berzeviczy Albert, valamint Vass József népjóléti miniszter megrázó és mélyen szántó szavait, amelyben Tisza István gróf hatalmas egyéniségét mél­tatták. A megjelentek között ott láttuk: József királyi herceget, Anna királyi herceg­asszonyt, József Ferenc királyi herceget, Berzeviczy Albert, Lukács László, Balogh Jenő v. b. t.-kat, Bethlen István gróf mi­niszterelnököt, Szcitovszky Béla belügy­minisztert, gróf Csáky Károly honvédelmi minisztert, gróf Széchenyi Emil és Lu­kács László v. b. t.t.-kat, Zsitvay Tibort, a nemzetgyűlés elnökét, Szász Károly, Je­­kelfalussy Zoltán, Vojnits Sándor bárót, Bartóky József, Szinnyey Merse István, báró Harkányi János, Madarassy Gábor, báró Skerlecz Iván, Némethy Károly, Hazai Samu báró, Teleszky János, Beöthy László, Wlassics Gyula báró, Kálmán Gusztáv, Bernáth Géza v. k. t.t.-kat. Pe­kár Gyula, György Endre, Horthy István lovassági tábornok, Kállay Tibor, Jánky Kocsárd hadseregfőparancsnok, a székes­­főváros képviseletében Ripka Ferenc dr.. Lieber Endre tanácsnok és Némethy Ká­roly tanácsjegyző, Fráther Jenő és Sár­kány Jenő altábornagyok, Ujfalussy Gá­bor tábornok, gróf Wenckheim László, Soós Károly ny. miniszter , gróf Teleki Pál, Tótváradi Asbóth István tábornok, Perényi Zsigmond báró, Mándy Sámuel, Móser Ernő, Lukács György, Varga Gá­bor, Szilágyi Lajos, Kovács Nagy, Sándor, Erdőhegyi Lajos, Biró Pál dr., Éhn Kál­mán, Dréhl Imre, Urbanics Kálmán, Bes­senyei Zénó, Karaffiát Jenő, Görgey Ist­ván, Gräfl Jenő, Csontos Imre nemzet­gyűlési képviselők, dr. Papp József, az ügyvédi kamara elnöke, Mikszáth Kál­mán és Széll József főispánok, vitéz Fö­­mötör József, vitéz Fábry Kálmán, Sze­­pesházy Imre, Daróczy Aladár, dr. Mar­ton Pál, dr. Chorin Ferenc, dr. Posch Gyula,Horánszky Lajos, Horánszky Nán­­dr, Vargha Gyula dr. ng. államtitkár, Horvát Elek, Lőrinczy György, Fazekas Ágoston, Szenessy Aladár, báró Natorp Tivadar, Kőszeghy Sándor, Niamesny Mihály, Tóth László dr., Czobor László, Mattyasovszky György é® még igen so­kan. A Tisza-család részéről Rakovszky Ivánné,­ gróf Tisza György és Rad­­vánszky Béla báró jelentek meg. Az emlékünnepélyt Berzeviczy Albert, az Országos Tisza István emlékbizottság elnöke nyitotta meg. A igazságérzet visszatérésével tetted a Tisza-kultusz­ t A hódító erő, mellyel ma a Tisza István emlékének varázsa a nemzet mind szélesebb rétegeit kapcsolja egybe, nem­csak jóvátevése akar lenni történetünk egy nemes alakján az ő kora által el­követett igazságtalanságnak. Mélyen rejlő vonatkozást látok a Tisia-kultusz győzelmes terjeszkedése és a ma európa­­iiéhe lábbá­ taposott igazság uralmá­nak visszaállítására irányuló, mind ellen­állhatatlanabb erővel előretörő szellemi áramlat között. — Ámitás volt a Wilson tizennégy pontja, mely a központi hatalmakat a fegyver letevésére indította. Ámitás volt a hábo­rúban való bűnösség és az azért való fe­lelősség axiómája. Ámítás volt, amit a népek önrendelkezési jogáról, az elnyo­mottak felszabadításáról, a polyglott or­szágok helyett létesítendő nemzeti álla­mokról beszéltek. Ámítás volt az, amit a legyőzötteknek vigasztalásul ígértek, a határok majdani kiigazítása és a kisebb­ségek jogainál a nemzetközi védelem alá helyezése; és ámításnak bizonyult eddig az általános lefegyverzésnek az az ígé­rete­se, amelynek fejében a legyőzött ál­lamokat valósággal lefegyverezték, s őket fegyveres szomszédaik önkényének szolgáltatták ki.­­ Az ámítások e nagy rendszerébe egé­szen beleillett az a rágalomhadjárat, amellyel ellenségeinknek talán sok eset­ben öntudatlan segítői nálunk. Tisza Istvánt előbb a hatalomról leszorították, azután védtelen, üldözött vadként szol­­gáltatták ki végzetének. — De amint nálunk már ma tisztán világos előttünk a Tisza Igazságának fénye, úgy dereng Európában is az út­ban levő igazság fölkelő napja, amelynek fényében fog csak valósággá válni a né­pek, békéje és világrészünk jóléte. Berzeviczy Albert nagy tetszéssel foga­dott beszéde után dr. Vass József nép­jóléti és munkaügyi miniszter emelkedett szólásra és a többi közt a következő ün­nepi beszédet mondotta: — Tisza István életében a strófák és antistrófák szakadatlanul hangzottak­, de feltámad bennem az a kérdés, miként van az, hogy a legutóbbi magyar politikai tör­ténelemnek legnagyobb és legtöbbet gyű­lölt alakját a nemzetnek mindig szélesebb és szélesebb körei iparkodnak körülvenni. A magyar nemzeti társadalmi gondolat, amely elbukott 1918 október 31-én, vezé­rét őrzi ösztönszerűen gróf Tisza István­ban és éppen ez az ösztönös megérzés az, ami feléje hajlítja az egész nemzet kegye­letét és megemlékezését Beszéde további folyamán mélyrehatóan ismertette Tisza István politikájának okait és lenyűgöző elmeéllel fejtegette államférfim nagyságát, majd nagyjában a következőket mondotta: Az a politikai aréna, amelyen ő műkö­dött, összeomlott, egészen más politikai porond nyílott a magyar nemzet társa­dalmi és politikai élete részére. Olyan korszakba mentünk bele, amelyben sajog a lelkünk óriási veszteségeink miatt. És jóllehet, soha nem volt még a nemzet egységére és egyetértésére annyira szük­ség, mint éppen ezekben az időkben, azt kell megállapítani sajga és fájdalmas szívvel, hogy a régi magyar stílus megint kezd erőt venni a nemzeten. — Irányok ütköznek össze egymással, amelyek a magasabb egységbe való egy­­betartozandóságukat nem érzik át, szaka­dékok támadnak a nemzetben. A társada­lom maga, amely ellentétektől feszül ugyan a maga természeténél fogva, de a nemzeti gondolatban egységes kellene­­hogy legyen, olyan ellentétekkel dolgozik, amelyek károsak és a nemzet,­ormiét 1° gyasezák. Lövészárkokról régen hallot­tunk már, betemetődtek a harctéren, de vájjon nem ástak-e új lövészárkokat a társadalmi és nemzeti élet terén, vájjon nincsenek-e a régi, a harctéren felgöngyö­lített és elrozsdáso­dott drótsövények­ helyett megint drótsövények keletkező­ben a nemzet társadalmi életében. (He­lyeslés.) — Ne lövöldözzünk magyar a ma­gyarra. Drótsövények, lövészárkok éve le­gyenek a magyar társadalomban. (Viha­ros éljenzés.) Ne legyen senki, aki el­hagyatottnak érzi magát és ne tűrje a magyar nemzet azt, hogy a magyar munkásság részére embe­rek külön világot építsenek, amely más eszmék után indul, amely idegen a magyar nemzet egyetemes világától.­­ A magyar munkástestvérek értsék meg azt, hogy ők ebbe a nagy nemzeti egységbe tartoznak bele és ez a nagy nemzeti egység a munkálója az ő javuk­nak és ennek következtében külön vilá­got, ideológiát, hazát, törekvéseket és célkitűzéseket ne teremtsenek és alkossa­nak maguknak. (Helyeslés.) — Ez a nagy magyar unió gondolata, amelyet én meghirdetni kívánok gyenge meccsesem lángjánál a gránitóriás lábai­nál az én magyar nemzetem felé. A nem­zeti egység gondolatának hőse és vezére volt Tisza István, s éppen ezért áramlik feléje a nemzeti módon gondolkozó ma­gyarság minden szeretete, könnye, gyásza, reménysége és öröme. — Tisza István szive porrá vált, hi­deg kő fedi a geszti sírboltban. Ha invokálom, hívom őt, nem azt vá­rom, hogy dobogó léptei alatt megrecs­­esenjen a parkett és belépjen valamelyik ajtón, hanem úgy érzem, hogy itt van köztünk a lelke, szúrós, hatalmas szeme ránk tekint, akik megemlékezünk róla és akik vívódunk, vergődünk a magunk problémáival, amint vergődött ő akkor a magáéival; itt van köztünk és azt kí­vánja tőlünk, hogy itt maradhasson köz­tünk. — Numen adsid­ Itt legyen köztünk annak a munkának folytatásában, a­melyért ő meg tudott halni, meg tudott semmisülni, amelyért a tragikus feszült­ségnek egyetlen véres áldozata lett, s amely után elhanyatlott nemzete sorsa, s akkor úgy érzem és úgy látom, hogy Tisza István szelleme fenn az örökkévaló­ság sziklájára támaszkodva és itt közöt­tünk is Isten felé tekint és a maga cikor­­nyátlan, egyszerű, mélységes és bensősé­ges érzésével azt mondja, amit halála előtt két héttel írt egy valamilyen aprós ügyben hozzáforduló szegény özvegyé asszonynak a levele végén: „Vigasztalód­! ’ék édes­aúgom, ha nem is teljesülheti mindjárt kívánsága, rajtunk Isten szemel és Isten áldja, óvja és verje szegény Ha­­­zánkat!“ ."

Next