Uj Nemzedék, 1926. november (8. évfolyam, 249-272. szám)
1926-11-03 / 249. szám
4 építészeknek, amely túlhaladja a megengedett temetői mértéket. A fehér, ruszkicai márványból készült emlék 4—5 méteres oszlopai között ezekd szép női alakot ábrázol, másfélszeres életnagyságban. A közel kétmilliárd koronába kerülő emlék három évig készen hevert egy kőfaragó műhelyben, míg azután a halott érdemeiért sikerült kiszközölni a főváros tiltó határozatának megmásítását Impozáns és méreteiben hatalmas kiterjedésű családi sírboltat kapott ez idén Kasschik Jenő, a pesti nabob családja Bánffy Dezső báró síremlékével szemben. November elején avatják fel Molha Kálmán, volt fővárosi főügyész szép síremlékét Nagyobb méretű emléket kapott Gyenes László is a Nemzeti Színháztól és tisztelőitől. Fabró Henriiknek, a gyorsírók nesztorának díszes bromzmellszobrot állítottak tisztelői. Kacsóh Pongrác, a János Vitéz szerzőjének emlékét egy furulyázó pásztoralakot személyesítő szobor hirdeti. A téglalap alakú Kerepesi úti temető négy sarkán levő impozáns méretű mauzóleumokat annak idején a pesti patrícius családok vásárolták meg, közte a Bécsbe átköltözött Thallmayer család, amely meglehetős elhanyagolt állapotban tartotta team ezt a sírboltot. Miután Thallmayerék időközönként elszállították halottaikat, a sírbolt tulajdonjogát visszaadták a fővárosnak, amely az elhanyagolt sírboltot renoválva, csontfülke-temetkezési helynek rendezi be. Mintegy kétszáz holttestnek csontmaradványit fogják itt fülkerendszerben kis gyermekkoporsókban elhelyezni. A nehéz gazdasági viszonyok miatt egyébként alaposan megcsappant a kerepesi temetőben való temetkezés. Nemrég ugyanis a legolcsóbb sírhely árát 5 és fél millió koronában állapították meg. A szebb sarokhelyeken ezek öt-tízszeresét kell fizetni. Ebből a jövedelemből fedezik a sok ezer ingyenes temetést, amely a fővárosra hárul minden évben. Most üríttette ki a tanács a kőbányai oldalon fekvő negyvenhetes és negyvenyolcas parcellákat, ahová még a hetvenes évek elején temetkeztek. A főiskolai ifjúság, mint minden esztendőben, az idén is kivonult testületileg Kossuth és Deák mauzóleumához és megkoszorúzta szarkofágjukat. A nemzet két nagy halottjának nyugvóhelyéhez vezető utakat hatalmas kandeláberok világították be. Késő estig négyes sorokban zarándokolt a nép a mauzóleumokba. De kijutott a virágtengerből a többi nagy magyarnak is, akiknek örökre szóló halhatatlanságát bizonyítja az ősz minden virága, amelyet kegyeletes kezek hintettek sirkantjukra. Az est sötétségében egy-egy nevesebb halott sírját százan és százan álltak körül. Bésy Zoltán vasárnap leplezett síremlékét, Kacsok Pongrác, Ady Endre és Blaha Lujza még jeltelen sírját a köszönik egészen ellepik. Simányi óbester, a legvitézebb magyar huszár fekete márványból faragott emlékén csak egyetlen szál őszirózsa díszíti. Az árkádsor végén, az úttest közepén, Jókai sírja előtt két fáklya tüze lobogott és fekete gyászhuszár állt ért feszes vigyázz-állásban. Munkácsy Mihály monumentális emléke, apró, törpe, behorpadt mellű sír között áll. Ma a főváros hatalmas koszorúja ékesítette. Túl a halottasházon csupa frissen hantolt sir domborul. Egymásután következnek: Környei, Tapolczai, Tanay Frigyes, Pethes Imre, Pentelei Molnár János, Gyenes László nyugvóhelyei.Valamennyit koszorúk, virágok tömege borította. A fekete lepellel bevont Deák-mauzóleum lábánál Papp-Váry Elérném© sírját állják körül az emberek. Új Nemzedék Szerda, 1926 november 3. Az egységes párt gyászünnepet tartott Kossuth Lajos sírjánál Bod miniszter vezetésével az egységes párt elzarándokolt a Kossuth-mauzóleumhoz. Az emlékbeszédet F. Szabó Géza mondotta a mauzóleum feljáróján, több száz főnyi sokaság előtt." Elvitte a hallgatóságát a magyar falu apró házacskáiba, ahol a szép szoba falán mindenütt ott van Kossuth Lajos arcképe. Vándorútra kelt az az ezer és ezer virágszál, amelyet a magyar nép tűz ma arra a képre és idezarándokolt a nagy szabadsághas sírjához, Kossuth Lajoshoz, aki páratlan mértékben tudta izzásba hozni a törvényhozás áldozatkészségét és a nép lelkesülését. A nagy harc után felrázta a Nyugatot, Európát, megmozgatta a hatalmas Amerika közvéleményét, hogy ráterelje a világ figyelmét a porba tiport magyar igazságra. Bent, a bolthajtásos síremlék félhomályában tompa fényben ragyogott a remekmivű márvány koporsó, ahol Kossuth nyugszik, felesége és fia, Kossuth Ferenc között. A koporsó lábánál helyezte el Csarkács Géza pártigazgató az egységespárt hatalmas koszorúját. A képviselők ezután Bubinák Gyula sírjához mentek, ahol Platthy György mondott néhány kegyeletes szót Kubinek megbecsülhetetlen munkásságáról. Itt is elhelyezték az egyesgyspárt koszorúját. Gyászünnepet rendeztek a budapesti olaszok az olasz katonasíroknál A budapesti olasz követség és a budapesti olasz fascio tegnap délelőtt gyászünnepséget rendezett a Budapesten eltemetett olasz hősi halottak emlékére. Durini di Monza olasz követ és Campana ezredes vezetésével gyülekezett délelőtt tizenegy órakor a rákoskeresztúri katonatemető olasz parcellájában a budapesti olasz kolónia és a követség személyzete. Először Campana ezredes mondott hazafias beszédet, méltatva a katonák hősiességét. Utána Durini di Monza gróf követ tartott gyászbeszédet, majd Cazari olasz lelkész imája zárta be a gyászünnepséget. Az olasz kolónia nagy hálával és elismeréssel látta, hogy az ünnepségen Márffy igazgató vezetésével megjelentek a Berzsenyi Dániel-gimnázium növendékei és virágot hoztak az olasz katonák sírjaira. A farkasréti temetőben Derűsen mosolygó Mindenszentek napjának délutánja. A november eleji napsugár bágyadtan simogatja végig a Vérmező gesztenyéinek elfakult levélkéit. Szemben, a Déli vasút oldalán nagy az élénkség. Feketébe öltözött úriasszonyo, fejkendős anyókák, férfiak, kisgyermekek szoronganak végeláthatatlan hosszú sorban az iS-es villamos végállomásinál. A legtöbbnél virágcsokor, koszorú vagy gyertya van a kézben. Délután négy. Ott vagyunk a temető melletti útón. Mintha valami vásári sokadalomba jutott volna az ember. Sátortábor a környék. Halomban hevernek a fenyőfagalyból font, vagy csinált virágból készített koszorúk. Fehéren virul a sajátos illatú rengeteg szomorú krizantém. Hangzik a kínálás: — Tessék... tőlem tessék ... virágot... koszorút ... gyertyát... Behömpölyög a tömeg a temetőkapun A harangocska kong, egyre kong. Kis fiúcskát temetnek most. Kékszínü a gyászkocsi. Urnát őriz egy díszsapkás honvéd. A hősök temetőjének javára gyűjtenek. A nyüzsgő embersokaság elvegyül a temető ösvényein. Mindenki odasétál halottjának sírjához, leteszi a koszorút, elhelyezi a virágcsokrokat s meggyujtja a szépen körülrakosgatott mécseket. Lassan leereszkedik az alkonyat. Téveiről harang szól. A nyugatmagyarországi harcok hőse, Vámossy Tibor is a temetőben nyugszik. 1921. október hatodikán esett el. A sírját fehér krizantém, piros pelegonia díszíti s zöld repkény fonódik a szoborra . . . A szentimrések a temetőben A pesti Főiskolai Szent Imre Kollégium ifjúsága ma délben a kerepesi temetőben Szakáll József volt kollégista sirját keresi fel. Itt Koszternitz József prefektus mond beszédet, az énekkar pedig Koudella Géza dr. vezetésével gyászdalokat ad elő. A hősi halottakról gyászdalokat ad elő. A hősi halottakról a temető keresztjénél emlékeznek meg, ahol Pracsek István joghallgató beszél. Ezután küldöttség koszorúzza meg Glattfelder Gyula Csanádi püspök édesanyjának és Martin Aurél egyetemi tanár nővérének sírját. Az elhalt vidéki kollégisták sírját is küldöttségek koszorúzzák meg. Réz-, vasbutor todronyásybetét Gyermekkocsi Straszt !* »Inótégé-Mil*CJEB Kykábíl, VII.,Dohány lil rosz* r 'eeolcsóbb BlInn^SK nt» «. Tnt.i l. 184-l1 Papirkeresheü s!ie czonnnl levelin íöbb évi gyakorlatttd biró jó megjelenésű elérni!© leéli. Jelentkezés: V., Akadémia-utca 10. számú üzletben déli 12-től 1-ig. A Tisza-ünnepen fassázsdl hatalmas beszédben harcait az nternacionalizmus elsen és a társadalom bekevert — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Megindító ünnepség keretében áldozott a Tisza István Társaskör vasárnap délután hat órakor Tisza István gróf emlékének. A Tisza István Társaskör nagyterme zsúfolásig megtelt az ország előkelőségeivel s a közönség nagy részének már csak a nagyteremhez vezető folyosón és előszobában jutott hely és onnan hallgatta Berzeviczy Albert, valamint Vass József népjóléti miniszter megrázó és mélyen szántó szavait, amelyben Tisza István gróf hatalmas egyéniségét méltatták. A megjelentek között ott láttuk: József királyi herceget, Anna királyi hercegasszonyt, József Ferenc királyi herceget, Berzeviczy Albert, Lukács László, Balogh Jenő v. b. t.-kat, Bethlen István gróf miniszterelnököt, Szcitovszky Béla belügyminisztert, gróf Csáky Károly honvédelmi minisztert, gróf Széchenyi Emil és Lukács László v. b. t.t.-kat, Zsitvay Tibort, a nemzetgyűlés elnökét, Szász Károly, Jekelfalussy Zoltán, Vojnits Sándor bárót, Bartóky József, Szinnyey Merse István, báró Harkányi János, Madarassy Gábor, báró Skerlecz Iván, Némethy Károly, Hazai Samu báró, Teleszky János, Beöthy László, Wlassics Gyula báró, Kálmán Gusztáv, Bernáth Géza v. k. t.t.-kat. Pekár Gyula, György Endre, Horthy István lovassági tábornok, Kállay Tibor, Jánky Kocsárd hadseregfőparancsnok, a székesfőváros képviseletében Ripka Ferenc dr.. Lieber Endre tanácsnok és Némethy Károly tanácsjegyző, Fráther Jenő és Sárkány Jenő altábornagyok, Ujfalussy Gábor tábornok, gróf Wenckheim László, Soós Károly ny. miniszter , gróf Teleki Pál, Tótváradi Asbóth István tábornok, Perényi Zsigmond báró, Mándy Sámuel, Móser Ernő, Lukács György, Varga Gábor, Szilágyi Lajos, Kovács Nagy, Sándor, Erdőhegyi Lajos, Biró Pál dr., Éhn Kálmán, Dréhl Imre, Urbanics Kálmán, Bessenyei Zénó, Karaffiát Jenő, Görgey István, Gräfl Jenő, Csontos Imre nemzetgyűlési képviselők, dr. Papp József, az ügyvédi kamara elnöke, Mikszáth Kálmán és Széll József főispánok, vitéz Fömötör József, vitéz Fábry Kálmán, Szepesházy Imre, Daróczy Aladár, dr. Marton Pál, dr. Chorin Ferenc, dr. Posch Gyula,Horánszky Lajos, Horánszky Nándr, Vargha Gyula dr. ng. államtitkár, Horvát Elek, Lőrinczy György, Fazekas Ágoston, Szenessy Aladár, báró Natorp Tivadar, Kőszeghy Sándor, Niamesny Mihály, Tóth László dr., Czobor László, Mattyasovszky György é® még igen sokan. A Tisza-család részéről Rakovszky Ivánné, gróf Tisza György és Radvánszky Béla báró jelentek meg. Az emlékünnepélyt Berzeviczy Albert, az Országos Tisza István emlékbizottság elnöke nyitotta meg. A igazságérzet visszatérésével tetted a Tisza-kultusz t A hódító erő, mellyel ma a Tisza István emlékének varázsa a nemzet mind szélesebb rétegeit kapcsolja egybe, nemcsak jóvátevése akar lenni történetünk egy nemes alakján az ő kora által elkövetett igazságtalanságnak. Mélyen rejlő vonatkozást látok a Tisia-kultusz győzelmes terjeszkedése és a ma európaiiéhe lábbá taposott igazság uralmának visszaállítására irányuló, mind ellenállhatatlanabb erővel előretörő szellemi áramlat között. — Ámitás volt a Wilson tizennégy pontja, mely a központi hatalmakat a fegyver letevésére indította. Ámitás volt a háborúban való bűnösség és az azért való felelősség axiómája. Ámítás volt, amit a népek önrendelkezési jogáról, az elnyomottak felszabadításáról, a polyglott országok helyett létesítendő nemzeti államokról beszéltek. Ámítás volt az, amit a legyőzötteknek vigasztalásul ígértek, a határok majdani kiigazítása és a kisebbségek jogainál a nemzetközi védelem alá helyezése; és ámításnak bizonyult eddig az általános lefegyverzésnek az az ígéretese, amelynek fejében a legyőzött államokat valósággal lefegyverezték, s őket fegyveres szomszédaik önkényének szolgáltatták ki. Az ámítások e nagy rendszerébe egészen beleillett az a rágalomhadjárat, amellyel ellenségeinknek talán sok esetben öntudatlan segítői nálunk. Tisza Istvánt előbb a hatalomról leszorították, azután védtelen, üldözött vadként szolgáltatták ki végzetének. — De amint nálunk már ma tisztán világos előttünk a Tisza Igazságának fénye, úgy dereng Európában is az útban levő igazság fölkelő napja, amelynek fényében fog csak valósággá válni a népek, békéje és világrészünk jóléte. Berzeviczy Albert nagy tetszéssel fogadott beszéde után dr. Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter emelkedett szólásra és a többi közt a következő ünnepi beszédet mondotta: — Tisza István életében a strófák és antistrófák szakadatlanul hangzottak, de feltámad bennem az a kérdés, miként van az, hogy a legutóbbi magyar politikai történelemnek legnagyobb és legtöbbet gyűlölt alakját a nemzetnek mindig szélesebb és szélesebb körei iparkodnak körülvenni. A magyar nemzeti társadalmi gondolat, amely elbukott 1918 október 31-én, vezérét őrzi ösztönszerűen gróf Tisza Istvánban és éppen ez az ösztönös megérzés az, ami feléje hajlítja az egész nemzet kegyeletét és megemlékezését Beszéde további folyamán mélyrehatóan ismertette Tisza István politikájának okait és lenyűgöző elmeéllel fejtegette államférfim nagyságát, majd nagyjában a következőket mondotta: Az a politikai aréna, amelyen ő működött, összeomlott, egészen más politikai porond nyílott a magyar nemzet társadalmi és politikai élete részére. Olyan korszakba mentünk bele, amelyben sajog a lelkünk óriási veszteségeink miatt. És jóllehet, soha nem volt még a nemzet egységére és egyetértésére annyira szükség, mint éppen ezekben az időkben, azt kell megállapítani sajga és fájdalmas szívvel, hogy a régi magyar stílus megint kezd erőt venni a nemzeten. — Irányok ütköznek össze egymással, amelyek a magasabb egységbe való egybetartozandóságukat nem érzik át, szakadékok támadnak a nemzetben. A társadalom maga, amely ellentétektől feszül ugyan a maga természeténél fogva, de a nemzeti gondolatban egységes kellenehogy legyen, olyan ellentétekkel dolgozik, amelyek károsak és a nemzet,ormiét 1° gyasezák. Lövészárkokról régen hallottunk már, betemetődtek a harctéren, de vájjon nem ástak-e új lövészárkokat a társadalmi és nemzeti élet terén, vájjon nincsenek-e a régi, a harctéren felgöngyölített és elrozsdásodott drótsövények helyett megint drótsövények keletkezőben a nemzet társadalmi életében. (Helyeslés.) — Ne lövöldözzünk magyar a magyarra. Drótsövények, lövészárkok éve legyenek a magyar társadalomban. (Viharos éljenzés.) Ne legyen senki, aki elhagyatottnak érzi magát és ne tűrje a magyar nemzet azt, hogy a magyar munkásság részére emberek külön világot építsenek, amely más eszmék után indul, amely idegen a magyar nemzet egyetemes világától. A magyar munkástestvérek értsék meg azt, hogy ők ebbe a nagy nemzeti egységbe tartoznak bele és ez a nagy nemzeti egység a munkálója az ő javuknak és ennek következtében külön világot, ideológiát, hazát, törekvéseket és célkitűzéseket ne teremtsenek és alkossanak maguknak. (Helyeslés.) — Ez a nagy magyar unió gondolata, amelyet én meghirdetni kívánok gyenge meccsesem lángjánál a gránitóriás lábainál az én magyar nemzetem felé. A nemzeti egység gondolatának hőse és vezére volt Tisza István, s éppen ezért áramlik feléje a nemzeti módon gondolkozó magyarság minden szeretete, könnye, gyásza, reménysége és öröme. — Tisza István szive porrá vált, hideg kő fedi a geszti sírboltban. Ha invokálom, hívom őt, nem azt várom, hogy dobogó léptei alatt megrecsesenjen a parkett és belépjen valamelyik ajtón, hanem úgy érzem, hogy itt van köztünk a lelke, szúrós, hatalmas szeme ránk tekint, akik megemlékezünk róla és akik vívódunk, vergődünk a magunk problémáival, amint vergődött ő akkor a magáéival; itt van köztünk és azt kívánja tőlünk, hogy itt maradhasson köztünk. — Numen adsid Itt legyen köztünk annak a munkának folytatásában, amelyért ő meg tudott halni, meg tudott semmisülni, amelyért a tragikus feszültségnek egyetlen véres áldozata lett, s amely után elhanyatlott nemzete sorsa, s akkor úgy érzem és úgy látom, hogy Tisza István szelleme fenn az örökkévalóság sziklájára támaszkodva és itt közöttünk is Isten felé tekint és a maga cikornyátlan, egyszerű, mélységes és bensőséges érzésével azt mondja, amit halála előtt két héttel írt egy valamilyen aprós ügyben hozzáforduló szegény özvegyé asszonynak a levele végén: „Vigasztalód! ’ék édesaúgom, ha nem is teljesülheti mindjárt kívánsága, rajtunk Isten szemel és Isten áldja, óvja és verje szegény Hazánkat!“ ."