Uj Nemzedék, 1927. július (9. évfolyam, 146-172. szám)

1927-07-01 / 146. szám

4 keresztül egyúttal módjában van megálapítani, hogy mi okozza a drágasságot? Nem nehéz rá megfelelni a kartellek. Amióta a kartellek elhatalmasodtak, féltékenyen megakadályoznak minden olyan kísérletet, amellyel az iparos olcsóbban akar áruhoz jutni. Hiába próbál nyolc-tíz iparos összeállni és a szükséges anyagot így nagyobb mennyiségben közvetlenül a gyártól beszerezni, a kartell Új Nemzedék Péntek, 1927 Julian 1. A közönség üdvözli és fonegata az Uj Nemzedék akcióját Azt a bejelentést, hogy az Uj Nemzedék hadjáratot indít a tűrhetetlen drágaság ellen, érthető módon a legnagyobb rokonszenvet fogadta a keresztény magyar közvélemény. Ennek a rokonszenvnek megnyilvánulásai azok a levelek, amelyek első cikkünk nyomán garmadával érkeznek szerkesztőségünkbe s amelyek közül mutatóban közreadunk ma kettőt. Az egyik levél így hangzik: — Tisztelt Szerkesztő Úr! Az Uj Nemzedék kedden megjelent számában olvastam az élelmiszerek drágulásáról írt cikket. Hogy miért drága a hús és a főzelék, azon már régen törjük a fejünket. A feledet az, hogy az árusok maguk közt elhatározzák, mennyiért adják portékájukat és olcsóbban nem hajlandók árusítani. Ha valamelyik a megállapított áron alul akarja áruját odaadni, akkor a többi megtámadja. — Mit csináljak vele? Itt maradjon a nyakamon, vagy a Dunába dobjam? — kérdezi egyik-másik árus, aki jobb belátásra tért. — Hát dobd a Dunába! — hangzott a többi részéről a biztatás. Már évek óta megfigyeltem, hogy a burgonyán és a hagymán kívül van olyan áru, mint például a zöldbab, amelynek több mint negyedrészét kidobják a szemétbe. A többi árunak felét, háromnegyedrészét elsárgitják, rothadni hagyják s azután kosarankint hordják a szemétdombra, csakhogy ne keljen olcsóbban odaadni a vevírnek, így van a hússal is. Reggel hat órakor, amikor a hűtőből előhozzák, fekete, nyúlós a darált húsnak való, zöld, sárga, kékesesillű és megborsozva, paprikázva, fokhagymáivá kolbásznak készítik el, mert friss állapotban nem voltak hajlandók olcsón odaadni és már csak erre a célra használhatják. Ezért van lépten-nyomon annyi húsmérgezés. Nagyon kérem a tisztelt szerkesztőséget, hogy méltóztassék erre is felhívni a figyelmet, hogy ne hagyják az élelmiszereket igy elpocsékolni s ez majd hozzá fog járulni ahhoz, hogy olcsóbban élhessünk. Teljes tisztelettel: Aláírás. A másik levél rövidebb, de ugyancsak keserű hangú és a következőket mondja: — Tekintetes Szerkesztőség! Nagy örömmel olvassuk, hogy b. lapjában a drágaság letörésével szándékozik foglalkozni. A mai b. lapjában megjelent cikkei már ezt célozzák. Valóban rettenetes adatok! Mikor azonban a drágaságnak a legutóbbi hónapok alatt oly nagy mérvben való emelkedését mutatja ki, úgy vélem, nagy szolgálatot tenne, ha a felsorakoztatott adatok után rá méltóztatnék mutatni a köztisztviselők szomorú helyzetére, akiknek nem áll módjukban a drágaságot áthárítani másra. Az összes pártok szónokai felszólaltak a képviselőháziban a fizetésemelés mellett, még a kisgazdák szónoka is és Bod miniszter úr még mindig nem látja elérkezettnek az időt a fizetésemelésre és csodálkozik azon, hogy a tisztviselők kifakadnak nyomorúságukban. Lehet azon csodálkozni. Ha nem tud húsz százalékot adni, adjon tizet, fél év múlva ismét tizet. Ezt már egy év előtt ily módon megkezdhették volna s akkor ma már húsz százalékos emelés birtokában volnánk! Mit fog jelenteni ősszel tizenöt százalék? Kiváló tisztelettel: Ferenczi János. A közreadott két levélre és a többire is azt feleljük, hogy az Új Nemzedék állandóan napirenden fogja tartani a drágaság kérdését, meg fogja világítani annak minden részletét és örömmel veszi, ha a közönség is segítségére siet ebben a közérdekű munkában, nemcsak jólleső elismerésével, hanem a saját komoly megfigyeléseivel és tapasztalataival is, amelyeknek mindig szívesen adunk nyilvánosságot az Új Nemzedék hasábjain. Wolff pártja nevében sürgős vizsgálatot és megtorlást követel — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A Keresztény Községi Párt egyhangú határozattal felhívta Wolff Károlyt, a párt elnökét, járjon el Sipőcz Jenő polgármesternél a hiteltúllépés legsürgősebb és legerélyesebb kivizsgálása és megtorlása, továbbá a hibás rendszer azonnali és gyökeres megreformálása érdekében. A párt támogatja a polgármestert és a tanácsot, de a hiteltúllépés ügyében ragaszkodik a haladéktalan, energikus és kíméletlen vizsgálathoz mindazokkal szemben, akik e képtelen rendszer érvényesülését lehetővé tették. Az egyik újság azt írta, hogy a műszaki személyzet kétmilliárdot vett igénybe a maga részére különböző napidíjak és egyéb díjazások fejében. A párt követeli, hogy a polgármester ebben a dologban is azonnal intézkedjék és állapítsa meg, történt-e szabálytalanság, vagy pedig a törvényszerű díjak kifizetéséről van-e szó. Wolff Károly a párt megbízásából ma szólítja fel Sipőcz Jenő polgármestert a párt kívánságainak teljesítésére. ezt megakadályozza. Arra kényszeríti az iparost, hogy nagykereskedőtől vásároljon. A kartellek amúgy is kényük-kedvük szerint drágítanak, amellett megakadályozzák az első kézből való vásárlást is. Hiába kértünk védelmet nem egyszer a kartellek garázdálkodása ellen, eredményt nem tudtunk előírni. A kartellek tovább folytatják árdrágító munkájukat. Pozsony nagy Ünnepléssel fogadta a Ferencvárost — Az Új Nemzedék tudósítójától — Pozsony, június 30. Pozsony sport társadalma a régi időkben is mindig az FTC-vel barátkozott és ez a szimpátia most még csak fokozódott, amikor az FTC nagy csapatának utóda, a Ferencváros érkezett Pozsony városába. A zöldfehéreket, Magyarország bajnok futballcsapatát tüntető meleg szeretettel fogadták a pozsonyiak. A mérkőzésen, amelyet a Ferencváros és a Polgári Torna Egylet—Ligeti S. C. kombinált csapata közt tartották meg, több mint négyezer főnyi közönség jelent meg. Az ünneplés a meccs elejétől egészen a végéig tartott és este a vacsoránál csak folytatódott. Hogy kik ünnepelték a magyar bajnokcsapatot, kik mondtak beszédeket és kik voltak azok, akik a Ferencvárosi játékosok kezét melegen megszorították, szükságtellen feljegyezni őket. Pozsonyi sportemberek voltak. A mérkőzés mindenben alkalmazkodott a külső kerethez. A ferencvárosi játékosok, mint a pozsonyiak mondták, itt rég nem látott szép játékot produkáltak. A zöld-fehérek a technika csillogtatására törekedtek és a 2:1 arányú félidő után a jóképességű pozsonyi kombinált csapatot 8:1 arányban legyőzték. A gólok közül Túrái hármat, Kohut kettőt, Schlosser, Koszta és Fröhlich egy-egyet lőttek. A zöld-fehérek iskolajátéka nagy tetszést aratott. A csapat ma érkezik vissza Budapestre. m. mAn ■ 1 fi* csütörtöktől: AA nj| J Hugo y. Hoffmannstahl és Richard Strauss világhírű műve repriz PARKHOZI R^*sa,lovagra Flaeretta, Enquette Duflos, Michael Bohnen és Jaques Catelenne fTelefon J. 452 Sz. Folytatólagos előadások. Restet.: 8 és 10 órakor. Nem frázisokon, de az alkotó munka segítségével épül fel a rombadőlt országi Alakítsa mag községében haladéktalanul a temetkezési és gyermeksegélyezési csoportot! fi Felvilágosítással szívesen szolgál a Központi Spitalo R.-T. Biztosítási Osztálya mint a Gazdák Biztosító Szövetkezete Országosképviselete Budapest, IX., Üllőhát 1., félemelet Temetkezési, kiházasítási, tanulmányi és önállósítási biztosítás! Szultán, az Állatkert öreg elefántja bosszút akart állni öccse nevelőjén Horotara, hindu elefántnevelő, őserdei kalandja Budapesten — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Valóságos őserdőbeli dráma játszódott le tegnap délután az Állatikertben, az álmecset aljában lévő elefántosztályon. A környezet a masztiklák, műpálanák és álpagodát, minden hamis és kasírozott, de maguk a szereplők és maga a dráma eredeti, őserdőből való. A szereplők két elefánt és egy feketeképű, pirosszoknyás hindu. Az elefántok közül az egyiket Zseninek hívják és tizenöt esztendős, a másikat Szultánnak és tizenkilenc esztendős. A hindu neve William Horotara és harmincöt esztendős. Mind a hármuk bölcsője valahol a kincses Indiában ringott. Onnan szakadtak el sorozatos kalandok után a budapesti állatkert kietlen magányába és mint jó honfitársakhoz illik, itt sem hagynak egymásnak lékét. Tegnap óta, ha a véletlen közbe nem lép, a három Indiából ideszakadt honfitárs közül már csak kettő volna életben. Az új elefánt Zseni néhány héttel ezelőtt érkezett Budapestre, mint az Állatkert új szerzeménye. Hoszszú útján régi ápolója és nevelője, William Horotara kísérte el. Amikor az Állatkert igazgatósága átvette Zsenit, Horotara sírva borult a nyakába. Alig tudott elbúcsúzni az 5 drága neveltjétől. Szemtanuk szerint Zseni is könynyezett, amikor megtudta, hogy Horotara visszautazik Indiába. Az állatkert igazgatósága megsajnálta Zsenit és Horotardt és úgy oldotta meg a kérdést, hogy Horotardt leszerződtette állatkerti ápolónak, így ott maradhatott állandóan szeretett Zsenije mellett. A pagoda mellett lévő elefántosztályon külön lakosztályt rendeztek be Zseninek, az állatkert három régi elefántjának a,partement,ja mellett. Zseninek közvetlen szomszédja az állatkert régi elefántja, a húszéves Szultán volt. A két elefánt hamarosan összebarátkozott egymással. Odaálltak a kertjüket elválasztó vaskorlát mellé és felemelt ormányokkal órákig suttogtak egymásnak. Zseni elmesélte Szultának a legújabb indiai híreket, hogy mi újság odahaza, mit csinál a többi elefánt, hogy vannak a rokonok. Nagyon jó híreket beszélhetett el Zseni mert Szultán napról-napra jobban megszerette új kollégáját. Ha kapott néhanéha egy-egy darab kenyeret, megosztotta újdonsült barátjával, vagy ha pénzt adtak a látogatók, abból is juttatott kollégájának, hogy kenyeret vásárolhasson Horotarától. Horotara ambíciója Zseninek nem volt oly nyugodt kényelmes élete, mint Szultánnak, aki csak egész nap méltóságteljesen sétálgatott elkülönített kertjében. Zsenit „nevelte“ Horotara. Az ambiciózus hindu azt akarta ,hogy az Zsenije külömb legyen, mint a többi neveletlen elefánt és különböző produkciókra tanította be. Zseni tudott két lábra állni, letérdelni és egyéb cirkuszi attrakcióhoz is értett. Horotara napnap mellett gyakorolt vele és délutánonként, ha nagyobb közönség gyűlt össze a korláton túl, Zseni bemutatta a produkciókat. Ezek a mutatványok nem mentek teljesem simán, mert ha valami kis hibát csinált Zseni, vagy nem engedelmeskedett, Horotara kezében megcsillant egy különös, hegyesvégű szerszám, mivel megpiszkálta az engedetlen, vagy lusta Zseni oldalát. Ilyenkor Zseni fájdalmas nyöszörgést hallatott, de mit tehetett egyebet? engedelmeskedett. Az öreg Szultán nem jó szemmel nézte fiatal barátjának execiroztatását. Ezért nem is nagyon szerette Horotarát. Olyankor, amikor a hindu gyakorlatokat végzetetett Zsenivel, Szultán odaállt a korlát mellé és mérges tekintettel kisérte a hindu minden mozdulatát. Olyankor, amikor a hindu odalba szúrta Zsenit, Szultán felemelt ormánnyal tülkölt. Bizonyára elefántnyelven valami szidalmat zúdított Horotara fejére. Szultán bosszúja Tegnap délután végre kitölthette Szultán bosszúját. Ünnepnap lévén nagyszámú közönség gyűlt össze az állatkertben és közel kétszáz főnyi látogató bámulta Zsenit. Horotara elérkezettnek látta a pillanatot, hogy produkciókat mutathasson be neveltjével. Elkezdte Zseni execiroztatását. Zseni két lábra állt, létrádőtt, futkosott, egy lábon ugrált és hasonló művészettel szórakoztatta a vendégeket. A forró júniusi napon Zseni kissé lusta volt és bizony Horotara többször megpiszkálta oldalát a hegyes rúddal. Szultán szokása szerint dühös szemekkel kisérte a dolgokat. A produkció hevében Horotara megfeledkezett a mérges Szultánról és valahogyan a közelébe került annak a korlátnak, amely mögött Szultán mérgelődött. Több fa kellett Szultánnak. Villámgyors mozdulattal átvetette hatalmas ormányát a korlát felett és nyakon ragadta Horotarát. A szerencsétlen hindu vérfagyasztót sikoltott. És megállt a szívverése a kétszáz főnyi közönségnek is. Szultán diadalmasan rántotta magához Horotarát Fel akarta emelni, hogy keresztül dobja a korláton. Horotarának szerencsére, az utolsó pillanatban az a mentő ötlete támadt, hogy a földre vetette magát, így kiszabadult a nyaka Szultán barátságtalan és szoros öleléséből. Szultán utána kapott ormányával és most már derékon kapta el a hindut, akit aztán teljes erővel a vaskorláthoz vágott. Horotara kemény fekete koponyája nagyot koppant a vasoszlopon és csak gyapjas sörénye mentette meg attól, hogy szét nem loccsant a feje. Eszméletlenül terült el a földön, kezében görcsösen szorongatva a hegyesvégű „nevelő“-rudat. Szultán, hogy teljes legyen a bosszúja, még egyszer utána kapott, megragadta kezét és kitépte belőle a szöges rudat. Ez azonban nem ment simán, mert az eszméletlen Horotara kezéből csak úgy lehetett kiszabadítani a rudat, hogy három ujjáról a húst és a bőrt is le kellett tépni. Talán még jobban is megnyomorította volna Szultán a szerencsétlen hindut, ha a többi ápoló elő nem rohan és ki nem menti kínos helyzetéből. Szultán ormányával magasan tartva a szöges rudat, diadalmasan futkározott körbe birodalmában. Zseni hálásan pislogott át hozzá. Elszállítják Horotarát A szerencsétlen William Horotarát, úgy ahogy volt, szandálban, piros bugyogóban, eszméletlen állapotban szállították át a zsidó kórházba, ahol ápolás alá vették. Testének több helyén kisebb-nagyobb zúzódásokat szenvedett és kezének három ujjáról hiányzott a bőr és a hús. Bekötötték a szerencsétlen hindut, aki kétségbeesetten jajveszékelt és elkeseredetten szidta barátságtalan honfitársát. Az állatkertben helyreállt a rend. William Horotara egyelőre beteg és pár napig nem gyakorlatoztatja Zsenit és így a két elefánt nyugodt kényelemben, büszkén, boldogan és diadalittasan sétál a hindujuktól megszabadított szűk, állatkerti elefántbirodalomban. A szerdai káposztásmegyeri lóverseny eredménye — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Jó világ járt a favoritjátékosokra. Mimidévi futamban a legjobb esélyű ló győzött. A legmagasabb quótát Lvivire fizették, mégpedig 10-re 35-öt. Említésre érdemes Szeles jó futása az akadályversenyben, mely előbb végezhetett volna, ■ha, lovasea rendes szokása szerint összevise záro ugatásáva ki nem fárasztja. Részletes eredmény a következő: I. futam: 1. Ossianda (Gsató) 3 reá, 2. Korax (Karaszek) 3, 3. Dekár (Albrecht) 10. 5 hossz, rossz 3. Tot: 10:11. II. futam: 1. Affi (Balog) nyolctized, 2. Vak Bottyán (Józea) 4, 3. Charme (Schussler) 3. F. m.: Solymár (Csesztcovits) 20, Mulatság (Guzmics) 20, Küzdő (Péter) 2, Beryl (Gál) 12. 1 hossz, nyakhossz. Tót. 10:19, 10:12, 17, 13. III. futam: 1. Adony (Németh K.) 3 rek, 2. Juczi (Gimpl) 20, 3. Felpénz (Esch) 4. F. m. Orkhán (Keresztes) 25, ötnegyed hossz, 1% hossz. Tot. 10:13. IV. futam: 1. Lvivi (Blacek) 1/2, 2. Ecarté II. (Csuta) 4, 3. Albatros (Horváth B.) 20. F. m. Szatmár (Timpauer) 12, Bussiemy (Szűcs) 3, Mausika (Balogh) 6, Piczikém (Szekeres) 6, Rodling (Guzmics) 33, Elena (Kaszián) 4, Varella (Dósai) 50. 2 hossz, fejhossz. Tot. 10:35, 10:17, 23: 42. V. futam: 1. Avanti (Csató) 3/2, 2. Vigasszony (Karaszek) héttized. 3. Ölni (Varga) 6. F. m.: Szeles (Patrák) 2 A, Facette (Kovács G.) 10. Fél hossz, 2 hossz. Tot. 10:33, 10:14, 13. VI. futam: 1. Suti (Szekeres) 2, 2. Maladrost (Szűcs) p., 3. Rugós (Csuta) 4. F. m.: Sanyi (Blassek) 4, Sára II. (Guzmics) 33, Savi néni (Cseczkovits) 33, Akella (Kaszián) 3. ötnegyed hossz, 1V- hossz. tíZhavi törlesztésre a»Berarantó it legjobb kivitelben A DEUTSCH SIMON a Debreceni Faipari RT. proArt lerakatánál, Gróf Tisza István-utca (v. Fürdőutca) 14. kapható.