Uj Nemzedék, 1927. november (9. évfolyam, 248-272. szám)

1927-11-01 / 248. szám

Kedd, 1927 november 1. Új Nemzedék Másodosztályú magyar érdemkereszttel tüntette ki a kormányzó a Stefani-ü­gynökség vezér­ igazgatóját — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Róma, október 31. Háry András kri­inált magyar követ tegnap nyújtotta át Giovanni Capelletto­­nak a Stefani-ügynökség vezérigatójá­­jáak, a másodosztályú magyar érdem­keresztet, amellyel Horthy Miklós kor­mányzó tüntette ki. Caperetto kitüntetése annak a tárgyilagos­ságnak és baráti magatartásnak elismerését jelenti, amelyet az olasz félhivatalos távirati iroda a Magyarországra vonatkozó jelentések továbbszármazt­atásában és értelmezésében ta­­ntert. A Stefáni-ügynökség szállt szembe el­sőnek azzal a rosszakaratú sajtószolgálattal, amelyet a velünk ellenséges államok és gaz­dasági érdekeltségek befolyása alatt álló bizo­nyos hírügynökségek Magyarország hátrá­nyára végeztek- Nagyatádi Szabó István sírja sohasem lehet a demagógia szószéke. — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Erdőcsokonya, október 31. Mayer János földmivelésügyi miniszter ve­zetésével vasárnap délelőtt az egységes párt na­gyobb küldöttséggel kereste fel néhai nagy­atádi Szabó István volt földm­űvelsügyi mi­niszter sírjait és ott kegyeletes ünnepély kere­tében áldozott a falu népével együtt az el­hunyt emlékének, majd mekoszorúzta sírját. Mayer János miniszter, Molnár János, Nagy János, Szijj Bálint felsőházi tagok, Gaál Gaston Barla Szabó József, Bárány Sándor, Csontos Imre, Csizmadia András, Érni Kálmán, Gaál Endre, Gálffy Dénes, Görgey József, Krisztián Imre, Meskó Zoltán, Neubauer Ferenc, Péntek Pál, Rutének István, Simon András, Simon János, Szabó Sándor, Tankovics János és Udvar­dy , János országgyűlési képviselők va­sárnap reggel érkeztek Erdőcsokonyára. Itt az állomáson Tallián Andor, Somogy vármegye alispánja fogadta és üdvözölte a minisztert és kíséretét, majd Tóth Pál főjegyző a község, Lőrinc János elnök pedig az erdőcsokonyai kisgazdapárt nevében mondottak hálás köszö­netet a küldöttségnek azért, hogy a szomorú évfordulón eljöttek leróni kegyeletüket. Mayer János földmivelésügyi miniszter vá­laszában hangoztatta, hogy nagyatádi Szabó István nevét sokan ki akarták használni és a szélsőségek szolgálatába akarták állítani. Ő és társai, akik munkatársai és programjának letéteményesei voltak, érzik elsősorban hivatott­nak magukat arra, hogy interpretálják az ő programját. A miniszter kíséretével a falusban látogatást tett nagyatádi Szabó özvegyénél, majd a csa­láddal együtt a temetőbe ment, ahol a gon­dosan ápolt sárnál már összegyűlt a falu népe és ott voltak a környékről érkezett kisgazda­­küldöttségek is. Az erdőcsokonyai dalárda énekelt, majd Halka Sándor református esperes mondott em­lékbeszédet. Utána Csizmadia András az egységes párt nevében beszélt és elhelyezte a párt koszorúját a síron. Éhn Kálmán a somogy-vármegyei kisgazdapárt koszorúját tette le. Szabó Sándor az emlékbizottság nevében koszorúzta meg a sírt. — Az ő szelleme értelmében — mondta — ez a sírhalom sohasem lehet demagóg politi­kai jelszavak elhangzására alkalmas szószék. E sírnál csak a legjobb indulatból és hazasze­retetből fakadó fogadkozásnak lehet helye. Utána Mayer János földmivelésügyi minisz­ter helyezte el koszorúját egyszerű szavak kí­séretében, majd Baán Ignác római katolikus lelkész a község közönsége, Tallián Andor alispán a vármegye közönsége nevében koszo­­rúzták meg a sirt. Egymásután jöttek ezután a különböző testületek s a sirt csakhamar el­borították a koszorúk. Végül Herczegh Sán­dor a 48-as kisgazdapárt koszorúját tette le, hangsúlyozva, hogy nagyatádi Szabó István sírja felett el kell múlnia minden visszavonás­nak és megnem értésnek. •A kegyeletes ünnepséget a Himnusz elének­­lésével fejezték be. Mayer János földmivelés­­ügyi miniszter a küldöttséggel délben utazott vissza a fővárosba. Postai panaszokkal, kérésekkel ir­­duljunk elsősorban a postahivatal főnökéhez. Egy szál virággal, egy hivatalos kiküldöttel sem képviseltette magát a hatóság a haza­érkező hősi halottak fogadásánál Tizenhat hősi halott érkezett Olaszországból . Katonai díszpontjával, zászlókkal, koszorúkkal búcsúztatták őket Udinében. Itthon teljes részvétlenség fogadta a koporsókat — Az Uj Nemzedék tudósitójától. — Az ősz legszebb, legbensőbb tartalmú napjai azok, amelyeket a keresztény vi­lág a halottak emlékének szentel minden esztendőben. A magyar ősz e fájdalmas szépségű, napjait méri bensőbbé és kegye­­letesebbé tette néhány év óta ellenséges földön elesett, hős magyar katonáink visszavándorlása a hazai földbe. Amióta a hősi halottak kicserélésére vonatkozó­lag a hadviselt államok között egyez­mény jött létre,­­ évről-évre Halottak napjára idegen temetőkből, innen is, onnan is, egy-egy csapat halott magyar hős tér haza örök nyugovásra. Ezeknek a visszatérését mindenkor gyászüneppé avatta a hatóság és a társadalom kegye­lete, a hadsereg s a polgárság hivatalos vezetősége. M­ég szemünk előtt lebeg a tavalyi gyászünnep komor pompája: a keleti pá­lyaudvar előtti térségen lobogó fáklyák közt felravatalozott koporsóik, a legelő­kelőbb hivatalos méltóságok fényes se­rege, a katonaság és polgárság áhí­tatos sokasága. E képet felújítva, fájó disz­­szonanciával, kínosan és érthetetlenül hat az a változás, az a sivár, szinte kegyelet­sértő intézkedés, mely az idén hazatért tizenhat hős magyar halottól nemcsak a hivatalos gyászpompát, de még a legele­mibb tiszteletadást, a nemzet hálájának legcsekélyebb jelét is megtagadta. A közvélemény joggal várja mielőbbi minevarázatát ennek a nemtörődömség­nek. idén is megtörténtek, de az utolsó perc­ben mégis abbamaradt minden. Meglehet, hogy az eddigi gyászpompák tekintélyes összegeket emésztettek fel. A két véglet közt azonban még igen hosszú az út. Tizenhat koszorú vagy csak néhány szál virág — a katonai tiszteletadás­ról nem is beszélve — talán még sem­ döntötte volna romba sem az állam, sem a főváros háztartását, ez utóbbiét annál kevésbbé, mert ugyan­akkor, amikor megfeledkezett a hazatérő hősök virágairól, nem mulasztotta el a fővárosban eltemetett hősi halottak hozzátartozóitól a tiszti orvosnak járó 13 pengő díjat még szombaton behajtani azért a halott­vizsgálatért, melyet a leplombozott és fel sem nyitott koporsóknál telje­sítettek a hősökön, már 8-­40 éve porladó csontjaik felett. Reméljük, hogy Csáky Károly gróf, a lovaglás gondolkozásáról ismert tábor­nok-mi­niszter, továbbá Sipőcz Jenő pol­gármester nem hagyják ennyiben ezt az ügyet, hanem jelentést kérnek a történ­tekről és legalább a jövőre­ nézve erélyes közbelépésükkel elejét veszik az ilyen kegyeletien, a magyar nemzetben sem méltó részvétlen magatartásnak. Az olaszon katonai pompával és koszorúkkal indították újra a magyar hősöket Tidinében a különböző katonai temetők­ből exhumált 16 magyar hősi halottat ünnepélyes formaságok között kísérték az állomásra. A gyászmenet élén katona­­zene haladt, a koporsók mögött a hatósá­gok képviselői és a helyőrség tisztjei mentek. Az állomás előtti téren felállított katonai csapatok katonai tisztelgés­sel fogadták a magyar hősök kopor­sóit. Az olasz hatóságok kiküldöttje rövid ünnepi beszéd kíséretében búcsúzott a magyar hősöktől. Az olaszok minden egyes koporsóra az olasz színekben pom­pázó, selyemszalagokkal ékesített babér­koszorút helyezték, ezeken kívül Udine város vezetősége hatalmas, a város és az ola­sz nemzet színeivel díszített virágos koszorút adott át a magyar halottakat kísérő megbízott­nak azzal, hogy azt a magyar hősök emlék­oszlopánál helyezze el. Első és utolsó üdvözlet magyar főidőn A volt ellenség lovagi­ak tiszteletadása után, idegen nemzet virágaival porladó tzetemük felett megindul a 16 magyar hős a hazai föld felé, melyért vérét hullatta. A bécsi személyvonathoz csa­tolt különkocsiban lépték át a magyar határt péntek délben. Magyaróvárott a magyaróvári és a mosoni hivatalok, a katonaság, a különböző egyesületek és iskolák küldöttségei jelenlétében Sattler János polgármester rövid gyászbeszéde után a város nevében koszorút helye­zett a hősök koporsójára. Magyaróvár derék vezetősége bizo­nyára spontán engedelmeskedett a lel­kéből ébredt parancsszónak, talán anél­kül, hogy a város egy szülötte lett volna a hazatérő hősök között. Az ország fővárosa néma ... Mialatt a magyar hősök lassan közeled­tek az ország szíve, központja felé — az elmúlt évek fogadási előkészületeiből mi­sem látszott a keleti pályaudvaron. A mindennapi élet lármás, szürke képe tá­rul a szem elé. Csak a bécsi vonatra vá­rakozók tömegében tűnik fel egy kisebb, nyugtalanabb, sötétruhájú, kisírt szemű embercsoport: a hazatérő kedvesüket váró hozzátartozók szomorú kis csapata. Gyászdrapéria? Sehol. Nemzeti lobogó? Sehol. Koszorú, virág? Egy szál sem. Hivatalos személy? A kormány, a fővá­ros, a­ katonaság egyetlenegy képviselőjét Senki. Csak egy szakasz katonai vagy tiszti küldöttség? Semerre. Ellenben a hozzátartozók kezében az illetékes katonai parancsnokságnak a következő lakonikus értesítése: „Értesítem, hogy férje (fia), X. Y. holtteste f. hó 29-én délután 5 órakor fog a Keleti pályaudvarra megérkezni. Felkérem, hogy a holttestnek f. hó 30-án d. e. 10 órakor való átvételéről és az elszállításáról gondoskodjék, egy­úttal jelentse be, hogy a temetésnél ka­tonai kíséretre (3 tiszt) igényt tart-e vagy sem?" A 16 hősi halott szombat délután 5 óra­kor befutott a pályaudvarra. A kopor­sókat kísérő magyar megbízott maga is zavartan nézett körül, mikor a kocsiból kilépett és csak a hozzátartozókat talál­ván ott, hozzájuk fordult e szavakkal: — Önöknek adom át hős­i halottaikat! Azután megtörtént a szétosztás, a vi­déki halottak továbbítása. A budapestiek átvétele vasárnap délelőtt 10 órakor tör­tént. A tiszti szolga es a kis Kadét fut utolsú Kíséretül a hős századosnak Vasárnap délelőtt néhány lovas- és autó­furgon vonult a keleti pályaudvar érkezési oldalához. A hozzátartozók in­tézkedésére az entreprise emberei egy­másután emelték ki az olasz babérkoszo­rúkkal díszített, világossárga fakoporsó­kat és mindegyt család vitte halottját a maga temetője felé. Munkatársunk jelen volt az egyik te­metésen. A hősi halott aktív százados volt, egyik legrégibb és legelőkelőbb ne­mesi család sarja. A budapesti 32. gyalog­ezred századparancsnoka volt, két évi hősies harcok után a Doberdón egy olasz gránát tépte szét a fejét. Ott pihent a doberdói sziklák között, halála után vi­tézzé avatták — és tegnap megtért a ha­zai földbe. Koporsóját a család és barátok virá­gain kívül — csak az olasz koszorú díszí­tette, annak a nemzetnek koszorúja, amelynek gránátja tépte szét. A magyar haza virága jutott sem az ő, sem a többi vele hazatért hős koporsójára. A sírja körül a hadsereget ketten kép­viselték. A golyózáporban, gránátesőben oldalán küzdött tisztiszolgája , és egy fiatal kis kadét-rokon. Várjon mi mehe­tett végbe a lelkükben, amikor így lát­hatták a „nemzet háláját“!? Beavatott helyen úgy értesülünk, hogy az ünnepélyes fogadás előkészületei az PARDON!. „FOLYJON KI A SZEMÜK!" Ezt a nemes, gyöngéd létekre valló kívánságát fejezte k­l a főváros közgyűlésén Propper Sándor elvtárs a kereszténypárttal szemben. Jó kívánságá­nak — amelynek teljes őszinteségét igazán, nem vonjuk kétségbe — hál' Isten, nem lett foganatja. Igaz, hogy a nagy felzúdulás lát­tára visszavonta talmudi átkát, de ez nem változtat azon, hogy Propper elvtárs­as őszinteség első rohamában kitárta az ő nagy humánus és pacifista szivét, elárulta veleszü­letett páratlan, mélységes jóságát, embersze­­retetét, egész marxi szívnemességét. Pardon, mi ugyan meg is­ értjük, hogy Propper elv­társ szívesen megfosztaná politikai ellenfeleit látóképességüktől, amely kellemetlen pontos­sággal fotografálja recehártyájukra az S -testi idomainak nem éppen adoniszi arányait. De tisztelettel megkérdezzük: micsoda felhá­borodás zúgott volna végig a Népszava vezér­cikkhasábjain, ha efajta gyöngéd jó kívánsá­got valamely „jobboldali szélsőség" hívé nyil­vánított volna akár a Conti-utcai Adoniszok, ak­ár mondjuk, afelé a bizonyos pacifista és humánus felekezet felé, amelyből Propper San­don az ő gyöngéd lelkiségével egyetemben ki­­sarjadzott! S pardons, miért maradt el ez a föl-­h­áborodás most az egész liberális-demokrata sajtóban? Vagy talán a keresztények szeme — pardon — az más . . .? 3 SZENT MARCHTSZIGETE SZANATÓRIUM Kitű­nő őszi - téli kúrák. t­ökéletes diétás konyha. Kénes és szénsavas forrástü­rdök a lakásokban. Szobák ötszöri étkezéssél és fürdőkkel 20’— P-től. SZENT MARGITSZ­IGETI NAGY­SZÁLLODA Kényelmes, csendes tartózkodás. , Központi fűtés. olcsó szobaárat Eltérem saját kezelésben Napi pensió 7*20 P. Közvetlen autóbuszközlekedés az Ern­ébe.-' =-. ̋ ̋■«.. utca. sarkától. • ,M. .. a . , d­i­­j 10 fillér .. .

Next