Uj Nemzedék, 1929. május (11. évfolyam, 98-120. szám)

1929-05-01 / 98. szám

n . Mikor az újság „kézről-kézre jár“... Mielőtt bementem volna a kiadóhivatal igazgatójához, mégegyszer megtapogat­tam a zsebemet: helyén van-e az a három tucat gratuláló levél, amit az elmúlt na­pokban kaptunk. Igen, a levelek itt van­nak a zsebemben, most mindjárt elhen­­cegek velük. Büszkén kidüllesztettem a mellemet, bekopogtam, beléptem. — Tessék nézni direktor úr, mekkora sikerünk volt „Az Inkák megtalált kin­cse“ című fantasztikus riporttal . . . Tes­sék csak elolvasni . . . Egyik barátom — tessék, itt van a kezemben a levele — így ír: „El voltunk ragadtatva! Nagyszerű! Fölolvastam a cikket a kaszinóban. Leg­alább harmincan hallgatták és helyesel­tek. Bravó!“ Tessék, itt van a másik: „Isten áldása kisérje Önöket munkájuk­ban. Az a cikk egy hét óta kézről-kézre jár a városban.“ Diadalmasan fölnéztem a papirosból. Vártam a hatást. De jaj, az igazgató, aki­től szíves kézszorításokat és hálanyilat­kozatokat reméltem, savanyú arccal né­zett rám: — Kérem, hiszen éppen ez a baj . . . — Baji Baji? Nem értettem a direktort. Azt vártam, hogy melegen megrázza a kezemet, ki­fejezve a kiadóhivatal háláját­ és köszö­netét azért, mert mi a szerkesztőségben olyan cikkeket írunk, amikkel tömegsi­kert érünk el. És ez az ember most mér­gesen néz rám, hátrateszi a kezét és rám­­mordul, hogy ez baj! Nem értem! A direktor magyarázni kezd: — Hát nem érti? Az a szerencsétlen flótás, a maga barátja, fölolvassa a büd­­szentmihályi kaszinóban a cikket, har­minc-negyven ember lelkesedik érte, bra­vózik, halljukozik, éljenez, mintha nép­­gyűlésen volna, — de egyik sem fogja megvenni az újságot, mert a maga ba­rátja fölolvasta nekik! Az ilyen fölolva­sók tönkreteszik a lapot. Egy egész ka­szinó egyetlen egy lappéldányból értesül arról, hogy maguk milyen vérfagyasztó cikket írtak a kifosztott nyomortanyáról, ahol megtalálták a szalmazsákokban az Inkák kincsét. Ezek közül egyből sem lesz előfizető, m­ég példányonként sem fogja megvásárolni lapunkat. Hát az a másik, az a papák, aki azt írja magának, hogy: „lapjuk kézről-kézre jár“. Mi az, hogy kézről-kézre? Azért a nyomorult, gyalázatos tíz fillérért még kézről-kézre is adják? Mindenki uraságoktól levetett újságot olvas? Még hogy azt mondja: kézről-kézre! Az igazgató arca rákvörös lett. Dühön­gött. Gyilkos haraggal rázta az öklét . . . Alaposan lelohadt önérzettel sompo­lyogtam ki a fölháborodott direktor szo­bájából. Még utánam mennydörgött egy bőszült hang. .Kézről-kézre . . Belső zsebemben, a szívem tájékán vacogni kezdett mind a három tucat gratuláló le­vél. Mert az igazgatónak, sajnos, igaza van! Az olvasók tömegei annyira elsze­gényedtek, hogy olvasni ugyan olvasnak újságot, de nem vásárolnak. Vagy úgy értesülnek a világ sorsáról, hogy össze­gyülekeznek egyiknek a lakásán, a ka­puja előtt, az udvarán, vagy a műhelyé­ben és valaki fölolvas — vagy úgy, hogy közösen fizetnek elő, négyen-öten szom­szédok egy újságpéldányra, amely azután kézről-kézre jár. Az mindennapi eset, hogy Jancsika átszalad a Kovács néniék­hez: — Néni kérem, anyuska tiszteltet­!, tes­sék kölcsönadni az újságot! Ezek az ingyen-prenumeránsok, akik még csak hozzá sem járulnak a napi tíz­­filléres kiadáshoz. Először körbe-körbe jár azok között, akik napi két, azaz kettő fillérekkel „benne vannak“ az előfizetés­ben, aztán elnyűtt, bezsírozott, megtépett állapotban, egészen elzüllve kerül a még szegényebb szomszédokhoz, akik ingyen kapják az „uraságoktól levetett“ újságot. Azokról nem is beszélek, akik kávéház­­ban, klubban olvassák a lapot és képesek egy órát is várakozni, amíg rájuk kerül a sor. Mert a kávéház, vagy a klub több­nyire csak egy példányra fizetett elő és ha nagyon érdekes, úgynevezett szenzá­ciós cikk van aznap az újságban, a ven­dégek sorbaállnak, dühösen nézik azt, akinek a kezében van a lap, körüljárják, körülsompolyogják, lábujjhegyen, szima­tolva, hogy kilessék, hol tart az olvasás­ban, „kinézik“ a kezéből a lapot. 8­. fel Uj Nemzedék Szerda, 1929 május 1. Ford, az autókirály és felesége az őket ünneplő leányok között. A világhírű amerikai milliárdos a minap ünnepelte házasságának negyvenegyedik évfordulóját, amely összeesett felesége hatvannegyedik születésnapjával. Az autó­gyárakban dolgozó leányok­ jelmezestet rendeztek a házaspár tiszteletére. Az ün­nepségen a leányok a régi Amerika festői ruháiban vonultak fel. A MAC vivószakosztályát tegnap este kilakoltatták a Nemzeti Lovardából Hol trenírozzanak a MAC vivői • Az Új s­emzedék A Magyar Atlétikai Club vivószakosz­tálya közel ötven év óta bérli a Nemzeti Lovarda első emeleti helyiségét. Tagjai itt tartják a tréningjüket. Ebből a helyi­ségből kerültek ki a magyar vivósport régi nagyságai, a­­Zulavszkyak, a Bé­­késsyek. Itt készülődött vitéz Tersztyánszky Ödön is a világbajnokságra. Itt tartja tréningjét Mészáros Ervin, Rády József és ebben a helyiségben neve­lik a magyar vivósport fiatal tehetségeit. A nemzeti sport szempontjából mindig rendkívül fontos munka tegnap váratla­nul megakadt. A MAC vivőit, amikor tegnap este elmentek a Nemzeti lovarda­beli helyiségbe, hogy a mesterek vezeté­sével megtartsák a szokásos tréninget, váratlan meglepetés fogadta. A tréning­helyiség birtosait nem találták sehol. A portás kijelentette, hogy a vivószakosztályt kilakoltatták és mától kezdve a helyiség nem áll a MAC rendelkezésére. A vivők nagy megdöbbenéssel vették tudomásul a váratlan intézkedést, majd rögtönzött értekezletet tartottak, amelyen elhatározták, hogy memorandumban fordulnak a Nem­zeti Lovarda Egylet és a MAC el­nökségéhez. A memorandumban kérni fogják az el­nökséget, hogy sürgősen intézkedjék a MAC vivői érdekében annál is inkább, mert most minden egyesület a magyar csapatbajnokságra és az egyéni viadalra készülődik, és ugyanekkor a MAC-vivók tréninghe­lyiség nélkül maradtak. Mit mond Földessy a meglepetésszerű válogatásról ———— ——IMN­ Összeállították a magyar és az osztrák csapatot a vasárnapi küzdelemre — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Vasárnap Bécsben tartják meg a ta­vaszi osztrák-magyar válogatott mérkő­zést, amelyen eldől, várjon a magyar fut­­ballsport nívója emelkedőben van-e és hogy a svájciak elleni győzelem nemcsak múló sikert, hanem állandó formajavu­­lást jelent-e? A bécsi mérkőzés nem kö­zépeurópai kupameccs, ez azonban nem von le semmit jelentőségéből, mert a két nemzet válogatott csapata mindig a leg­erősebb küzdelmet vívta a hegemóniáért. Válogatott csapatunk legutóbb 5:1 arányú súlyos vereséget szenvedett a Hohe War­ten és most lesz alkalma a revánsra. Földessy János dr. szövetségi kapitány tegnap este összeállította a magyar válo­gatott csapatot. Kérdés, hogy ez a csa­pat, amely sok részében nagy meglepe­tést hozott, képes-e a sikert kiharcolni. A magyar csapatösszeállítás a követ­kező: Weinhardt (Sabaria) Mandl Kocsis (Hungária) (Hungária.) Kiéber Kvasz Krohnenberger (Hung.) (Somogy) (Bástya) Takács II. Torai Hirzer (Ferencvár.) (Ferencvár.) (Hungár.) Ströck Ticska (Újpest) (Budai Harminchármas) Tartalék: Német, Kalmár, Kővágó. Tegnap este, amikor a szövetségi kapi­tány nyilvánosságra hozta az összeállí­­tást, mindenütt nagy izgalommal tárgyalták a meglepetés­szerű válogatást. Maga Földessy János dr. elfoglaltsága miatt szeretett a szövetség helyiségéből, úgy hogy az összeállításra vonatkozóan senki sem kaphatott bővebb felvilágosí­­tást. Az Új Nemzedék munkatársa ma reggel felhívta telefonon Földessy dr.-t, aki az alábbi nyilatkozatában indokolja meg a válogatott csapatnak ebben a for­mában való összeállítását. — Mindenkinek el kell ismernie, — mondotta Földessy János dr., — hogy a válogatott csapatot összeállítani nem volt könnyű feladat. Több kiváló és a válogatás szem­pontjából figyelembe jöhető játéko­sunk különböző sérülések miatt for­mán kívül van. Amikor tehát a válogatottakat kije­löltem, arra is súlyt fektettem, hogy a pillanatnyilag legjobb kondícióban és legjobb egészségben lévő játékosokat küldjem harcba. A csapatot az ellenfél­hez kellett alkalmaznom. Standard válogatott csapatunk nin­csen, de az osztrákoknak vám­­a az a helyzet, hogy az osztrák futballsport technikailag a miénk felett áll. A technika ellen tehát olyan játékoso­kat kellett kiválogatnom, akik fel van­nak vértezve a technikai és taktikai tu­dás ellen való küzdelemre. Ez az oka első­sorban a védelem összeállításának. Weinhardt ismét visszanyerte régi formáját. Mandl és Kocsis kezdetben kiérdemelték a bizalmatlansá­got, az utóbbi időben azonban az a hely­ zet, hogy a Hungária úgy bajnoki, mint nemzetközi sikereit elsősorban ennek a bekkpárnak köszönheti, ők tehát, mint a „hátvédpár“ elsőrangúak. A fedezetsor összeállítása volt a leg­nehezebb. A régi nagy fedezetek nem áll­nak rendelkezésre. Bukovi, sajnos, még nincs diszponálva ilyen e­emény mérkő­zésre. Weber beteg, Kalmárt viszont centercsatárként szerepeltették az utóbbi, időben. A fiatalok közül a Somogyban szereplő Kvasz mutatott állandó formát, masszív, jó tüdővel rendelkező játé­kos, akire vasárnap mint középfede­zetre nagy feladat vár. A félelmetes Wessely—Horvát osztrák balszárny fedezésére Klébert jelöltem ki. A balfedezet posztjára elsősorban Ber­­kessy jöhetett volna számításba, ő azon­ban beteg és így a fizikumban hozzá ha­sonló szegedi Kronenbergert kellett be­állítanom.. — Az osztrák technika ellen a magya­ros lendületet állítottam szembe. Meg kell jegyeznem, hogy a csapat több he­lyén szükségmegoldással kellett megelé­gednem. Különböző szempontokat kellett figyelembe vennem, így az összeszokott­­ságot, a rutint, vagy a lelkesedést és a küzdeniakarást. Ströcköt azért állítot­tam be, mert nem volt nála megfelelőbb és ő már összeszokott Takács II-vel. Túrái nagy energiája, csodálatos küz­deni tudása és irányító készsége vitán felül állóvá teszi helyét a center poszt­ján. A balszélen Ticska legutóbb is beváltotta a hoz­­záfűzöt reményeket, míg balösszekötőnek Hirzert kelett beáll u­tánom, így szól Földessy János dr nyilatko­zata, amelyre a feleletet a vasárnapi mérkőzés adhatja meg. A feladat, amely a magyar csapatra hárul, igen nagy. Az osztrák válogatott csapat ugyanis nemcsak­ technikás, ha­nem nagy erejű és szívós játékosokból áll. Ausztria válogatott csapata a követ­kező: A mérkőzés előtt az osztrák és magyar amatőr válogatott találkozik. Erre a küz­delemre a Magyar Labdarúgók Szövet­sége főleg vidéki játékosokból álló ama­tőr válogatottat állított össze. Ennek a csapatnak a­ tagjai a kövekezők: Milotay (Nyíregyházi TVE)—Pálinkás (Debre­ceni VSC), Reisinger (Dorogi AC)—­ Szikszay (Pécsi VSK), Szűcs II. (BSE), Bujárd (Szolnoki MÁV)— Mayer (Mis­kolci VSC), Killermann (Tatabányai SC), Kalos (Postás), Bokor (Postás), Raffay III. (Győri DAC). A magyar válogatott csapatok szom­baton délben egy órakor utaznak Bécsbe. Vasárnap reggel hét órakor különvonat megy az osztrák fővárosba. Eddig több mint háromszázan jelentkeztek a részvé­telre. Schramseis (Rapid) Franzl (Admira) Janda (Admira) Lueff (Rapid) Smistik (Rapid) Schott (Admira) Wesselik (Rapid) Gschweidl (Vienna) Horvát (Rapid) SiegI (Rapid) Wessely (Rapid). készpénzárban. Évtizedek óta közismert bútorhitel osztályunkban hálószobák, ebédlők, m­iszobák legkedvezőbb fizetési feltételek KAe Ul I iá Kereskedelmi mellett kaphatók »I*® Rt, ezelőtt Balázs és Társa bútoráruháza. Vilmos császár-út 43. Köztisztviselőknek külön kedvezmény! 13 év óta a világot uraló eredeti angol . THE CHAMPION KERÉKPÁROK ! havi 20­0 részletre, kerékpáralkatrészeket, lánc, pedál nyergeket stb. nagybani gyári áron, külső gumi 6.10, belső 2.10, LANG JAKAB és FIA kerékpárnagykereskedő, Budapest, József-körút 41. Árjegyzék 1000 képpel ingyen. A magyar királyi állami föld­mérési térképtár tisztikara mély megilletődéssel szomorúan jelenti, hogy szeretett főnöke , ROLLA JÁNOS m. kir. műszaki főtanácsos, Budapest Székesfőváros törvényható­ság­ bizottságának póttagja 61 éves korában, állami szolgálata 38. esztendejében, április 28-án meghalt. Sokat szenvedett, jóságoslelkű kar­­társunk és vezetőnk nemes emléke kegyelettel él szívünkben to­vábbra is. Kedves halottunkat ma, kedden délután 6 órakor temetjük a budai farkasréti temető halottasházából a római katolikus egyház szertar­tása szerint. Az engesztelő szentmiseáldozatot­­ az elhunyt lelki üdvéért május 22-én reggel 9 órakor mutatják be a krisztinavárosi plébánia­templomban Budapest, 1929. április hó 29-én. A m. kir. állami földmérési térképtár tisztikara.

Next