Uj Nemzedék, 1930. január (12. évfolyam, 1-24. szám)

1930-01-01 / 1. szám

Szerda, 1931 január 1. Ili Nemzedék Az angol világbirodalom kritikus napja Ma szavaz a lahorei kongresszus Ghánai javaslata fölött — Az Új Nemzedék tudósítójától. — London, december 31. A lahorei pánindiai nemzeti kongresz­szusnak ma van a döntő napja. A mai ülésen döntenek India jövő sorsa fölött. Ma bocsátják ugyanis szavazásra Gandhi ismert indítványát, amelyet a kongresz­­szus előkészítő bizottsága nagy szótöbb­séggel már a múlt héten magáévá tett. A javaslat tudvalévően kimondja, hogy India teljesen függetleníti magát az angol birodalomtól, nem fogad el az angoloktól semmiféle alkotmányreformot és proklamálja nem­zeti önállóságát. A szavazás eredményére nézve korai lenne minden jóslás, a jelek azonban arra mutatnak, hogy a kon­gresszuson képviselt három irányzat kö­zül Gandhink szélsőséges irányzata fog győzni, habár elenyésző szótöbbség­gel is. A kongresszus tagjai között nagy iz­galmat okozott tegnap este az a jelentés, hogy a bengáliai hatóságok az utóbbi na­pokban a tartomány különböző városai­ban rengeteg letartóztatást hajtottak végre, ami arra mutat, hogy a bengáliai hatóságok már számolnak a nyílt forra­dalommal és a pánindiai kongresszus ál­tal tervezett általános angolellenes boj­kottal. A kommunisták megostromolták Kölnben a városházát — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Köln, december 3. A kommunista vezetés alatt álló mun­kanélküliek hétfőn a késő esti órákban a­ rendőri tilalom ellenére újabb felvonu­lásokat és tüntetéseket rendeztek, ame­lyek során több alkalommal összeütkö­zésre került a sor a rendőrök és a tünte­tők között. A tüntetők a városházára akartak benyomulni, ahol éppen a városi közgyűlés folyt, amelyen a kommunista városi tanácsnokok újabb javaslatokat terjesztettek elő a munkanélküliek tá­mogatásáról. A városháza előtt össze­gyűlt tüntető munkanélküliek a javasla­tok megszavazását akarták kikényszerí­teni és be akartak hatolni az üléste­rembe. A rendőri kordon azonban meg­akadályozta őket ebben. Miután a tünte­tők a rendőri felszólításra­­sem akartak szétoszlani, a rendőrök gumibotokkal kergették szét a kommunistákat. Eköz­ben többen könnyebb sérüléseket szen­vedtek. A tüntetések egész este tartot­tak. Egy detektív revolverét is kénytelen volt használni, hogy kiszabadítson a kommunisták fenyegető gyűrűjéből egy rendőrt. A detektív revolver golyói két tüntetőt megsebesítettek. A rendet csak a késő éjszakai órákban sikerült helyre­állítani. Házasságot ígért a keresztelőn a csecsemőnek és most szaván fogja a felserdült leány Megint egy per, amely csak Amerikában lehetséges — Az Új Nemzedék tudósítójától. — London, december 26 James Conroy úr, egy dúsgazdag chicagói kereskedő, szerencsésen eljutott a negyven­ötödik életévéig anélkül, hogy belefonódott volna a házasság igájába. Nyugodtan s mint ő vallja, háborítatlan boldogságban dolgozga­tott, amikor nemrégiben váratlan és kellemet­len kalandja akadt. Pontosan huszonegy esztendővel ezelőtt Ja­mes Conroy úr keresztapa lett. Legkedvesebb barátjának, Botcennek újszülött kisleányát tartotta keresztvíz alá. Amikor a szertartás véget ért, Jamee Conroy a csecsemő jövőjéről tréfálkozva többek közt azt a könnyelmű ki­jelentést tette, hogy mihelyt a leányka eladó­sorba kerül, ő fogja elvenni feleségül. A magunk szemével bajosan tudnék felfe­dezni, hogy miért kell könnyelműnek minősí­teni ezt a tréfás kijelentést. Ámde, amikor a kisleány felseroll őt és James Conroy megláto­gatta keresztgy­ermekét, barátja — megint csak tréfálkozva — ott a leány jelenlétében emlékezetbe idézte, hogy mit is ígért Conroy a keresztkútnál. Néhány év múlva Bowen meghalt s a leány, aki most betöltötte huszonegyedik évét, leve­let irt a chicagói kereskedőnek. A levélben emlékeztette keresztapját a fatális házassági ígéretre s kérte, hogy közölje vele az esküvő idejét. James Conroy úrnak még a lélekzete is elállt a levél olvasására s mindjárt válaszol­ is rá. Azt felelte, hogy nem tudja megmon­dani az esküvő időpontját, mert azon a napon, amikor a leány az esküvőt szeretné tartani, neki otthon kell maradnia, hogy felügyeljen bizonyos munkálatokra. Nagyon sajnálja te­hát, de nem tud eleget tenni keresztleánya ebbeli kívánságának, Bowen kisasszony azonban komolyan vette a dolgot s beperelte a bíróságnál keresztapját házassági ígéret meg nem tartása cílén. Az amerikai törvények, mint ismeretes, rendkívül szigorúak a a házassági ígéret meg­szegését nemcsak kártérítéssel, hanem börtön­nel is büntetik. Sokan már most úgy véleked­nek, hogy a szerencsétlen keresztapának vagy feleségül kell vennie Bowen kisasszonyt, vagy legjobb esetben is fizetnie kell. Nyugalmának s eddigi zavartalan életének mindenesetre be­fellegzett. S mindez azért, mert könnyelműen séfálkozott egy éppen, hogy megszületett cse­csemővel. Nagy műsoros Szilumter-est EXCELSIOR TÉLIKERT ÉTTERMÉBEN Rákóczi-út 72. Műsor koratén belül fellépnek: Kende Mária Porfi Sándor • legjobb magyar előadó komikus művésznő Jono Americo ( Kivel­) a berlini Wintergarten tagjai, komikus és ezcen­­trikus táncospár Polor István Xénia és Rudolf a Belvárosi Csiaház tagja akrobata táncospár műdalok Jimmi excentrikus és komikus solótánccá Onori* at mi a Nona Garry at Bakkar mondain és akrobatcis ". _ táncospár a Lo­doni excentrikus és bravoni Colosseum tagjai táncospár A műsor kezdete 10 órakor rtalrendelések a helyssínen vagy telefonon 3. 360 -44, 45 nap Belépődíj nincs Rács Lajos cigányzenekara Elsőrangú jazz-band Nléha a zsaroló­­s emberére akad izgalmas regény, amely a szabómesterek szaklapjá­ban kezdődött és valószínűleg a bíróság előtt fog végződni — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A Szabómesterek Országos Szövetségé­nek hivatalos lapja, a Szabó Ipar, az el­múlt hetekben többször megtámadta Ko­­vácsevics Milenkó fővárosi bér és áru­nagykereskedőt. Szakmabeli kérdésekről volt szó ezekben a támadásokban, így mi nem tudjuk teljes bizonyossággal eldön­teni, mennyiben volt jogos, vagy jogtalan a kritika? Ha alaptalan a támadás, a megtámadott kereskedő a bíróságnál or­voslat kereshet. Közben Kovácsevics innen is, onnan is azt hallotta, hogy jó volna, ha­­ csi­nálna valamit. December 11-én azután megjelent a Kovácsevics-cégnél egy úr, aki Bán dr.-nak mondta magát és hir­detést kért, de nem kapott. Erre ráterelte a beszélgetést a cég ellen folyó támadá­sokra­­ kijelentette, hogy módjában van a hajszát leszerelni. A tárgyalás ezután Takács dr. cégveze­tővel folyt és eredménye egy megállapo­dás, amelyet Bán nem a legvilágosabban fogalmazott írása fejez ki legbeszédeseb­ben. íme: „Nyugta. P. 1.000.— azaz Egyezer pen­gőről, amelyet a mai napon a „Szabó Ipar“ kiadóhivatala, illetve Vágó Jenő igazgató úr kezeihez való eljuttatás céljából mint a Kovácsevics Milenkó cég P. 2.000.— azaz Kettőezer pengős hirdetési átalánydíj címén, mint annak első felét átvettem azzal, hogy a Ková­­csevics Milenkó úr által adandó — azon nyilatkozat ellenében, amely szerint cége férfiszabóságot nem óhajt űzni, a ,,Szabó Ipar“ egyik legközelebbi számá­ban cégéről rehabilitáló cikk jelenik meg. A hirdetési átalány második 1.000.— pengős részlete a „Szabó Ipar“ kiadóhivatala, illetve Vágó Jenő ur által adott szabályos nyugta ellenében fizetendő. Budapest, 1920. dec. 12. s­r. Bán, s. k. A rehabilitáló cikk részletei, valamint az egész ügyre vonatkozó további teen­dőket már Vágó igazgató ur Dr. Takács cégvezető úrral személyesen beszéli meg. Dr. Bán s. k.“ Bán a nyugta aláírása után megkapta a pénzt. A következő jelenet új helyze­tet teremt: Fellép Kovácsevics és három tanú előtt visszaköveteli a pénzt Bántól. A meglepett Bán azt hangoztatja, hogy nem megbízásból járt el és az ezer pengőt visszaadja, amiről Kovácsevics ellennyugtát ad. Minthogy Bán a tárgyalás során több­ször említette a Szabó Ipar felelős szer­kesztőjének, Vágó Jenőnek nevét, Ková­­csevics­­ elmondta az esetet a szövetség elnökének. Még az­nap délután megjelent Kovácsevics irodájában Vágó Jenő és felháborodva előadta, hogy neki semmi köze sincs ehhez a dologhoz. Fel is hívott nyomban egy ügyvédet, hogy jelentse fel Bánt. Ez a száraz tényállás. A Szabómeste­rek Országos Szövetségének minden­esetre erkölcsi érdeke, hogy ezt az ügyet teljes mértékben tisztázza, még­pedig mielőbb. Tisztázni kell, ki, mi ez a Bán? összeköttetésben van-e a Szabó Iparral? Csinált-e számára, üzleteket? S. végül: mi van Vágó feljelentésével? Ha ezekre a kérdésekre nincs megnyugtató válasz, akkor a szabómesterek és a köz­vélemény joggal azt hihetnék, hogy zsarolási kísérlet történt Békési Imre módszere szerint. ' A: ' ' f . . a Kellemetlen kalandba sodorta az előkelő érmegyűjtőt a két példányban létező „unikum“ — Az Új Nemzedék tudósítójától. — London, december 26. Kellemetlen kalandon esett át az angol arisztokrácia egyik közismert tagja, Sir Arthur P„ a szenvedélyes érmegyűjtő. Az történt vele, hogy amikor a kará­csonyi ünnepekre visszatért Newyorkból, a hajón lopással gyanúsították meg. _ A napokig tartó tengeri után, Amerika és Európa között, Sir Arthur P. több úti­­társával megismerkedett s a beszélgetést többnyire művészeti kérdésekre terelte. Sokszor szó esett a régi pénzekről is. Úti­­társai között volt egy numizmatikus is, aki egyszer jó hangulatában elárulta, hogy egy megbecsülhetetlen értékű régi pénzdarabot sikerült felfedeznie egy amerikai régiségkereskedésben. Az érmének, mondotta, megbecsülhetetlen az értéke, mert tudomása szerint az egész világon csak egyetlen példányfém­ talál­ható. A ritka pénzdarab kézről-kézre járt az asztalnál ülők között, míg egyszerre csak­­ nyoma veszett. Hiába húzták el a székeket, forgatták át a karosszékek pár­náit, hiába, kutatták át a parkett repedé­seit, az értékes pénzdarab nem került elő. Jelentették a dolgot a kapitánynak, aki — mit tehetett most — felszólította a tár­saság tagjait, hogy engedjék magukat megmotozta­tni. Mindenki készségesen beleegyezett, csak Sir Arthur P. tiltakozott ellene. Hiába próbálták meggyőzni az utasok és a ka­pitány, az angol nemes nem engedte, hogy megmotozzák. Felesleges monda­nunk, hogy így mindenki Sir Arthur P.-t gyanúsította a lopással s a kapitány el is rendelte, hogy a kabinját kutassák át. Személyi motozáshoz ugyanis nincs joga a kapitánynak. A kínos incidens után másnap egy steward lelkendezve jelentette, hogy az annyira keresett pénzdarabot megtalálta az egyik karosszék tám­lája tövében. Az utasok hangulata egy­szerre meg­változott a most már sokan a numizmat­tikus ellen fordultak, mert őt okolták Sir Arthur P. megrágalmazásáért. Az angol nemes igen megörült a felfedezés­nek, bár egyébként senki sem tagadhatta, hogy­ nagy nyugalommal viseli el az ellene emelt lopási vádat. — De akkor miért vonakodott a­­ moto­zástól? — kérdezte a kapitány. — Azért — felelte Sir Arthur P. — mert én is találtam Amerikában egy ilyen ritka pénzdarabot s csak azért nem szóltam róla, mert nem akartam elron­tani utitársam örömét. Ő ugyanis abban a meggyőződésben volt, hogy ez a pénz már csak egyetlenegy példányban létezik s neki ezt az unikumot sikerült megsze­reznie. Sir Arthur P. ezzel kivett a zsebéből egy érmét, amelyről könnyű volt meg­állapítani, hogy tökéletes párja annak a pénzdarab­nak, amelyet a numizmatikus mu­tatott. — Egészen világos — fűzte hozzá Sir Arthur P. — hogy senki, sem hitt volna, ártatlanságomban, ha alávetem magam a motozásnak és megtalálják zsebemben a ritka pénzdarabot. Magát, a gyanút vi­szont ártatlanságom tudatában emelt fő­vel viseltem volna el. Egyenruhák és polgári öltönyök BÁLIRUHÁK Holt KM BUDAPEST IV., KOSSUt­t Lajzá­ u. G Msgii választék angol szövetekben.

Next