Uj Nemzedék, 1930. március (12. évfolyam, 50-73. szám)

1930-03-01 / 50. szám

2 Uj Nemzedék Szombat, 1938 március 1. Jelenetet rendezett az ügyvédi irodában egy szélhámos asszony és készenlétben álló „férje“ rögtön felvette a „hallgatási díjat“ Több ügyvédet megzsarolt egy szélhámos­pár A főkapitányság nyomoz — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Rendkívül ügyes szélhámospár — férfi és nő — zsarolja hetek óta a legelőkelőbb pesti ügyvédeket és ugyancsak előkelő nagy kereskedelmi cégek főtisztviselőit A szélhámospár bámulatos vakmerőség­gel és sikerrel dolgozik. Vakmerőségüket igazolja, hogy épen ügyvédeknél és nagy cégeknél monővríroznak, akik pedig leg­inkább fel vannak vértezve mindenféle csalási és zsarolási kísérlettel szemben. Sikerük bizonyítéka viszont, hogy eddig, ahol csak a „műsorukat“ eljátszották, mindenhonnan készpénzeredménnyel tá­voztak és bár több feljelentés is érkezett ellenük a rendőrségre, még mindig nem sikerült leleplezni és ártalmatlanná tenni őket. Igen elegáns, f­eltűnően szép fiatal nő és egy középkorú férfi a zsaroló pár tagjai Állítólag férj és feleség, de valószínűen csak szélhámosságaik alkalmával — mint­hogy a manőverük ezt megkívánja — sze­­repelnek házastársként. Zsarolási trükk­­jük olyan természetű és úgy hajtják végre, hogy —- eltekintve a mindenkori­­sikertől — sokáig még feljelentésre sem került a sor. A megzsarolt ügyvédeknek, igazgatóknak és főtisztviselőknek eszükbe sem jut­ott, hogy a rendőrséghez fordul­janak. Csak a véletlen pattantotta ki a szélhá­mosságukat és csupán ezután tettek a megzsaroltak közül néhányan feljelentést ellenük. Va­lószínűen még igen sok károsult van, aki még ma sem jelentette fel őket és majd csak e cikk olvasása után csatlakozik majd a panaszosokhoz. Egyik budapesti kaszinóban hullott le a lepel a szélhámospár hetek — talán hó­­napok — óta tartó garázdálkodásáról. Ebben a klubban az elmúlt hét végén egy előkelő, gazdag pesti ügyvéd vacsora utáni beszélgetés közben szűkebb társa­ságának — amely néhány ügyvédből és bankemberből állott — bosszankodva me­sélte el, hogy aznap délután milyen kel­lemetlen kalandja volt az irodájában. Az elbeszélése így hangzott: Az ügyvédnek­ a Lipót­városban levő irodája a lakásával kapcsolatos. Az iroda­helyiségeket mindössze egy kisebb szoba választja, el a lakástól. Ez a szoba a váró­szobája. Itt gyülekeznek a kliensei, akik a gazdag és előkelő társadalmi osztály­ból rekrutálódnak. Aznap délután, amikor egyik ügyfelét kikí­sér­ve végignézett a várószoba vendé­gein, észrevette, hogy öt-hat régi kliensén kívül egy ismeretlen, elegáns nő és egy férfi, is várakoznak. Barátságosan beszél­gettek egymással, amiből azt következ­tette, hogy együvé tartoznak. Tovább nem törődött velük. Tudta, hogy hama­rosan úgyis rájuk kerül a sor. Csakugyan, miután még két ügyfelé­vel végzett, az érkezés sorrendjében az elegáns hölgy következett. De csak egye­dül ment be az ügyvéd irodájába. Itt bemutatkozott: — Nemeséri Ri­szbach Bálint­né vagyok — mondotta tisztán érthetően a nevet — egy igen jó ismerősöm ajánlott az ügyvéd úrhoz. — Tudniillik egy igen nagy és bonyo­lult örökösödési ügy­ről van szó. Ezután hosszan és bőbeszédűen elmon­dotta, hogy az örökség az ő családi örök­sége és ezért ő maga is intézi ,á ügyét. A férje ugyan mindenhová elkiséri — most is itt van a várószobában — de ebbe a peres ügybe nem szól bele és teljesen szabad kezet engedett neki. Az ügyvéd, akire vártak még az egyre érkező ügyfelek, türelmetlen­kedni kezdett a hosszú magántermészetű előadásra, és udvariasan felkérte a hölgyet, hogy adja elő, tulajdonképen miről is van szó. Eb­ben a pillanatban váratlan fordulat tör­tént. A nő a további magyarázkodás doz Nem kell leveleivel éjjel a pálya­udvarra fáradnia. Budapesten a posta éjjel 1 órakor is kiüríti az Andrássy­­út 49., Vilmos császár-út 11., Fő-utca 6., Apponyi-tér 6., Rákóczi-út 1­, Er­­zsébet-körút 2„ Szt.-Gellért-tér 4„ Fővám tér 7. számú házakon levő levél­­szekrényeket.­lyett egyszer csak egy gyors mozdulattal ledobta a retiküljét és mindjárt utána a bundáját. A következő pillanatban pedig odaugrott az ámuló ügyvédhez, szorosan átölelte és sikoltozni kezdett: — Segítség! Segítség! Nem szégyeli magát úri­ember létére!? — Bálint! Bálint! •— kiáltozott ezután „férjének“, aki a szomszéd szobában várt. Az ügyvéd szóhoz sem jutott a meg­lepetéstől. Mielőtt pedig felocsúdott volna, már felpattant az iroda ajtaja és a düh­től eltorzult arccal, villámlló szemekkel ott állott a küszöbön­­ a férj. Az ajtót kitárta, úgyhogy a sikoltozásra fel­ugrált kliensek mind láthatták a tablót: az ügy­védet, karjai között a sikoltozó, lenge ruhája, szőke szépséggel. A nő, megpillantva férjét, „kitépte ma­gát“ az ügyvéd ölelő karjai közül, oda­futott a férjéhez, akinek zokogva borult a keblére. — Ments meg Bálint, — szipogta. A férj ekkor becsapta az ajtót a ki­váncsi kliensek előtt és vésztjósló hangon szólott az ügyvédhez, aki szinte szédült az egymásután következő gyors és meg­lepő változásoktól: — Ön ezért felelni fog! Nem lehet úri hölgyeket büntetlenül inzultálni. Borzal­mas bosszút ádok! — üvöltötte, magából kikelve. Az ügyvédnek a meglepetések után az első gondolata a botránytól való félelem volt. A várószobában az ügyfelei, néhány szobával odébb a felesége és az anyósa. Ha így kiáltoz tovább,­­ feltétlenül behal­latszik. Borzalom még rá is gondolni. Gyors elhatározással könyörgőre fogta a dolgot. Valósággal összetett kézzel rimánkodott a bősz „férjnek“­hogy beszéljen halkabban, mert feldúlja egész családi életét.­­ A férj „megértő“ embernek látszott, mert csöndesre fogta a szavát. De még mindig nagyon szigorú volt. Az ügyvéd már sejtett valamit, hogy itt úgy látszik összjátékról van szó, de a gyanújának nem mert kifejezést adni, félt, hogy még jobban feldühösíti a férjet. Mint ügyvéd tudta, hogy a dolog ránézve vesztett ügy Itt a nő és a férfi vallomása és vagy hat tanú is látta a sikoltozó nőt a karjai közt. Valósággal megörült tehát, amikor a bősz férj, rimánkodásaitól és bocsánat­­kéréseitől kissé lecsillapodva, hajlandó volt az ügyet „békésen elintézni“. Rövid, izgalmas, fenyegetésekkel tarkí­tott tárgyalás után az ügyvéd végül is kinyitotta a pénzszekrényét és ezerkétszáz pengőt adott át a férjnek „erkölcsi“ és „anyagi“ elégtétel fejé­ben. Ezzel szemben a férj a várószoba izga­tott közönsége előtt távozóban kijelen­tette, hogy az ügyvéd régi barátjuk és az egész egy kis farsangi tréfa volt. Ezt a történetet beszélte el az ügyvéd este a kaszinóban. A történet elbeszélése után egy isme­rőse félre hívta az ügyvédet. Bizalmasan elmesélte neki, hogy szóról-szóra ugyanez a zsarolási manőver történt meg egy kö­zös ügyvéd ismerősükkel, aki napokkal ezelőtt négyszemközt panaszolta el azt neki. Rögtön felkeresték ezt az ügyvédet, aki szintén az ügyvédtársadalom gazdag és előkelő tagja. Hamarosan kiderült, hogy mind a kettőjüknél ugyanazok a személyek, ugyanazt az agyafúrt komé­diát játszották el. Csak a hadi­sarc össze­gében volt különbség. Ez az ügyvéd „csak“ ezer pengő „elégtételt“ fizetett. Az ügyvédek, minthogy most már vol­tak bizonyítékaik a zsaroló szélhámos pár ellen, másnap feljelentést tettek elle­nük a főkapitányságon. Az „ismeretlen tettesek“ ellen zsarolás címén kérik az el­járás megindítását. Két nappal később egy játék­klubban egy nagy kereskedelmi cég ügyvezető igazgatója mesélte el, hogyan zsarolták meg ezer pengőre a hivatalában. Az eset ugyanaz volt, mint a két ügyvédé. Az igazgató is megtette a feljelentését. NÁPOLY—BUDAPESTEN ' , ' I FRUSTACI OLASZ SSESÍ­­I KIRÁLY NAGYKÁVÉHÁZBAN rangversenyez. 1 SZOLID ÁRAK! Asztalrendelés: Telefon József 388—51. 1 ’iiMitiiiwMnn m ü imi i in niiiwiiin ■ hub > A franciák már beleőrülnek a folytonos kormányválságba Különös incidens Tardieu szállójában . Eddig még csak Briand minisztersége biztos - Az Új Nemzedék tudósítójától. -Paris, február 28. Tardieu dezignált miniszterelnök este kilenc óráig szünet nélkül tárgyalt. A késő esti órákban a radikális párt szenátusi frakciójá­nak két vezérét, Caillauxt és Clémentelt fo­gadta. A radikális vezérekkel folytatott ta­nácskozásairól semmi sem szivárgott ki, nagy feltűnést keltett azonban már maga az a tény is, hogy Tardieu ismét éritkezésbe lépett az­zal a párttall, amely párthatározatban mon­dotta ki, hogy bojkottálja Tardieu kormányát. Hazatérőben a dezignált miniszterelnök még elbeszélgetett az újságírókkal és közölte ve­lük, hogy szombat előtt nem lehet szó az új kormány megalakításáról. Ma egész nap tovább folytatja tárgyalásait, amelyek esetleg még szombat délelőtt is tar­tani fognak. Pénteken délután újból kihallga­táson jelenik meg Doumergue el­nöknél, hogy tájékoztassa a helyzetről. Az egyik újságíró megkérdezte Tardieutól, mi igaz abból, hogy a külügyi tárcát ezúttal nem Briandnak ajánlotta fel, hanem a radiká­lis pártnak, abban a reményben, hogy ezzel majd le tudja szerelni a radikális párt boj­kottját. Tardieu tagadta, hogy ilyen alkuba bocsátkozott volna. Briand az egyetlen politikus, — mon­dotta, — akinek már felajánlotta a miniszterséget. Briand természetesen elfogadta a felajánlott tárcát. Minden ellenkező értelmű híresztelés légből kapott koholmány. Tardieu szállójában csütörtök délután külö­nös incidens történt. Egy ismeretlen fiatalem­ber jelentkezett a portásnál és ezt követelte, hogy vezessék azonnal Tardieu szobájába. Faggatni kezdték, hogy mit akar a minisz­terelnöktől, mire a fiatalember kijelentette, hogy Poincaré küldte és megbízta őt, hogy dolgozza ki Tardieuvel együtt az új kormány­programot. Természetesen rögtön látták rajta, hogy csendes őrült és értesítették a mentőket, akik azután elvitték. ............................................................................................................... .................. Naponta hatvan ember jelentkezik a főkapitányság életvédelmi osztályán munkáért, támogatásért Abszolút számban is csökkentek az öngyilkosságok — mondja Szimon rendőrtanácsos, az életvédelmi osztály vezetője — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Tegnap idegorvosokat szólaltattunk meg arról a problémáról, hogy az ön­gyilkossá­gi ,,epidémia“ túljutott-e már várjon a csúcspontján. Ma a főkapitány­ság életvédelmi osztályának vezetőjéhez, Szimon István dr. rendőrtanácsoshoz fordultunk, aki kérdésünkre a követke­zőket mon­dozta: — Az életvédelmi osztályban éppen most készítem el az 1929. évről szóló sta­tisztikát. E szerint a statisztika szerint az 1928. évhez arányítva az öngyilkossá­gok száma lényegesen csökkent. Amíg 1928-ban az összes öngyilkossági kísér­letek száma 1901 volt, addig 1929-ben ez a szám 1695-re csökkent.­­ Tehát összesen kétszázhattal keve­sebben kíséreltek meg 1929-ben öngyilkos­ságot, mint az előző évben. Ebből a halá­los végű öngyilkosságok száma 1925-ben 504 volt, 1929-ben pedig csak 405. Itt tehát a csökkenés kilencvenkilenc.­­ Tehát abszolút számban is csökken­tek az öngyilkosságok. Ha ehhez hozzá­vesszük azt, hogy a főváros lakossága egy év óta szaporodott és hogy a főváros statisztikája szerint az általános halálo­zások száma 137-el növekedett, 1928-hoz képest, akkor igen megnyugtató adat, hogy az öngyilkosságok száma nem növe­kedett, hanem csökkent.­­ Pedig az általános gazdasági hely­zet nem javult, sőt rosszabbodott. De az életvédelmi osztály olyan titáni küzdel­met folytatott minden egyes ember meg­mentéséért, hogy nagy nehezen sikerült az öngyilkosságok sorát leredukálnunk. A helyzet pedig oly szomorú, hogy még ma is naponta hatvan ember jelentkezik az életvédelmi osztá­lyon és kér állást, munkát. — Ezeket csak igen kis mértékben tud­juk kielégíteni, hisz alig van munka­alkalom. Azért mindent megteszünk és az elmúlt évben sikerült 524 esetben állást szereznünk a hozzánk fordulóknak. Ter­mészetesen ezek az állások főleg napszá­mos, — alkalmi munkák, házi szolga —■ és gyári munkaéi állásuk. — A legtöbb gondunk az elszegénye­dett intelligenciával van. Ezek közül még sokban megvan a régi világból, hogy azt mondják: „Inkább meghalok, de napszá­mosnak, gyári munkásnak nem megyek"*. Nagy általánosságban azonban már győ­zött az az amerikai szellem, hogy ide jön­nek érettségizett, egyetemet végzett em­berek és azt mondják­ : „Akármilyen munkát vállalok, csak dolgozhassak és ne kelljen éhen hal­nom.“ — Az 1930 év első hónapjaiban ezt a ja­vulási arányt szintén észleljük, bár pon­tos statisztikát még nem készítettünk. Az öngyilkosságok arányszámának javulása ellenére a helyzet még ma is igen nehéz és az életvédelmi osztálynak borzalmas munkát kellett és kell végeznie, hogy ezt a javulást elérhessük.

Next