Uj Nemzedék, 1930. május (12. évfolyam, 98-122. szám)
1930-05-01 / 98. szám
4 III Nemzedék Csütörtök, 1936 május 1. Nagy sikere volt Olaszországban a banktisztviselők futballcsapatának Budapestre jön az angol banktiszviselők tenniszcsapata. Az Új Nemzedék tudósítójától.A Budapestre érkezett olasz lapok nagy cikkekben számolnak be a magyar és olasz banktisztviselők válogatott futballcsapatának legutóbb Milanóban megtartott mérkőzéséről. Kiemelik a magyar csapat nagyszerű küzdőképességét, lelkes játékát, amellyel a maguk javára tudták eldönteni a mérkőzést. Általános a megállapítás, hogy a magyar bankválogatott sportbelileg és társadalmilag kimélyítette a magyar—olasz kapcsolatokat. Egyik lap sem feledkezik meg arról, hogy a magyar banktisztviselők nemcsak a sporttelepen, de mindenhol, ahol megjelentek, szimpatikus gentlemaneknek bizonyultak. Az olasz és magyar banktisztviselők futballcsapata közti kapcsolatot Polinszky Gyula dr., a Pénzintézeti Sportegyletek Ligájának ügyvezető alelnöke teremtette meg. Tavaly az olaszok jártak Budapesten és az első találkozáson 3:1 arányban győztek. Most volt Milanóban a reváns. Erről az Új Nemzedéknek a következőket mondta Polinszky Gyula dr. — Az olaszok a lehető legmelegebben fogadták Milanóban a magyar banktisztviselők válogatott futballcsapatát. Mi tizennégy olyan játékossal utaztunk a küzdelem színhelyére, akik jelenleg nem tagja, egyik nyilvános egyesületnek sem, hanem a pénzintézet futballcsapatában fejt ki sporttevékenységet és a legutóbbi mérkőzéseken tapasztalt formák alapján került be a bankválogatott csapatba. Olaszországban állandóan velünk volt Delcetta, a Banca Commerciale vezérigazgatója és az északolaszországi Dopolavoro elnöke, D’Elia. Amikor esőre tehették, felkerestek bennünket és Milano polgármestere uzsonnán látta vendégül a magyar csapatot. A bankettek, autótúrák egész sorát rendezték tiszteletünkre. Mi testületileg kivonultunk Milánó város hősi halottainak és az olasz banktisztviselők hősi halottainak emléktáblájához. Mind a kettőn elhelyeztük a Magyar Pénzintézeti Sportliga koszorúját, Polinszky Gyula dr. ezután elmondotta, hogy az 1805-ben épült milánói stadionban tartották meg a mérkőzést, amelyet átalakítottak a modern sport követelményeinek. Több, mint tízezer néző jelent meg a mérkőzésen, köztük az olasz sport, bank és társadalmi élet sok kiválósága. A meccs előtt az olasz banktisztviselők zenekara eljátszotta a magyar és az olasz himnuszt. Igen kedves jelenet volt, amikor két magyar ruhába öltözött kislány jött le a pályára. Az egyik elszavalta a magyar Hiszekegyet, majd hatalmas virágcsokrot nyújtott át a magyar csapat vezetőjének. — A mérkőzés részletei már ismeretesek, — folytatja Tolinszky. — Külön ki kell emelni még, hogy a mi tizenegy játékosunk között hét családos ember szerepelt a csupa fiatal emberekből álló olaszokkal szemben. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az olasz banktisztviselői válogatott csapat nagy része nyilvános egyesületekben játszik és van olyan is köztük, aki a nemzeti válogatott csapatban jutott szerephez. — Az egész vonalon folytatni akarjuk a banktisztviselők sportjának fejlesztését. Az itthoni munkán kívül természetesen minél több nemzetközi kapcsolatot igyekszünk kiépíteni. Az osztrákokkal már tárgyaltunk magyar-osztrák banktisztviselői úszómérkőzésről, de nálunk nincs megfelelő szervezet, amely ezt a viadalt lebonyolítaná. Bejelenthetem, hogy az angol banktisztviselők tenniszszövetségével megállapodtam, hogy jövő évben Budapestre jön az angol banktisztviselők válogatott tenniszcsapata. — Meg kell jegyezni, hogy az angol banktisztviselők voltak azok, akik legyőzték a belga nemzeti válogatott tenniszcsapatot. Nagy programunk van a továbbiakra vonatkozóan is, csak támogassanak bennünket abban a munkában, hogy minél egészségesebb, munkaképesebb, izmosabb legyen a magyar banktisztviselő... Házonkíviül elsfirendü, változatos, idén iá házi- ét diizkoszfi kaphat© V., Sassarca 24. u. emdefi 2. szám alatt. Telefon: Automata 288—55. Ma reggel elutazott nagy válogatottcsapatunk — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Magyar válogatott futballcsapat még sosem utazott el olyan nehéz körülmények közt, mint most. Ma délelőtt kilenc óra öt perckor a nyugati pályaudvarról indult Prágába. Játékosaink a klubmérkőzéseken még nem játszottak ki megfelelő formát az idén. Az egész magyar játékosgárdában nem akad egy sem, akire nyugodt szívvel rá lehetne mondani, hogy „válogatott formában van.“ Sérülések is meghendikeppelték a magyar csapatot, amely holnap Csehország válogatottjaival mérkőzik. Nem díjért menő küzdelem lesz ez, mégis kiemelkedik a sablonos mérkőzések közül, mert Magyarország és Csehország nemzeti csapatainak találkozásáról van szó. Ez a hangulat uralkodott ma délelőtt a pályaudvaron is, ahol megjelent Zsarnóczay János, az MLSz ügyvezető alelnöke, Minder Frigyes háznagy kíséretében. Néhány száz érdeklődő búcsúztatta a prágai csatára induló magyar fiúkat. — Holnap győznötök kell Prágában! — igyekezett mindenki az utolsó „szuggerálás“-sal. A legtöbben Pataki Mihály szövetségi kapitánynál érdeklődnek, hogy végeredményben hogyan áll majd fel Prágában a magyar csapat, mik a tervei a mérkőzésre vonatkozóan. Pataki nem válaszolt a kérdezősködőknek és inkább a játékosoknak a vonatban való elhelyezésével foglalkozott. Az indulás előtt az Új Nemzedék munkatársának alkalma nyílott Pataki Mihály szövetségi kapitánnyal beszélgetni, aki feltett kérdéseinkre rendkívül érdekes nyilatkozatban ismertette a helyzetet. — A cseh futballszövetséggel legutóbb feszült volt a viszony és most a Prágából érkezett levelek szerint ki akarnak engesztelni bennünket. Ez a kiengesztelés szerintem abban kulminálhat, hogy a cseh válogatott csapat tagjai tartózkodnak a durva játéktól. Mert borzalmas katasztrófa érné a magyar futballsportot, ha Prágában harcképtelenné tennék azokat a játékosokat, akikre, május tizenegyedikén az Európa Kupa-döntő mérkőzésén szükségünk van. Nekünk első feladatunk az lesz, hogy amint Prágába érkezünk, beszélünk a cseh futbalsport vezetőivel a játékoscsere ügyében. Tekintettel arra, hogy ez a mérkőzés semmilyen díjért nem megy, meg kell engedni, hogy a mérkőzés közben a csapatok a játékosaikat cserélhessék. Ez volna nekünk a legfontosabb, mert így abban az esetben, ha látom, hogy a cseh játékosok durvaságra vetemednek, megóvhatom az értékeinket azzal, hogy helyettük olynokat állítok be, akik jobban tudnak vigyázni magukra. Minden attól függ, hogy a játékcserét megengedik-e. Én remélem, hogy igen , hogy a csehek sportszerűen fognak viselkedni, nem viszik túlzásba az „erélyes játékot“ . Megmondom őszintén, arra gondolok — a játék elfajulása esetén — hogy Túrást kicseréltetem, mert rá az olaszok ellen nagy szükség lesz. Viszont ő az a játékos, aki nem tud kellően vigyázni magára, minden akcióban szívvel-lélekkel „benne van“. Túráit lehet tehát legelőször is harcképtelenné tenni. Takács II.-vel már más a helyzet, ő ugyanis tud vigyázni magára. Játékoscsere esetén a tartalékokat, Barátkit és Toldit szerepeltetni fogom. Mindkettőm allround futballisták, akiket bármelyik poszton lehet szerepeltetni. — Ami a mérkőzés eshetőségeit illeti, nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy magyar válogatott csapat még sosem győzött Prágában. — Tisztességes vereségre kell elkészülnünk. Igen nagy teljesítmény volna a játékosok részéről az a kellemes meglepetés, ha döntetlent, vagy éppen győzelmet tudnának szerezni. Tovább nem tudtunk beszélgetni a szövetségi kapitánnyal, aki mindent elkövetett, hogy a mai körülmények közt is a legjobbak legyenek a megvár csapat tagjai. A vonat lassan megindult... (P. K.) Végignéztem egy boxmérkőzést... A publikum megrendeli a „horogütést“ — „Üsd ki, Szélvész Samu“ — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Bevallom őszintén, először voltam boxmérkőzésen. Azt is megmondhatom mindjárt: az egészben a közönség a legérdekesebb. A zsúfolt aréna, ezer meg ezer ember egymáshoz szorulva, egymás lábát taposva, egymást öklözve, üvöltve, hadonászva, szemét forgatva, fogát csattogtatva. Vérszomjas őrültek, remegő rúzsozott női szájak, szemüket forgató szadisták és hajukat tépő hisztérikák. A boxolókat általában mindenki tegezi, komáznak velük, rájuk ordítanak: „Támadj már , Sári, támadj, ne légy lusta, támadj!“ Tanácsokat adnak neki: „Horog, horog!“ Megrendelik a horogütést. A pénzükért horogütést akarnak látni ... Az első sorban egy kopasz, sovány, vézna ember ül. Látszik rajta, hogy soha életében semmiféle sporttal „tettleg“ nem foglalkozott. Ez a legizgatottabb, a legvadabb kritikus. Fölugrik a helyéből, a levegőt dögönyözi két öklével, együtt küzd a magyar boxolóval, a lengyel ellen. Arca éppen úgy eltorzul, mint odafönn annak a viaskodó embernek az arca, a szája elferdül, a szeme vérben forog, liheg, előre ugrik, oldalt ugrik, rálép a szomszédjának a lábára, de senki sem törődik vele. Általában az emberek itt nem nagyon finomkodnak. Egy oldalbarúgást föl sem vesznek. A könyököm véletlenül hozzáért a szomszédomhoz és azt mondtam „Pardon“ A szomszédom csodálkozva nézett rám. Pillantásából ezt olvastam ki: „Uraságod talán idegen!“ * A boxolók taktikája, módszere, harcmodora egészen különböző. Az egyik vadul és ellenállhatatlanul támad, a másik ravaszul, hidegen védekezik. Az egyiknek mohó, állatias, ijesztő az arckifejezése, a másik mosolyog, mintha kedves viccről volna szó. Egy pár orrütést, állonvágást föl sem vesznek. Az egyiknek már dől a vér az orrából, egészen bekente a másikat vele. De mi az? Küzdenek tovább... Az egyik fiatal bajor boxoló olyan ütést kap az állára, hogy elterül, az arca kínban vonaglik, behunyja szemét, nem tud fölkelni, vizet öntenek az arcára, úgy kell összeszedni. Meglepetéssel látom viszont ezt a fiatalembert egy negyed óra múlva, immár teljesen felöltözve, amint segít föllocsolni egy másik honfitársát. Szinte megfoghatatlan, hogyan térnek ilyen hamar magukhoz! * Egy magyar és egy bajor verekszenek. A magyarnak kissé rosszul megy és a közönség egész dühe a bíró ellen irányul. „Pfuj, pfuj!“ — ordítanak torkuk szakadtából. Azután minden oldalról hallom a vad üvöltést: „Üsd ki... üsd ki... Szélvész Samu üsd ki, üsd ki!“ A magyar gladiátor, Szobolovszkyt, kedélyesen „Szélvész Samu"-nak hívják, olyan gyorsan szokott támadni Mögöttem egy vörösképű ember, aki időnként öklével nagyokat üt a karjára, magából kikelve vonítja: „Üsd ki a szemét, üsd ki a szemét!“ Szerencsére „Szélvész Samu“ — vagyis a derék, szimpatikus Szobolovszky — nagyon korrekt módon boxol és nem üti ki a szemét a bajor boxolónak, még akkor sem, ha a fél cirkusz azt kívánja, hogy üsse ki a szemét a pénzükért. Egy kis affér támad: Nádor, a népszerű operettbonviván az első sorban ül és állítólag valamit szintén fölkiabált. Ez egyáltalán nem feltűnő, itt mindenki kiabál, össze-vissza. Erre a bíró ráförmedt a pódiumról: „Maga hülye.“ Lehet, hogy más itt a publikumból ezt föl sem venné, de Nádor fölpattan a helyéről, végigrohan a sorok mentén, általános föltűnést keltve, egyenesen a szolgálatot teljesítő rendőrtisztviselő felé és élénk gesztusokkal magyarázza, hogy mi történt vele. Az emberek fölugrálnak, a figyelem megoszlik a boxolók és az operettszínész között. Párhuzamos előadás folyik: a pódiumon boxolnak, lent pedig vitatkoznak, össze-vissza kiabálnak, öklök emelkednek a magasba, egyszerre beszél tíz ember... Az érdekeltek azután kitódulnak, odakint jegyzőkönyvet vesznek fel. Valaki csalódottan sóhajt. „Már azt hittem, hogy rögtönöznek egy kis meccset.“ * Az emberek hangosan kritizálnak, kicserélik a véleményüket, összevesznek azon, hogy horog vagy nem horog, hogy kiüti-e Körösi a németet, vagy sem. Egy éles hang belesüvít a hangzavarba .Vigyázz ... Itt a menyasszonyod!“ Figyelmezteti a boxolót, hogy ügyeljen a tekintélyére, mert itt a menyasszonya. A másik így bőg: „Ne kíméld, ne respektáld, azért mert idegen! Ne respektáld.“ Ezek a gladiátorok, akik az életüket kockáztatják a dicsőségért — mert hiszen amatőrök! — sokkal rokonszenvesebbek, mint a közönség, amely rongyos garasaiért vért akar látni, törött csontokat, szívgödrön ütött ájult embereket és a hisztérikus üvöltésével uszítja, vadítja a harcolókat »Üsd ki a szemét . . . rúgd ... ne kiméld, ne kiméld . . .“ Apró sporthíres? Czája ma döntésig mérkőzik az orosz Lagacovval. Nagy Sándornak a cseh Svoboda, az osztrák Steinbachnak a román Chirtop lesz az ellenfele. Ugyancsak ma tartják meg a Deplaceur (belga) és Ivanof (bolgár) meccset. A nemzetközi professzionista birkózóverseny fél kilenc órakor kezdődik a városligeti sportarénában. Csütörtökön, szombaton és vasárnap rendezik a tornászbajnokságot. Csütörtökön este fél kilenc órai kezdettel a BBTE Attila utcai tornacsarnokában a függeszkedő bajnokságot bonyolítják le. Szombaton a BTC tornacsarnokában az egyéni bajnokság előírt gyakorlatait és a csapatbajnokságot tartják meg. Vasárnap este hat órakor a Nemzeti Tornacsarnokban a szabadon választott gyakorlatokat rendezik Cserkész céllövőverseny lesz Szombathelyen. A szombathelyi III. cserkészkerület fennállásának tízéves jubileuma alkalmából június nyolcadikén Szombathelyen országos cserkész céllövőversenyt rendez. Az ország különböző cserkészcsapatai szerepelnek az első ilyen versenyen. Négy birkózónk startol Európa szabadstílusú birkózóbajnokságában. Hármat már kijelöltek. Ezek Gyarmati (Testvériség), Kárpáti (UTE), Zombory (MAC). A negyedik reprezentánsunk a Tasnády—Fehér-mérkőzés győztese lesz. Ezt a meccset ma tartják meg. Ugye nyájasságban megőszült olvasó, te már régen elsirattad őt? Tudom, sokáig sajgott a szíved utána. Megértem. Ha ilyen levelet elsodor a szél egy nemzet kultúrájának terebélyéről, az nem kismiska. És te, nyájasságban stb. olvasó összeszorítottad fogaidat, legyűrted könnyeidet és némán szenvedtél. Szenvedtél, fájó irigységgel gondolva arra a fiatal és máris oly tehetséges nemzetre, amely mindig az európai kultúra élén haladva elrabolta, mondhatnám magához szippantotta eme Nagyunkat. És ő, eme Nagyunk, hagyta magát szippantani. Kiabált ugyan egy kicsit, hogy fogjatok meg, mert elszippantanak, — dehát nem fogták meg. Pedig meg kellett volna fogni és kalitkába zárni, hogy mindenki gyönyörködhessen benne. Mindegy, de most félre a csüggedés denevérszárnyainak sötét suhogásával! Fel, a könnytől iszamos fejekkel! Félre a gyász könnyben ázó bakacsin javai! Jó hírt hozok, számban az öröm olajfalevelével! Én magam se akartam hinni szemeimnek. Lehetetlen. Te tévedsz, — mondtam magamnak bizalmasan. Nem tévedek, mondta vissza énem, tegezve. Ő itt van. Itt van és vígan mutogatja magát a budai kávéház tükörablakában göndör hajával és önimádattal mézédes mosolyával. Bámultatja magát, de még ha megelégedne ezzel. Nem, ő előadást tart. Komoly, húsz év körüli és még ennél is idősebb szellemtitánok veszik körül, néha egy-egy ó-román arcét. Tegnap például egy jól táplált liberális lábú úrral tárgyalt. Csak nemi — Nem vált volna be a román orientációt Éa most Palesztina felé tekintenek ezek a felejthetetlen szemek! A szomszéd asztaloknál ülő, nyugodtan olvasgató öregurak megkínzottan tekintenek feléje, de hiába. Nem lehet tőle olvasni. Denunciál. Irodalom, faji kérdés, politika, hadászat, vadászat és madarászat. Mindezen tudományok ó-román kisujjában vannak és onnan rázza ki könnyedén a vendégek, a kenyeres, a ruhatáros és a pikkoló okulására. A kávéházban mindenki kénytelen hiányos műveltségét az ő ó-román tudományos emlőjén kielégíteni. Sem az alsóspartik harcias csatakiáltásai, sem a billiárdgolyók csattanásai nem képesek túlszárnyalni őt, aki mint valami dákóromán hangszóró harsog, szünetlenül. George Mills vagy ha úgy tetszik Mille Gyurka, te nagyon gyanús vagy! Te itt akarsz maradni! Te, nagytakarítást akarsz végezni véredényeidben és vissza akarod fajosítani visszereidet. Elgondolni is grandiózus. Ő megint itt van, ő ismét a miénk, nem adjuk őt többet oda. Te nem is kell senkinek. Heuréka! Új magyar író született, a Gyurka! Redivivus Gyurka! A román anyaország és gyermeke a körülményekhez képest jól érzik magukat! Mi nem. Fintor.