Uj Nemzedék, 1931. november (13. évfolyam, 249-272. szám)

1931-11-03 / 249. szám

2 (A vezércikk folytatása.) öntötte el a világot. Mintha ki akartuk volna mindazt pótolni, amit a háborús években a polgári jólét területén el­vesztettünk: a termelésnek olyan for­gataga következett el, amilyenre mére­teiben alig volt még példa. A zuhanás mértéke is ennek megfelelő lett. Kezdő­dött a bukás 1929-ben Amerikában, vagyis ott, ahol legnagyobb volt a pro­speritás. S ez a lavina ma már végig­söpört az egész világon. Most a völgy mélyén ülünk összetörtén és kedvünket vesztve. De nem haltunk meg. Magyar­­ország helyzete a népszövetségi urak je­lentése szerint is aránylag kedvezőbb, mint volt az előző krízis idején. Tehát a gyógyulásunk is könnyebb, mint az ipari államoké. Mert az is törvény a gazdasági életben, hogy a krízisek javu­lása a mezőgazdaság területén szokott megkezdődni. A föld az az alap, ahon­nan a gyógyulás kiindul. Nekünk is a mezőgazdaságunkat kell­­ elsősorban rendbehoznunk. A tényleges szükségle­teknek, s nem a hagyományos megszo­kásnak kell termelésünket irányítani, s akkor mihamar rendbejövünk. Magyar­­ország természeti adottságainál fogva nem gabonatermelő, hanem állatte­nyésztő és gyümölcstermelő ország. Nem szabad ezt elfelejtenünk, ha a mai szokatlan nagyságú és romboló hatású válságból ki akarunk szabadulni. Any­­nyi bizonyos, hogy mi jobban meg tu­dunk élni önerőnkből, mint a nagy ipari államok. Van okunk tehát bízni abban, hogy a gyógyulás folyamata előbb fog megindulni nálunk, mint azoknál. Csak semmi kishitűség, semmi kétségbeesés, ami mindig rossz tanácsadó. Az embert az emberi akarat képes megmenteni. Ha nem kifelé tekintgetünk a segítségért, hanem magunk is megpróbálunk a lát­ható part felé úszni a fullasztó árban, belátható időn belül elérjük a partot és­­­ megmenekültünk. Omega. „Védőgárdát“ alakítanak az állatvédők a galambtolvajok ellen — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Megemlékeztünk arról, hogy az utóbbi idő­­letra szinte szokássá lett Budapesten, hogy a közterekről egyesek állandóan lopkodják a galambokat. Nemrégiben, mint megírtuk, a Fe­­renciek-terén értek tetten egy idősebb asszonyt, aki galambetetés közben hóna alá kapott egy galambot és el akart vele surranni, azonban a körülállók észrevették a tol­vajlást. Nagy cső­­dü­let keletkezett és végül is rendőr állította elő a főkapitányságra a galambtolvaj nőt. Ezzel kapcsolatban alkalmunk volt beszélni most az Országos Állatvédő Egyesület vezető­ségével, ahol felvilágosítást adtak a kérdé­sünkre. •— Sajnos, valóban szokássá lett Budapesten a galambtolvajlás, — mondották. Szinte min­dennap érkezik hozzánk jelentés galamblopási esetekről. Ennek az okát természetesen meg lehet érteni. A mai gazdasági helyzet kény­szerít valószínűen egyeseket, hogy ilyen mó­don szerezzék meg élelmüket. Sőt már nem­csak a köztereket, mint a tőzsde előtt, a Fe­­renciek­ terén, Bakács­ téren és másutt lopkod­ják a galambokat, hanem sűrűn előfordul az is, hogy a szelíd szárnyasokat kukoricával, búzával szépen becsalogatják magdaházakba, ahol természetesen egy-kettvre lábasba kerül­nek szegények) . Ez az anomália természetesen foglalkoz­tatja az állatvédő egyesületet is, amelynek a tagjai sokszor számolnak be felháborodva egy-egy galambeltulajdonításról, aminek vé­letlenül szemtanúi voltak. Most azzal a terv­vel foglalkoznak az állatvédő egyesületben,­­hogy valamiképpen megvédelmezik ezentúl a galambokat a tolvajok ellen. Arra gondoltak, hogy az állatvédő egyesület tagjai közül „védőgárdát“ alakítanak és ez a gárda ügyel majd arra, hogy a jövőben galambtolvajlás ne forduljon elő. Az állatvédő ,,ellenőrök“ ott lesznek majd mindenütt, ahol nagyobb esám­­ban tanyáznak a galambok és vigyáznak arra, hogy etetés közben egy-egy járókelő el ne ragadozzon néhányat a gyanútlan galam­bok közül. A fővárosnak is érdeke, jegyzik meg végül, hogy a köztereiről ki ne pusztuljanak a buda­pesti közönség kedvencei, a galambok. Hí­men, ha ilyen arányban tulajdonítják el egyesek a galambokat, lassan még hírmondó hu marad a enslid, turizókoló jószágok bőlül. Új Nemzedék Kedd, 1931 november 3- ­ A felelőss­égre vonás kérdése és a Károlyi kormány ezzel kapcsolatos állás­foglalása bizalmi kérdés. A párt egyhan­gúan bizalmat szavazott a kormánynak és ez dönti el a Bethlen-kormány felelő­ségre vonásának a kérdését a parlement­ben is. Igaza volt az Últ Nemzedéknek a pártkeretek fenntartásával készülő nem­zeti, konzervatív politikai tényezők össze­fogásának az ügyében, ez az összefogás létre is jön. Elvben létrejött a megegyezés az amerikai rövidlejáratú kölcsönök meghosszabbítására A népszövetség pénzügyi bizottságának jelentése tudvalévően Magyarország gaz­dasági helyzetének megjavítására csak azt az egyetlen konkrétumot tartalmazza, hogy a hitelező államoknak ajánlani fogja a rövid lejáratú köl­csönök meghosszabbítását. Erre vonatkozóan a magyar bankok már régóta folytatnak a külföldi hitele­zőkkel tárgyalást. Még a legutóbbi öt­millió fontos államkölcsön külföldi rész­letének folyósítása előtt a magyar ban­kok megbízásából Jacobi Oliver dr., a Kereskedelmi Bank igazgatósági tagja, Londonban megegyezett az angol bankokkal a londoni TÉBE útján a hitelek meghosszabbításáról és ezt a megegyezést írásban le is fek­tették. Miután azonban a rövidlejáratú kölcsönök nagyobb része Amerikából származik, a budapesti bankok három­tagú bizottságot küldtek ki az amerikai hitelezőkkel való tárgyalás folytatására. Ennek a bizottságnak tagjai a Hitelbank, a Kereskedelmi Bank és a Magyar Álta­lános Takarékpénztár. A tárgyalás előbb távirati úton folyt a TÉBE közvetítésé­vel, majd a múlt hónap elején a bizott­ság megbízásából Jacobi Olivér New­­yorkba utazott. Száznál több amerikai banknak van ilyen érdekeltsége Ma­gyarországon és így a tárgyalás na­gyon elhúzódik, bár a newyorki Federal Reserve Bank elnöke maga hívta össze az érdekeit amerikai bankokat tanácsko­zásra. Az elvi megegyezés már létre is jött, csak a részletekben, nevezetesen a kamat kérdésében van még nehézség, mert egyes amerikai bankok igen nagy kamatot kér­nek. Miután ez az elvi megegyezés még a népszövetség pénzügyi bizottságának budapesti tárgyalása előtt jött létre, re­mény van arra, hogy a népszövetség ajánlatára most már a részletek nehéz­ségeit sikerülni fog áthidalni. Jacobi dr. Newyorkkban az ipar nyers­­anyaghitelére­ is tárgyal, különösen ar­ról, hogy a textilipar széz évi hitelre kapjon nyerspamutot Amerikától. Ma­gyarország évi pamutszükséglete, mint­egy százötven ezer méter mázis, amely­ért a múlt évben közel harminc millió pengőt fizettünk. Azóta a pamut ára a felénél is kevesebbre csökkent és ezért Jacobi dr. tárgyalásának alapja három millió dollár hitel engedélye­zése. Ez a tárgyalás még nem hozott ered­ményt, bár Kenéz Béla kereskedelmi mi­niszter már tett olyan kijelentést, hogy ezért esetleg az állam vállalna garanciát. Egyes állami üzemek bérbeadásának kérdését is bevonták újabban Jacobi dr. tárgyalásai közé. A Morgan-csoport amely már a közelmúltban bérbevette Románia telefonhálózatát, Magyaror­szágnak is hajlandó erre vonatkozóan ajánlatot tenni, sőt a legújabb hírek sze­rint a magyar telefonhálózatot a svéd gyufatröszt elektromos vállalatával kö­zösen is hajlandó bérbevenni. Jacobi dr. tárgyalásának eredményétől függ az ajánlat megtétele. Néhány óra alatt ötvenezer dollárt keresett egy bárnak berendezett amerikai hajó — Az Új Nemzedék tudósítójától — Newyork, október. A világgazdasági válság tudvalévő és nehéz helyzetbe hozta az amerikai hajó­zási társaságokat is, így érthető, hogy az egyik hajózási vállalat ötletes módon igyekszik biztosítani boldogulását. Múlt szombaton a Bergenland nevű hajó, ame­lyet bárnak és kávéháznak rendeztek be, 1770 utassal futott ki első kísérleti útjára a newyorki kikötőből. Az utasok tíz dollárt fizettek a menet­jegyért s ennek fejében éjfélig hajókáz­­tak az amerikai parttól huszonegy kilo­méter távolságban. Mint ismeretes, ez az az övezet, amelyen túl az amerik­ai gőzö­sök is megnyithatják szeszrakárukat és megkezdhetik az italok árusítását. A Bergenland nem sokkal haladt túl a tilalmas zónán, mert hiszen az utasoknak nem az volt a céljuk, hogy tengeri ta­­pasztalatokat szerezzenek. Vidáman ido­­gáltak a hajón, amelynek belsejében nem is egy, hanem hat bárhelyiség gondosko­dott szomjúságuk oltásáról. Amikor éjfél felé a gőzös visszatért Neyworkba, nem volt egyetlen józan em­ber sem a partraszállók között. A kísérlet ugyanis fényesen bevált, mert az utasok kereken ötvenezer dollárt költöttek el borra, pezsgőre és likőrökőre. A hatóságok egyelőre nem tudják, hogy milyen mó­don lépjenek fel a „száraz törvény" ilyenféle megszegése ellen. Addig viszont, amíg a hatóságok megoldják a problé­mát, az élelmes hajózási társaság halálra keresheti magát. a pilóta lefényképezte az átrepült jájé­­kot. A képek közül többet megnagyítot­­tak. Jobbára harmincszoros és negyven­szeres nagyítást alkalmaztak. Az egyik­ repülőtiszt erős nagyítóval vizsgálta vé­gig a felnagyított képeket, amikor az egyik képen egy különös pontocskát fe­­dezett fel, amelyet az eredeti felvételen nem is lehetett látni. Még erősebb na­gyító üveg alatt a folt emberi testre emlékeztetett. Bár az alak körvonalait nem lehetett pontosan kivenni s így a tiszt ama is gondolhatott, hogy lemez- vagy lenceohi­­báról van szó, mégis elindított néhány katonát a felvétel helyére. A katonák va­lóban rábukkantak egy fiatal nő holttes­tére, amely már napok óta ott feküdhetett az elhagyott erdei tisztáson. A tiszt, természetesen nyomban értesí­tette felfedezéséről a dijoni rendőrséget, amely azután szemlét tartott a helyszí­nen. A halott nő ruhája félig el volt égve Nyilvánvaló, hogy valaki megpróbálkozott a holttest elégetésével. Magán a testen is égési nyomokat álla­píthattak meg. Rablógyilkosság nem tör­ténhetett, mert a halott pénzét és arany karkötőóráját is ott találták. A nőt két revolvergolyó ölte meg. öngyilkosságról sem lehet szó, mert a lövési sebek széle arra mutatott, hogy a gyilkos golyóit tá­volabbról­ csapódtak be. A két golyót meg is találták , itt azután az a különös do­log derült ki, hogy a golyók két, különböző kaliberű re­volverből erednek. A rendőrség feltevése szerint tehát ketten követhették el a gyilkosságot, mert hiszen nem valószínű, hogy a gyil­kos egyszerre két revolverből tüzelt volna áldozatára. Az erdei tisztástól nem messzire vezet el az országút. A fűben még észre lehe­tett venni autókerekek nyomait. A gyil­kosok tehát az országútról kanyarodtak be gép­kocsijukkal az erdőbe, hogy végrehajthassák tettüket. Ez egye­lőre minden, amit a rendőrség megálla­píthatott. Eddig még az áldozat kilétére sem tudtak rájönni. Minthogy Dijonban ilyen huszonöt-harmincöt év körüli nő nem tűnt el, az áldozat kétségtelenül nem Dijonból való. A hatóságok azt hiszik, hogy a nőt Parisból hozhatták magukkal a gyilkosok. Most a Párisn­én eltűntek lis­táját nyomozzák le, hátha ilyen módon világosságot deríthetnek az ügyre. A megnagyított fénykép elárulta a gyilkosságot — Az Új Nemzedék tudósítójától — Paris, november 1. A párisi és a di­­joni rendőrség ti­tokzatos gyilkosság felderítésével fog­lalkozik. Egy fiatal nő, alkalmasint pá­risi asszony, tragé­diájáról van szó, akit Dijon közelé­ben holtan találtak. A jelek kétséget ki­záróan arra valla­nak, hogy bűncse­lekmény történt. Az áldozat és a tettes kilétét még csak nem is sejtik. Egyelőre a legérdekesebb az a mozzanat, hogy mi­ként fedezték fel a gyilkosságot. A mód ugyanis egyedülálló a rendőri krónikában. Dijon közelében egy katonai repülő­­osztag gyakorlatot tartott A gyakorlat keretében több repülőgép felderítő utat végzett s közben felvételeket szészítettek, az alat­tuk elterülő vidékről. Az egyik repülőgép meglehetősen alacsonyan haladt, amikor Akinek a rövid fogház­­büntetés csak jelentéktelen „apróság“ Az ajtónálló kikiáltja a nevet: — Krausz Náthán! Idősebb emberke topog be a büntetőjárás­­biró elé. — Na, megint itt van! — kérdi a biró. — Igenis, nagyságos bíró úr! Megint i­s citáltak, de tessék nekem elhinni, hogy ártat­lanul. — Majd, meglátjuk, — mondja a Mró — mindenesetre megnézzük, hogy megint mivel vádolják. Az iratokból kiderül, hogy Krausz a Pan­­nonia­ utca és Lipót­ körút sarkán lévő villa­mos megállótól olyan villamosjeggyel utazott tovább, amelyet már eldobott valaki. Egy polgári ruhás ellenőr meglátta, igazoltatta és feljelentette Krauszt. — A legsúlyosabb büntetést méltóztassék ki­szabni — mondja a vill­amostársaság ügyésze. — Három év óta foglalkozom villamosjegy­­csalásokkal, de számtalanszor volt már dolgom ezzel az emberrel. Notórius villamosjegy-csaló. — Hányezer volt büntet­ve! — kérdi fb ügyész. — J5, kérem, semm­­iség az egész! Egyszer, vagy kétszer. Már nem is emlékszem ... A bíró átvizsgálja az iratokat és megálla­pítja, hogy ötször volt büntetve villamosjegy­­csalásért, tíztől h ötven pengőig terjedő pénz­­büntetéssel. És kétszer „rendes“ csalásért. Az egyik ügyben hat hónapot Ült, a másik­ban tizet. Kiderül az iratokból az is, hogy a villamosjegycsalások következtében kiszabott pénzbüntetéseket nem tizette meg, hanem „le­ülte". — hogy merészeli maga azt mondani. — mondja a bíró — hogy csak egyszer, vagy kétszer volt büntetve! — Kérem szépen, nagyságos biró úr, én nem hazudtam. Komolyabb dologért valóban egy­szer vagy kétszer ültem. Ezeket az ,r,prósá­gokat" igazán, nem tartottam fontosnak, hogy felsoroljam! A tanúvallomások után Kraus* megkapta a maga tíznapi fogházbüntetését. — Pelebbezl — kérdi a bíró. — Dehogy kérem! Leülöm . . . «WtHMN­tMt­WHimMMHHMMUtit MBS— A zürichi devizaárfolyamok. A zürichi meg­nyitó devizaárfolyamok a következők (zárójel­ben a tegnapi zárlat): Budapest 90.02 éb fél (90.02 és fél), Berlin 121.25 (12125), Newyork­ 518­ (514.9), London 19.65 (19.77 fés fél), Bé­rn* 20.17 (20.18),­ Milánó 26.45 (26.40), Belgrád 9.05 (9.05), Bukarest 3.05 (3.05), Aiufeterdatt 206-fie (2070).

Next