Uj Nemzedék, 1932. január (14. évfolyam, 8-25. szám)

1932-01-12 / 8. szám

Kedd, 1932 Január SL HBBsnanmRP Ul Nemzedék Világesemény lett a német jóvátételi kötelezettség megtagadása Gazdasági megtorláson gondolkodnak a franciák Anglia a német álláspontot támogatta Amerika csak az „ európ ügyek** zése után tárgyal az adósságrendezésről — Az Új Nemzedék tudósítójától — A német birodalmi kancellár bejelen­tése, hogy Németország nem tud és nem fog többé jóvátételt fizetni, világtörté­nelmi jelentőségű döntések elé állította Európát Brüning nyilatkozata után im­már nem lehet tovább halasztani a világ­háború felszámolását, ha csak bele nem nyugszik minden nemzet abba, hogy a háborúból és a békeszerződésekből folyó terhek végzetszerűen összeroppantsák. Mert hogy Németország valóban nem tud többet fizetni, senki előtt sem kétséges, aki ismeri a németek által eddig lerótt borzalmas sar­cokat. A franciák húszmilliárd arany­márkára, az angol Economic Institut harminckétmilliárdra, maguk a németek ötvenöt milliárd aranymárkára becsülik az eddig teljesített jóvátétel értékét Ha a legalacsonyabb becslést fogadjuk el, akkor is nyilvánvaló, hogy Franciaor­szág régen megkapta már a közvetlen háborús károk ellenértékét, s az is nyil­vánvaló, hogy Németország csak saját gazdasági összeomlása árán bírta kive­rejtékezni a fantasztikus összeget. El­végre a legnagyobb optimizmussal sem tételezhettük fel Amerikáról, hogy tisz­tán emberségből, nemes idealizmusból mondott volna le egyelőre egy eszten­dőre a neki járó fizetségekről. Erkölcsi és gazdasági szempontból fölöttébb indo­kolt tehát Brüning álláspontja. Más kér­dés, hogy a kancellár miként tudja érvényesí­teni akaratát és meggyőződését a nemzetközi politikában. Az eddig támadt visszhang arra mutat, hogy Németország ezúttal nem előkészí­tés és körültekintés nélkül állt fizetéskép- j­­elenségi nyilatkozatával a világ elé. Mac-­­ Donald azt mondja legalább, hogy „szá­mított“ hasonló kijelentésre, ha nem is már most, de a Lausanneba összehívott konferencián. Sürgeti egyben az angol kormányelnök a „rideg tényekkel“ való szembenézést. De nemcsak Angliában, hanem magában Franciaországban is éles hangokat hallunk, amelyek másfél hét óta folyó sajtókampányba kapcsolódva a jóvátétel teljes törlését követelik. Igaz, hogy ennek fejében Amerikától is elvárják a háborús adósságok elengedését s éppen ez az, ami a helyzetet bonyolítja. Amerika ugyanis — mint Borah szenátor állítja — csak akkor hajlandó az adóssá­gok újrarendezéséről tárgyalni, ha Eu­rópa előbb feltételek nélkül elintézte a békeszerződésekből folyó saját problé­máit, így azután biztosra vehetjük, hogy a jóvátételnek nem a tényleges — mert Németország aligha fizet többé egy pfen­niget is — hanem a jogi megszüntetése hosszú időbe fog kerülni. Franciaország, amely eddig is szívósan küzdött a jóvá­tétel és a háborús adósságok jogi össze­kapcsolásáért, csak most fogja még az igazán sziszifuszi erőfeszítéseket végezni, hogy Amerikát jogfeladásra bírja, még a jóvátételről való lemondás előtt. Úgy lesz tehát, mint ahogy az Új Nemzedék nemrégiben kifejtette: a lausannei kon­ferencia — már tudniillik, ha Brüning nyilatkozata után is Programm szerűen megtartják — csak bevezetőül fog szol­gálni ahhoz a döntő értekezlethez, ame­lyen már Amerika is részt fog venni. Magukról az eseményekről alábbi je­lentéseink tájékoztatnak: ben még fennállott, újból visszaállítsa. Ezeken az eszközökön kívül még egyéb eszközök is állanak Franciaország, ren­delkezésére, — Pertinax szerint — hogy Németországot a szerződések tiszteletére kényszerítse. Franciaországnak — úgy­mond — nem áll módjában lemondani szerződéses jogairól mindaddig, amin az Egyesült Államok a saját követeléseik megfizetéséhez ragaszkodnak, de legke­vésbé nem tűrhető, azt, hogy Németország ipari hegemóniáját a reparációk romjain építse fel. Figyelmet érdemel a Párisban megje­lenő két amerikai lap állásfoglalása. A Chicago Tribune azt írja, hogy a világháború óta nem történt ilyen szenzációs esemény. A lap szerint Brüning kijelentésének belpolitikai háttere van. A kancellár ezzel az akciójával gyengíteni akarta, a nemzeti szocialisták politikai súlyát, mert ez a párt annak köszönheti nagy­fokú megerősödését, hogy állandóan a jóvátételi fizetések okozta súlyos német helyzetre hivatkozott. A Newyork He­rald párisi kiadása azt írja, hogy Brü­ning megtorpedózta a lausannei konfe­renciát. Franciaország számára nem ma­rad más hátra, mint hogy a Young-terv értelmében a hágai nemzetközi törvény­szék döntését kérje. n,,Temps** asztalracsapást emleget A Temps, a francia kormány félhivata­los lapja, hétfői számában vezércikket szentel Brüning nyilatkozata kommentá­lásának. Éles hangon ír erről a nyilatko­zatról, amelyet az asztalracsapás aktusá­nak nevez. Támadja a lap a német kor­mányt, mert ki akar térni minden olyan nemzetközi lépés elől, amely a német pénzügyek felülvizsgálatát célozná. — Ez a lépés — írja a Temps — a po­litikai őrület és a túl együgyű machiavel­­lizmus aktusa volt. Németország úgy lát­szik a Young-terv és a békeszerződés vég­leges érvénytelenítését akarja keresztül­vinni. A lap rosszhiszeműnek bélyegzi Brüning el­járását Ha a német kormány kitart álláspontja mellett, valamennyi nemzet szabadkezet nyer Németországgal szemben. Ír francia kormány még nem döntön magatartásáról Páris, január 1. Az utolsó négy nap drámai fordulatok­ban gazdag történelmi jelentőségű ese­ményei pörölycsapásként hatottak a fran­cia közvéleményre. A négy nap eseményei a következőkben foglalhatók össze: Csü­törtök: Hitler és Brüning találkozása. Péntek: Briand külügyminiszter lemon­dása. Szombat: Brüning elmondja nyilat­kozatát a berlini angol nagykövet előtt. Vasárnap: Londoni jelentésekből arra kell következtetni a francia közvélemény­nek, hogy Franciaország nem számíthat az angolok támogatására. Ez a négy nagyjelentőségű esemény oly gyorsan követte egymást, hogy a közvélemény meglepetéséből magához sem térhetett, máris tudomást kellett vennie a másik­ról A francia sajtó hangja egyre izga­­tottabb és nyugtalanítóbb. A jobboldal lapjai és a kormányhoz közel álló lapok folytatják a türelmetlenül éleshangú kom­mentárok közlését, amelyek egyáltalán nem járulhatnak majd ahhoz ,hogy a han­gulat lecsillapodhassék. A francia kormány még nem döntött arról, hogy Brüning nyilatkozatával szemben milyen magatartást tanúsítson. Úgy látszik azonban, hogy a francia kö­röknek nem áll szándékukban a Young­tervezet rendelkezéseinek megsértése miatt a hágai bírósághoz folyamodni. A francia szakértők véleménye szerint a német behozatalra meg lehetne állapítani olyan vámtételeket, amelyeknek hoza­­déka külön e célra felállítandó jóvátételi alapba folyna be. A németek magatartá­sára való tekintettel a francia kormány megfontolás tárgyává teszi, hogy feb­ruári lejártakor megnyitsa-e azt a széles­körű hitelt, amelyet júniusban nyújtott a Német Birodalmi Banknak. Érdekes ebből a szempontból Pertinax fejtegetése az Echo de Parisban. A nacio­nalistáik neves publicistája sem vár sokat attól, hogy a francia kormány a hágai nemzetközi törvényszékhez forduljon, mert még abban az esetben is, ha Hágá­ban elismernék Franciaország igazságát, a franciák nem tehetnének mást, mint hogy hábo­rút indítanak Németország ellen. Nem marad tehát­­ más hátra, mint a másik út, amely azt jelenti, igénybe venni a francia pénzügyek hatalmas erejét és az amúgy is gyenge lábon álló német gazdasági élettől megvonni minden köz­vetlen vagy közvetett támogatást. Perti­nax egyáltalában nem reméli, hogy Fran­ciaország megnyerje a maga álláspontjá­nak Angliát. Milyen gazdasági megtorlá­sokat foganatosíthatnak? Ami már most a gazdasági szankció­kat illeti, Petrtinax ezeket a következők­ben foglalja össze: Franciaországnak módjában áll a Német Birodalmi Bank­nak adott 20 millió fontos kölcsönét, amely február hó végén jár le, vissza­követelni s a kölcsönszerződés meghosszabbítá­sát megtagadni. Minden nehézség nélkül megteheti to­­­­vábbá Franicaország azt, hogy Német­ország hitelezőire, akik viszont Francia­­ország adósai, erős nyomást gyakorol és így lehetetlenné teszi a rövidlejáratú né­met kölcsönök konszolidálását és meg­hosszabbítását. Velül módjában áll Fran­ciaországnak az is, hogy a Németország­ból Franciaországba exportált áruk utáni közvetvő beviteli illetéke R amain 1521-t B33 Utánozzák az ideális, biztos, olcsó és kellemes Artin hashajtó drágáét. Este 2—3 szem Artin dragée — reggelre normális, bőséges ürülés. ARTIN hasfraftó dragéet kérjen orvosától. Csak gyógyszertárban kapható: 12 fillér, 60 fillér, 1 P és 2.80 P eredeti csomagolásban. Dr. Wander gyógyszer- és tápszergyár r.­­ X. Kereszturi­ út 30—SS. MacRonalds „Szembe kell nézni a rideg tényekkel** London, január 10. MacDonald miniszterelnök vasárnap délután Cheynersből Londonba tért vissza és több mint egy óráig tanácsko­zott Sir John Simon külügyminiszterrel és Neill kincstári kancellárral. Midőn megkérdezték véleményét Brüning mi­mest kancellár, jóvátételi nyilatkozatáról, MacDonald kijelentette, hogy az angol kormány politikáját és álláspontját csak kellő helyen és időben lehet ismertetni. Addig is azonban annyit lehet mondani, hogy tekintettel a szakértői jelentéshez, ismertetett gazdasági viszonyokra és Németország belpolitikai problémáira, nem volt valószínűtlen, hogy Brüning nyilatkozatához hasonló kijelentés fog a lausannei konferencián elhang­zani.­­ Az a tény, hogy ilyen kijelentés már most is elhangzott, a konferenciát még szükségesebbé teszi,, mint valaha, mert lehetetlen a dolgokat jelenlegi állapo­tukban hagyni. A mai helyzet nemzet­közi egyezmény következménye és ezért nemzetközi konferenciára van szükség a helyzet megoldása végett. végül kijelentette, hogy meggyőződése szerint ki fog tűnni, hogy az összes érintett kormányok belátják, hogy Európa talpraállásának és megbékü­­lésének az az előfeltétele, hogy nézze­nek szembe a rideg tényekkel. A Reuter-iroda­ népszövetségi levele­zője úgy értesül, hogy általános helyes­léssel fog találkozni Angliának az a ja­vaslata, hogy a jóvátételi konferenciát január 25-ére halasszák el, de esetleg a francia miniszterválság további halasz­tást tehet szükségessé. Angliában egyhangú felfogás, hogy Németország nem tud fizetni Az összes angol lapok, még a szélsőjobbol­dali Morning Post, és a franciabarát Daily Mail is, egyetértenek abban, hogy Németország jelenleg nem tud fizetni. Azonban másrészt még a mérsékelt lapok, köztük a Times és a Deily Telegraph sem tartják szerencsésnek a kancellár kijelentésének időpontját és hangját, különösen, mert közvetlenül a lausannei kon­ferencia előtt ok nélkül felizgatja a francia nacionalista közvéleményt és ezzel közvetve veszélyezteti a konferencia sorsát. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője utal arra, hogy a jelenleg Berlinben tartóz­kodó nemzetközi bankárok közül, akik a hitel­­vcegf­agy­asztásról tanácskoznak, sokan helyeslik a jóvátételek teljes törlésének politikáját. Ezért diplomáciai körökben azt hiszik, hogy Brüning merész lépése nemcsak Hitlerhez való közeledési kísérlet. A British United Press párisi kormánykörök­ből úgy értesül, hogy Franciaország nem gon­dol a Ruhrvidék, vagy egyéb német terület elfoglalására, sem pedig a Rajnavidék újabb megszállására. A Financial News szerint az új helyzetből előállható politikai bonyodalmak igen komolyan veszélyeztethetik a francia frankot, amely nagyon könnyen sebezhető, mert a Francia Bank óriási aranykészletei ellenére a frank stabilitása nincs erősen megalapozva. A Párisban elhelyezett sok milliárdnyi idegen tőke a legelső veszély felére pánikszerűen menekülni fog és magával rántja a francia tőkét is. . Gar­uin az Observer vasárnapi számában a lausannei értekezleten résztvevő angol delegá­ciótól ezt várja: „Ne engedjétek, hon m­eg? Xammám visszariadjon ama nézete, bevallásától, hogy a nemzetközi jóvátételek háború utáni átkát közérdekből meg kell szüntetni.“ (Folytatás a 8-ik oldalon.) Rózsa bundáit rókáit szétkapkodják Leltári árusítás január 21-ig Rózsa Szűcsáruház Váci­ utca 27—29. (Piarista-palotai *__________________________________

Next