Uj Nemzedék, 1932. február (14. évfolyam, 26-48. szám)
1932-02-01 / 26. szám
y . «mi mm%m -------------^ .,'vüv -----------------tt------------‘ ’» I ';’r* \ », Arv í /2* 5f~ *=» fakUÍ*. mmmm — — ___ __ __ — —■ En hivatali V., Honvéd-». 10. CMMa HgjB R|d£, EdM . .....r-***“ WttS MBSr K9&S hóra t pé#** Sí! flUér, TaUiAut 12 7-47 .Aut 13(M)6. jffPa gf«j SBBU ^B “ " ^B BŰI _______ iríffTjl _H 60 * Uyoratróki 7-20. <• 9HB ^BSeBá MB —MO I HP llwáE-arfft. 1,. L, Or.aás has .utca 1&. as WH 9B B& 8 By- Í^HbÍbIIMW .465^ * f J rn Tai., abi or '-ív- 8 MfaJS IWÉiVBriWBi JaKm> péiyaarfv.ro^HF miér. HlkJoa-ot II., Mdria- «HHV JB H B BB HHHk. u, 1. r.L, «V12. VI. BW HH B|BBfB B mi jPBBB H'rí.-u,, . AndráaaT-4t2.Tal.i 129-72 BH VBI IBI ■■ BJBB ^B^^ ^BB a dljKtW.WMfcL ♦ , . XIV. évfolyam 26. (3650.) szám ♦ Kedd 6 Budapest, 1932 február 2. Aki bírja, marja? Számláljuk a kínai háború halottait: ezer meg ezer, nap nap után, asszony, gyermek és katona vegyesen. E véres számok víziójával a lelkünkben még homályosan emlékezünk, hogy a nemzetközi diplomácia okmánytárában őriznek egy szigorú szerződést, bizonyos Kellogg-paktumot, amelynek aláírói nemrégen szent fogadással fogadtak, aláírásukkal pecsételték, hogy nem üzennek egymásnak háborút, hanem megpróbálják vitáikat döntőbírósági úton elintézni. A szerződést aláírta többek között Japán is, Kína is. E sokat emlegetett, nagy emberi vívmányként kikiáltott Keltogg-paktumon kívül van a nemzeteknek egy közös szervük, a Népszövetség, amelynek fenntartására óriási summákat keltenek a népek, még az olyan szegény kis nemzet is, mint a magyar. Ennek a Népszövetségnek az alkotmányában írva van, hogy a népszövetségi tanács köteles statáriális gyorsasággal összeülni és intézkedni, békéltetni és szükség esetén retorziókat alkalmazni, ha valahol a fegyveres erőszaknak olyan tényei történnek, mint most a távol Keleten. De hiszen a diplomaták szerint valóban nincs semmi baj: a Kellogg-paktumon nem esett sérelem és a Népszövetség is viseli a felelősséget, — ahogyan szokás: „a történelem ítélőszéke előtt“, — mert forma szerint megtette a kötelességét. Japán ugyanis nem üzent háborút Kínának, korántsem! Csupán háborút visel ellene! Mindezideig óvakodott attól, hogy formálisan, papirosan a diplomácia nemzetközi stílusa szerint is megtegye azt, amit a valóságban hónapok óta tesz és hadat üzenjen Kínónak. Ez beleütköznék a Kellogg-paktumba. De a háború, amit a valóságban vív, közben már nemcsak kínai területen pusztítja az életet és vagyont, a fegyverteleneket és a fegyvereseket, de átcsapott azokra a nemzetközi koncessziós területekre is, amelyek európai államok lobogóinak védelme alatt állanak. A papiroson meg nem történt hadüzenettel szemben ez a nyers valóság. A Népszövetség is megtette a diplomácia formanyelve szerint azt, amit statútumai előírnak: összeült a tanács és elhatározta, hogy szakértő-bizottságot küld a helyszínére. Mivel azonban Kína nagyon messze van és az idő, sajnos, gyorsan halad, százezrek halhatnak meg, milliárdnyi vagyon pusztulhat el, millió és millió ember juthat koldusbotra, áruig a népszövetségi tanács valamire tényleg elhatározza magát. A maradék józanság fölháborodva kérdezi: gyermeknek tartják-e az egész emberiséget, gyermeknek, akit dajkamesékkel, ígéretekkel és hangzatos frázisokkal vezetni lehet? Micsoda szatíra ez, a népeknek milyen fölháborító bolondítása, amit művelnek? A becsületes emberben végleg megrendül a bizalom a szerződések szentségében, öszszeomlik a hit abban, hogy valami értéke, értelme, súlya van az olyan papirosnak, amelyet a világ nagyhatalmai és e nagyhatalmak kormányai aláírtak. De ha így van, akkor legyen vége a képmutatásnak, a szemforgató hipokrízisnek, akkor ne tartsák fenn tovább a Népszövetségnek nevezett társaskört, ne tanácskozzanak, ne fontoskodjanak, ne kössenek szerződéseket, amelyeket úgy sem fog senki megtartani, hanem valljék be őszintén: a világon a nyers erőszak az úr! És az ember skat emlegetett civilizációjának és sok ezer esztendős kultúrájának birtokában éppen név intézi el a maca pörlekedéseit, mint a dzsungel vadja: aki bírja, marja! A világháború „győztesei“ azt hirdették, hogy a világ békéjét akarják biztosítani. Akik így teljesítették ígéretüket, azoknak nincs erkölcsi jogcímük a békeszerződések respektálását a „világ 1- ' v - ** pc*yAT^/\-n Vöypt+nlpi. Kedden délután megnyitját a leszerelési ioda, a * Készenlétre kapott parancsot az egész amerikai flotta A japánok nem hajlandók abbahagyni Sanghai bombázását —Tegnap már az európai katonasággal is összecsaptak Japán azzal fenyegetőzik, hogy kilép a Népszövetségből — A* Új Nemzedész tudósítójától — Amerikai és angol hadihajók rohannak ki 118. felé ezekben a percekben, amikor sorainkat írjuk, negyedóránként csilingel a telefon Hoover amerikai elnök és György angol király dolgozószobájában, az összes nagyhatalmak lázasan figyelik az eseményeket, szóval olyan a légkör, amilyen világkonfliktusok kirobbanásakor szokott lenni. Kínának, ennek a tőlünk ugyancsak messze eső birodalomnak katonai diktátora, Csang Kai Csek kiáltványban hívja fel nemzetét, hogy készüljön a fegyveres ellenállásra, a sárga ország városaiban ékszereiket hordják össze a nők háborús alapra, közben lángokban áll Kína legnagyobb kikötővárosának tekintélyes része, tart az öldöklés és folyik a vér, ugyanakkor pedig Genfben nagy szemforgatások közben kenetes szólamokat mondanak. A japánok tegnap, vasárnap — legalább is a táviratok szerint — betörtek az idegen koncessziós területre, ami más időkben bizonyára elég lett volna ahhoz hogy az angol kormány megtorló lépéseket foganatosítson. A békebarátok szemében azonban éppen ez az egyetlen szerencse. — azok viszont, akik általános felfordulásban remélik a szebb jövendőt, szerencsétlenségnek mondhatnák, hogy a mai rendkívüli időkben, amikor a nagyhatalmaknál is ingadozik a gazdasági, sőt talán a társadalmi rend is, minden állam meggondolja, vájjon belebocsátkozzék-e kockázatos hadivállalkozásokba. Egészen bizonyos, hogy Londonban és Newyorkban éppúgy, mint Moszkvában verejtékezve nézik az eseményeket s igyekeznek majd papiroson megvédelmezni azt a presztízst, amelyet a távolkeleten Japán már eddig is tönkrezuzott. A legújabb helyzetről a következő jelentéseket kaptak: felvonultattak, nyolc gránát a nemzetközi zónában csapott le. A kínaiak egyébként, éppen mivel a nemzetközi zóna volt a hátterük, igyekeztek kihasználni előnyös helyzetüket. Délután három óráig tizenhét teherautón száluítotttak a japán hadihajókra halottakat és sebesülteket. Részben ez magyarázza, hogy a feldühödött japán csapattetteik függetlenítették magukat a főparancsnokságtól és behatoltak a nemzetközi telepre is. A nemzetközi telep északi részében japán csapatok azzal a megokolással, hogy kínai szabadlövészek rejtőztek el, körülfogtak egy szállót, leigazolatták a szálló vendékeit, tekintet nélkül a vendégek állampolgárságára, kikergették őket, utána pedig petróleumos hordókat helyeztek el a szállóban és felgyújtották az épületet. A tűz oltását a japánok nem engedték meg. A nemzetközi városrész hatóságai természetesen tiltakoztak a japánok benyomulása ellen. Angol önkéntesek súlyos harc után szét is vertek egy japán csapatot, amely az angol védelmi zónában vetette meg lábát. Annek ellenére, hogy a japánok ismételten rohamot vezettek Lápéi északi kikötője ellen, a kínai csapatokmeg tudták tartani a városnegyed legnagyobb részét. A tüzeket is mindenütt eloltották. A tűzvész által okozott anyagi kárt négymillió dollárra, becsülik. A japánok,,hír szerint, Lupéi előtt körülbelül kétszáz halottat vesztettek. A kínaiak veszteségét hatszáz halottra és közel ezer sebesültre teszik. A japánok belátva az offenzíva sikertelenségét, vasárnap este védelmi állásba vonultak vissza. A japán tengernagy azonban állítólag megesküdött, hogy Lápéit mindenáron elfoglalja. A kínaiak viszont állandóan kapnak erősítéseket s igy Lápéi birtokáért még rengeteg vér fog folyni. A városban remélik, hogy a béketárgyalás eredményes befejezése elejét fogja ennek venni. Japán gránátok söprik végig a nemzetközi telepet Sanghaj, február • Meglehetős nyugalomban virradt fel Sanghajra a vasárnapi nap, mert a hajnali csendet csak hébe-hóba törték meg szórványos lövések. Mindenki azt hitte, hogy a háborúskodások befejeződtek, annál is inkább, mert köztudomású volt, hogy vasárnap délelőtt megkezdődik a fegyverszüneti tárgyalás az angol főkonzulátus épületében. Ám maga a tárgyalás is nyugtalanító körülmények között, kezdődött, mert alig ültek le tanácskozásra az amerikai és az angol főkonzul jelenlétében Siozava japán tábornok és a sanghaji kínai csapatok főparancsnoka, húsz japán bombavető repülőgép jelent meg a város fölött. Közben a japán csapatok folytatták előnyomulásukat s a megszállást kiterjesztették Vangpu városrész északi részére is. Japán katonák a városrésszel határos idegen koncesszió területére is behatoltak, úgy hogy ismételten került sor összecsapásokra az amerikai, őrség és a japán sorkatonák között. Vasárnap délelőtt és a kora délutáni órákban a kínai szabadcsapatok több helyen támadást intéztek a japánok ellen s a harcok során a szomszédos konceszsziós területeken is sérelem esett. A kínai katonák ugyanis igyekeztek a koncesszió határvonalán elhelyezkedni s igy a japánok tüzelése a koncessziós területeket is sújtotta. Később, amikor a japánok ágyukat is IO fllLlex»