Uj Nemzedék, 1935. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-01 / 1. szám

Kedd, 1933 január 1. AMERIKA NÉHÁNY HÉTEN BELÜL BELÉP A NÉPSZÖVETSÉGBE? wwasington, docember .54. Az Egyesült Államok kongresszusa valószínűleg már legközelebbi ülésén, január harmadikén foglal­kozik azzal a kérdéssel, hogy Amerika belépjen-e a Népszövetségbe. Az­ eme vonatkozó indítványt Pope sze­nátor terjeszti elő. Az indítvány sorsa Roosevelt elnök magatartásától függ. Abban az esetben ugyanis, ha az elnök magáévá teszi a javaslatot, nem kétséges a kongresszus határozata s akkor az Egyesült­ Álla­­moknak a Népszövetségbe való belépése néhány héten belül megtörténik. Roosevelt álláspontját még nem ismerik, politikai körökben azonban nyomatékosan utalnak arra, hogy Pope szenátornak a Fehér Ház tiszt­viselői segédkeztek az indítvány megszövegezésébe©. Meghalt Antal Géza református püspök Pápa, december 31. Dr. Antal Géza, a dunántúli re­formátus egyházkerület püspöke, éj­jel fél tizenkét órakor Pápán, 69 éves korában meghalt. Temetése ja­nuár 2-án lesz, a szertartás elvégzé­sére Ravasz László dr. püspököt ké­rik fel. Évek óta elmegyógyintézet­ből járt kigyilkolni és betörni a miskolci hasfelmetsző Miskolc, december 31. A miskolci rendőrség még mindig nyo­moz az elmebeteg gyilkos, Szilágyi Bog­dán Károly ügyében, összeállították a hasfelmetsző bűnlajstromot, akinek — mint ismeretes — legutóbbi áldozata Mide Gyula 13 esztendős kisfiú volt. A rendőrség abban az irányban is nyomo­zott, hogy megállapítsa, nem Szilágyi Bogdán volt-e a gyilkosai, mintegy tíz esztendővel ezelőtt Tarján Klárika há­rom és félesztendős kisleánynak, akit hasonló körülmények között gyilkoltak meg. Kiderült, hogy Szilágyi Bog­dán ak­tionban nem is tartózkodott Miskolcon. Évekkel ezelőtt azonban Budapest kör­nyékén követett el egy gyilkosságot. Egy nőt gyilkolt meg nagy kegyetlenséggel. Akkor került Bogdán Károly elmegyógy­intézetbe. Későbben a lipótmezőről id­őn­ké­nt megszökött és betöréseket követett el a fővárosban és a környéken. Betö­résért már régebben is nyolcszor volt büntetve. A miskolci rendőrségen az a vélemény alakult ki, hogy a gyilkos elmebetegsége neon is olyan súlyos ter­mészetű, amilyennek ő igyekszik feltün­tetni. Most abban az irányban nyomoz­nak, nem követett-e el betöréseket Mis­kolcon is. A gyilkos ugyanis január 24-ike óta a miskolci elmegyógyintézet ápoltja és nincs kizárva, hogy amint a lu­pót­mezőről, innen is kiszökött és be­töréseket követett el. Paracelsus magyar­­országi kóborlásainak 400. évfordulóján Újságcikkek alapján szerkesztette Dezső Ernő. A füzet összefoglalja mindazokat, a cik­­keket és ismerteti azokat a komoly ta­nulmányokat, melyek a zseniális, a kö­zépkor és az újkor határán élt, kutató szellemű, úttörő baseli orvosprofesszor életére és magyarországi kapcsolataira vonatkozik. Az összefoglalás és a cikkek egybesze­rkeszt­és­e elsőrangú újságírói munkái: színes, érdekes, Paracelsus ma­gyarországi utazásainak 400. éves fordu­lója alkalmából egyben aktuális. A szer­kesztői munka azonban csak az újabban megjelent cikkekre szorítkozott, így te­hát nélkülözzük Tóth Bébi Paracelsusról szóló írásainak ismertetését, valamint a 18. századi szellemi felvilágosodottság ér­dekes magyar alakjának, lukad és szalo­­ni­ai Sándor István. Mária Teréziakor, nemes testőrnek, a későbbi kiváló író­nak, a „Sokféle“ szerkesztőjének Paracel­­susról szóló megemlékezéseit is. A ma­gyar literátor 1783. és 1795. között tett öt nagy európai utazása során a svájci Emiledésben is járt, Paracelsus szülő­he­lyén. Ezzel kapcsolatban ír a tudósról. E hiányok azonban mit sem vonnak le az ügyesen megszerkesztett füzet értékéből, mely így is Paracelsus magyarországi utazásai négyszázéves fordulójának sze­gény emlékkiadványa. Évi ötmillió pengő... Hogy állj az üzemi alkalmazottak fizetéscsökkentésének ügye? A főváros üzemeiben példátlan izgal­mat keltettek azok a hírek, amelyek az üzemi tisztviselők és munkások újabb üzetésleszállításáról terjedtek el. Az Új Nemzedék jelentette elsőnek, hogy a vá­rosházán rendkívüli intézkedések készül­­nek, d© megírtuk azt is — amit az elterjedt hírek után hivatalosan is megerősítettek —, hogy végleges elhatározás még nincsen. Az üzemi alkalmazottak mégis ideges­kedéssel fogadják ezeket a híreket, ami érthető, mert az utóbbi három esztendő­ben az üzemi tisztviselők és munkások különböző rétegeinek fizetését már 15—10 százalékkal csökkentették. Amikor a sza­nálás a városházán megkezdődött, Bor­vendég Ferenc, a néhai főpolgármester nem is titkolta, hogy programjában az üzemi fizetések arányosítása is szerepel. Akkor a beavatottak arról beszéltek, hogy ezzel a fizetésarányosítással évente ötmillió pengőt akar megtakarítani a főváros. A legsúlyosabban a nagyüzemek szak­munkásait érintené a fizetésleszál­­tási ter­vek végrehajtása, hiszen az ő fizetésüket már szintén több mint 10 százalékkal csökkentették és elvonták tőlük a régenti szokásos különóradíjakat is. Kerek szám­ban 20.000 alkalmazottja van az üze­mekben a fővárosnak, ezekhez hozzá kell még számítani a f­eszkárt és a Hév alkalmazottait. Mit mondanak az illetékes helyen? Az Új Nemzedék munkatársa illetékes helyen érdeklődött, de több üzemben az alkalma­zottakkal is beszélt a fizetések arányosítá­sáról a a következőket állapította meg: Az az idetalyn­yi s­zabál­y­zat, amely­ről most annyit beszélnek, egyáltalán nem újkeletű dolog. Öt, esztendővel ez­előtt csinálták meg az első tervezetet. Az izetményi szabályzat elkészítése azt célozta, hogy valamennyi fővárosi üzemben egyöntetűen rendezzék a tisztviselői előléptetéseket, megálla­pítsák a végleges tisztviselői létszá­mot és egységesen rendezzék a mun­kások béreit A fővárosnak nemcsak önálló vagyonkezelésű üzemei, hanem úgynevezett háza üzemi és részvény­társasági formában lévő üzemei is vannak. Ezeknek egyrész© megváltás útján került a főváros tulajdonába, tehát a magán­üzemnél érvény­es illet­­mén­yszabályzatot­ vették át. Más üze­meket különböző ügyosztályok hívtak életre és mindegyik ügyosztály a maga, szempontjai szerint szabá­lyozta a fizetéseket, illetve a munka­béreket. Ilyen körülmények között nagy különbségek voltak a­z ugyan­azon szakmáiban dolgozó munkások fizetése között és még nagyobb kü­lönbségek mutatkoztak a hasonló munkát végző tisztviselők fizetésénél. Az egyik nagyüzemben évente volt előléptetés, a másikban ötévenkint, de van olyan üzeme is a főváros­nak, ahol tizenöt év óta egyetlen tisztviselő sem lépett elő. Ezért csi­nálták meg az új illetményszabály­­zatot, amely a tisztviselői előlépése­ket úgy szabályozta volna, hogy háromévenkint minden üzemben elő­léptetés történik. Mire ezt az illetményszabályzatot életbe léptették volna, jöttek az újabb fizetéscsökkentő rendeletek, a hely­zet megint megváltozott , úy terve­zetet kellett készíteni. Ez az ü­gyosz­­ályi tervezet az, amely még Borven­dég irányításával készült és bele­kapcsolódik a szanálási programba. Az alapelv az, hogy az üzemi tiszt­viselők fizetését egyvonalba hozzák a közigazgatási tisztviselők fizetésé­vel. Mit mondanak az alkalmazottak? A legnagyobb az idegesség a villamosvasúti alkalmazottak között. — Kétszer csökkentették a törzs­fizetésünket — mondották az alkal­mazottak munkatársunknak. — Egy­szer 1­1 százalékkal, egyszer 3 száza­lékkal. A forgalmiak prémiumát szűkebbre vették. A különórák díja­zását megszüntették, úgy­hogy mi nem 15 százalékot veszí­tett illik el fizetésünkből, hanem a legegyszerűbb számítás szerint is legalább 30-at. Nem hisszük, hogy olyan radikális intézkedések készülnének, amelyek még a megmaradt kis fizetést is csök­kentenék. Az egyik nagyüzem főtisztviselője mondja: — Az üzemi tisztviselők esztendő­kön át igen nehéz helyzetben voltak. Ha a közalkalmazottak valamilyen kedvezményt kaptak, akkor kiderült, hogy mi nem vagyunk közalkalma­zottak, ha viszont közalkalmazottak­nál történt fizetésleszállítás, egyszeri­ben mi is közalkalmazottakká lép­tünk elő és a mi fizetésünket is le­szállították. Csak egy példát emlí­tek. Az a nagy felelősséggel dolgozó üzemi tisztviselő, akinek három év­vel ezelőtt a törzsfizetése még 350— 360 pengő volt, ma nem sokkal kap többet törzsfizetésként 250 pengőnél, emellett az inspekciós és egyéb kü­­löndíjakat is vagy teljesen elvették tőlünk, vagy pedig erősen leszállítot­ták. Természetes, hogy vannak „ki­ugrások“ s ezeknek lefaragását mi sem kifogásoljuk. Az egyik nagyüzem szakmunkása a következőket mondja: — Állandóan csszebaepoin­táák a ma­fiaörlési­i­m­iket a magánipari szakmun­kások fizetésével. Elfelejtik azonban, hogy az általánosítás nem helyén­való. A főváros m­ai gyüzteme ésp­en aránylag több a szakmunkás, mint egy magánipari üzemben s a magán­ipari üzemek a napszámosok fizetését egybevetik a sza­zmunkásokéval és így hoznak ki egy aránylag alacsony átlagos heti fizetést. Nem szabad elfe­lejteni azt sem, hogy a magánüze­mekben sokhelyütt 30—36 órát dolgoz­nak csak a szakmunkások, mert nincs több munka a számukra, ezeknek heti fizetését tehát nem lehet egybevetni a miénsklkjeil, akik teljes munkaidőt dolgozunk. Különben is a külön­óráinkat csaknem teljesen elvették, mellékes jövedelmünk pincs és mun­­kabéreinket is már leszállították. Tény, hogy egy-két, nagyüzemben van olyan szakmunkás-kategória, amely minden rétegnél magasabb fizetést kap. Ha ezeknek a még most is aránytalanul magas fizetésekhez hozzányúlnak, semmi kifogásunk nem lehet ellene, de a létminimumot érin­teni nem szabad. Érdekes dolgokat beszélt a főváros egyik nagyüzemének mérnöke: — A főváros igen sok alkalmazot­tat vett át, amikor a nagyüzemek.. - megváltotta. Ezeknek tényleg maga­sabb a fizetésük, mint indokolt lenne Különösen nagy az aránytalanság : régi a­lka­lmazo­ttak és az újabban felvett diplomás tisztviselők fizetése között. Van olyan szakmunkás, ak osztályvezető és törzsfizetése még mindig 41—500 pengő havonta, ugyan­akkor évek óta dolgozó okleveles mérnökök ennek csak felét kapják. Ezek a 4—500 pengős havi fizetések okozzák azután azt, hogy az üzemi tisztviselők fizetéséről valóságos le­gendák keringenek. Azt sem lehet le­tagadni, hogy volt idő, amikor az igen szép összegben megállapított havi fizetéseket évente tizenötször kapták egyes üzemi tisztviselő mert a rendes , havi fizetésen kívül egész fizetést kaptak karácsonykor egész fizetés járt remunerációképpen és ugyancsak egy havi fizetés jö!t, külön jutalomként, jutalékként vág­­mérlegpénz formájában. Ezek az álomszerű állapotok azonban már évek óta megszűntek. A régebben alkalmazott mérnökök fizetése m­. 25—30 százalékkal kisebb, mint négy évvel ezelőtt s a megmaradt fizeté­sekből már alig lehet elvenni . . ... S" -büdkti némMÜ,­­AKÁR FÉRFI, AKÁR NŐ EGÉSZSÉGE ÉRDEKÉBEN­ FÁTYOL CIGARETTAHÜVELYT SZÍV. Boldog új esztendőt kíván SZLEZAK LIlSZLI Budapest—Belvárosi főplébánia-templomu «Polgármester-harangja« 2500 kgr. súlyú ha­rangöntő, Magyarország aranykoszorus mestere , Budapest, VI.­­ Petri Ehszy-u. 78 (VI., Frangepán­­i u. 77 ég Petne-­­ házy-utca 78 sz . volt egyesített; f telken, a bejárat | VI., Petnaházy-­­ utca 78 sz. alat­t | Tel.: 913-53­2 8­­1 TELEFONSZÁMOK: 12-7-47, 12-7-48 -L 13-0-06, 21-8-84

Next