Uj Nemzedék, 1936. december (18. évfolyam, 275-298. szám)
1936-12-01 / 275. szám
Kedd, 1936 december 1. 0Ümemzepik Nagyságos Uram! Mint ha választópolgár, írok a nagyságos urnák és szépen megkérem, hogy ne dobja be a levelemet a papírkosárba, a többi száz, meg száz közé, ahogyan szokás, hanem olvassa el türelemmel. És ne is írasson az igen tisztelt titkár úrral választ, hogy az ügyet megfontolás tárgyává tette, utánajár és annak idején, majd, értesít az eredményről... Ne tessék így elbánni a levelemmel, nagyságos úr, mert ez nem, olyan levél, mint a többi! Tudom én jól, föl tudom fogni egyszerű eszemmel is: mi mindennel zaklatják, hajkurásszák a képviselő urat! Hisz annyi a baj erre mifelénk, a kerületben és mindenfelé az országban ... De én most nem az alvégi legelő, nem a falu kútja, nem is a lyukas tető, vagy a Riska tehén dolgában ízok a nagyságos urnák, hanem országos nagy ügyben. Azt tetszett ígérni az utolsó követválasztáson, hogy a képviselő úr meghallgat minden panaszt, figyel minden kívánságra és tiszteletben tartja a mi szavunkat. Tudom — nem vagyok már mai ember! —, hogy nem szokás mindent készpéznek venni, amit a jelölt urak ilyenkor választáskor erreamarra ígérgetnek: adóelengedést, új padokat a tanyai oskolába, köves országutat, eltörölt vámot, meg miegymást. Hallottunk mi már sokszor sok szép ígérgetést és jól eszünkbe vettük, hogy ez csak olyanféle szóbeszéd, mint, teszem fel, ha azt mondja valaki: Jó estét!... De amiben írok most, nagyságos uram, az éppen olyan ígéretre vonatkozik, amit kivételesen meg kell tartani: arra, hogy a képviselő úr figyelmezni fog a kerület közvéleményére! Mert hiába írják ám ott Pesten, hogy nem fontos az, miként vélekednek a Sztranyavszky-ügyről Csontosmihályiban... Igaz, Csontosmihályi csak egy kis sáros fészek, két utcával, kétszáz bogárhátú viskóval, aminek a nagy részén becsurog az esővíz... De ha száz Csontosmihályi szólal meg, vagy éppen ezer, az már az ország, nagyságos úr, az már az a bizonyos közvélemény, amiről olyan ékesen tetszett beszélni a legutóbbi választáskor. Ilyenkor, félidőn, mikor ráérünk, a kuckóban, pipaszó mellett — ha ugyan van még mit tömni a pipánkba! — elelbeszélgetünk ország dolgáról. Mindnyájunknak az a véleménye, — legalázatosabb véleménye! —, hogy nem jól tetszik ám cselekedni ezt a némaságot. Néma gyereknek anyja se érti a szavát. Hogy értené meg az ország! Hogy értenék meg mi, egyszerű falusi választók! Megszólalt már a fél ország, de a képviselő úr még egyre hallgat. Pedig ideje volna már, tessék elhinni, hogy meg méltóztassék szólalni: ide, úgy oda, erre, vagy amarra. Bölcs dolog az a diplomácia — ahogyan odafönn mondják az urak! — az a diplomáciai hallgatás. Csakhogy mi itt a kerületben nem bölcsen hallgató nagyköveteket akarunk, hanem nyíltan beszélő követeket! Becsüteles színvallást az ország elölt: mi a véleménye képviselő úrnak arról, amiről az országnak már régen megvan a véleménye? Nem vagyok én olyan okos ember, hogy meg tudnám ítélni: mi az igazság ebben a reverzális pörlekedésben? Majd eldöntik ezt az egyházi hatóságok, olyan bölcs elmék, akikre tartozik. Magam csak annyit tudok, egyszerű ember létemre, hogy katolikusnak születtem, pap keresztelt, ő adott össze a feleségemmel, ő hintette a keresztvizet a gyerekeim fejére, ő fogja megáldani a koporsómat is. Sok nehéz órámban éreztem már Isten kezét, akiben hiszek. Csak így, egyszerűen: hiszek! Szebb szóival nem tudom ezt elmondani, nagyságos uram. De érzem, hogy ezt a meggyőződésemet sértette meg, ezt piszkálta le Sztranyavszky kegyelmes úr. Megsértett millió, meg millió magyar embert, a legszentebb értelmében — ahogyan olyan szépen mondani tetszik olykor, egy-egy beszédben! — megbántotta az ország javarészét, éppen úgy, mintha a meghalt édesapám képét szakítaná le a falról, hogy a sárba tiporja, Így érezzük ezt mi, egyszerű emberek akik mostanában meg-megszólalunk a falvakban. És azt is érezzük, azt is következtetjük, józan egyszerűségünkben, hogy aki így meg tudott bántani ötmillió magyar embert, az — ne tessék érte megharagudni! - nem való oda, ahol van. Kérjük hát: tessék végre megszólalni, nagyságos úr! Tessék színt vallani: vele, vagy ellene? Ne csak a közeledő választásokon szóljanak majd olyan szépen az urak — mint a legutóbbin is! — hanem jöjjön meg a szavuk ilyen fontos nagy ügyben is. Mert mi, egyszerű polgárok, na- 0*10 mm?. .. 13 órás csomagolás 0*15 mm. .. feék csomagolás Vadásztöltésíjigyár Mikulásra tündért ajándékok parfümériákból! gyon figyelmezünk mostanság arra, igen vigyázzuk: ki szól, ki hallgat? És ki miként szól? És nagyon meg is jegyezzük magunknak! Alázatos szolgája: a Névtelen Választó. Madridtól északra áttörték a vörötök frontját Paris, november 30. Vasárnap reggel hét óra óta öldöklő harc lombul Madrid körül. Az időjárás, amely az egész elmúlt héten megakadályozott minden erőteljesebb hadműveletet, vasárnapra megjavult és a salamancai főhadiszállás általános támadást rendelt el. Egész délelőtt lelte a nemzeti tüzérség a vörösök állásait s közben reggel kilenc órától tizenegy óráig negyven nemzeti repülőgép bombázta a fővárost. Mint a lapsudósisilók jelentik, ez volt eddig a polgárháború legnagyobb légi akciója. Délután két órakor a nemzetiek gyalogsági csapatai rohamra indultak. Északon az egykori királyi palota birtokáért fejlődött ki a legelkeseredenebb küzdelem. A környező épületeket emeletről emeletre kellett a nemzetieknek elfoglalniuk. A déli városrészben a nemzetiek egészen az Apocha-térig nyomultak elő. Pazeo de Rozales városrészben a nemzetiek az összes barrikádokat elfoglalták. Az offenzíva célja az volt, hogy elvágják Madridot a Sierraguadarramai fronttól, ami — jelenti hivatalosan a salamancai főhadiszállás — teljes mértékben sikerült is. Casa del Campoból kiindulva, a nemzetiek elfoglaltak ugyanis Poméra és Adorion falvakat, úgy hogy ezzel áttörték a vörösök arcvonalát. Az esti órákban még folytak a harcok. 3 Franco új bélyegeket bocsát ki Burgos, noveber 30. A Franco-kormány elhatározta, hogy még a hét elején új bélyegeket hoz forgalomba az uralma alatt álló területeken. A bélyegek rajza a burgosi székesegyházat, továbbá navarrai és castillai jellegzetes tájakat fog ábrázolni. Kapcsoljátok össze a felebaráti szeretet nevében a nemzeteket — mondotta a hercegprímás megindító avatóbeszédében a postások zászlóünnepélyén A Keresztény Postások Országos Gazdasági Egyesülete impozáns zászlóavató-dioszgyűlötet rendezett vasárnap délelőtt a Vigadóban. A zászlóavató ünnepi beszédet Serédi Jusztinián dr. bíboros hercegprimás vállalta, akit rendkívül meleg ünneplésben részesített a magyar postásság. A hercegprimás a magyar postások messze földön híres kiválás hőségükről, megbízhatóságukról, lelkiismeretességükről és mélyen vallásos hazafiságukból fakadó becsületességéről emlékezett meg avatóbeszédében. Utalt arra, hogy a postáséig a legnehezebb időkben, sokszor legfontosabb érdekei, sőt tulajdon élete kockáztatásával bátran síkraszállott, amikor Isten és a haza ügyéről volt szó. — Kedves magyar postás testvéreim! — szólította meg a bíboros főpásztor a postásokat, majd a meghatottságtól remegő hangon így folytatta: - Engedjétek meg, hogy testvéreimnek szólíthassalak benneteket, mert jó negyvenkét esztendeje, mint falusi levélhordó fiú, magam is magyar postás voltam . . . A vigadót, megtöltő többezer főnyi postássereg a következő pillanatban fergeteges tapsban tört ki és percekig lelkesen ünnepelte az egyházfejedelmet, aki ezután arra kérte a magyar postásokat, jusson eszükbe, hogy nemcsak a hivatásos diplomaták képviselik a magyar nemzetet, hanem valamennyi postás is, mert hiszen a külföld igen sokszor az ő munkájuk alapján formál magának ítéletet és mond bírálatot nemzetünkről. — Ha minden magyar ember olyan előnyösen képviselné a magyar nemzet hitelét — mondotta — mint ahogyan képviselik a magyar postások, akkor csakhamar belátnák azok, akik a nemzetek sorsát intézik, hogy egész Európára nézve felette káros, ha ilyen értékes nemzet állami és kulturális életében a szerencsétlen és igazságtalan világpolitika következtében az egész emberiség javára nem fejtheti ki azokat a nagyszerű képességeket és csodálatos erényeket, amelyekkel Isten megáldotta. A bíboros főpásztor beszéde végén ezzel a szózattal fordult a magyar postásokhoz: — Képviseljétek nemzetünket ezután is úgy, mint eddig, kapcsoljátok bele, a magyar nemzetet a népek nagy családjába a világposta útján, de nemcsak úgy, hogy pontosan és lelkiismeretesen közvetítitek a távoli eseményeket és a legkülönfélébb ügyekben a leveleket, hanem kapcsoljátok össze azokat, akiket a sors, vagy emberi igazságtalanság és gonoszság elszakított egymástól, kapcsoljátok össze a Krisztustól hirdetett felebaráti szeretet nevében a nemzeteket. Szülni nem akaró taps fogadta a hercegprímás beszédét, amely után Bornemisza Géza iparügyi és kereskedelemügyi miniszter, Petainek József országgyűlési képviselő és a különböző egyesületek képviselői köszöntötték a keresztény postások egyesületét. A zászlóanyai lisztet Bornemisza Gézánné töltötte be, aki széles fehérselyem szalagot kötött a remekbe készült zászlóra.