Uj Nemzedék, 1937. június (19. évfolyam, 121-145. szám)

1937-06-01 / 121. szám

Kedd, 1937 június 1. Tjflf­i Hifllth Bethlen István Nagykanizsán éles bírálatot mon­dott a levitézlett reformpolitikáról Darányi miniszterelnök vezetése mellett polgári összefogást javasolt Nagykanizsa, május 31. Valamennyi jobboldali polgári párt képviselői résztvettek vasárnap gróf Bethlen István beszámoló­­gyűlésén, amelyen többezer ember jelent meg. A gyűlést Páter Cirfusz Adorján plébános nyitotta meg, utána a kö­zönség zajos éljenzése közepette Beth­len István gróf állott fel szólásra, hogy beszámoljon a politikai esemé­nyekről. — Amikor két évvel ezelőtt pro­grambeszédet mondtam — kezdte be­szédét Bethlen gróf — kemény és éles szavakkal fordultam az akkori kor­mány ellen. Ezt tudatosan tettem ve­zetve azoktól a mélységes aggodal­maktól, hogy a nagy hűhóval hirdetett reform­­politika mögött tulajdonképpen a parancsuralom meghonosításáról van szó. Sajnos, a bekövetkezett események s­em cáfolták meg akkori aggodalma­mat. Ma, hála Istennek, azt mond­hatjuk, hogy ez a veszedelmes kor elmúlt. A választások után csak egy évig volt az akkori miniszterelnök szellemi és testi épségének teljes bir­tokában .Az ellenzék lábhoz tett fegy­verrel figyelte az eseményeket, de tartózkodott az élesebb támadásoktól és a súlyosabb bírálattól, nehogy ez­zel a beteg miniszterelnök állapotát megnehezítse.­n­ek, amelyek régi emberek szervez­kedésében jelentkeznek, társadalmi szervezetek köpenyében időről-időre éles antiszemita izgatásban bukkan­nak fel és szélsőséges gazdasági és szociális jelszavakkal dobálóznak. A kormány mögött ülő pártban van még egy láthatatlan front, amely időről-időre láthatóvá válik. Meg­győződésem, hogy ez utolsó szárny­­próbálgatása egy rég letűnt mozga­lomnak. És ha a miniszterelnök úr a maga akaratét követi, úgy nincs okunk ezeket tragikusan venni. Megállapította Bethlen István gróf még ezután, hogy a kormány cselekedeteit szociális érzés hatja át és az új politikai rendszer szociális megalapozása akarja a demokratikus fejlődést szolgálni. — Politikai téren tiszta helyzetet kell teremteni és szét kell válniok azoknak, akik alkotmányos nemzeti alapon de­mokratikus fejlődést hirdetnek, azoktól, akik diktatúra mellett foglalnak állást. Szét kell válni a mérsékelt keresz­tény és nemzeti irány képviselőinek azoktól, akik egy szélsőséges anti­szemitizmus követelményeit akarják megvalósítani. A magyar politikai élet egy keskeny földnyelven halad előre, amelyet egyik oldaláról a vö­rös tenger, másik oldaláról egy barna tenger hullámai csapdosnak. Nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy a polgári pártok egymással farkasszemet nézzenek és szembenálljanak egymással, ezeknek a pártoknak kezet kell fogniuk, együtt kell vállalniuk a vezetést, még­pedig a jelenlegi kormány vezetése mellett, mert különben bekövetkezhetik, hogy ennek a­ nemzetnek tömegei déli­bábos álmok után szaladnak, bele­szédülnek vagy az egyik, vagy a másik szélsőségbe. Az égbolt kárpitjai nem szakadtak meg ... Bethlen István gróf részletesen foglalkozott a Gömbös-kormány tör­vényjavaslataival és megállapította, hogy felesleges volt a régi kereske­delmi minisztérium kettéválasztása, nem volt kielégítő a gazdatartozások rendezése és a tűzrendészeti javaslat ahelyett, hogy a tűzrendészet célját szol­gálta volna, csupán arra volt jó, hogy alkalmat adjon néhány köz­életi férfiúnak a könnyű elhelyez­kedésre. A hitbizományi és telepítési tör­vényjavaslat is elégtelennek bizo­nyult abból a célból, hogy a birtok­­viszonyokat gyökeresen rendezze.­­ Ha végigtekintünk ezeken a tör­vényeken, akkor megállapíthatjuk, hogy ezek nem lépik túl egy normá­lis kormány tevékenységi körét. Van bennük jó és rossz, de messze van­nak attól, hogy a közönség körében világrengető, hatalmas reformkor-­szak benyomását keltsék. Az égbolt kárpitjai nem szakadtak meg és fénylő üstökösök sem jelentek meg az égen, amelyek egy megváltó kor­szak beköszöntését jelezték volna. A reformkorszak megszületésének híresztelése nem volt más, mint magyar narkózis a közönséggel szemben, a főszolgabírói és zsan­­dári hatalom tevékenységének feledtetésére, aminek segítségével lehetett csak el­érni, hogy a hitetlen Saulusokból rendre Paulusok váltak. Egyenesen megdöbbentő volt az a kormányzati szellem, amely a cselekedeteiből ki­indult. Az országgyűlést annak idején azzal az indokolással oszlatták fel, hogy a kormánypártban furfangos székely góbék és öreg csáklyások ülnek, akik a reformokat megfúrják. Ezek után azt várta volna a közönség, hogy a nagy választási csata után a titkos választójogra vonatkozó ígéreteket beváltják. Ehelyett megdöbbenéssel azt láttuk, hogy a választás alatt és előtt a titkos választójog iránt vallott lángoló szerelem lelohadt és elhalasztották azzal a csatakiál­tással, hogy nem jog, hanem kenyér kell a népnek. A választások a terror jegyében folytak le, erről száz száza­­lékig bizonyíték fekszik a közigazga­tási bíróság ítéleteiben.­­ Amint, a Ház összeült, az ellen­zéket mindinkább a viharsarok igye­kezett leterrorizálni és megindult az országban az élhar­cosok rajzása, bevonva a párt­szervezésbe a közigazgatást és annak vezetőit abból a célból, hogy ezek se tudjanak függetlenül mo­zogni. Elkövetkezett az a szomorú korszak is, hogy a pártnak és a pár­tot irányító főtitkárnak titkos rend­őrsége az ellenzéki vezéreket és po­litikusokat ellenőrzés és felügyelet alá akarták helyezni. Bekövetkezett a sajtó gúzsbakötése és a nagy anya­gi eszközökkel táplált dömpingsajtó megteremtése, amely a kormány hi­vatalos világnézetét úgyszólván in­gyen árusította. Darányi megtagadott minden közösséget a diktatúrával Ősszel, amikor Darányi vezetésével új kormány alakult, — folytatta • Bethlen — bekövetkezett a rendszer­­változás. Darányi korrekt kijelenté­seivel új helyzetet teremtett a po­litikában és nagy tapintattal enyhí­tette és levezette az ellentéteket, ame­lyek a magyar politikai életet forr­­por­tig bevitették. Nyiltan megtagadott minden közösséget a diktatúrával és hitet tett nyil­tan, őszintén az alkotmányosság mellett. (Taps és éljen!) Ennek bizonyítéként személyi vál­toztatásokat is eszközölt a kabinet­ben. Helyreállította a saját pártjá­nak alkotmányát, megszüntette a dömpingsajtót és megszüntette azt a rendszert,, hogy a képviselők ,,habt­aeht-ban“ álljanak a párttitkár és pártelnök előtt. Megszüntette a mi­niszterelnök a kifogásolt pártszerve­­zést és a Házban nem mint Isten kegyel­méből való beszélt, hanem mint a nemzet és közü­gyek alázatos szolgája mutatkozott be.Mégis azt mondom, hogy a múlt nincs teljes mértékben likvidálva, még itt vannak bizonyos csökevé­ 3 0­J|J 'Smr'JaQk Qenx Qr VEZETŐ a ZENE VILÁGÁBAN Minden zenei előképzettség nélkül megérti e könyvből Szonáta Szvit-Szimfónia Oratorium-Kantate-Passio és minden zenei műfaj fogalmát P 2.50, a könyvnap után P 3.20. DftNTE Több jogot kell adni a vidéknek Bethlen ezután így folytatta: — Mindnyájan egyetértünk abban, hogy állami adminisztrációt a tit­kos választójoggal összefüggő de­mokratikus korszakban egészen más alapokra kell állítani. Decentralizálni kell a vízfejeket és több jogot kell adni a vidék­nek, valamint az ellenőrzést gya­korló autonómiának. Az alsófokú adminisztrációnál, amely a néppel érintkezik, az állam­nak úgyszólván csak a hatalmi szer­vei vannak kiépítve. A nép az államot inkább ellenségé­nek tekinti. Tisztában vagyunk azzal, hogy a nemzet vállaira rakott terhet nem birja és egy általános adó­reform halaszthatatlanul szük­séges. Bethlen István gróf beszéde végén külpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Elismeréssel szólott Kánya Kálmán külügyminiszter parlamenti beszédé­ről és sürgette a katonai egyenjogúságot. — Nem azért követeljük ezt hogy megtámadjuk valamennyi szomszé­dunkat, hanem azért, hogy végre ti­zennyolc esztendő után nyugalommal hajthassa le fejét párnájára a nemzet. Bethlen István gróf nagyhatású be­szédét viharos lelkesedéssel fogadta a közönség. Utána Sulyok Dezső és Berty Ágoston szólalt még fel.

Next