Uj Nemzedék, 1938. december (20. évfolyam, 273-297. szám)

1938-12-01 / 273. szám

* JíZ CU NEMZEDÉK LEVELESLÁDÁJA Válasz 6785 levélírónak Az Új Nemzedék szerkesztő­sége minden egyes levélre válaszol. Legyen szóban kis, vagy nagy pro­bléma, mi minden olvasónk ügyét egyforma szeretettel, lelkiismeretes­séggel és gonddal intézzük el. Na­ponta a levelek százaira írunk vá­laszt. Ami azonban az utolsó napok­ban a belpolitikai válság alatt történt, az szétfeszíti a szer­kesztőség nagy személyzettel működő és eddig minden eseménnyel lépést tartó titkárságának kereteit, p­o­n­t­o­s­a­n 6785 levéllel bővült három nap alatt egyébként is hatalmas postánk. Ez a 6785 levél mind politikai tartalmú s különböző szavakkal, különböző gondolatokból kiindulva, ugyan­annak a meggyőződésnek ad hangot: elítéli az e­g­y­s­ég­b­o­n­t­á­s­t s ugyanakkor szeretetéről, bizalmáról biztosítja Im­­rédy Bélát és reformtörek­­véseit. Az Új Nemzedék húsz esztendős fennállása alatt még nem fordult elő, hogy politikai esemény ekkora visszhangot keltett volna a magyar közvéleményben. Soha még a magyar közönség nem érezte így, hogy sorsáról és jövőjé­ről van szó. Ez alatt a húsz esztendő alatt nehéz időket vészeltünk át. A keresztény világnézet és a jobb­oldali gondolat úttörői voltunk akkor is, mikor ez nem jelentett konjunk­túrát, hanem népszerűségről és előnyökről való lemon­dást. Ezeken a hasábokon bátran és meggyőződéssel hangoztatott el­veink ébresztették fel a magyar kö­zönségben a lappangó keresztény öntudatot. Itt kapott először teret a zsidókérdés és a tisztességes föld­reform elintézésének sürgetése. Ta­lán nem szerénytelenség, ha most a mi húsz esztendős tántoríthatat­lan, keresztény és nemzeti, minden párttól és pártérdektől független politikánknak az eredményét is ott látjuk ebben a 6785 levélben. Vala­mennyi olvasónknak itt válaszolunk most. Azoknak, akik írtak, de azok­nak a százezreknek is, akik csak az­zal fejezik ki meggyőződésüket, hogy mindennap olvasnak bennünket: — Hálásan köszönjük. Ránk min­den nehéz helyzetben számíthatnak, mert elveink vannak és nem szem­élyi érdekeink. Tántorít­­hatatlanul dolgozunk tovább a ke­resztény és jobboldali politikáért és a magyar élet becsületes megrefor­málásáért. Megajándékozzák felvidéki testvéreiket a pesti gyerekek! Nagyságos főszerkesztő úr! A „Magyar a magyarért“-akció egyik nagyon szép megnyilatkozását láttam a központi vár­o­osházán, ahol a székesfővárosi iskolaor­vosi intézmény lelkes gondozónővérei a felvidéki kis magyar gyerekeknek ren­geteg adományt gyűjtöttek össze. Né­hány székesfővárosi elemi iskola leány­és fiútanulói ajándékozták a játékszere­ket, iskolai holmit, képeskönyvet, cukor­­kás csomagokat. Az ajándékokat 68 fel­vidéki község szegény gyermekei között Deák Andorné és Hayde Irén gondozó nővérek fogják kiosztani. Minden aján­dékcsomaghoz levelet is mellékeltek a pesti gyerekek. Az egyiket elolvastam: „Nagyon örülök, hogy már nektek is sza­bad énekelni a Himnuszt és hogy már ti is szép Magyarországban laktok— írja Ács Etel Margit körút 16 alatt lakó kis iskolásleá­nyka és hasonló kedves, megható sorokat írnak a többi gyere­kek is. Még karácsony előtt a székesfőváros valamennyi iskolájára kiterjesztik ezt a szép akciót és nem lesz olyan szegény kis magyar gyermek a Felvidéken, aki­ Ez a 200 kg. fíll 2© fillér-ért - HU Ciné lehet a karácsonyi sorsjátékon? Sorsjegyek még kaphatók minden trafikban. Húzás már december 19-én! ______TpSEMZOlfgy Csütörtök­, 1938 december 1. nek karácsonyfája alá ne küldennének ajándékot a pesti gyerekek. Mély tiszte­lettel: Aláírás. Miért tartja titokban a posta intézkedéseit ? Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Érde­mes-e nálunk jótékonyságot gyako­rolni? Figyelemmel kísértük a m. kir. postának a felszabadult terüle­­­tek postaszolgálatára vonatkozó s a napilapokban megjelent közléseit­ Elhatároztuk, hogy a felszabadult terület egyik közsé­gének hazafias tartalmú könyveket küldünk. Megvettük s kiválogattuk a könyve­ket, több mint 50 pengő értékben, hozattunk­k egy szakszerű csomagolót nehogy a csomag szállítás köziben szétessék , s a kész, gondosan el­készített csomagot én vittem a pos­tára. Alig tette le az alkalmazott a csomagot a mérlegre, máris kisült, hogy baj van. Közölték velem, hogy felszabadult területre 40 filléres tarifa mellett (kedvezményes) csak 5 kg-ig lehet lehet csomagot feladni, míg az álta­lam átadott csomag 7,5 kg. Rögtön késznek nyilatkoztam arra, hogy hajlandó vagyok a normális szállí­tási tarifát megfizetni. Azonban ez sem volt lehetséges. A felszabadult területekre csak kedvezményes tarifával szállíta­nak, osszam fel a csomagot két részre, s úgy adjam fel — szólt a heles válasz. Hazavittem a csomagot s dühöm­ben a sarokba vágtam az egészet. - Meggyőződésem, hogy nálunk nem érdemes jót tenni! -r- Az újságok­ban­ sehol sem találkoztam a posta fenti rendelkezésével, amelynek értelmét is hiába keresem. A 7,5 kg-os csomag két részre osztva sem lesz könnyebb, sem ki­sebb terjedelmű. De ha már van ilyen rendelkezés, akkor a m. kir. posta jobb eszközökkel hívhatná fel rá a figyelmet. Levél Pluhárhoz! Kedves Pluhár Úri önt mindenki szíve­sen hallgatja, mikor helyszíni közvetítést ad. Emlékezzék azonban arra, amikor azok a jó g­utai gyerekek olyan szépen kö­szöntötték önt minden osztályban. Di­csértessék a Jézus Krisztussal, amire ön következetesen így válaszolt: Jó napot kívánok! Higgye el Pluhár úr, illett volna rá­mondani: mindörökké amen. Amikor a kassai rádió először megszó­lalt, így köszöntött be: Dicsértessék a Jé­zus Krisztus, mindörökké amen. A könny erre kiesett a szememből, nem azért mert jó­magam katolikus vagyok, hanem azért, mert ebben a csúnya libe­rális, pogány világban igazán jól esett hallani ezt a becsületes, régi keresztény, magyar köszöntőt. Azt hiszem szívesen hallgatták más vallású keresztény test­véreink is. Kedves Pluhár úr, máskor ne felejtse el a mindörökké ament. Tisztelettel: Szánthó László, Mezőtárkány. Hát akkor miért a Glück gyűjt? Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Az „Új Nemzedék“ november 25-iki szá­mában megjelent „Hogyan gyűjtik a terményadományokat Szendrőn a „Magyar a magyarért“ mozgalom­ra?*’ című cikkel kapcsolatban, ame­lyet az én levelem alapján adott közre, a Futura kiküldöttjének jó­voltából megállapítottam a követke­zőket: A Hangya és a Futura bizományo­sának ügyvezető elnöke Meggyesi Imre plébános úr iratokkal igazolta azt, hogy a kapott rendelkezés sze­rint megjelent a községi főjegyzőnél, Zilahy Dezső úrnál és felajánlotta úgy a Hangya, mint a Futura részé­ről a legmesszebbmenő támogatást az akciót illetően. A Futura és a Hangya ennél többet nem tehetett. Mégsem ő kapta az összegyűjtésre a megbízatást és nem neki adták át a terményeket, ez azonban természete­sen nem az ő hibája. Megállapítottam azt is, hogy Meggyesi plébános úr kellő időben értesítette a főjegyző urat. Láttam, hogy a Hangya kör­levelére Zilahi főjegyző úr sajátke­­zűleg vezette rá, hogy milyen fajta terményt vesz át a Futura és mit a Hangya. Annál inkább csodálkozás­sal töltött el az a körülmény, hogy az említett terményeket ennek elle­nére Glück Ernő terménykereske­désébe szállították. A nevezett ke­reskedő különben jelenleg is letar­tóztatásban van. Miskolc, 1938. no­vember hó 25-én. László Lenke. Előttünk: Dr. Lazay Mihály, Paris Frigyes. A tiszteletdíjak egy részéről mondtak le Tekintetes Szerkesztőség! Tiszte­lettel értesítjük a szerkesztőséget, hogy a november 25-iki „Leveleslá­dában“ megjelent az a hír, hogy a miskolci polgári temetkezési segély­­egylet tisztviselői mindaddig, míg az egyletnél viselt tisztségük után tiszteletdíjban részesülnek, lemon­dottak nyugdíjukról — nem teljesen fedi a való tényállást. Ezért miután nem akarunk érdemtelenül babérom­kát szerezni, kérjük a következők közlését: Beniczky Sándor ügyvezető elnök, Hajdú Pál titkár és Bódis Boldizsár ellenőr nem a nyugdíjuk­ról mondottak le, hanem az egylet­nél viselt állásuk után szabálysze­rűen megállapítva volt tiszteletdíjuk körülbelül 25—30 százalékáról az egylet javára. Hisszük, hogy a példa így is méltó a követésre. Hazafias üdvözlettel: Beniczky Sándor, Hajdú Pál és Bódis Boldizsár. Rendet a Margit-körúton! Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! Nagy örömmel nézzük mi budaiak a Széna­tér környékén folyó hatalmas ará­nyú munkát, amely állítólag azt cé­­lozza, hogy a Széna-tér kaoti­kus forgalmát rendezze. Valószínű, hogy legalább a villamos­­közlekedés ezen a vidéken megjavul, amivel mód nyílik arra is, hogy a többi közlekedési eszközök forgalmát okosan szabá­lyozzák. Fel kell azonban hívnunk az illetékesek figyelmét a Margit­ körút borzalmas állapotára. Akár a Bem­ utcai részt nézzük, akár a Török­ utcai bejárat, nap-nap után megbotránkoztatóan súlyos közlekedési zavarokat lá­tunk. Rendkívül nagy a forgalom a Margit­ körútnak ezen a szakaszán, emiatt állandó a zavar, de talán a legnagyobb baj az, hogy motor­­kerékpárok és magánautók néha olyan őrült iramban vágtatnak és cikáznak az amúgy is megterhelt kör­út­on, mintha versenypályán lennének. Minden elismerésünk a kitűnő rendőrségé, de kérdezzük tisz­telettel, nem lehet erélyes intézkedé­sekkel rendet teremteni a Margit­­körúton? Annak az úrvezetőnek a vezetői igazolványát, aki semmire sincs tekintettel, egyszerűen el kell venni és megbüntetni kö­nyörtelenül mindenkit, aki a hajtási szabályokra fütyül. Csak két-három esetben mutatna erélyt a rendőrség, mi budaiak hisszük, hogy rend lenne a Margit-körúton. Reméljük, hogy erre az erélyre nem kell so­káig várnunk. Tisztelettel: Alá­írások. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Kevermes. Sorsjegyei közül kihúzták a törlesztő húzáson, az S. 05.376 No. 9. és S. 10.910 No. 16 számút, 39, illetőleg 43 lírával, amennyiben ezek egész sors­jegyek. Ha csak nyereményjegyekről van- szó, akkor nem nyert. Felvidéki. A szegedi egyetemen van tan­folyam. Három évig tart. Méltóztassék ott érdeklődni. Bajtársát keresi. Akik velem a 41/6. tünárezrednél 1918 március 23-tól 1918 szep­tember 5-ig a piavéi támadásban részt­vettek, címüket közölték. Külön kérem erre Vojtek Vilmos zászló urat, Sramek Kázmér szkv., Kemény szfév., Kardos Izdi, Ács András, Viola József, Mázsa András, Németh Kálmán tüzéreket. Frajna Mihály, Váckisiujifalu, Balogh Károly, Ecseg. A beszterce­bányai 16. honvéd gyalogezredben szolgál­tam, a 20. menetszázaddal mentem ki a harctérre 1916 márciusában. Hajnik Géza hadnagy volt a századparancsnok. Galí­ciában, Antonoskánál küzdött a század. 1916 június 15-én hadifogságba este­m. Kérem volt parancsnokom vagy bajtár­saim, közöljék címüket: Balog Károly, Ecseg. Milyen ruhaneműt lehet adni a Magyar a magyarért mozgalomnak? Egyik olvasónk levélben fordult hoz­zánk ezzel a kérdéssel. Elmondotta, hogy látta, amint a szomszédban rongyos kertyűket, lyukas harisnyá­kat raktak a szeretetcs­omagba, ame­­­lyet a felvidéki szegényeknek szán­tak. Ezzel kapcsolatban azt kérdi tő­lünk, lehet-e ilyen holmikat küldeni. A régi közmondással válaszolha­tunk: A folt nem szégyen, a rongy azonban igen. Tehát megfoltozott holmikat lehet küldeni, de rongyoso­kat nem.

Next