Új Ózdi Vasas - Ózdi Maholnap, 1992. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-03 / 1. szám

2 Utazás a létminimum körül (II.) Munkanélküliek és pályakezdők (Folyt, az 1. oldalról) iskola után próbálnak pénzkere­sésre fogni. Nem addig van az! Oda akarod adni a gyereket fod­rászinasnak? Fizess havi 6 ezret a mesternek, akkor kitanulhatja a szakmát. Meglepő, hogy még rosszabb az elhelyezkedési lehetősége az egyetemi végzettségűeknek. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudomá­nyi karának 107 diplomása az idén 12 állásra pályázhatott, a debreceni DATE mezőgazdaság­tudományi karán 72 végzősnek 5 állást ajánlottak, a Budapesti Kertészeti Egyetem kertészeti il­letve élelmiszeripari karán vég­zett összesen 193 diáknak a há­romnegyed része a nyár végén még állás nélkül volt, s az Állat­orvostudományi Egyetem 85 dip­lomása közül is csak 13 tudott el­helyezkedni. Mindenesetre a munkanélkü­liek 27 százalékát 25 éven aluli fiatalok teszik ki, a pályakezdők aránya pedig a regisztrált munka­­nélküliek között 54 százalék. Ez a szám meghaladja a húsz éven aluli fekete amerikaiak közmon­dásosan magas munkanélküli rá­táját...! És nemcsak az új állások tekin­tetében hárul rájuk fokozott te­her. Ők azok ugyanis, akik több­nyire nemcsak nem dolgoznak, nem is laknak. Hol is laknának, hogyan is alapítanának családot, amikor az országban az év első felében mindössze 10 ezer lakás épült, s ebből összesen 500 bérla­kás. A létminimum alatt élők színes sokasága egyre kevésbé számít­hat az állam segítségére. A létmi­nimum hivatalos összegének 7 ezerről 8 ezer forintra emelése valójában senkit sem kötelez. A kormánynak a bürokrácia költ­ségcsökkentésére vonatkozó erő­feszítései nem meggyőzőek. Az igazán sok pénzt faló nagyvállala­tok felszámolása részben éppen a munkanélküliség túlságosan ro­hamos növekedésének elkerü­lése végett­­ nagyon vontatott. E nem túl kedvező tendenciák kö­zepette a munkanélkülinek a se­gély folyósítására szolgáló úgyne­vezett szolidaritási alap relatív csökkenésével kell számolnia. 1991-ben körülbelül 17,5 milliár­­dot fizettek ki munkanélküli se­gélyre Magyarországon, s az ille­tékes munkaügyi államtitkár, Schamschula György nem ígéri, hogy ez az alap a segélyezendők számával arányosan nőhet, hi­szen már az tavalyi is kevesebb volt a tervezett 22,4 milliárdnál. Ha az alap 7 milliárddal bővül, s a munkanélküliek száma a hiva­talos becslés szerinti 480 ezer lesz, akkor az érintettek ebből az alapból 1992-ben 4253 forint se­gélyt kaphatnak. Ennyi pénzből már éhenhalni is lehet... Természetesen vannak társa­dalmi jelenségek, s ilyen a sze­génység is, amelyek körülírása­kor a számokkal nem sokra me­gyünk. Egész bizonyos, hogy Ma­gyarországon az idén is nagyon kevesen fognak éhenhalni. Az egyházi és polgári családsegítő és jótékonysági szervezetek lassan működésbe lépnek, a szülők el­tartják pályakezdő gyermekeiket, a nyugdíjasok eladják parányi telkeiket, kicsiny lakásaikat még kisebbre cserélik, a többgyerekes apák és anyák megpróbálnak még többet dolgozni, a magánszektor fokozatosan felszívja a szakkép­zetteket vagy az életrevalókat. A politikusoknak azonban szá­molniuk kell azzal, hogy a gazda­sági rendszerváltást súlyos társa­dalmi feszültségek kísérik majd, s azok mindaddig velünk lesznek, amíg a foszlányokra tépett szociá­lis védőhálót újra nem fonják. Jókai Géza Olvasói levél Olvasom mind a piros, mind a kék Vasast - kezdi levelét olvasónk. - A legutóbb megjelent számok a távfűtési díj emelésével foglalkoznak. Eddig csak mérgelődtem, de most már azt mondom: ELÉG! A távfűtési díj emeléséről mindenki beszél, mert ugyebár ez érinti a Béke-telepet. De Ózd nemcsak a Béke-telepből áll! Szerintem a szén árának 170 százalékos emelése sokkal több családot érint. Sajnos, mi még azt sem tehetjük meg, hogy várunk a fűtésszámla befizetésé­vel - ugyanis ha nekem nincs pénzem, a Tüzép nem ad szenet, magyarul: meg is fagyhatok, mert Ózd külterületén vagy a városkörnyéken lakom. Tájékoztatásul leírom, mennyibe kerül a fűtés egy télen: 100 mázsa szén 48 800,- Ft 20 mázsa fa 6 000,- Ft Összesen 54 800,- Ft Nem is beszélek most arról, hogy a szénnek egy­­harmada kő és por, a szenet be is kell hordani, a fát fel kell vágni, kormolni kell, hamuzni, begyújtani. (Elképzelem lelki szemeim előtt a Béke-telepieket tűzrakás közben.) Mi van akkor, ha senki sincs otthon? Természete­sen jéghideg. A fent említett összeghez még számoljuk hozzá a kényelmi szempontokat, és már le is vonhatjuk a tanulságot, hogy még mindig olcsóbb a távfűtés. Mi pedig elgondolkodhatunk, hogy a télen nem fűtünk sokat, vagy pedig nem eszünk sokat! Továbbá nekünk is van villanyszámla, vízdíj, minden. Azt hiszem, levelem gondolatébresztő. Nemcsak az enyém ez a probléma. Őszintén remélem,­az ügy­nek lesz valami folytatása. Azt is remélem, hogy ezentúl többet foglalkozik lapjuk Ózd kiesőbb ré­szeivel, mert azok is Ózdhoz tartoznak! (név nélkül) Mi is fűtünk télen! Kedves Olvasónk! Amit itt, az igaz: a széntüzelés nemcsak drága, hanem kémelmetlen is. Meg­értem, hogy rosszkedvű. Miért kell ennyire haragudni a Béke-telepiekre? Attól sajnos még nem lesz olcsóbb a szén... Nem tudom, hogy az ügynek milyen folytatását reméli azon túlmenőleg, hogy közreadjuk levelét. Gondoljon inkább arra, hogy a kertes háznak más területeken egész sor előnye van a panellal szemben. Mindenkinek nehéz mostanában, felesleges egymást bántani. MF Casco - kis szépséghibával Magyarországon jelenleg négy biztosítóintézetnél - Állami Biz­tosító, Colonia, Hungária, Provi­dencia - köthetnek cascót az au­tótulajdonosok. Közülük a Hun­gária egy rövid ideig csak részle­ges, tehát töréskárra nem vonat­kozó biztosítást kínál. Értesülé­sünk szerint a közeljövőben dob­ják piacra új cascójukat. Az ÁB után tehát a Hungária is felmondja az évekkel ezelőtt kötött havi néhány száz forintos teljes körű cascókat, s ezek he­lyett kínálja - közel hasonló áron - a lopás, valamint az elemi és tűzkár ellen fedezetet nyújtó új részleges cascót. A jövő autós jel­mondata valószínűleg ez lesz: fi­zess alacsony biztosítási díjat, amely megvéd a kivédhetetlen károktól, de vezess még óvato­sabban, hiszen az alapbiztosítá­sod töréskárra nem fizet! Nem csekély vígaszdíj viszont, hogy önrészmentességet kap az autós, vagyis lopás esetén levonás nél­kül térítik meg a kárt. A Hungária alapcascója öt díj­­kategóriába sorolja a Magyaror­szágon előforduló típusokat. Az ötféle díj a következő: 2400,-; 4800,-; 7200,-; 10 800,-és 15 600 Ft. Az első csoportba tartoznak a KGST-autók, a Volga kivételé­vel. Summa summárum: a jelentős áremelések miatt emelni kell a díjakat és a biztosító - élve a jog adta lehetőséggel - a kötés évfor­dulóján felmondja az immár meglehetősen olcsóvá vált casco szerződéseket. A dolognak azonban van egy szépséghibája! A Hungária a le­járat előtt bő két hónappal ki­küldi a majdani felmondásról ér­tesítő levelet, amelyben egyúttal ajánlja az alapcascót a díj befize­tésére szolgáló csekkel együtt. Ennek hátoldalán azonban szeré­nyen meghúzódik egy megjegy­zés: a befizetéssel az ügyfél hoz­zájárul a gépkocsijára jelenleg fennálló szerződés megszünteté­séhez. Ezzel viszont máris meg­fosztotta magát a teljes körű cas­cótól a még hátralévő időszakra, így, ha a biztosítás évfordulójáig netán jó alaposan összetörné az autóját, akkor erre már nem fizet a biztosító. -óz- ÚJ ÓZDI VASAS MÁV: február 1-jétől áremelés? Tavaly nehéz helyzetben volt a Magy­ar Államvasutak, s a helyzet az idén sem lesz ró­zsásab­b - tudtuk meg a MÁV vezérigazgatójától, Csárádi Jánostól. Múlt év elején 80 millió tonna áru fuvarozására ké­szültek fel, ezzel szemben mindössze 65,7 tonna szállítá­sát rendelték meg tölü­k. Ezért az idén már csak 65 millió tonna szállítását tervezik, ter­mészetesen készpénzért, mivel a belföldi nem fizető szállítók 10,3 milliárd forintny­i adóssá­got halmoztak föl. Ezzel szem­ben a vasút ma 7,5 milliárddal tartozik a társadalombiztosí­tásnak, de az­ adósság törlesz­téséről már megállapodtak. Mint megtudtuk, 1992. feb­ruár 1-jétől 25 százalékos tari­faemelést tervez a MÁV, ám erről még nem s­ü­letett v­égle­ges döntés. 1992. JANUÁR 3. Kenyérkereső Hírek, információk munkanélkülieknek Az utóbbi időben gyakran tapasztaljuk, hogy a külföldi munkaválla­lások szervezésére újabb és újabb vállalkozások alakulnak. Tapaszta­lataink szerint többször előfordult, hogy ezek a társaságok a külföldi munkavállalási szerződések kötésekor több olyan feltételt nem terem­tenek meg, melyek a fogadó ország előírásaiban szerepelnek. Ennek következtében több munkavállaló szabálytalanul veszi fel a munkát (nincs munkavállalási engedélye) és az illetékes külföldi szervek (gaz­dasági rendőrség) a szabálytalanul munkát vállalókat különféle szank­ciókkal büntetik (kiutasítás, bebörtönzés stb.). Ezek a szervezők ke­csegtető ajánlatukat megtéve nem tájékoztatják a munkavállalót, hogy a fogadó ország előírásait ismerve és azt betartva szervezik-e a külföldi munkavállalásokat. Ebből adódóan a munkavállaló jóhisze­műen köt szerződést, melytől reméli, hogy a külföldön végzett mun­kája ellenében biztos megélhetést teremt saját maga és családja részé­re. Tudomásunk szerint 1992-től várhatóan csak olyan szervezetek vagy jogi személyek foglalkozhatnak külföldi munkavállalási közvetítéssel, melyek a hazai cégbíróságokhoz is hivatalosan be vannak jegyezve. Ez azt jelenti, hogy csak olyan cégeket jegyeznek be, amelyek a kül­földi munkavállalási előírásokat ismerik és azt be is tartják. Addig is felhívjuk a figyelmet, hogy külföldi munkavállalásuk előtt kérjenek tájékoztatást arra vonatkozóan, hogy a munkavállalási enge­déllyel rendelkezik-e a közvetítő. ÁLLÁSAJÁNLATAINK: Keresünk:­­ költségvetési szerv munkaügyi ismeretekkel rendelkező eligazítót keres, részmunkaidős foglalkoztatás­ keretén belül, - szövetkezet keres szakképzett szakácsot, - kft. széntüzelésű kazánhoz kazánfűtőt, - társaság betanított munkára női munkaerőt, - állami vállalathoz sütőipari szakmunkást, - környéken lévő szénbányához vájárokat. Tájékoztatás és bővebb felvilágosítás a Munkaügyi Központ kirendelt­ségén (Ózd, Vasvár út 56.). Újévi beszélgetés (Folyt, az I. oldalról) Oflbirgh Csabával - Milyen időközökben ülésezik a bizottság? - Kötelezően havonta egyszer kellene ülést tartanunk, de jelen­leg egyöntetűen szükségét érez­zük annak, hogy minden kedden összeüljünk, így is csak nehezen tudjuk átrágni magunkat a prob­lémák kásahegyén. - Mondana néhányat közülük? - Mivel magam is pedagógus vagyok és a város egyik legnehe­zebb területén, a sajóvárkonyi ál­talános iskolában tanítok, szí­vemhez legközelebb az iskolák és a pedagógusok gondjai állanak. De nem szeretném, ha szakmai elfogultsággal vádolnának, és túl­ságosan szakmai részletekkel sem akarom terhelni, kezdjük ta­lálomra a városi televízió helyze­tével. Ezt a témát már nagyon so­kan lerágott csontnak tartják, de keresnünk kell a végleges, min­denki számára elfogadható meg­oldást. Ez adja a legtöbb felada­tot , igényli a legtöbb időt és ener­giát. A vezetői állásra meghirde­tett pályázat eredménytelen volt, ezért újból ki kellett írnunk a pá­lyázatot. Annak idején átmeneti­leg Gazsikné Kovacsics Erzsébet kapott megbízást a vezetésre, ké­résünkre vállalta, hogy mindad­dig ellátja ezt a feladatot, amíg végleges döntés nem születik. Vagy itt van egy másik súlyos gondunk, az Olvasó helyzete. A kohászat válsága miatt az eddigi­ fenntartók képtelenné váltak a további működtetésre. Ülésről ülésre visszatérő téma ez, a város nehéz pénzügyi feltételei között kellene megtalálnunk azt a meg­oldást, amellyel nem kellene fel­vállalnunk az­ Olvasó - akár csak átmeneti - bezárásának a követ­kezményeit, de amely mégis beil­leszthető a költségvetés meglehe­tősen szűkös keretei közé.­­ Ezek a keretek tényleg szűkö­sek, hiszen a város még a felső­fokú oktatási intézményeinek mű­ködtetését sem tudta vállalni. Né­hányat át kellett adnunk a megye hatáskörébe. Melyek ezek ponto­san? - Fájó pontra tapintott. Az ön­­kormányzat valóban nem tudott felelősséget vállalni a 102. Számú Szakmunkásképző Intézet, a Bródy Imre Ipari Szakközépis­kola és az Ad­y Endre Kollégium fenntartásáért, ezért ezek az in­tézmények ettől a tanévtől kezdve a megye fenntartásába kerültek. Megszabtunk azonban két szigorú feltételt: az oktatás színvonala és az ellátottság nem romolhat ezekben az intézmé­nyekben, másrészt vagyonuk nem vihető át még a városon be­lül sem. - Annak idején szó volt arról, hogy esetleg a gimnázium és a közgazdasági szakközépiskola is hasonló sorsra jut. - Volt róla szó, de végül ezt az­­ önkormányzat nem engedte, mert nem engedhette meg. Ez a két tanintézet mindig meghatáro­zója volt Ózdnak, s talán nem is csak oktatási szempontból. - Essék azért szó az általános iskolákról, óvodákról is. Ezeknél mi a helyzet? - Nehéz erről röviden beszél­ni, mert felemás a kép. Ezek az intézmények önálló bérgazdálko­dók. A művelődési Gamesz csök­kentett létszámmal ugyan fenn­maradt, de sok minden átkerült az iskolákhoz, óvodákhoz. Ezek az intézmények változatlan szin­ten működtethetők, ám tudnunk kell, hogy a változatlanság, a megállás visszaesést, lemaradást jelent azokhoz képest, akik ha­ladhatnak. Az óvodai ellátottság színvonala megfelelő és tartani lehet. Az általános iskolák álla­ga, tárgyi feltételrendszere jó kö­zepes, Sajóvárkony kivételével. Ez azonban már húsz éve húzódó probléma, amit Várkony rová­sára mindig elodáztak. Most az­tán itt vagyunk ebben a pénztelen időben. Annyi a javulás, hogy közös kezelésbe került az iskola és a Művelődési Ház, most mint Általános Művelődési Központ működünk. Ezzel azonban az épületek állaga semmivel nem lett jobb, maga a Művelődési Ház is felújításra szorulna. Itt most négy osztályunk kap helyet. Jel­lemzőbbet nem is mondhatok, mint hogy az előcsarnokban is oktatás folyik.­­ Mindemellett, szólni kell a fejlődés, a haladás irányairól is. A Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskolában például már az I. osztályban is bevezetik az idegennyelvű gép- és gyorsírás oktatását. Az Árpád vezér úti Ál­talános Iskolában a IV. osztálytól a tanulókat már alternatív tan­terv szerint oktatják. A Táblai Általános Iskolában a 14-16 év közöttieknek, akik valamilyen oknál fogva nem folytatják tanul­mányaikat, szakmai képzés fo­lyik. Egyházi és iskolai vezetők­kel megbeszéltük az iskolai hit­oktatás tapasztalatait. A József Attila Gimnázium beterjesztette tervezetét a hatosztályos gimná­ziumi oktatás bevezetésére. Ezt a tervet bizottságunk megvitatta és jóváhagyta, mert úgy találtuk, hogy mindenképpen a továbblé­pést szolgálja. - Folynak az új oktatási tör­vény előkészítő munkái. Milyen feladatok hárulnak ezzel kapcso­latban a bizottságra? - A mi bizottságunk nem az a fórum, amely a törvény előkészí­tésével foglalkozik. Ez más testü­letek feladata. Sokat vállalt ezen a téren a Brassói úti Általános Művelődési Központ, személy szerint Demeter Sándor igazgató. Magas színvonalú előadásokat szervezett és rendezett az új okta­tási törvényről, az ózdi pedagó­gustársadalom igen élénk érdek­lődésére. - Terveik? - Rengeteg tervünk van, a fel­sorolásra sem vállalkozom. Vá­rosi tanulmányi és sportversenye­ket szervezünk. Segíteni akarjuk cserkészcsapatok szervezését, az idős cserkészekkel jó kapcsolata­ink vannak. Pedagógusokat kere­sünk, akik vállalják ezeknek a csapatoknak a vezetését. Termé­szetesen önként és ellenszolgálta­tás nélkül. Kihelyezett ülésre készülünk a város egyik speciális oktatási intézményében, a Zene­iskolában, ahol most igazgatóvál­tás is van. Ki akarunk alakítani egy Hasznosidő Központot, ahol munkanélkülieket lehetne foglal­koztatni valamilyen szervezett formában. Figyeljük a kazincbar­cikai tapasztalatokat, ahol Lu­kács Barnabás vezetésével már vannak biztató eredmények. Bi­zottságunk rendelkezik egy albi­zottsággal, amely a sportügyek­­kel foglalkozik. Ezt Agyagási Sándor képviselőtársam vezeti. Rájuk is kemény munka vár, mert a már említett kohászati vál­ság miatt a város sportéletét is tel­jesen új alapokra kell helyezni. Bőven el vagyunk hát látva mun­kával és feladattal. - Hogy érzi magát ma a peda­gógus Ózdon? - Azt hiszem, nem jobban és nem rosszabbul, mint bárhol máshol az országban. A pedagó­gus is várja az anyagi megbecsü­lést, hiszen ő is a piacról él, de - én úgy látom - ugyanígy vissza kell állítani az erkölcsi alapokat, a szakma tiszteletét és megbecsü­lését. A pedagógus, a falusi ta­nító is, meghatározó személyiség volt a közösség életében. El kell jutnunk oda, hogy a pedagógus ne robotnak érezze a munkáját, hanem a közösség érdekében végzett, mással nem pótolható te­vékenységnek. És ha majd a kö­zösség, a társadalom is így látja és értékeli, akkor - hitem szerint - megelégedett pedagógusok lesznek az országban, Ózdon is. Szakács Albert

Next