Ózdi Maholnap, 1992. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)
1992-07-03 / 27. szám
A főszereplő HflBH főszerkesztő Egy néző véleménye a városi televízióról Helyszíni riport Sült szalonna és halálsikoly a baltás gyilkosságról (3. oldal) ára-13 foorint ózdi III. évfolyam 27. szám 1992. július 3. ■ ■ __ w KÖZÉLETI HETILAP Szerkesztőség: Ózd, Alkotmány úti. 12-211 MEGSZAVAZTAK: Farkaslyukba nem kell narkós! Kanadai tervek a miniacélműre Az ózdi kohászat részleges újraindításáról és az azzal kapcsolatos feladatokról szóló kormánydöntést követően a szerkezetátalakítás folyamata a tervezett lépések és ütemezés szerint halad. Ez a folyamat mára abba a stádiumba jutott, hogy a leépítéseket követően megkezdődhetett az érdemi szerkezetátalakítás, amelynek első lépéseként - az abban érdekeltek bevonásával - már technológiai megvalósíthatósági tanulmányt és erre alapozott üzleti tervet tárgyalnak. A dokumentumokat az ózdi kohászat szakembereivel együtt a kanadai HATCH Associates Ltd. készíti, amely cég a hulladékbázisra alapozott, és elektroacélműből, folyamatos öntőműből, valamint hengerműből álló miniacélművek megvalósításában a világ élvonalába tartozik. Ha Ózdon megépül a miniacélmű, akkor az építőipari termékcsoportot tekintve a középkelet-európai térség első ilyen típusú termelőegysége jön létre, amelynek gazdaságosságát a technológia és a minőség magas színvonala biztosítja majd. Ennek iparpolitikai jelentősége abban rejlik, hogy az építőipari acélok hagyományos hazai előállításában nem következik be törés, hanem az a csökkenő mennyiségi és növekvő minőségi igényekhez igazodóan átalakul. Ezzel az ózdi kohászat a struktúrájában majdcsak letisztuló magyar vaskohászatban betölti azt a helyet, amelyet mind a belföldi felhasználók, mind az egyéb kereskedelmi igények meghatároznak a számára. Újból szükség lesz ránk. Az ózdi vaskohászatot a jövőben várhatólag egy olyan tulajdonosi kör működteti majd, amelynek minden tagja üzletileg érdekelt lesz a termelőtevékenység valamelyik fázisában. Hétfőn délelőtt került sor arra a tanácskozásra, amely során a kanadai HATCH-cég képviselői találkoztak a helyi szakemberekkel. Az OART vezetői és az Ipari Minisztérium megbízásából elkészített tanulmányukban bemutatták, hogy ők hogyan képzelik a jövőt, valamint számot adtak eddigi vizsgálódásaik eredményéről. Dr. Szőke Tibor elnök-vezérigazgató, miniszteri biztos bevezetőjében elmondta, hogy a kohászati válságot nem a szakértelem hiánya okozta, hanem a kedvezőtlen földrajzi és gazdasági környezet, amelyben az eddigi technológiai rendszer nem tud haszonnal, gazdaságosan működni. Következésképpen változtatni kell a technológián. A termelés leépülését követően széttagolódott a magyar vaskohászat, ezért jól megkülönböztethető funkciók alakultak ki: Dunaújvárosé a lemezgyártás, Diósgyőré a magasabb értékű gépipari termékek ellátása, míg Ózdé szinte kizárólag az építőipar kiszolgálása kohászati anyagokkal. Átfedések nincsenek már, sőt inkább fedetlen területek maradtak. Ózd számára nagyon fontos az építőipari piac illetve profil megtartása, mert ez ad életteret. Dr. Szőke Tibor szerint tanulmányt készíteni sokan tudnak, a lényeg a megvalósíthatóság - a HATCH cégé ilyen és meg is akarják valósítani. D. Dawson úr, a HATCH szakembere tartott ezt követően tájékoztatót. (Folytatás a 3. oldalon) „Lassan minden ózdi támogatásra szorul Négyszemközt a polgármesterrel - Polgármester Úr! Ön először - és utoljára - akkor nyilatkozott lapunknak, amikor megválasztották ebbe a tisztségbe. Hogyan látja a hivatalba lépése óta eltelt időt? Tervei és elképzelései közül mit sikerült - és mit nem - megvalósítani? - Mindjárt belekerültem a munka kellős közepébe. Volt egy időszak, amikor ismerkedtem a feladatokkal, és be kellett kapcsolódnom a már folyamatban lévő ügyek továbbvitelébe is. Néhány dolgot említenék csak! Az első napon elmondtam, hogy a rendszerváltozással és a megváltozott feladatokkal összhangban szükségesnek tartom a hivatal átszervezését. Az eltelt időszak alatt erre mindig vissza kellett térni, továbbgondolni, szervezni, és most jutottunk oda, hogy erre valamilyen megoldást találjunk. Amit elvégzendő feladatnak tekinthetők, annak a kormányhatározatnak a végrehajtása, amely egy rövidtávú programot kíván megvalósítani. Fontosnak tartom - és erre már vannak is kezdeményezések - a vállalkozások megtartását. Igyekeztünk őket támogatni, hogy átvészeljék a mostani nehéz időszakot. Sikerült továbbá partnert találnunk az egyszer*használatos injekcióstű gyártásának finanszírozására, terveink szerint az ELCO- ban még az idén beindulna 70-80 fő foglalkoztatásával a munka. Nem önkormányzati feladat a munkahelyteremtés, de úgy érzem, foglalkoznunk kell vele, mert a lakosság ezt elvárja tőlünk. Intézkedtünk továbbá az önkormányzat tulajdonának felmérése érdekében. Ez azért fontos, hogy a területek hasznosításában az önkormányzat megfelelő ismeretekkel rendelkezzen. Lehet-e számítani jelentősebb beruházásokra a városban? - Vannak elképzelések, elsősorban külföldi tőkés vállalkozók jelentették be igényüket az önkormányzatnál. Ezeket alaposan meg kell vizsgálnunk, mert nem ismerjük őket, nem tudunk róluk semmit, és még nem találtuk meg azt a csatornát, ahonnan referenciát kaphatnánk róluk. Sajnos az OART-tal kapcsolatban már van rossz tapasztalatunk a külföldi tőkét illetően, ezért én most nagyon óvatos vagyok. Konkrétan két ajánlatról számolhatok be, egy benzinkút-építésről a Brassói úton, és egy bevásárlóközpont létesítéséről az AMK mögötti területen. Döntés még egyik kérdésben sem született. - Mit gondol, mennyi időre lesz szükség a szerkezetátalakításból adódó gondok megoldására? -Nehéz erre válaszolni! A probléma megoldásakor nemcsak Ózdban, hanem a térségben kellene gondolkodni. Célszerű lenne vidéken 20-50 fős vállalkozásokat indítani, ahol állattartással, zöldség- és növénytermesztéssel foglalkoznának. Termékeikkel kisegítenék a várost, és a kohászatból kikerülő, de falun élő emberek foglalkoztatásával csökkenne a munkanélküliek száma. Mindez nehéz feladat, az átalakításhoz rengeteg pénz szükséges. Ha a város egészét, és a lekötendő létszámot, vagyis a jelenlegi munkanélküliek számát tekintem, akkor a gondok megoldására minimálisan 10-15 év szükséges. - Pénz, pénz, pénz! Ez a kulcsa mindennek! Milyen most a város anyagi helyzete? - A kiemelt körzeti támogatás nélkül mi még gondolni sem gondolhatunk arra, hogy a jelenlegi kölcsöntartozásunkat, vagy annak csak egy töredékét is visszafizethessük. Az ez évi költségvetés 210 millió forint hiánnyal indult. Az önkormányzat kötelező feladataira félretettük a pénzt. Vannak azonban olyan, az előző évről áthúzódó munkák, amik céltámogatással, pályázatok elnyerésével indultak, mellé viszont az önkormányzati részt le kellett tenni. Jogos a peremkerületi képviselők és lakosok felzárkóztatás iránti igénye, de itt a munkák rangsorolása az anyagiak függvénye. Ha az előbb említett támogatást mégsem kapnánk meg, akkor azokat a feladatokat, amelyek nem égetően fontosak és sürgősek, el kell majd hagyni, mert a hiányt tovább növelni nem szabad. Addig nyújtózkodhatunk, ameddig az önkormányzat takarója ér, még akkor is, ha ezzel a lakosság nem ért egyet. - Csökken a város bevétele (kevesebb adó folyik be), ugyanakkor növekszik a szociális támogatásra szorulók száma. Fel lehet-e oldani ezt az ellentmondást? Ha igen, milyen eszközökkel? - Miért nem folynak be az adók? Azért, mert ilyen nehéz helyzetben van a város! És miért szociálpolitika? Mert nincs más! Lassan nincs olyan ózdi, aki valamilyen alapon ne lenne jogosult támogatásra. Remélem, hogy az a 63 millió forint, amit a költségvetésben szociális juttatásra elfogadtunk, kitart az év végéig, bár az igénylők száma egyre szaporodik, és most már én is úgy látom, többet kellett volna félretenni erre a célra. - Milyennek látja az önkormányzati testületet? Könnyű, vagy nehéz irányítani? - Ha azt mondom könnyű, akkor hazudok, ha azt mondom nehéz, akkor közelebb vagyok az igazsághoz. A középút a jó, de ez csak akkor adott, ha a bizottságok alaposan megtárgyalt előterjesztéseket tesznek le az asztalra, és ez találkozik a képviselők véleményével. Olykor nem a 27 emberrel, hanem egyes képviselőkkel kell megküzdeni, egyrészt azért, mert nem megfelelően készülnek fel az anyagból, másrészt belebonyolódnak a részletkérdésekbe. Gyakran nem a végcélt tekintik, hanem egymás mondandójára akarnak csattanósan visszavágni. - Hogyan értékeli a bizottságok munkáját? - Jól felkészültek, külső támogatóik szakemberek. Mindenhol folyik a munka, de azért tudnék szelektálni. Kiemelném a pénzügyi bizottságot, a legtöbb feladat rájuk hárul, ott jóformán minden téma lecsapódik, mert mindennek pénz a vége és pénz az eleje. Gátolja-e valamilyen párt- vagy egyéb érdekek a városi közös érdekek érvényesülését? - Ezt még nem vettem eddig észre. Hogy egyik vagy másik párt tett volna ellenem valamit, azt sem tapasztaltam. A kritika viszont természetes dolog. Az a véleményem, hogy összefogásra van szükség a város és az itt lakók érdekében. - Mi a véleménye az Ózd jövőjéről? - A gondokból való kilábalást Ózd egyedül képtelen megoldani. Akinek ezzel elsősorban foglalkozni kell, az a kormány és az állam, mert a mostani helyzetet nem az itt élő emberek hozták létre. Jövőnk szempontjából nem mindegy, milyen vállalkozást, milyen tőkét tudunk idecsalogatni, s hogy számukra milyen környezetet tudunk biztosítani. Egyik vesszőparipám, hogy a város küllemét karban kell tartani. Ez lakossági feladat is! Nem mondhatom egy vállalkozónak, hogy gyere ide, amikor itt hasraesik a szemétben. Fontosnak tartom a szép környezetet, hogy az ide érkező azt láthassa, minden gondunk és nehézségünk dacára megőriztük tartásunkat.