Uj-Somogy, 1919. szeptember (1. évfolyam, 8-31. szám)

1919-09-02 / 8. szám

z­ mus ? Csak azt, hogy lökje ki a tanító az iskolából a hazaszeretet eszméjét s párdu­­cos Árpád, kacagányos ősök, glóriás ma­gyar hazafiak helyett Marx, Lenin és más alakzatok nevére s tetteire, eszméire tanít­sák a magyar gyermeket. Hadd menjenek feledésbe a Hymnus és az összes hazafias dal, de hadd hangozzék a proletárinduló. Csak azt kívánta cserébe, hogy atheistává, istentagadóvá gyúrja át a viaszpuha gyer­meki lelket s hogy elnémítsa a gyermeki alakon az imádságot, amelyre jóságos édes­anyák tanították őket. • Na­­gy aztán gyönyörű generáció állott volna elő. Gyönyörködhettek volna a tanítók, hogy milyen sikerült emberi szörnyetege­ket neveltek. De hála az isteni gondvise­lésnek, hogy rövid ideig tartott ez az át­­kos állapot. Hát az menthető-e, hogy az egyházi ta­nítók perfidül cserbenhagyták a sanyarú helyzet elé állított egyházat ? Az ország első emberévé avatott tanítók közül hány­nak és hánynak derogált, hogy elmenjen a templomba és őseinek módjára orgonáljon, vagy a gyülekezeti éneket vezesse! Sok rá se tette kezét a templom kilincsére. Fü­tyültek az egyházra! Pedig az lett volna tán a becsület dolga, hogy egy cseppnyi hálával áldozzanak a szorongatott egyház­nak, amely eddig neki, ha szegényes módra is, de mégis csak kenyeret adott. Amidőn ilyen nagy horderejű, nemtelen munkára vállalkozott a tanítóság, jó lett volna megszívlelnie a klasszikus mondást: „Quid­ quid agis, prudenter agas et respire finem“... De ők nem látszottak megfon­tolni, amit tesznek, okosan teszik-e s egy­általán nem tekintették a dolgok végét. Pe­dig csak egy kis józan logika kellett volna ahhoz, hogy belássák, hogy az a cifra komé­dia nem existálhat sokáig. Beláthatták volna, hogy ilyen módon sohasem jön el az a várva-várt „új ég és új föld“. De hátha most a haza s az egyház el­fordul e hűtlen fiaitól! ? Bűnhődjenek a teljesen korrupt tanítók ! De kérdem, hogy a vétkes, de nem telje­sen romlottak elől el kell-e megtérésükkor zárni az utat!? Elvégre: „homines sumus“. Emberek vagyunk. Az idők kemény lecké­jéből tanulhatott a tanítóság. Menteni nem lehet őket, de emberét vá­logatva kegyelmet osztani igen. Nagyon szomorú lenne, ha nem akadtak volna olyanok a tanítóság köréből, akiket sem a hiúság ördöge, sem kecsegtető anyagi előnyök nem tudtak ideáljaiktól el­csábítani, akik a terror közepette is ápol­ták a hazaszeretet és a vallásosság láng­ját, akik együtt szomorkodtak a sír szé­lére vitt országunk és a megrugdalt vallá­sosság sorsán, akik más után várták el­jönni amaz „új eget és új földet“, a szebb s boldogabb jövendőt... Ezek előtt a taní­tók előtt legyen meghajtva az igaz becsü­lésnek, a köztiszteletnek zászlaja. Nagybajom, 1919. augusztus 29. hárítás Listván ref. h. lelkész. UJ­ SOMORT 1919. szeptember 2. Parancs. aiármely egyesület S Kaposvár, vagy Somogymegye területén (jó választmányi­ vagy közgyűlési adat tartani, ezt elő­zetesen a katonai vármegyei parancs-, Hódságnak (Skorona-szálló) köteles be­jelenteni. Kovács alezredes, vármegyei kath. parancsnok.­ Üdvözlő táviratok a kormánynak. Budapest, szeptember 1. Az ország köz­véleménye rendületlenül kitart a kormány mellett. A vidékről érkező táviratok soka­sága bizonyítja, hogy a kormány a lakos­ság meggyőződésének megfelel. A távira­tok tiltakoznak az ellen, hogy a kormány helyett — amely az egész magyar nép bi­zalmát bírja — a nép megkérdezése nélkül olyan más alakulat jöjjön, amely nemcsak, hogy nem bírja a magyar nép bizalmát, hanem a legnagyobb fokú ellenszenvével találkozik. Ily tartalmú táviratokat küldöt­tek: Darázsfalu, Borostyán, Murakeresztúr község közönsége. A Moson-, Sopron-, Vas- és Veszprém vármegyékre kiterjedő Dráva-szabályozó társulat képviseletében az elnök üdvözölte a kormányt. Vasvár­megye hasonló táviratot küldött. Svájcban vissza akarják állítani az osztrák-magyar monarchiát (?) Genf, szeptember 1. A párisi „Humanité“ Luzernból kapott jelentése szerint Svájcban hihetetlenül óriási propagandát fejtenek ki a magyar és osztrák monarchista körök. Frigyes főherceg vezetésével már kísérle­teznek, hogy az antantnál monarchista tö­rekvésük jóindulatra találjon. A nagy erő­vel megindult monarchista propagandát Oroók Attila magyar újságíró vezeti, aki hónapokkal ezelőtt a budapesti „Virradat“ című lap szerkesztője volt. A propaganda­csoport vezetői közt ott találjuk még Illin­­discisgraetz herceget, Speresstoldot és Scfjönburg herceget is, akik ügynökökkel árasztják el Budapestet és Bécset. Sőt a „Humanité“ szenzációs híradása szerint Skároly excsászár egyik megbízottja Ró­mában is járt, hogy a volt császár törek­vései a szentszéknél támogatást nyerjenek. A párisi lap jelentése szerint a Vatikán támogatásáról biztosította Károly volt csá­szárt. Elfogott forradalmi törvényszéki elnök. Budapest, szeptember 1. Tegnap reggel a politikai nyomozó­osztály detektívjei ér­tesítést kaptak, hogy Csaló (Gimner) Gyula a budapesti forradalmi törvényszék elnöke és bátyja, Sándor, a Rózsa­ utcai lakásukon vannak, hol már napok óta keresik őket, de nem találták. Nyomban detektívek men­tek ki, hol csakugyan megtalálták őket és bevitték a főkapitányságra. Csató ügyvéd volt és ilyen minőségben nevezték ki a forradalmi törvényszék elnökévé. Bátyja, Sándor kereskedelmi alkalmazott volt és nagy terrorisztikus tevékenységet fejtett ki. Csató Gyula, mint a forradalmi törvényszék elnöke számos embert ítélt halálra. Tettei­vel úton-útféren dicsekedett és ezt tanuk igazolják. Dicsekedett azzal is, hogy mi­csoda válogatott kínzásokkal kínozták az embereket. A detektívek jelentéséből kide­rül, hogy Dinnyés segítőtársa volt Csató­nak és azt, ki 30—40 ezer korona kékpénzt hozott neki, felmentette. Dinnyés szökésben van, Csatóék a főkapitányságon várják méltó büntetésüket. A csehek Teschent nem kap­ják meg. Prága, szeptember 1. A külügyi bizottság ma ülést tartott, amelyen Tusor miniszter­­elnök bejelentette, hogy Teschen dolgában nem történt ugyan még végleges döntés, azonban a békekonferencián az utóbbi na­pokban cseh-ellenes áramlat nyilvánult meg. A bizottság egyhangúlag kimondotta, hogy megbízza a kormányt, hogy utasítsa a külügyminisztériumot, miszerint tagadja meg a szerződés aláírását, ha a tescheni kérdést a lengyelek javára oldanák meg, mert Cseh-Szlovákia ezt a megoldást nem ismerheti el igazságosnak. Bécsből jelentik, hogy a prágai „Cesko Szlovo“ szerint a kormány hírt kapott Párisból, mely szerint Tescsjent nem kap­ják meg a cse­jek. Magyarország nem fizet hadi­­kárpótlást. Bécs, szeptember 1. A „Neue Freie Presse“ közli augusztus 26-áról Saint-Germainból. A „Chicago Tribune“ értesülése szerint, Magyarország mint új, a régivel semmiféle vonatkozásban nem lévő ország fog tekin­tetni. Valószínűleg fizetni fog Magyaror­szág egy részt a volt monarchia háborús és háború előtti kiadásaiból, de semmi hadikárpótlást nem fognak tőle követelni. Vita a francia kamarában a békeszerződések ratifikálásáról. Versailles, szeptember 1. A kamara teg­nap folytatta a békeszerződés ratifikálásáról megkezdett vitát, Irressante szocialista ki­fejtette, hogy a népek nem akarták a há­borút. Ha a népeket, a német néppel együtt megkérdezték volna, valamennyien a há­ború ellen nyilatkoznának. A békefeltétele­­ket szűkkeblűen állapították meg és miattuk újabb háborúra kerülhet a sor.­­Valargenie radikális szocialista kijelentette, hogy két állam van, amelyet a háború nem tett tönkre : Anglia és Amerika. Spenois kijelen­tette, hogy Elszásznak Rajna, Lotharingiá­­nak pedig Saar a természetes határai. Mindhárom képviselő a ratifikálás mellett foglalt állást. Harc a bolsevizmus ellen. Basel, szeptember 1. Egy Helsingforsból érkezett jelentés szerint Trockij bejelentette a szovjet csapatoknak, hogy hatezer angol repülő van arra a célra kirendelve, hogy a Szovjet-Oroszország hadseregét minden ponton megtámadja. A továbbiakban 750 ezer katona felszerelésének szükségességét han­goztatta, amitől a szovjet élete függ. A muníciógyárakban a polgárság kényszer­munkát végez.

Next