Uj-Somogy, 1919. szeptember (1. évfolyam, 8-31. szám)

1919-09-19 / 22. szám

2 Az idei gabona és a „kék-pénz“. Innen-onnan hat hónapja, hogy a kék, meg a fehér-pénz áldatlan megkülönböz­tetése fertőzi meg amúgy is elég keserves gazdasági életünket! Nem látnánk célját, hogy e kérdést fejtegessük, ha a kom­­mün megszűntével, — jobban mondva — a hamis pénzek törvényes devalválásával ez, észszerűen aktualitását múlta volna! De nem így áll a dolog! ... Legsürgősebb gazdasági kérdés az or­szág közélelmezése. Mi lesz akkor, ha az idei magas gabonaárak mellett majd me­gint a „csak kékért“ elv képezi a vásár alapját ?!.. .A „Reggeli Hírek“ egyik legutóbbi szá­mában nyilatkozik azokról az akadályokról amelyek az új gabona leszállításánál a ne­hézségeket adják. Ha ismerjük a magyar gazda zárkózott természetét, gazdaságilag képzetlen szűk látókörét s főleg tudálékos hajlamát a spekuláció felé, akkor meg­érthetjük azokat a bajokat, melyekkel az idei gabona­vásárlásoknál találkozni fogunk s küzdenünk kell. Szükséges, hogy most, mielőtt ez a vá­sár csőd elé vinné az ország közélelme­zését, egy olyan vezérelvet állítsunk föl, amelynek szigorú követése biztosíthatja a gabonafölöslegek zavartalan átvételét. Tervben van a H. T. régi bizományosai helyett egy új bizományosi kar beállítása, egy gabona­átvevő szövetkezet létesítése! Kérdés, hogy ennek az új szervnek a beállításával automatice megszűnnek-e az át­vétel ez idő szerint fennálló nehézségei ?! Felületes vizsgálódás után is megállapít­hatjuk, hogy nem! Legyen az az átvevő bizottság egy friss, „újonnan kiképzett bizo­mányosi kar“, vagy egy legutóbbi terv szerint a régi Orsz. Hitelszövetkezet ke­rete, egyik sem cselekedhetik azzal a ke­reskedői fogással, amely a régi bizo­mányosok lelkiismeretlen „kék-pénz“ poli­tikáján nyugszik. Még nem történtek gabonaleszállítások, de már egyes volt bizományosok vagyon­tételenként az árnak felét, tehát 100 má­zsánként 10000­0 „kéket“ beígértek a gaz­dáknak ! . . . Ezekkel a fogásokkal nem küzdhet meg egy törvényes alapon, nem pedig üzérkedés rongyán álló szövetkezet, vagy kezdő bizományos. Ezzel a népcsaló tem­póval nem lehet egészséges közgazdasági politikán nyugvó versenyt folytatni! Tudjuk jól, hogy nyugodt gazdasági életben csak a francia „leissez faire“ az „engedjetek cselekedni, közgazdasági dogma lehet gazdasági politikánk kiinduló pontja, de amikor az üzérkedés, a zug kereskede­lem akarja lábát vetni egy tönk szélén álló országban, ott terrorisztikus, könyör­telen és ingadozás nélküli kereskedelmi politikára van szükség! Közélelmezésünk ez idő szerint éppen nem behozatali jellegű. Ennek a tisztára belföldi kereskedelemnek pedig nincs szük­sége devizákra! A „kék-pénz“ pedig ma határozottan ezt az álszerepet játsza! Ez a hamis beállítás azután alapja belföldi ke­reskedelmünk teljes erőtlenségének, pangá­sának. A vevőnek minduntalan azt kell hallania, „nem adhatom az árut csak kék pénzért, mert a fehéret nem fogadják el tőlem kül­földön“. Nevetséges ámítása a világnak! Vajon egy belföldi kereskedő a régi világ­ban vehetett-e francia árut kék pénzért ? Nem-e frankkal fizetett ő akkor is. S ha úgy volt, mért nem kért hát vevőitől fran­kot ?... Kézenfekvő, hogy ez a kék pénz üzérke­dés a kereskedők világában minden jogos alapot nélkülöz. Bátran adhatja ma már áruját mindenki fehér pénzért, hiszen soha­sem fizettünk mi itthon olasz árut lírával, németet márkával, stb. viszont a belföldi kereskedő azelőtt sem vásárolhatott soha semmiféle külföldi piacon „kék pénzzel“ s a forgalma mégis zavartalan volt! Ha deviza­piacunk még nincs kiala­kulva, ha az Osztrák-Magyar Bank külön­böző bankjegyeinek ázsiója a többi bél­és külföldi papírokkal még nincs relációba hozva, tessék minden külföldi vásárlásból származó hiteles számlát az Osztrák- Magyar Bank útján kifizettetni, a bank pedig fogadja el a belföldi pénznemeket ellenszolgáltatásul, ha a bevásárlásról s az áru tényleges behozataláról meggyőződött. Itt bent pedig legyen végre mindenki, mindennemű vásárlásnál kötelezve bár­milyen — a belföldön törvényesnek el­ismert — pénz elfogadására ! Ne legyen itt egy kufárnak sem könnyű az élet, ne izgathassanak a piacon, falukon „kék pénzzel“, ne szerezhessen magának jogtalan előnyt egy kék pénzes üzér sem a fehérpénzes középosztály felett, mind­annyiunk és főleg nyomorult hazánk ká­rára ! (Kaposmérő). ^Merényi Dezső.­ ­ J-8 O M O 6 Y 1919. szeptember 19. Jugoszlávia aláírja az osztrák békeszerződést. Páris, szeptember 18. A legfelsőbb tanács arról értesül,­­hogy az új délszláv­ kabinet aláírja az Ausztriával kötött békeszerződést. Két hétig szünetel a legfőbb haditanács. Páris, szeptember 18. A legfőbb hadi­tanács tíz nap múlva két hétre megszakítja üléseit. Itt azt hiszik, hogy a szünet után megváltozik a békebizottság hatásköre s csak kisebb jelentőségű dolgokban fog dönteni, míg fontosabb ügyekben csupán a kormá­nyok utasításait fogja végrehajtani. A „Temps“ nagyon pesszimista hangú vezér­cikkben említi meg, hogy még legalább nyolc igen fontos kérdés nincs elintézve, közöttük a bolgár békeszerződés, szintúgy a szövetségesek állásfoglalása Oroszország­gal szemben; a török birodalom sorsa s végül a szövetségesek pénzügyi szolidari­tása. A cikk hangsúlyozza még, mennyire szükséges, hogy a szövetségesek vissza­térjenek a szolidáris politikához. Noske német miniszter a füg­getlen szociáldemokraták és a Spartacusok ellen. Berlin, szeptember 18. Drezdában tegnap kezdődött meg a szászországi szociáldemo­krata­ párt országos konferenciája, amely azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a kor­mány a demokraták, vagy független szociál­demokraták bevonásával reorganizáltassék. A vita során er Voszre azt mondotta: „Akik azt hiszik, hogy a munkásság a legköze­lebbi időkben újra egységes lesz, illúziók­ban ringatják magukat. A függetlenek rész­véte a kormányban e pillanatban lehetetlen, mert a függetlenek után mindig a Sparta­­cusok jönnek. A kormány esetleges katonai rendszabályaiért vállalom a felelősséget. Ha arról van szó, hogy néhány ezer üresfeji ember élete árán az állampolgárok száz­ezreit mentsük meg, akkor nem szabad visszariadnunk a legkeményebb rendsza­bályoktól sem.“ A magyar kommunisták bécsi áldozata. Bécs, szeptember 18. A lapok jelentései szerint Nyugatmagyarországon annak idején egy bécsi ember is áldozatul esett a kom­munisták vésztörvényszékének. A Győrött székelő pozsonyi hadosztálybíróság nem­régen azzal vádolta meg a pozsonyliget­­falui határrendőrség több alkalmazottját, hogy 1919-ben felakasztottak s a Dunába dobtak néhány embert, akiket kémkedéssel gyanúsítottak. A vizsgálat lefolytatása so­rán a határrendőrség hivatali helyiségeiben olyan értéktárgyakat találtak, amelyeket a­ tanácskormány szerencsétlen áldozataitól vettek el. A többek között megtalálták S­ezde­c Antal bécsi magánhivatalnok iga­zoló írásait is. A győri hadosztálybíróság most megkereste a bécsi rendőrfőnöksé­get, hogy rendelje el a nyomozást Bezdek tartózkodási helyének kikutatására. Ausztria németalpesi ország, Bécs, szeptember 18. A tartományok kép­viselői ma Bécs város képviselőivel és az állami hivatalok képviselőivel országos kon­ferenciára ültek össze. Stenner dr. kancel­lár, a konferencia elnöke, megnyitó beszé­dében többek között ezeket mondotta: „Egyetlen reménységünk most már csak a népszövetség és a jóvátételi bizottság. S­émet-Ausztria elnevezés többé nem alkalmas az osztrák államnak s szerintem legmegfelelőbb lenne németulpesi ország elnevezés. Országunk földrajzi, jogi és gaz­dasági helyzete azonos Svájcéval s nagyon célszerű lenne, ha államunkat autonóm­­városok és tartományok szövetségévé át­szerveznénk. A német anyaországhoz való csatlakozást csak akkor valósíthatjuk meg, ha a népszövetség hozzájárul.“ Bajor kommunisták elítélése. München, szeptember 18. Mint ismeretes, a bajor kommün idején a túszul elhurcolt egyének közül sokat megöltek a kommu­nisták. A bíróság most a vádlott kommu­nisták közül tizet egyenként tizenöt évi fegyházra, egyet pedig tíz esztendőre ítélt el.

Next