Uj-Somogy, 1919. szeptember (1. évfolyam, 8-31. szám)
1919-09-19 / 22. szám
2 Az idei gabona és a „kék-pénz“. Innen-onnan hat hónapja, hogy a kék, meg a fehér-pénz áldatlan megkülönböztetése fertőzi meg amúgy is elég keserves gazdasági életünket! Nem látnánk célját, hogy e kérdést fejtegessük, ha a kommün megszűntével, — jobban mondva — a hamis pénzek törvényes devalválásával ez, észszerűen aktualitását múlta volna! De nem így áll a dolog! ... Legsürgősebb gazdasági kérdés az ország közélelmezése. Mi lesz akkor, ha az idei magas gabonaárak mellett majd megint a „csak kékért“ elv képezi a vásár alapját ?!.. .A „Reggeli Hírek“ egyik legutóbbi számában nyilatkozik azokról az akadályokról amelyek az új gabona leszállításánál a nehézségeket adják. Ha ismerjük a magyar gazda zárkózott természetét, gazdaságilag képzetlen szűk látókörét s főleg tudálékos hajlamát a spekuláció felé, akkor megérthetjük azokat a bajokat, melyekkel az idei gabonavásárlásoknál találkozni fogunk s küzdenünk kell. Szükséges, hogy most, mielőtt ez a vásár csőd elé vinné az ország közélelmezését, egy olyan vezérelvet állítsunk föl, amelynek szigorú követése biztosíthatja a gabonafölöslegek zavartalan átvételét. Tervben van a H. T. régi bizományosai helyett egy új bizományosi kar beállítása, egy gabonaátvevő szövetkezet létesítése! Kérdés, hogy ennek az új szervnek a beállításával automatice megszűnnek-e az átvétel ez idő szerint fennálló nehézségei ?! Felületes vizsgálódás után is megállapíthatjuk, hogy nem! Legyen az az átvevő bizottság egy friss, „újonnan kiképzett bizományosi kar“, vagy egy legutóbbi terv szerint a régi Orsz. Hitelszövetkezet kerete, egyik sem cselekedhetik azzal a kereskedői fogással, amely a régi bizományosok lelkiismeretlen „kék-pénz“ politikáján nyugszik. Még nem történtek gabonaleszállítások, de már egyes volt bizományosok vagyontételenként az árnak felét, tehát 100 mázsánként 100000 „kéket“ beígértek a gazdáknak ! . . . Ezekkel a fogásokkal nem küzdhet meg egy törvényes alapon, nem pedig üzérkedés rongyán álló szövetkezet, vagy kezdő bizományos. Ezzel a népcsaló tempóval nem lehet egészséges közgazdasági politikán nyugvó versenyt folytatni! Tudjuk jól, hogy nyugodt gazdasági életben csak a francia „leissez faire“ az „engedjetek cselekedni, közgazdasági dogma lehet gazdasági politikánk kiinduló pontja, de amikor az üzérkedés, a zug kereskedelem akarja lábát vetni egy tönk szélén álló országban, ott terrorisztikus, könyörtelen és ingadozás nélküli kereskedelmi politikára van szükség! Közélelmezésünk ez idő szerint éppen nem behozatali jellegű. Ennek a tisztára belföldi kereskedelemnek pedig nincs szüksége devizákra! A „kék-pénz“ pedig ma határozottan ezt az álszerepet játsza! Ez a hamis beállítás azután alapja belföldi kereskedelmünk teljes erőtlenségének, pangásának. A vevőnek minduntalan azt kell hallania, „nem adhatom az árut csak kék pénzért, mert a fehéret nem fogadják el tőlem külföldön“. Nevetséges ámítása a világnak! Vajon egy belföldi kereskedő a régi világban vehetett-e francia árut kék pénzért ? Nem-e frankkal fizetett ő akkor is. S ha úgy volt, mért nem kért hát vevőitől frankot ?... Kézenfekvő, hogy ez a kék pénz üzérkedés a kereskedők világában minden jogos alapot nélkülöz. Bátran adhatja ma már áruját mindenki fehér pénzért, hiszen sohasem fizettünk mi itthon olasz árut lírával, németet márkával, stb. viszont a belföldi kereskedő azelőtt sem vásárolhatott soha semmiféle külföldi piacon „kék pénzzel“ s a forgalma mégis zavartalan volt! Ha devizapiacunk még nincs kialakulva, ha az Osztrák-Magyar Bank különböző bankjegyeinek ázsiója a többi bélés külföldi papírokkal még nincs relációba hozva, tessék minden külföldi vásárlásból származó hiteles számlát az Osztrák- Magyar Bank útján kifizettetni, a bank pedig fogadja el a belföldi pénznemeket ellenszolgáltatásul, ha a bevásárlásról s az áru tényleges behozataláról meggyőződött. Itt bent pedig legyen végre mindenki, mindennemű vásárlásnál kötelezve bármilyen — a belföldön törvényesnek elismert — pénz elfogadására ! Ne legyen itt egy kufárnak sem könnyű az élet, ne izgathassanak a piacon, falukon „kék pénzzel“, ne szerezhessen magának jogtalan előnyt egy kék pénzes üzér sem a fehérpénzes középosztály felett, mindannyiunk és főleg nyomorult hazánk kárára ! (Kaposmérő). ^Merényi Dezső. J-8 O M O 6 Y 1919. szeptember 19. Jugoszlávia aláírja az osztrák békeszerződést. Páris, szeptember 18. A legfelsőbb tanács arról értesül,hogy az új délszláv kabinet aláírja az Ausztriával kötött békeszerződést. Két hétig szünetel a legfőbb haditanács. Páris, szeptember 18. A legfőbb haditanács tíz nap múlva két hétre megszakítja üléseit. Itt azt hiszik, hogy a szünet után megváltozik a békebizottság hatásköre s csak kisebb jelentőségű dolgokban fog dönteni, míg fontosabb ügyekben csupán a kormányok utasításait fogja végrehajtani. A „Temps“ nagyon pesszimista hangú vezércikkben említi meg, hogy még legalább nyolc igen fontos kérdés nincs elintézve, közöttük a bolgár békeszerződés, szintúgy a szövetségesek állásfoglalása Oroszországgal szemben; a török birodalom sorsa s végül a szövetségesek pénzügyi szolidaritása. A cikk hangsúlyozza még, mennyire szükséges, hogy a szövetségesek visszatérjenek a szolidáris politikához. Noske német miniszter a független szociáldemokraták és a Spartacusok ellen. Berlin, szeptember 18. Drezdában tegnap kezdődött meg a szászországi szociáldemokrata párt országos konferenciája, amely azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy a kormány a demokraták, vagy független szociáldemokraták bevonásával reorganizáltassék. A vita során er Voszre azt mondotta: „Akik azt hiszik, hogy a munkásság a legközelebbi időkben újra egységes lesz, illúziókban ringatják magukat. A függetlenek részvéte a kormányban e pillanatban lehetetlen, mert a függetlenek után mindig a Spartacusok jönnek. A kormány esetleges katonai rendszabályaiért vállalom a felelősséget. Ha arról van szó, hogy néhány ezer üresfeji ember élete árán az állampolgárok százezreit mentsük meg, akkor nem szabad visszariadnunk a legkeményebb rendszabályoktól sem.“ A magyar kommunisták bécsi áldozata. Bécs, szeptember 18. A lapok jelentései szerint Nyugatmagyarországon annak idején egy bécsi ember is áldozatul esett a kommunisták vésztörvényszékének. A Győrött székelő pozsonyi hadosztálybíróság nemrégen azzal vádolta meg a pozsonyligetfalui határrendőrség több alkalmazottját, hogy 1919-ben felakasztottak s a Dunába dobtak néhány embert, akiket kémkedéssel gyanúsítottak. A vizsgálat lefolytatása során a határrendőrség hivatali helyiségeiben olyan értéktárgyakat találtak, amelyeket a tanácskormány szerencsétlen áldozataitól vettek el. A többek között megtalálták Sezdec Antal bécsi magánhivatalnok igazoló írásait is. A győri hadosztálybíróság most megkereste a bécsi rendőrfőnökséget, hogy rendelje el a nyomozást Bezdek tartózkodási helyének kikutatására. Ausztria németalpesi ország, Bécs, szeptember 18. A tartományok képviselői ma Bécs város képviselőivel és az állami hivatalok képviselőivel országos konferenciára ültek össze. Stenner dr. kancellár, a konferencia elnöke, megnyitó beszédében többek között ezeket mondotta: „Egyetlen reménységünk most már csak a népszövetség és a jóvátételi bizottság. Sémet-Ausztria elnevezés többé nem alkalmas az osztrák államnak s szerintem legmegfelelőbb lenne németulpesi ország elnevezés. Országunk földrajzi, jogi és gazdasági helyzete azonos Svájcéval s nagyon célszerű lenne, ha államunkat autonómvárosok és tartományok szövetségévé átszerveznénk. A német anyaországhoz való csatlakozást csak akkor valósíthatjuk meg, ha a népszövetség hozzájárul.“ Bajor kommunisták elítélése. München, szeptember 18. Mint ismeretes, a bajor kommün idején a túszul elhurcolt egyének közül sokat megöltek a kommunisták. A bíróság most a vádlott kommunisták közül tizet egyenként tizenöt évi fegyházra, egyet pedig tíz esztendőre ítélt el.