Uj-Somogy, 1919. október (1. évfolyam, 32-58. szám)

1919-10-09 / 39. szám

I. évfolyam. Kaposvár, 1919. október 9. csütörtök. 39. szám. S Z E R K E 3 Z T.4.S É O: FŐUTCA W. SZÁM. Telefonszám: 373. HADOHIV ÍvUL: KoRONA-UTCA 7. SZÁM. Telefonszám: S. Főszerkesztő: Dr. NEUBAUER FERENC. Felelős szerkesztő: Dr. THUftY Z8ieMOND. «■<*. ^ ^ »s». előfizetési Arak PG K | Negyed évre .... 48 K 1 Egy bóra .. Egyes szám ára 40 fillér. Egész évre . Fil évre.. . 24 K 10 K Ellenforradalomnak kiáltott ki a Károlyi-éra meg a Kunbéla-uralom minden őszinte megnyilatkozást. Ellenforradalmároknak minősítették ők mindketten azokat, akik nem votak velük egy véleményen. Pedig megállapíthatjuk, hogy mindkét hatalmasság korszaka alatt jóval kevesebb volt a forradalom híveinek száma, mint az ellenforradalmi érzésűek, gondolkodásúak tábora. A megfélemlítő eszközök birtokában természetesen terrorizálta a kisebbség az arányalanul óriási többséget s igy nem csoda, ha a mód öt évi vérzés után nem kívánkozott éppen a jobb, értékesebb elni akaratának megnyilvánításával újabb emberáldozatokat hozni. De a néplélektan ismerőjének az a feltevése is jogosult lehet, hogy a higgadt, józan gondolkodás azért is feleslegesnek tartotta akkor a cselekvés politikáját, mert csalhatatlan logikájával előre látta azt, aminek a forradalmak természetrajza szerint önmagától is be kell kövekeznie. A forradalmak nem a természetes fejlődés eredményei, hanem erőszakos eszközök alkalmazásának folyományai. Erőszakot pedig csak ideg-óráig lehet fegyverül használni. De ennek a fegyvernek a legkönnyebben esik hibája. Avatatlan kezekbe kerülve meg éppen hasznavehetetenné válik, úgy hogy a szembenálló ellenfél a győzelem biztos tudatában, a sebezhetlenség nyugodt érzésével közdítheti meg a romlott fegyver gazdáját. Nem állítunk merészet, ha kimondjuk, hogy a Károlyi Mihály forradalmi áldicsőségének akkor is Hamarosan meg kellett volna buknia, ha nem a Vyx-féle jegyzék és nem a fogházlakó kommunista apostolok rántották volna ki kezéből a hatalmat. Épgy a Kun Béla forradalmi szovjetje akkor is felborult volna rövidesen, ha nem ellenséges haderő győzelmes előnyomulása bírta volna rá a csökönyösen védett hatalmi polc átadására. Nagyon hálás dolog e két országcsapást párhuzamba állítani egymással, mert egymás mellé hozva csak növelhetik azt az undort és azt a lelki karzenjammert, amit ma a két forradalom végzetes csalódásai középede Magyarország minden rendű és rangú lakója irányukban érez. Ezek voltak azok a rövidlátású és ammellett rosszhiszemű gonosz lelkek, ak az országos közszellem lezüllesztésével, a fegyelem tönkretételével még azokat a bajokat is ránk hozták, amelyeket ma a felületes gondolkodásúik a fegyelmet, rendet visszaállító törekvések harcosainak rovására szeretnek írni. Beszéljünk magyarul! Hogy ma lehetnek olyanok ebben az országban, akiknek — mert ők Károlyiéknak és Kun Béláéknak hittek — fodalmat, kellemetlen érzéseket okoz a magyarság most megnyilatkozó irányzata, az nem róhat fel sem a szíveen állított antiszemitizmusnak, sem az úgynevezett fehér terrornak, hanem egyedül és kizárólag annak a megrontott közszellemnek, amelyet a fegyelem aláaknázásával a forradalmak, a Károlyi Mihály és a Kun Béla-féle forradalmak teremtenek. Kinek jutott volna eszébe ebben a hazában, hogy egy népkormányt elkergessen a helyéről, ha az október 31-iki puccs nem teremtette volna meg ezt a forradalmi erőszakos szellemet. Ki hánytorgatta volna itt magyar földön valakinek fel, hogy székesegyházban, vagy imaházban tiszteli-e Istenét? Ki látott volna nálunk belső ellenséget abban a pogártársában, aki más politikai hitvalláshoz tartozik, ha a nemzetközi gondolkodás nem hirdette volna forradalmi szocializmust, mely mind, az Ida megmutatta, „proletárdiktatúrás kommunizmushoz vezetett. Ne keressük tehát igaztalanul másutt a hibát, mint ahol az van, a forradalomban, amelyet nem mi csinálunk sem október 31-én, sem március 21-én, hanem csinálta midkét alkalommal egy sötét lelkületű, alávaló kis érdekcsoport Amit mi — az ország egésze — a két forradalom felől tartunk, az most mutatja meg magát: elítéljük, kárhoztatjuk, szánjuk-eánjuk és nem állunk, nem állhatunk meg addig, amíg a haszontalan, ostoba merényletet jogrendünk, fegyelmünk, nemzeti életünk ellen, a forradalmakat oly mértékig vissza nem csináljuk, hogy közeli és távoli utódaink nyugodt bizonyosságban élhessék ősi földünkön a második ezer esztendőt. Amit Károlyi és Kun Béla megölni akartak, a rendet, a fegyelmet, mi azt értetjük, mi azt építjük, mert mi — az ország többsége — igenis ellenforradalmárok vagyunk! Angol-magyar közeledés. Még vajúdik a magyar belpolitika, még bizonytalan a magyarság jövő elhelyezkedése, de külpolitikánk máris oly komoly irányba tereli érdeklődésünket, amely a nemzet jóváhagyására és támogatására számíthat. A külpolitikai távcső szétnézett a nagy sötétségben és fölfedezett egy pontot, egy lobogó mécsest, melynek fénye kivezethet bennünket a mai napok kétségeiből. A lobogó mécses kétségkívül Anglia, mely annyi figyelemmel és rokonszenvvel figyeli a magyar krízis kifejtését, hogy részünkről is csak a legnagyobb érdeklődésre és megbecsülésre számíthat. Az angol magyar rokonszenv nem mai keletű. Ennek a kölcsönös érdeklődésnek évszázados története van és Kossuth Lajos szereplésével érte el tetőfokát. Akkor sajnos Lord Palmerston, Anglia sorsának akkori intézője rokonszenvénél és sajnálkozásánál nem biztosíthatott egyebet a nagy magyar emigránsnak. Ma másképen áll a helyzet. Az angol rokonszenv ma sokkal reálisabb, mint akkor. Egy angol-magyar szövetségi viszony nemcsak Magyarországnak, hanem Angliának is elsőrangú gazdasági érdeke. Az angol tőke kihasználatlan ipari lehetőségeink közepette rövid időn belül zseniális eredményeket tudna felmutatni. Nekünk elsőrangú érdekünk, hogy az angolok rokonszenvét és érdeklődését megbecsüljük s lehetőleg minél bensőbb kapcsolattá fokozzuk. A „Virradat” egyik munkatársa ez ügyben kérdéseket intézett közéletünk néhány kiemelkedő egyéniségéhez, akik valamenynyien a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak külpolitikánk eme örvendetes fordulatáról. Zallagi Aladár, a tudományegyetem rektora többek közt a következőképpen nyilatkozott: — Az Angliával való kapcsolat gazdaságilag a lehető legelőnyösebb volna, mert az osztrák hitelt felváltaná az angol hitel. Az angol pénz, mint új éltető elementumoltatnék bele az ország gazdasági életébe.