Uj-Somogy, 1919. november (1. évfolyam, 59-83. szám)

1919-11-08 / 64. szám

2 Döntő fordulat a válságban. A tegnapi napon a politikusok egyező benyomása szerint döntő fordulat követke­zett el a politikai helyzetben. Sir George Clark lakásán tegnap délután igen fontos ta­nácskozás volt, melyen megjelent Horthy Miklós fővezér, Lovászy Márton, nagyatádi Szabó István, Garami Ernő és Vázsonyi Vilmos. A tanácskozás során megegyezés történt olyan irányban, hogy a hadsereg aláveti magát a jövő kormánynak, továbbá sem felekezeti, sem osztályellenes izgatás nem lesz és hogy a társadalmi és politikai béke előmozdítására minden személyes tö­rekvést alárendelnek. Politikai körökben ezt a megállapodást olyan eredménynek tekin­tik, mely ha nem is holnap, de a legrövi­debb időn belül okvetetlenül meghozza a a pártközi megegyezést és így semmiféle akadálya nem lesz az új koncentrációs ka­binet megalakulásának A döntés legkésőbb holnap megtörténik. A kibontakozás alapja a nemzeti koncentráció, amelynek szüksé­gét a legellentétesebb pártokban is belát­ták és csak a gyakorlati megoldásra vonat­kozólag vannak még mindig ellentétek. A kiegyenlítés munkája Giesswein Sándor ak­ciója, aki tegnap és ma főleg a baloldali pártokkal és egyéb komoly tényezőkkel foly­tatott tárgyalást. Különösen hosszabban ta­nácskozott nagyatádi Szabó Istvánnal és Garami Ernővel. Giessweinnek, aki minde­nekelőtt a baloldali blokkal akar meg­egyezni, a tegnapi nap folyamán jelentős esélyei voltak aziránt, hogy a kibontako­zást az ő kezébe teszik le. Sir George Clark nyilat­kozata küldetéséről. Olyan kormány kell, amely az egész országot képviseli. — Magyarországnak Európához kell igazodni. — Békekötés és választások. Az antant teljhatalmú megbízottja, Sir George Clark, a „Pester Lloydsban hossza­san nyilatkozik küldetéséről és tárgyalá­sairól. A rendkívül érdekes interjú, amelyet Clark az ország közönségéhez intézett üze­netnek szánt, a következőképpen hangzik: — Az én feladatom egyszerűen abban áll, hogy mihamarabb lehetővé tegyem Ma­gyarországnak a békekötést, amelynek gaz­dasági és politikai érdekei ezt sürgősen kö­vetelik. De nemcsak az Önök országának, hanem az egész Európának, az Önök vala­mennyi szomszédja érdekének szüksége van erre a békére. Hogy ezt el lehessen érni, ahhoz szükséges, hogy itt egy olyan kor­mány alakuljon, amely abban a helyzetben van, hogy velünk szemben és a mi sze­münkben az egész országot képviseli, min­den osztály-, valláskülönbség, vagy bármi­lyen más érdekcsoportosulás nélkül. Én nem tartozom párthoz, sem szo­ciáldemokrata, sem reakciós nem vagyok. Én senkit sem pártfogolok, nem vagyok egy bizonyos személy mellett, vagy ellen, ne­kem mindössze az a törekvésem, hogy egy lehető egységet hozzak létre országukban, hogy az minden tekintetben ténylegesen mi­előbb képes legyen a szövetséges és egye­sült hatalmakkal a békét megkötni. Mine­künk biztosíték kell, hogy ezt a békét Ma­gyarország lakosságának minden rétege el­fogadja és megvédi.­­ Természetesen hangsúlyoznom kell, hogy én ide nem mint angol jöttem, sokkal inkább mint a legfelsőbb tanács egyhangú akaratának képviselője küldettem ide Én az Önök országának, ezt még egyszer hang­súlyozom, a belső és külső békét óhajtom hozni: a nemzetgyűlési választásokat és a békeszerződés megkötését. Én remélem, hogy ebben párt-, osztály- és valláskülönb­ség nélkül meg fogom találni az egész ma­gyar közvélemény támogatását. UJ-SOMOGY A magyar válság és az antant. Washington, nov. 7. A „Chicago Tri­bune“ jelenti Párisból, hogy Falk közölte az amerikai delegációban, hogy ha addig az ideig, amíg Bulgária aláírja a békeszerző­dést, Budapesten nem alakul meg kielégítő kormány, a magyar békeszerződést lezárják és átadják a francia külügyi hivatalnak ad­dig, amíg Magyarországon állandó kormány nem veszi kezébe az uralmat. Tisza gyilkosai, Budapest, nov. 7. Linder volt had­ügyminiszter ellen elfogató parancsot adtak ki. Sztranyovszky a vallatása során elmondta, hogy Laehne Hugótól és Hadzsics száza­dostól 10—10.000 koronát kapott. Nyomoz­zák, hogy nem vérdíj volt-e ez. Tisza vil­lájában felismerték Dobóban az egyik tettest. Az országos rokkantszövet­séget felfüggesztették. Budapest, nov. 7. A táviroda jelenti. A belügyminiszter a hadirokkantak, hadi­sérültek, hadiözvegyek és hadiárvák orszá­gos szövetsége ellen szabálytalan megalaku­lása óta folytatott, destruktív működése miatt vizsgálatot rendelt el és annak lefoly­tatásának a teljes befejezéséig felfüggesztette. Csehország magyar gyap­júért hajlandó cukrot adni. Budapest, nov. 7. Londonból jelentik: A Times legutóbbi száma a következőket írja: Massaryk elnök szerint Csehországnak most különösen gyapjúra és gyapotra van szüksége a munkanélküliek foglalkoztatása 1919. november 8. érdekében, akiknek a cseh állam jelenleg munkanélküli segítséget kénytelen fizetni. Kijelentette még Massaryk elnök, hogy magyar gyapjúért, amelyből ezidőszerint mintegy 10.000 mázsa lenne megszerezhető, szívesen adna cukrot cserébe. Fogságom története. — Egy kaposvári volt „túsz“ visszaemlékezései. — írta: Soós János. V. Útban Budapest felé. Mikor a kora reggeli időben a Szent Imre-, Somsich Pál- és János utcán keresz­tül az állomásra mentünk, még alig lézen­gett valaki az utcákon. Bár a vonat csak 9 óra körül indult, már 6 óra előtt bent vol­tunk a részünkre fenntartott kocsiban. Két II. o. kocsit rezerváltak részünkre. Az első­ben az őrség azon része foglalt helyet, ame­lyik nem volt szolgálatban, a másodikban mi és a szolgálatot teljesítő őrök. Csomag­jainkat a legtöbben magunkkal cipeltük, de voltak egyesek, akiknek a reggeli órákban küldték ide az útravalót. Mielőtt a vonat bejött volna, kocsinkat, mely eddig a rak­tár közelében állt, az állomás elé tolatták. Itt a vonatra várakozó utasok és vasutasok kíváncsiságának voltunk kitéve, míg a vo­nat végre beérkezett és kocsinkat hozzá kapcsolták. A hosszú uton élénk beszélge­tésbe elegyedtünk kísérőinkkel, akik ember­ségesen bántak velünk. Hiszen a legtöbbje kaposvári fiú volt s ismertek bennünket ! Ők is jól tudták, hogy teljesen ártatlanok vagyunk, semmi okuk sem volt tehát rá, hogy velünk durván bánjanak. A legtöbben orosz fogságból kerültek haza. Útközben elbeszélték az ottani borzalmas kegyetlen­kedéseket, hozzáfűzve, hogy Magyarorszá­gon nem fajulhatnak el annyira a viszo­nyok, mert a magyar embernek nem vé­rengző a természete. Pedig ekkor már a pesti Lenin-fiúk halomszámra gyilkolták az ártatlan embereket! Elbeszélték azt is, hogy mi heten, mint túszok leszünk Rákospalo­tán internálva, a négy repülőszázadbeli tisz­tet pedig a katonai bíróságnak adják át. Lassan beletörődtünk helyzetünkbe. Vonatunk nagy késéssel éjjel 11 óra után érkezett meg a Keleti pályaudvarra, honnan rövid várakozás után a pályaudvar előtt lévő katona-barakkba kisértek bennün­ket. A barakk tele volt vörös katonákkal, akik javában kártyáztak, mikor beléptünk. Gúnyos megjegyzésekkel fogadtak s bor­zadva gondoltunk rá, hogy az egész éjszakát itt kell töltenünk. Alig időztünk azonban itt pár percig, mialatt az őrség parancsnoka néhány embert adott meg kíséretünkhöz és kiadta az utasítást, hogy a Markó utcai fog­házba kisérjenek bennünket. Az egy óra hosszat tartó utat kezünkben súlyos csoma­gokkal, gyalog tettük meg. Éjfél már elmúlt, amikor a Kohári utcai bejáró elé érkeztünk. Az épületet vörös katonák őrizték s csak hosszabb tárgyalás után engedtek be bennün­ket. Valamennyien a II. emeleten lévő „Forradalmi Törvényszék“ folyosójára men­tünk. Itt elszakították tőlünk Pogány Vilmos, Pilát Tibor, Rolaridesz és Vilczek barátain­kat, akiket a hadbírósághoz kisértek, mi pedig a „Forradalmi Törvényszék“ helyisé­gébe kerültünk. Alig hogy beléptünk, honnan, honnan sem, egy 25—26 év körüli, bőr­kabátos fiatalember jött hozzánk és elmondta, hogy ő Kaposfüredről való, az ottani erdész­nek a fia. Hallotta, hogy kaposváriak vannak itt, bejött tehát megtudni, hogy kik azok. Mikor elmondtuk neki, hogy mi járatban vagyunk, gúnyosan ismételgette előttünk „Csak simán ... Csak simán, mert baj lesz

Next