Uj-Somogy, 1919. december (1. évfolyam, 84-106. szám)

1919-12-02 / 84. szám

Graziani tábornok Nyugatmagyarország sor­sáról sem, csak ismételten a magyar nemzeti érzés erejébe vetett bizakodását említette, amely be fogja gyógyítani a nemzet sebeit. Uoyd George rólunk, Amsterdam, dec. 1. Uoyd George az angol parlamentben beszédet mondott, amelyben beismerte, hogy a szövetségesek jó ideje készen tartják a magyar békeszerző­dést, de nem volt olyan magyar kormány, amelynek ezt átadhatták volna. Most végre új kormány alakult, amelyben az összes pártok részt vesznek és amely választat. Ez a gyors békéhez vezet. Huszár miniszterelnök önmagáról, Bécs, dec. 1. A »Neue Freie Presse“ kimerítő nyilatkozatot közöl Huszár Károly magyar miniszterelnökről, aki a többek között ezeket mondotta:­­ »Tudatában vagyok annak, hogy engem a külföldön, különösen Ausztriában olyan politikusnak tekintenek, akit vad antiszemitizmus állított a politika homlok­terébe. Tény, hogy politikám alapja a keresztény eszme! Az általam hirdetett keresztény eszme azonban nem egyéb, mint amit maga a kereszténység lényege jelent: jóságos szeretet, önfeláldozás és áldozat­­készség. — Nincs okom eltitkolni royalista vol­tomat és ugyanígy nyilatkozik az ország lakosságának többsége, az a 90 százalék, amely kifejezetten royalista és nem akar más államformát, mint a királyságot.“ A tótok és rutének nem akar­nak Csehországhoz tartozni. Budapest, dec. 1. Clark két igen fontos memorandumot vitt magával Budapestről. Egyik a független tet rada, másik a magyar russzin párt memoranduma. Az utóbbi a rutének elszakíthatatlanságát Magyarországtól történelmi, politikai és gazdasági okokkal bizonyítja. Clark a russzinok küldöttsége előtt kijelentette, hogy a memorandumot saját véleményével együtt a békekonferencia elé terjeszti. A másik emlékirat, a független tót kormányzótanács Varsóban kelt memo­randuma rámutat arra, hogy a tót­ földnek a csehek által való kilenc hónapos meg­szállása a tótok történelmének legszomorúbb korszaka. A tótok tiltakoznak az ellen, mintha a csehekkel egy nép volnának. Végül népszavazást követelnek a csehektől meg­szállt területeken. Cseh lapvélemény a magyarok ügyében. Prága, dec. 1. A „Csesko Slove“ je­lenti, hogy bécsi értesülései szerint az antant Magyarország ügyében épp úgy nem ért egyet, mint ahogy nem tud megállapodásra jutni Szíriára vonatkozólag. Anglia minde­nekelőtt a Konstantinápolyba vezető utat akarja biztosítani és ez okból hajlandó a magyarokat támogatni és nekik minden kép­zelhető engedményt megadni. Nyugatma­­gyarországnak Ausztriához való csatlakozá­sát ilyen körülmények között elejtettnek le­het tekinteni. Most már csak a dunai kérdé­sek megoldásáról van szó és pedig a magyarokra kedvező értelemben. Francia­­ország mindezzel szemben közömbösen vi­selkedik és azonkívül ott egy francia monarchista párt kezdi felütni a fejét. UJ-SOMOGY Pletykádnak! (A vasárnap déli korzóról.) A szürke felhőrongyok közül kifröccsen a napsugár, fénykévét rezegtet végig a Fő utcán s itt-ott fénycsömbölékeket hagy a trottok­on. 11 óra. Ünnepi ruhás sürgés-forgás , aztán a harangok utolsót kondulnak és el­nyeli a nagytemplom a korzó nagy részét. A kimaradtak csendes undorral kullognak ide-oda , — és a Fő-utcán sivár, csendes unalom ül. A szagos misének vége ! A hidegtől kipirosodott arcú, kedves tarka női­ virág­­bokréták rajzanak a templom felől és be­vonul a korzóra a Poézis . . Egy valóságos társadalmi vegyes fel­vágott nyüzsög itt, a kecses 35-ös francia topán és a hajóra emlékeztető óriási katona­bakancs, az öreg urak cugos cipői és a tiszti chevreauxok razziái taktusban toppan­nak az aszfalton. Egy darabig nyüzsgőm én is a tö­megben , de aztán megunom és állva nyüzs­gőm tovább. Az ignorabimusok egekbe vesző stíljei izgatják agyam , hiszen előttem az eleven élet. A társadalom mélységeiből hangtalan hangú meséket hallucinál lelkem, melyeket az emberi sors mesél itt. .. Egy női költemény ring el előttem. Menése a kigyó vonaglása és az őz könnyed­ségének összetétele. Éjfekete szeme égbolt­ján csillagok sziporkáznak, nem ! — tébo­lyok imbolygásh az ! Szemeit egy parányi mosoly látszatával hordozza végig a mel­lettem lévő tiszti­ társaság tagjain. Termé­szetesen schneidig pergőtűz fogadja. Egy kis zászlós, — akinek arca a ké­peken rajzolt gyerek­katonák típusa, — úgy látszik, pillanatok alatt hindenburgi csata­tervet szőtt és megkezdi az offenzívát. Tiszteleg ! Lelép ! Irány : —• a nő !... A fiú elindult a boldogság útján . .. Úgy látszik, legújabb álmai tündérki­rálynője eltűnt, mert hamarosan visszatér és a társaság balszárnyán csendesen defenzív álláspontra helyezkedik. Ő jön vissza. A démoni kacérság leg­csodálatosabb nuancé­ját csodáltatja ; való­ságos királynői diadalut ez ! Aztán mikor szembekerülnek egymással, merészen bele­vágja szemét a kis Hindenburgéba, aki egy pillanatra könyörületet küld szeme sugár­­utjain feléje, majd önfeledten belemerül a gyönyörű szempár tengerének mélységeibe. A picike kis Hindenburg győzött! Le­hajtott arcán még ott ül a nyert csata mámorának láza. Aztán felvágja fejét, lassú léptekkel utána megy .. És hétfőn délelőtt már együtt láttam őket az Eszterházy­­utcában. Egyszerű kis aszfalt-regény! Egyszerűbb, mint a nyakleves. És lehet, hogy nyomán bánat, öröm és szenvedés fog járni. Embe­rek vagyunk, vakon rohanunk sorsunk rejtelmei felé! Helyezzük ad acta Hindenburgék ügyét s beszéljünk másról . . . Hercig kis médik pletykáznak el mellettem. Egy kis fitos orrú wienerinta tipusu kis lányka kiválik közülük és 16 esztendejét meghazudtoló graciozitással — melyet kislányos szelességével még meg is édesít — hirtelen hozzám fordul és meg­kérdi, hány óra Én természetesen készség­gel megmondom és ő megköszönve távozik Kedves volt; nem is tudja talán, hogy visszahozta lelkembe a Kärtner strasse em­lékét . .. A mellettem csendesen szivarozgató öreg úr hosszan néz utána. Ékes bizonysá­gául, hogy az első ősz hajszál nem a fejen. S hanem a szívben van. " Az égen lomha, omló felhő gomolyog. A Turul felől hideg szél csap végig a Fő­utcán. A korzó egy-kettőre lelép. Lelkemet végig vonszolom még egy­szer a kedves impressziókon s végered­ményképpen megállapítom, hogy a nagy Talány — a női lélek — a ma tapasztalatai nyomán még egy fokkal kifürkészhetetle­nebb lett előttem, holott én az ellenkezőjét akartam. Aztán végig megyek a Fő­ utcán, a járda csatakjában gondolkodva figyelem az apró kis lábak nyomát és csodálkozom, hogy bírtak hazavinni annyi bájt és szép­séget. —ács —old. 1919. december 2. diákbál. Faluhelyen úgy számítják az időt, egy hónappal a vásár előtt, — két héttel a vá­sár után. Valahogy igy lehet ez diákország­ban is. Készülődés, tervek, juj, de lassan múlik az idő és egyéb sóhajtások... A felsősök agyon zaklatják a szabót, kész-e már az első zsakett, a lányoknál pedig egy selyemsál, egy pár magassarkú fehér cipő a legnagyobb gond. A toalett a fontos egy bálon — az elsőn — a tánc, az mellékes. Az elérkezett délután, amely a diáknaptára­kon kék ceruzával van sűrűn aláhúzva, úgy borzongatja meg a lelkeket és izgatja a fantáziát, mint valami furcsa, szép szédület. A nagyterem. Ünnepélyes, kipirult arccal sietnek a nyolcadista rendezők, a helyzet komolyságának teljes tudatában ... és las­san megtelik a nézőtér. Az énekkar a Him­nusszal kezdi. Frissen, üdén csendül fel a sok kis gyerekszájon a dal, valahogy mé­lyebbről szakad fel, mint máskor, valahogy forróbban ér hozzánk A műsor számát bá­jos keresetlenséggel összeválogatva és egy műkedvelő előadás legtehetségesebb sikeré­vel előadva kellemes és jóleső hatást tettek a szép számban megjelent közönségre, mely leginkább szülőkből, rokon és hozzá­tartozókból állott A szuper után fél tíz táján kezdődött a tánc. Kedves kép volt, amint a kislányok, — akiknek ujjacskái még tán tintásak lehet­tek a legutóbbi magyar dolgozattól, — komoly arccal, de csillogó szemekkel vezet­tették magukat karonfogva velük egyidős diák uraktól. A tánc ? Ezt úgy mondhatnánk, hogy zsúfolt ház előtt folyt le. Mert szabad mozgásra bizony alig akadt egy négyszög­méter hely. Tartott 12 óráig, szép volt, kedves volt... és sok apró szívbe belopta magát az első bál édes emlékezete. A diákbál ötlete — bárkitől származ­zék is — nagyon egészséges és helyénvaló gondolat volt elsősorban a jelzett jótékony­cél miatt, (a tiszta bevétel körülbelül tízezer koronát tesz ki, 1500 korona felülfizetés) másodszor pedig a műkedvelő előadás, ami­dőn ilyen számokat hoz színre, mint a jelen esetben, feltétlenül hozzájárul az ifjúság he­lyes irányban való neveléséhez. Végül pedig melegebbé teszi a diákok bizalmát a tanári karral szemben, ami a nevelésnek szintén főfeltétele. Megérkezett az első szén­szállítmány Pécsről[ Budapest, dec. 1. „Az Újság“ munka­társának Domony Móric a Magyar Folyam és Tengerhajózási R.­T. vezérigazgatója azon kijelentést tette, hogy a pécsi szénbá­nyák első szállítmánya már megérkezett Budapestre és azt remélik, hogy követni fogják ezt a többi szállítmányok is.

Next