Uj-Somogy, 1920. március (2. évfolyam, 50-74. szám)

1920-03-02 / 50. szám

i­ évfolyam. Kaposvár, 1920 március 2. kedd. 50. (156.) szám. Szerkesztőság és kiadóhivatal. KAPOSVÁri, KONTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. TELEFONJSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkeszti: Dr. THURY ZSIGMOMD. előfizetési írat: Egész évre - - - - 180 K ! Negyed évre - - - 45 K Fél évre.....................90 K­­ Egy hóra ----- 17 K Egyes szám ára 70 fillér. Kivándoroljanak-e a tiszt­viselők ? A ,,Szózat“ című budapesti politikai napilap 1. évi február hó 20 iki számában a tisztviselőket megdöbbentő közlemény je­lent meg. A közlemény ugyanis arról szá­mol be, hogy báró Korányi Frigyes pénz­ügyminiszter a nevezett lap munkatársa előtt többek között úgy nyilatkozott, hogy a kor­mány olyan tervvel is foglalkozik, mely a most meglévő tisztviselői létszám csökken­tését olyképen akarja megoldani, hogy a tisztviselőkből kivándorló transzportokat ál­lít össze s Amerikába szállíttatja őket, ahol megélhetnek s ahol hasznukat vehetik. Kételkedéssel fogadtam ezt a híradást, de mert a pénzügyminiszter úr nem látta szükségesnek a cáfolatot, de még a kijelen­tések helyesbbítését sem , kénytelen vagyok az egész tisztviselői kar nevében a kormány­nak ilyen terve ellen óvást emelni s a kor­mány figyelmét az alábbiakra felhívni. A tisztviselők fegyvert fogható része küzdött, szenvedett és vérzett ezért a földért, melyet édes magyar hazánknak nevezünk, az itthon maradottak legnagyobb része is munkatöbblettel iparkodott hazájának bol­dogabb jövőjéért áldozni. A tisztviselői kar az aktív katonatisztekkel és a továbbszolgáló altisztekkel együtt képezi az országnak leg­megbízhatóbb gerincét és gépezetét a múlt­ban is mindenkor megbízható volt, de a háború alatt különösen tanujelét adta önfel­áldozó munkásságának. A forradalom kitöré­sekor megint csak a hazafias tisztviselő akadályozta meg a megszédült „nemzeti ta­nácsok“ meggondolatlan intézkedéseit s a proletárdiktatúrát is a tisztviselői kar „kon­zervatív hazafisága“ akadályozta meg ügyes hivatalos fogásaival féktelen, romboló mun­kájában. A proletárdiktatúra bukásának elő­mozdításában és siettetésében az oroszlán­­rész megint csak a tisztviselőt s a volt ak­tív katonaságot illeti, a diktatúra bukása után pedig a tisztviselői karhatalmi alakula­tokban ismét ott találtuk a tisztviselők ha­zafias tömegeit. A megszállott területekről ezrével menekülő s a hűségesküt megtagadó tisztviselők várjon passzióból hagyták-e el állomásaikat ! Nem ! Ez mind a hazaszere­tet és a megbízhatóság lángoló tüzének a bizonysága. És ezt a társadalmi osztályt akarja ha­zátlanná tenni a kormány ? Nem, nem soha ! Miniszter Úr! Mi nem megyünk, ez a föld a miénk, ezért a földért véreztünk, mi ebben az édes hazai földben akarunk majd megpihenni őseink hamvai fölött, mi ebből a hazai földből a reánk eső részt követeljük magunknak az etelközi vérszerződés inten­­ciói szerint. Küldje el a miniszter úr transzportok­ba a megbízhatatlan s a nem rég múltban ide bevándorolt elemeket, de a tisztviselő­ket hazafias kötelességből még akkor is fogja vissza, ha azok elkeseredésükben s pillanatnyi elmezavarukban maguk akarnák ezt az ezeréves otthont elhagyni! Tudom s ismerem nagyon jól a kor­mány lehetetlen anyagi helyzetét, tudom, hogy az állam­háztartása nem bírja el a tisztviselői terheket s azt is elismerem, hogy eltökélt szándéka a kormánynak a tisztvise­lőkön valamiképpen segíteni. Vetődnek fel eszmék egyeseknek tetszők, egyeseknek nem tetszők, de egy általános megelégedést ke­csegtető terv még nem vetődött fel. A pénzbeli segedelem jónak jó, de nem lehet végleges megoldás, a naturáliákkal való el­látás a fővárosban s a nagy városokban le­het eléggé kedvező, de a vidék túlnyomó része nem kér belőle, mert liszt helyett kor­pafélét, szappan helyett kvargli­félét, cukor helyett, valami bűzös barna masszát kap s azt is méregdrágán. Mindezek helyett még a pénzbeli segedelem, vagyis a fizetések megjavítása a legjobb. Azt a tervet a kor­mány azonban nem igen pengeti, hogy a földet, hogy édes hazai földet ad a tisztvise­lőknek. Pedig ez kell. Ez az egyetlen meg­oldás, amely a tisztviselők körét kielégíti. Annál is inkább ez az egyetlen meg­oldás, mert a kormánynak alaposan csök­kenteni kell a tisztviselők létszámát, melyet nemcsak a tömeges nyugdíjazásokkal érhet el, hanem egyezséggel is, mely utóbbit a kormány figyelmébe ajánlom. Fölszólítandók volnának a tisztviselők önkéntes jelentke­zésre 20—25 hold jó minőségű földdel való végkielégítés céljából. Erre a gazdálkodási szellemmel bíró tisztviselők tömegesen fog­nak jelentkezni s az államháztartást egy­­szers mindenkorra tehermentesítik. Az alábbi számadatok javaslatom he­lyességét igazolják. Pl. egy IX. fizetési osztálybeli 40 éves tisztviselő átlag számítva még 30 évig az állam költségvetését terheli évi 12000 K val a mai fizetési alapon. Ezen összeg nyugdíjaztatásáig folyton emelkedik, aztán némileg csökken, de a közép­érték, vagyis a 12000 K megmarad. 30 év alatt 360000 korona kiadást jelent ez az államnak. A 25 kat. hold föld háború előtt s még a háború első évében is 10— 15000 koronát tett ki, s igy az állam egy tisztviselőn is már horribilis összeget nyer­het, hát még ezer és ezer tisztviselőn! Miniszter Úr! Méltóztassék ügyünket igy megoldani és ne tessék bennünket transzportokba szedve száműzni e hazából, melynek ha fiai vagyunk, mert mi szenve­déseink közepette is azt rebegjük: „Áldjon, vagy verjen sors­a­re, Itt élned, élned halnod kell!“ Hortobágyi Ágost, a tisztviselői kamara vezető elnöke. — Az erdélyi magyarság pusztu­lása. Kolozsváron egy idő óta a lapok rendőri krónikáiban feltűnő nagy számmal szerepelnek az öngyilkosságok. Nemcsak meggondolatlan fiatalok, de közbecsülésnek örvendő és megelégedettnek vélt, magas tár­sadalmi állású urak és történelmi neveket viselő családok tagjai is eldobják maguktól az életet. A kolozsvári mentőegyesületnek a hírlapokban megjelent jelentéseiből tudjuk, hogy a múlt év folyamán Kolozsváron 85 ember akart önszántából az élettől megsza­badulni, körülbelül háromszor annyi, mint az előző évben. E magas szám azonnal ért­hetővé válik, ha a nehéz megélhetési viszo­nyok mellett figyelembe vesszük azokat a lelki szenvedéseket, amiken ott a magyar embereknek keresztül kell menniök. Távirat és telefon­jelentések. Ma választották Horthyt kormányzónak. Budapest, március 1. A nemzetgyűlés ma választja meg a kormányzót. Most már kétségtelen, hogy egyhangúlag Horthy Mik­lóst emelik e nagyjelentőségű méltóságra. A kormányzóválasztói ülés délelőtt 10 óra­kor kezdődött. A Házelnök felhívta a nem­zetgyűlést, hogy válasszák meg Magyaror­szág kormányzóját, amire megkezdődött a szavazás. A választás eredményének kihir­detése után küldöttség kereste fel a megvá­lasztott kormányzót. A küldöttséget, mely­ben minden párt képviselve volt, Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök, nemzetgyű­lési képviselő vezette. A küldöttség tudo­mására adta Horthynak, hogy a nemzetgyű­lés őt választotta meg Magyarország kor­mányzójává és felkérte, hogy ezt a méltósá­got elfogadva, jelenjék meg a nemzetgyű­lés előtt és tegye le az esküt. Horthy a küldöttséggel a Házba ment, ahol az elnök üdvözölte, mire a kormányzó letette az es­küt. Az eskü szövegét a vasárnapi minisz­tertanács állapította meg.­­ Lapunk zárta­kor a nemzetgyűlés ülése még tart. A kor­mányzó beszédet intéz a nemzetgyűlés tag­jaihoz, amely után Huszár Károly minisz­terelnök bejelenti a kormány lemondását. A kormányzó a lemondást elfogadja és az új kabinet megalakításáig valószínűleg meg­bízza a Huszár kormányt az ügyek vitelével. A Nemzeti Hadsereg elő­nyomulása. Budapest, március 1. A Magyar Kurir jelenti: A nemzeti hadsereg csapatai pénteken febr. 27-én a lakosság kitörő lelkesedése mellett bevonultak Törökszentmiklósra. A csapatokat lovas bandériumok fogadták, majd ünnepi beszédek következtek. A románok kivonulásuk előtt Törökszentmiklóson a leg­különbözőbb pusztításokat és rablásokat követték el. Így például a községházát, melyben az állomásparancsnok székelt, telje­sen kifosztották. Kisújszállás és Mezőtúr helyiségekből a románok vasárnap vonultak ki. A megelőző pénteken nagy mennyiségű baromfit, tojást, malacokat és különböző élelmiszereket harácsoltak össze és magukkal vitték. Óriási dinom dánomot ültek és meg­tiltották, hogy a 12 éven felüli lakosság az utcára kilépjen. Hol állnak a románok ? Budapest, március 1. A M. T. 1. je­lenti . A magyar nemzeti hadsereg csapat­részei február hó 2- án bevonultak Kunhe­gyes és Egyek helységekbe. Miután a ro­mánok a Karcag—Kőrös torkolat vonaltól csak március 2-án vonulnak vissza, csapa­taink előnyomulásukat addig beszüntették.

Next