Uj-Somogy, 1920. március (2. évfolyam, 50-74. szám)
1920-03-02 / 50. szám
i évfolyam. Kaposvár, 1920 március 2. kedd. 50. (156.) szám. Szerkesztőság és kiadóhivatal. KAPOSVÁri, KONTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. TELEFONJSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkeszti: Dr. THURY ZSIGMOMD. előfizetési írat: Egész évre - - - - 180 K ! Negyed évre - - - 45 K Fél évre.....................90 K Egy hóra ----- 17 K Egyes szám ára 70 fillér. Kivándoroljanak-e a tisztviselők ? A ,,Szózat“ című budapesti politikai napilap 1. évi február hó 20 iki számában a tisztviselőket megdöbbentő közlemény jelent meg. A közlemény ugyanis arról számol be, hogy báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter a nevezett lap munkatársa előtt többek között úgy nyilatkozott, hogy a kormány olyan tervvel is foglalkozik, mely a most meglévő tisztviselői létszám csökkentését olyképen akarja megoldani, hogy a tisztviselőkből kivándorló transzportokat állít össze s Amerikába szállíttatja őket, ahol megélhetnek s ahol hasznukat vehetik. Kételkedéssel fogadtam ezt a híradást, de mert a pénzügyminiszter úr nem látta szükségesnek a cáfolatot, de még a kijelentések helyesbbítését sem , kénytelen vagyok az egész tisztviselői kar nevében a kormánynak ilyen terve ellen óvást emelni s a kormány figyelmét az alábbiakra felhívni. A tisztviselők fegyvert fogható része küzdött, szenvedett és vérzett ezért a földért, melyet édes magyar hazánknak nevezünk, az itthon maradottak legnagyobb része is munkatöbblettel iparkodott hazájának boldogabb jövőjéért áldozni. A tisztviselői kar az aktív katonatisztekkel és a továbbszolgáló altisztekkel együtt képezi az országnak legmegbízhatóbb gerincét és gépezetét a múltban is mindenkor megbízható volt, de a háború alatt különösen tanujelét adta önfeláldozó munkásságának. A forradalom kitörésekor megint csak a hazafias tisztviselő akadályozta meg a megszédült „nemzeti tanácsok“ meggondolatlan intézkedéseit s a proletárdiktatúrát is a tisztviselői kar „konzervatív hazafisága“ akadályozta meg ügyes hivatalos fogásaival féktelen, romboló munkájában. A proletárdiktatúra bukásának előmozdításában és siettetésében az oroszlánrész megint csak a tisztviselőt s a volt aktív katonaságot illeti, a diktatúra bukása után pedig a tisztviselői karhatalmi alakulatokban ismét ott találtuk a tisztviselők hazafias tömegeit. A megszállott területekről ezrével menekülő s a hűségesküt megtagadó tisztviselők várjon passzióból hagyták-e el állomásaikat ! Nem ! Ez mind a hazaszeretet és a megbízhatóság lángoló tüzének a bizonysága. És ezt a társadalmi osztályt akarja hazátlanná tenni a kormány ? Nem, nem soha ! Miniszter Úr! Mi nem megyünk, ez a föld a miénk, ezért a földért véreztünk, mi ebben az édes hazai földben akarunk majd megpihenni őseink hamvai fölött, mi ebből a hazai földből a reánk eső részt követeljük magunknak az etelközi vérszerződés intenciói szerint. Küldje el a miniszter úr transzportokba a megbízhatatlan s a nem rég múltban ide bevándorolt elemeket, de a tisztviselőket hazafias kötelességből még akkor is fogja vissza, ha azok elkeseredésükben s pillanatnyi elmezavarukban maguk akarnák ezt az ezeréves otthont elhagyni! Tudom s ismerem nagyon jól a kormány lehetetlen anyagi helyzetét, tudom, hogy az államháztartása nem bírja el a tisztviselői terheket s azt is elismerem, hogy eltökélt szándéka a kormánynak a tisztviselőkön valamiképpen segíteni. Vetődnek fel eszmék egyeseknek tetszők, egyeseknek nem tetszők, de egy általános megelégedést kecsegtető terv még nem vetődött fel. A pénzbeli segedelem jónak jó, de nem lehet végleges megoldás, a naturáliákkal való ellátás a fővárosban s a nagy városokban lehet eléggé kedvező, de a vidék túlnyomó része nem kér belőle, mert liszt helyett korpafélét, szappan helyett kvarglifélét, cukor helyett, valami bűzös barna masszát kap s azt is méregdrágán. Mindezek helyett még a pénzbeli segedelem, vagyis a fizetések megjavítása a legjobb. Azt a tervet a kormány azonban nem igen pengeti, hogy a földet, hogy édes hazai földet ad a tisztviselőknek. Pedig ez kell. Ez az egyetlen megoldás, amely a tisztviselők körét kielégíti. Annál is inkább ez az egyetlen megoldás, mert a kormánynak alaposan csökkenteni kell a tisztviselők létszámát, melyet nemcsak a tömeges nyugdíjazásokkal érhet el, hanem egyezséggel is, mely utóbbit a kormány figyelmébe ajánlom. Fölszólítandók volnának a tisztviselők önkéntes jelentkezésre 20—25 hold jó minőségű földdel való végkielégítés céljából. Erre a gazdálkodási szellemmel bíró tisztviselők tömegesen fognak jelentkezni s az államháztartást egyszers mindenkorra tehermentesítik. Az alábbi számadatok javaslatom helyességét igazolják. Pl. egy IX. fizetési osztálybeli 40 éves tisztviselő átlag számítva még 30 évig az állam költségvetését terheli évi 12000 K val a mai fizetési alapon. Ezen összeg nyugdíjaztatásáig folyton emelkedik, aztán némileg csökken, de a középérték, vagyis a 12000 K megmarad. 30 év alatt 360000 korona kiadást jelent ez az államnak. A 25 kat. hold föld háború előtt s még a háború első évében is 10— 15000 koronát tett ki, s igy az állam egy tisztviselőn is már horribilis összeget nyerhet, hát még ezer és ezer tisztviselőn! Miniszter Úr! Méltóztassék ügyünket igy megoldani és ne tessék bennünket transzportokba szedve száműzni e hazából, melynek ha fiai vagyunk, mert mi szenvedéseink közepette is azt rebegjük: „Áldjon, vagy verjen sorsare, Itt élned, élned halnod kell!“ Hortobágyi Ágost, a tisztviselői kamara vezető elnöke. — Az erdélyi magyarság pusztulása. Kolozsváron egy idő óta a lapok rendőri krónikáiban feltűnő nagy számmal szerepelnek az öngyilkosságok. Nemcsak meggondolatlan fiatalok, de közbecsülésnek örvendő és megelégedettnek vélt, magas társadalmi állású urak és történelmi neveket viselő családok tagjai is eldobják maguktól az életet. A kolozsvári mentőegyesületnek a hírlapokban megjelent jelentéseiből tudjuk, hogy a múlt év folyamán Kolozsváron 85 ember akart önszántából az élettől megszabadulni, körülbelül háromszor annyi, mint az előző évben. E magas szám azonnal érthetővé válik, ha a nehéz megélhetési viszonyok mellett figyelembe vesszük azokat a lelki szenvedéseket, amiken ott a magyar embereknek keresztül kell menniök. Távirat és telefonjelentések. Ma választották Horthyt kormányzónak. Budapest, március 1. A nemzetgyűlés ma választja meg a kormányzót. Most már kétségtelen, hogy egyhangúlag Horthy Miklóst emelik e nagyjelentőségű méltóságra. A kormányzóválasztói ülés délelőtt 10 órakor kezdődött. A Házelnök felhívta a nemzetgyűlést, hogy válasszák meg Magyarország kormányzóját, amire megkezdődött a szavazás. A választás eredményének kihirdetése után küldöttség kereste fel a megválasztott kormányzót. A küldöttséget, melyben minden párt képviselve volt, Prohászka Ottokár, székesfehérvári püspök, nemzetgyűlési képviselő vezette. A küldöttség tudomására adta Horthynak, hogy a nemzetgyűlés őt választotta meg Magyarország kormányzójává és felkérte, hogy ezt a méltóságot elfogadva, jelenjék meg a nemzetgyűlés előtt és tegye le az esküt. Horthy a küldöttséggel a Házba ment, ahol az elnök üdvözölte, mire a kormányzó letette az esküt. Az eskü szövegét a vasárnapi minisztertanács állapította meg. Lapunk zártakor a nemzetgyűlés ülése még tart. A kormányzó beszédet intéz a nemzetgyűlés tagjaihoz, amely után Huszár Károly miniszterelnök bejelenti a kormány lemondását. A kormányzó a lemondást elfogadja és az új kabinet megalakításáig valószínűleg megbízza a Huszár kormányt az ügyek vitelével. A Nemzeti Hadsereg előnyomulása. Budapest, március 1. A Magyar Kurir jelenti: A nemzeti hadsereg csapatai pénteken febr. 27-én a lakosság kitörő lelkesedése mellett bevonultak Törökszentmiklósra. A csapatokat lovas bandériumok fogadták, majd ünnepi beszédek következtek. A románok kivonulásuk előtt Törökszentmiklóson a legkülönbözőbb pusztításokat és rablásokat követték el. Így például a községházát, melyben az állomásparancsnok székelt, teljesen kifosztották. Kisújszállás és Mezőtúr helyiségekből a románok vasárnap vonultak ki. A megelőző pénteken nagy mennyiségű baromfit, tojást, malacokat és különböző élelmiszereket harácsoltak össze és magukkal vitték. Óriási dinom dánomot ültek és megtiltották, hogy a 12 éven felüli lakosság az utcára kilépjen. Hol állnak a románok ? Budapest, március 1. A M. T. 1. jelenti . A magyar nemzeti hadsereg csapatrészei február hó 2- án bevonultak Kunhegyes és Egyek helységekbe. Miután a románok a Karcag—Kőrös torkolat vonaltól csak március 2-án vonulnak vissza, csapataink előnyomulásukat addig beszüntették.