Uj-Somogy, 1920. május (2. évfolyam, 100-122. szám)

1920-05-23 / 117. szám

2 Titrat­es telefonjelentések. Békedelegátusunk Párisba érkezett. Páris, május 22. Praznovszky Iván békekikü­ldött 20-án ideérkezett és magával hozta a választ, amelyet a magyar kormány adott az eléje terjesz­tett feltételekre. Emlékünnep Budavár visszavételére. Budapest, május 22. Budavár bevételé­nek évfordulóján nagyszabású hazafias ünnep­ségek voltak tegnap Budapesten. A temető főútján feszes léptekkel vonult a Ludovika díszszázad, amely Görgey Arthur sírja előtt helyezkedett el. A magyar kormányt Pekár államtitkár képviselte, a nemzetgyűlés meg­bízásából Szmrecsányi György jelent meg. Rajfay püspök rövid ima után nagyhatású beszédet mondott a sírnál. „Hozzuk a komor idők viharában — mondotta — azt a tiszta hitet, hogy az Isten szent keze nem engedi elveszni a magyart. Elhoztuk sírodra az emlékezés díszes virágát, hozzák a hősnek, aki Budavárát visszavette . Ezután Szetár ezredes lépett a sírhoz és míg a díszszázad tisztelgésre emelt kézzel sorakozott, rá­helyezte a sírra a Ludovika század koszo­rúját. Innen a jelenlevők a Kossuth-mauzó­leumhoz mentek, ahol Raffay tartott újabb beszédet Kossuth felett. Szmrecsányi György a nemzetgyűlés nevében hódolt Kossuth emlékének, majd pedig Pekár tartott beszédet. „A föld, amelyben Kossuth nyugszik — mondotta — erőt ad Magyarországnak, hogy Antheusként talpraálljon a nagy küzdelemre.“ Régi veterán honvédek is könnyes szemmel állták körül a sírt. Ezeknek nevében Hegedűs Pál 48 as honvéd köszöntötte Kossuthot, majd Újházi Ferenc szólt pár szót, aki részt­­vett Budavár ostromában. Miután a szarko­fágra elhelyezték a kormány koszorúját, a Ludovika század meghajtotta zászlóját a sír előtt. Az ünnepséget a katonák díszmenete és az ütegek elvonulása fejezte be. A balatoni kormánybiztos. A földmivelésügyi miniszter a minisz­tertanács felhatalmazására a balatoni ügyek kormánybiztosi teendőinek ellátására Spar Istvánt nevezte ki kormánybiztossá. A kor­mánybiztosság székhelye Balatonfüred, vagy Balatonföldvár lesz, ahova a kormánybiztos a jövő hét folyamán utazik le. Az új párt a tiszántúli választásokon. Politikai körökben a nemzetgyűlés újabb összeüléséig nem várhatók számottevő ese­mények. A pünkösdi ünnepet a pártok részé­ről lefoglalják a tiszántúli választások, amelyen az új párt, az „Egyesült Nemzeti Keresztény Kisgazda- és Földmives Párt“ is állít jelöl­teket. A párt vezető tagjai jelöltjeik támoga­tására leutaznak és ekkor hangzanak el azok a programmszerű nyilatkozatok, amelyek a párt politikai irányát jelölik meg. Jugoszláviában terjed a bolsevizmus. Budapest, május 22. Belgrádban és Jugoszlávia nagyobb községeiben a polgár­ság tanácsokat alakít, amelyek a polgárokat fel fogják fegyverezni, hogy szükség esetén fegyverrel is biztosítani tudják a rendet a bolsevisták ellen, akik Jugoszláviában egyre szélesebb körökben pujtogatnak. Hét hónapi kultúrmunka. — Beszámoló a szinidirektor működéséről. — Bethlen Bruckner színigazgató a na­­pokban be­végzi kaposvári pályafutását, szé­pen meg fogja köszönni a kamatozó kék és zöld ropogós pártfogást és a kultúra tovább­terjesztése végett bár megfogyott, de meg nem tört társulatával Nagykanizsára távozik. Isten vele direktor úr, sok szerencsét az új stáción. Hét hónapi sziniszezon után ismét üresen fog állni gyönyörű palotánk, a vá­rosi színház. Hét hónap nagy idő. Lássuk, mit hozott ez nekünk ? Bethlen-Bruckner a kultúra és kereszténység eszméinek sűrű hangoztatásával kezdte meg itteni működé­sét. Reklám, hirdetés, öndicséret és ígéret volt bőven. Ígért, ígért és mindvégig ígért. Betartott valamit ? Semmit. Megkezdődött az őrült gondolatokban egymással versengő, nemzeti érzéstől távolálló, ízléstelen és buta operettek versenysorozata, tőlünk idegen tán­caival és kínban fogant strófáival. De mit törődött ezzel az igazgató ? Telt házak vol­tak és az egymás után özönlő kasszadara­bok fényesen jövedelmeztek. Amidőn a kul­túra zománcába burkolt sz üzelmeket to­vább nézni nem tudtuk, amidőn az erkölcs­rontó és nemzetellenes torszülöttek ellen a helybeli sajtó egyöntetűen tiltakozott és a Heje-huja báró és társai műsorról levételét hangosan követeltük, mézes madzag gya­nánt, esetleg egyszer egy hónapban, komoly és ismeretterjesztő magyar darab is szinrekerült. Amidőn már a direktor úr is megunta a nógatást, előadatta a „Betyár kendőjé“-t, amikor már mindenki öklelt, rú­gott és kapálódzott, szinrekerült a „Bánk­­bán“ és amikor már mindenki követelt, megjelent a „Sasfiók“ a színpadon (igaz, hogy csak felerészben). Elmondhatjuk, hogy 6—8. szóra érdemes, nívós, komoly tárgyú és hazafias darabon kívül hét hónapig a legsilányabb termékekkel, tartalomnélküli bu­taságokkal és ízléstelen, művészi érték nél­küli limonádékkal tömték a közönséget. Til­takoztunk elsősorban a színháznál, szót emeltünk a MOVE nál, teljes erőnkből küz­döttünk a kultúra és irodalom Bethlen- Bruckner-féle értelmezése ellen, nem használt. Ettől kezdve a magunk részéről végeztünk a színházzal. Arról nem is szólunk most, hogy fé­nyes palotánkhoz egyáltalán nem voltak méltók a kopott díszletek és az ócska fel­szerelés Viszont nem hagyhatjuk szó nélkül és ez főleg az utolsó hónapokra áll, hogy az a kis igyekezet, amelyet még Brucknerék­­től láttunk, csak a premiereken nyilvánult meg, de elfelejtették azt, hogy a folytatóla­gos előadások közönsége ugyanakkora be­lépő díjat fizet, mint a bemutató nézői és még a délutáni publikum sem cirkuszi att­rakciókra kiváncsi, mert azt másutt is meg­találja, hanem műélvezet miatt jön színházba. A mindent igérés és semmit be nem tartás lovagja, Bethlen­ Bruckner önmagát múlta felül a 16 iki népünnepélyen, amely betetőzte kaposvári fényes szereplését. Plakátjain és rikító reklámain az Ígéret földjét varázsolta elénk, a közönség zsebét pompásan meg­vágta és a befolyt horribilis összegért sem­mit sem nyújtott. A közönség csalódott, elé­gedetlenül távozott, Bethlen Bruckner pedig még az ezután következő ilynemű akciók hitelét is komolyan kockára tette. Bruckner úr a maga céljaira mindent ügyesen kihasznált, de hogy a közönség jó indulatát és türelmét viszonozza is, erre ő nem is gondolt. Neki, a nagy ígérőnek elég dolgot adott a bevételek elkönyvelése. Az ígéretbeli vendégművészekről, pesti vendég­szereplőkről szó sem volt, erre csak nem telhetett abból a rongyos 600 ezer koroná­ból, amelyet a sziniidény jövedelmezett! Az egyetlen vendégjátékos talán Nyáray lehetett, ő is már elvirágzásakor került hozzánk. Igazgató úr, Ön lehet jó dirigens és művész, ittlétével azonban csak egy tulaj­donságát mutatta be, hogy ért a színház üzleti ágához és elsőrangú finánczseni. Hét havi itt időzése alatt alig láttunk egyebet, jól jövedelmező kasszadaraboknál. A Hejehuja bárók, a Lilibárónők (heti ciklusban egymás­után 8 napon át) és a Gróf Rinaldók mind­ezt bizonyítják. Igazgató úr, nekünk nincs módunkban, hogy az ön társulatának derék és egyébként tiszteletreméltó tagjait hibáztassuk a tartal­matlan színházi szezonért. Mi a legjobb akarattal sem lehetünk Önnel szemben any­­nyira előzékenyek, hogy e minden nemében csúfos évad ódiumát tiszteletreméltó tagjaira hárítsuk. Nem. Ennyire mégsem hunyhatunk szemet. Az ön színészei talán komolyabb darabok előadását is szívesen ambicionálták volna, mert nem tételezzük fel róluk, hogy ennek ellenkezőjére akár tehetségük hiánya, akár nemtörődömségük késztette volna őket. A mulasztás tehát a legtöbb tekintetben az Ön részéről történt igazgató úr, sőt minden tekintetben az Ön részéről, ön számtalan esetben hangoztatta a színház kulturális hi­vatását s közben nem is gondolt arra, hogy frázisokba fuladt jelszavai testet öltsenek. A színház kultúrintézmény, kényes do­log kritika tárgyává tenni, mert azonnal rosszakaratot magyaráznak a bírálat sorai közé. Minket nem is pusztán a bírálatért való jogcím és elsőség vezetett a kritikára, hanem a színházzal, mint kultúrintézménnyel szemben táplált követelésünk és kötelessé­günk. Szerintünk ugyanis, ha a színház kultúrintézmény, akkor megköveteljük, hogy kulturális szempontok szerint vezettessék. Ko­moly, magasabb nívójú, lélekemelőbb szem­pontokat követelünk egy olyan intézmény vezetőitől, melynek már puszta fogalma is nemes, magasztos, kulturális. Épen ezért már most felhívjuk a szin­­üügyi bizottság figyelmét e szempontokra s a magunk nevében erélyesen és visszavon­hatatlanul tiltakozunk Kaposvár magasabb és nemesebb kulturális igényeinek érdeké­ben az ellen, hogy a színház igazgatása to­vábbra is a mostani kezekben maradjon. Annál is inkább, mert e tekintetben javu­lásra sem az idei szezon olcsó hatást ke­reső darabjaiban, sem Bethlen-Bruckner László személyében nem találunk kellő ga­ranciát! UJ -SOMOGY 1920. május 23. Telefon 101. x Gazdasági nyomtatványok kaphatók Szabó Lipót könyvkereskedőnél, Kaposvár. x Az „Erzsébet“ gőzfürdő naponta nyitva van. x Biró Pál bank és váltóüzlet, Kaposvár, Fő­ u. 24. Értékpapírok, Kül­földi pénzek, Osztálysorsjegyek, Átutalások, Tőzsdei megbízások. Telefonszám 460. x Vendéglősök figyelmébe! Rácz Sándor borpincéje Kaposvár, Vár utca 2. sz. alatt van. Állandóan jó borok kaphatók. x Barta Sándor úriszabó Kapos­vár, Erzsébet-út, Városház palota, értesíti mélyen tisztelt vevőit, hogy bevásárlási út­járól visszatérve, raktáron levő valódi an­gol szöveteiből készít elegáns úri öltönyö­ket és felöltőket. x Varga Péter fogász fogad reggel 9—12-ig, délután 3—5-ig. Telefon 318. - A „FÁCÁNOS“ VENDÉGLŐ ÚJRA MEGNYÍLOTT. TÉLI RUHÁK­­ NYÁRI MEGŐRZÉSÉT VÁLLALJA KAPOSVÁRI SZÜCSÁRUHÁZ z Irda­ utca­i

Next