Uj-Somogy, 1920. augusztus (2. évfolyam, 174-198. szám)

1920-08-01 / 174. szám

­ Az elnök: önt majd később illeti meg a szó, addig a rendreutasítást függőben tartom. Bottlik József: Nem tudom feltételezni, hogy a rendőrség csak a bűncselekmények egy bizonyos csoportját ne tudná kideríteni. Más ok van, amelyet nem találgatok. Ha nem elég a rendőrség létszáma, szaporítani kell. Vizsgálat tárgyává kell tenni azt is, hogy a rendőrség rendelkezik-e joghatóságá­nak teljes érvényességével és a rendőrség megkereséseit más hatóságok teljesítik-e ? A legsúlyosabb a pszichológiai ok. Izgalomban tartják az emberek lelkét, amely izgalom végre kirobbanásra vezet. Rendszeres izgatás folyik itt. Széthurcolják az országban a mér­get és mosolyogva jósolgatnak, hogy hetek múlva alapjában fog megrendülni a társada­lom. Látom, hogy valakinek, vagy valakik­nek az az érdeke, hogy itt felforduljon a rend és hogy olyankor jön ilyesmi, mikor a kormány változik. (Felkiáltások: És mikor külföldi missziók vannak itt). Bottlik József: Ugyanolyan jelensége­ket látok, mint a Károlyi forradalomban. Az államnak meg kell fékezni ezt minden erő­vel, mert különben anarchia és teljes züllés következik. Erélyes intézkedésekkel ki lehet nyomozni a bűncselekmény tetteseit. Véget kell vetni az izgatásnak. Tegnap délelőtt is egy sajtóorgánumban valóságos felhívást olvastam gyilkosságra. (Közbeszólás: Melyik volt az?!) Bottlik József: A »Virradat" ! Az össz­­kormányhoz a következő interpellációt inté­zem: 1. Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy e hó 27 én a Lipót körúti Club­­kávéházban véres verekedések voltak, ame­lyeknél 2 emberélet esett áldozatul ? 2. Van e tudomása a kormánynak arról, hogy az országban rendszeres izgatás folyik a társa­dalom ellen ? 3. Hajlandó e a kormány a legerélyesebb intézkedéseket tenni a bűn­cselekmények tetteseinek kinyomozására és megbüntetésére és hajlandó e olyan intézke­déseket tenni, életbe léptetni, amelyek hasonló bűncselekményeket megakadályoznak. (Zajos, lelkes taps és éljenzés.) Mután Szijj Bálint kimagyarázta előbbi szavait, Teleki Pál gróf miniszterelnök vála­szol az interpellációra. Teleki Pál gróf miniszterelnök: Nem a szavak, hanem a tettek embere vagyok. Bizonyos anomáliákra jöttünk rá. Ennek tulajdonítandó, hogy az eset odáig fejlődött, ahol most van. Kijelentem, hogy mindent megtettem ezeknek az anomáliáknak meg­szüntetésére. Az eset felderítése közben olyan körülményekre jöttünk rá, amelyek nagyon súlyossá teszik azt. Tudom az ilyen esetnek következményeit is, tudom milyen nehézsé­geket okoztak az ilyen ügyek gazdasági és valutáris kérdésben folytatott tárgyalások során. Ezt az esetet nagyon súlyosan elítélem. Ez nemcsak bűncselekmény, hanem rend­bontásra irányuló szándékot és kísérletet jelent. Közölhetem a tisztelt nemzetgyűléssel, hogy a rendőrség már nyomában van a tetteseknek, kiket a legszigorúbb büntetés fog sújtani. De nemcsak a tetteseket, hanem azokat is, kik velük összeköttetésben állottak. A nyomozás fel fogja fedni a machinációkat, amelyeket ezek a személyek űztek. — Tudatában vagyok annak, hogy egyes em­bereknek érdekükben áll az ország rendjé­nek megbontása. Minden olyan cselekmény, amelyet a közrend ellen követnek el, haza­árulás számba megy. Ezzel az esettel kap­csolatban azt is meg kell mondani, hogy a rendőrség egész organizációját revideálni fogják. Kérem a nemzetgyűlést, hogy egy­előre vegye tudomásul válaszomat. A vizs­gálat eredményét, ha lehetséges lesz, azon­nal be fogom jelenteni a nemzetgyűlésnek. Két egészséges kisgazda­­intézmény. Nem­ kisgazda olvasóink meg fogják bocsátani, ha oly sok földettáró olvasónk okulására az őket érdeklő alábbi közlemény- í nyel vesszük igénybe lapunk hasábjait. Két jól megalapozott új intézmény tö­­­möríti két év óta a kisgazda társadalmat.­­ Ezek egyike a „Kisbirtokosok Biztosítási In-­­ tézete“, másika pedig a „ Magyarországi Kis­gazdák Beszerző és Értékesítő Szövetkezete14. Mindkettő életrehívása 1918 tavaszán tör­tént , valódi működését azonban csak az át­­kos kommun bukása után fejthette ki. Va­gyonát a kommun alatt sikerült Szegeden biztonságba helyezni. Egyik elfogulatlan szaklap magasztaló elismeréssel emeli ki a „Kisbirtokosok Biztosító Intézeté­­nek jó eredményt mutató mérlegét, mely szerint már az 1919. csonka üzleti évben is 58.485 K nyereséget produkált s amellett tartalék­tőkéit is jelentékenyen erősítette. Úgy, hogy a társaság vagyona az év végén 2.760.003 K volt. E nagyjövőjű intézetnek vezetése és fejlődtetése tehát oly kitűnő kezekben van elhelyezve, hogy az első áttekintésre is látjuk azt, miszerint nemcsak a részvénye­sek, de a biztosító felek érdekeinek meg­óvása és eredményei is a legtökéleteseb­bek és megvédettebbek. A két intézet ez év június hó 29 én, Péter és Pál napján tartotta Tankovits János nemzetgyűlési képviselő elnökletével első évi rendes közgyűlését, melyre az ország minden részéből tömegesen utaztak fel a részvénytulajdonos kisgazdák. Az elnök magas szárnyalása és mag­vas beszéde után alig tudtak elcsitulni a lelkes éljenek. A Biztosító Intézet igaz­gatósági jelentéséből idézzük a követ­kezőket: „Alig négy hónapos működés üzlet­­eredményét tárjuk fel a t. Közgyűlés előtt. A nagyatádi Szabó István elnöklete alatt álló Kisbirtokosok Szövetsége országos kongresszusának hívó szavára kelt életre a kisgazda társadalom­biztosító társasága. Szervezkedését 1919. év elején megkezdte, tekintélyes szervezési költségeit kiadásba tette, mikor a vörös rémuralom pusztító öklével reásújtott és intézetünk látszólago­san halálos dermedtségben, alkotó munka nélkül pangott 1919. év augusztus 15-ig. S alig hogy derengett egy rendezett állami élet hajnala, erősen lüktető munkával 1919. év végéig dolgoztunk és teremtet­tünk annyit, amennyit még fel nem mu­tathatott a magyar biztosítási ügy törté­netében egyetlen intézet sem első üzleti éveiben. A két ágazat (életbiztosítási és elemi) csonka évi tiszta nyereségének, 58.475 K 30 fő nek hovafordítására nézve javasol­juk, hogy az alapszabályok rendelkezései­től eltérőleg rendelkezzék a közgyűlés ak­ként, hogy a nyereségből 10.000 K 1 a „Kisbirtokos Szövetség“ jótékonysági alapja javára ajánl fel, a fennmaradó 48.475 , 30­0. pedig teljes összegében a jövő évi nyereségszámlára vitessék át. A kisgazda társadalomnak további legerélyesebb támogatását kérjük a kis­gazdáknak ezen első, szilárd alapokra épített, izmosodó, a legszebb jövőnek in­duló gazdasági szervéhez. Az igazgatóság.“ A Szövetkezet jelentése szerint: „A Magyarországi Kisbirtokos Szö­vetségnek 1918. május 12 én nagyatádi Szabó István elnöklete alatt lefolyt orszá­gos nagygyűlésének egyhangú lelkesedés­sel hozott határozata keltette életre szö­vetkezetünket. A sok konjunktúra, alkalmi és hamis kisgazda szövetkezetek üzleti tülekedésében nem vettünk részt. Mi ár drágító, láncoló üzletektől irtóztunk. A mi üzleti programmunk az igazi altruizmus, a nép gazdasági érdekeinek legerélyesebb védelme és egy igazi kisgazda szövetke­zeti életnek a megteremtése. Szerény mérlegünket előterjesztjük jogosan büszke érzéssel: háromezer kis-­­­gazda és kisbirtokos szövetség száz-száz koronájából gyűjtött üzletrész tőkénket ered­ményesen kamatoztattuk. A szövetkezet ügyvitelének teljesen jelentéktelen, kis költ­ségei tették lehetővé, hogy az üzletrész­­tőke 20 százalékos jövedelmezősége áll­hatott elő. Az egyes üzletrészek után 5 száza­lékos osztalék kifizetése 1920 július­­­ével kezdődjék meg az intézet pénztáránál. A közgyűlés után az üzletrészeket kiadjuk és Magyarország kisgazdái elé állunk azzal a kéréssel, hogy a kisgazda népréteg gazda­sági és kereskedelmi érdekeinek védelmé­ben kifejtendő nagy törekvésünket támo­gassák. Oldalunk mellett álljon minden olyan kisgazda, aki nem akarja többé akár a "rejtett, akár a nyíltan mutatkozó nagy­tőkések , akár látszólagosan a nép szol­gálatára alkalmilag alakult hamis kisgazda­alakulatok ragadozó karmai közé prédának odadobni a kisgazdák minden gazdasági javát, e téren való érvényesülését és bol­dogabb jövőjét. Istenbe vetett hittel indulunk nehéz munkánkra­­ Az igazgatóság“. Egész természetes, hogy a közgyűlés a legnagyobb bizalmat szavazta meg a vezetőségnek s elhatározta, hogy felemeli a Biztosító és a Szövetkezet részvény- és részjegy-tőkéjét. És pedig a Biztosítóét 2 millióról 4-re, a Szövetkezetét pedig kor­látlanul azért, hogy az kiaknázhatva roppant összeköttetéseit, melyet a vezetőség egy nagyobb olasz pénzügyi csoporttal kötött az áruk ki- és behozatalával, már a közel­jövőben megfelelhessen a hozzáfűzött gaz­dasági sikerekben teljes várakozásoknak. És amint értesültünk megbízható helyekről, a­­ részjegyzés oly nagy érdeklő­déssel és oly nagy mértékben indult meg, hogy a vezetőség nagy túljegyzésekre számít a Biztosítónál is . Az említett közgyűlésen végül az intézetek választmányát, igazgatóságát, fel­­ügyelőbizottságát választották meg, melyet később fogunk olvasóinkkal közölni. E két egészséges kisgazda intézmény párt­fogását olvasóink szíves figyelmébe ajánljuk. x Gazdasági nyomtatványok kaphatók Szabó Lipót könyvkereskedőnél, Kaposvár. Telefon 101. x Elveszett a Lonka-hegyen a kápolná­tól a Béla király utca közti uton vasárnap délelőtt 10—12 óra között egy ezüst veretű bot M. B. monogrammal. Megtalálója szol­gáltassa át a rendőrségen, amiért 500 ko­rona jutalomban részesül. Aki a bot nyo­mára vezet, 250 korona jutalmat kap. ÚJ -S­OMOG­Y 1920. augusztus 1. Aug HÍREK. Emlékeztető.­­ 1291. Schwytz, Uri és Unter­­■ walden svájci kantonok erős szövetséget kötnek függetlenségük kö­zös biztosítására. 1664. Montecuccoli császári tábornok Szent- Gotthárdnál Ahmed Köprili török nagy­vezér felett győzelmet arat. 1914. James francia szocialista vezért meg­gyilkolják. 1919. A Magyarországot tönkretevő kommu­nista uralom bukása. 2 1813. Diószeghy Sámuel ref. ■ lelkész, a „Magyar Füvész­­könyv” szerzőjének halála. Aug 1901. Szilágyi Dezső halála. Holnap lesz egy éve, hogy a bomlott politikai kaladorok esze­veszett iramban elhagyták az országot, miután tömeggyilkosságaikkal és felket­­ten üzelmeikkel romlásba és a teljes fel­fordulás ölébe vonszolták az országot. Egy éve már, hogy a nemzet még meg­maradt józansága, a magyar nép ellen­álló akaratereje megmentett bennünket a tanácsköztársaságnak nevezett tömeg­­oligarchiától. Szinte furcsa, ha elgondol­juk, hogy mi történhetett volna a ma­gyarsággal, ha a józanabb elem tovább vonszolja a nyakába akasztott igát, ha nem ébred fel önérzete, ha nem duzzad ökölbe a keze és nem emeli ütésre két elzsibbadt karját. A dologok menete azonban iga­zolta a magyarságot. A megtépázott tu­rulmadár először szembe nézett önma­gával, kidobta magából a salakot, hogy aztán eltűrje támadóinak minden kegyet­lenkedését.

Next