Uj-Somogy, 1920. október (2. évfolyam, 224-249. szám)
1920-10-01 / 224. szám
II. évfolyam, Kaposvár, 1920. október 1, péntek. 224 (330.) szám. SiarkssitSság is Uv'óhívsial i SSPOSVáR, StORTSfeSSY-UTCft 8. SZÁM, TELEFOKSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP Felelős ezsrftesztű: Dr. THtfRY Z S I n « 0 N £*. £gész évi« Fél évre -SiAfu«tAsI árak: 240 K I fiegyed évre - - * 60 K 120 K 1 Egy hóra - - - - * 26 K Egyes szám ára 1 korona. Az ébredő magyar ipar. Abból az alkalomból, hogy a budapesti IX. árumintavásár kapui bezárultak, nem mulaszthatjuk el, hogy a magyar ipar e nagyszabású erőpróbáját kellően ne méltassuk. Amit a Csonkamagyarország iparossága e vásár alkalmával produkált, komolyan gondolkodóba ejtheti azokat, akik a kereskedelem és ipar rovására a szélsőséges agrárpolitikának a hívei és elfogultságukban nem ismerik el a magyar iparnak életbevágóan fontos gazdasági jelentőségét. Ettől a megkínzott, összes javaitól és termelési eszközeitől megfosztott országtól szinte hihetetlen teljesítmény volt zsúfolásig megtölteni az iparcsarnok hatalmas termét remekebbnél remekebb kidolgozású iparcikkekkel, melyek európai relációkban is megállják helyüket. Az ember szinte azt hitte volna, hogy a békéből féltve megőrzött kincseiket állítják ki a magyar gyárak, holott jóleső csalódással tapasztaltuk, hogy a helyszínen készséggel vettek fel a kiállító cégek hivatalnokai a kiállított mintákról bármily nagyságú megrendeléseket. Tehát nemcsak hogy nem „koldusmagyarország“ gyártmányai ezek, de még bő készletek is rendelkezésre állanak, annak a többszörös kifosztásnak, tönkretételnek dacára is, ami a magyar ipari produktivitást forradalmak, vörös uralom és román megszállás által érte, jóleső érzés fogta el az embert a zsibongó termekbe lépve, a felhalmozott legkülönfélébb árucikkek láttára, amelyek önkéntelenül a boldog békeéveket juttatták eszünkbe. Elsősorban említésreméltó a gépipar — amit ellenségeink halálra ítéltek — hatalmas remekművekkel, melyek egy része a helyszínen üzemben volt látható és itt tudtuk meg, hogy a hajók, motorcsónakok és gyönyörű kiállítású luxusautókért sem feltétlen szükséges külföldre mennünk. A legnagyobb fellendülést a vegyészeti ipar mutatta, amely különösen illat, kozmetikai és piperecikkekkben,amelyekért oly súlyos milliókkal áldoztunk békében a külföldnek), finom és mosószappanokban a legszebbet és legjobbat produkálta. A fa , bőr-, szőrme-, bútor és egyéb iparágak méltatását e cikk keretei nem engedik meg, csak annyit, hogy a munkáskezek e gyönyörűen összeállított tárházéból, a magyar ipar templomából, büszke önérzettel lépett ki az a magyar, aki e pusztulásra ítélt ország feltámadásában eddig talán kételkedett. Forró szeretettel üdvözöljük a magyar ipart, amely megfosztva nyersanyagától, szenétől, szállítóeszközeitől, az elképzelhető legmostohább körülmények között csendben, színpadi jajveszékelés és siránkozás nélkül, egyedül a saját erejére támaszkodva, titáni küzdelemmel lát neki a produktív munkának, kenyeret ad a munkás népnek, pezsgő életet önt tespedő közgazdaságunkban, megfoszt gyarmati jellegünktől és kiveszi mindezek által oroszlánrészét az ország újjáépítéséből. Mert csak a produktív munka létfeltételeinek megteremtése és a dolgozni akarás azok a tényezők, melyek elsősorban vezetnek egy tönk szélén álló ország konszolidációjára és e két tényező együttműködése be fogja magától hegeszteni azt a sok-sok vérző sebet, amelyeket most politika flastromokkal akarnak összekuruzsolni és azt hiszik, hogy attól az orszá bajai enyhülni fognak. Csak sajnálhatják azok a magyar iparosok, akiknek nem adatott mód az árumintavásár megtekintésére. Viszont kívánatos lett volna, ha épen a nagyobb hozzáférhetőség kedvéért tartósabban lett volna nyitva ez a kiállításszámba menő iparcsarnok, hogy az ipari felvirágzásért lelkesülő jó vidék is minél szélesebb körben vett volna magának alkalmat a megróla . Egy hét előtt hangzott már el a nemzetgyűlés termében az az interpelláció, amelyet városunk képviselője a 19-ikei népgyűlésen kilátásba helyezett. A fővárosi és a vidéki lapok ismeretlen okokból nem egészen hű tudósításokat közöltek ez interpellálás lefolyásáról. És ezért s különösen, mert városunk belviszonyairól sorol feladatokat az interpelláció, helyénvalónak látjuk a Ház hiteles naplójából teljes hűséggel, minden hozzáadás és elvétel nélkül közreadni azt, mint mindnyájunkat érdeklő olvasmányt.* A Nemzetgyűlés 108. ülése 1920. évi szeptember hó 22-én, szerdán, Rakovszky István és Bottlik József elnöklete alatt. A kormány részéről jelen vannak: gr. Teleki Pál, Ferdinándy Gyula, Szabó István (nagyatádi) Haller István, Tomcsányi Vilmos Pál, Szabó István (sokorópátkai). * A vonatkozó részlet ez : (Folytatás.) Erek Károly: T. Nemzetgyűlés ! Több képviselőtársam felszólalt, hogy a cukor, só, petróleum és az összes fogyasztási cikkek tisztára zsidókézben vannak. Természetes, hogy mikor az a falusi ember, munkás és gazdaember bemegy Kaposvárra és megveszi ezeket a cikkeket, közben az a zsidó grájzleros azt mondja neki: .Ezt nem kapja maga a keresztény kurzustól, attól semmit sem kap, de én pénzért tudok élelmicikkeket szállítani.“ És ebben megint ki a hibás? Nem a keresztény kurzus, hanem a kormány, amely ezeken az állapotokon nem változtat, holott én már április 28-án előterjesztettem a javaslatomat, hogy a korlátolt iparcikkek szétosztását adja a kormány a keresztény kereskedők és iparosok kezébe. (Úgy van! Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon ) Egy Steinit?, vagy ilyenforma nevű kereskedő vagy bérlő, ott Kaposvár környékén, akit elítéltek, ha nem tévedek azért, mert a burgonyát két háromszor akkora áron adta el, mint amennyiért szabad lett volna, elítélték bizonyos pénzbüntetésre és néhány hónapi elzárásra. Még ma is vitatkozik és nem tudom, hogyan húzza az ügyét, úgyhogy még nem kapta meg a kellő büntetését. Ez is azt a látszatot kelti, hogy Magyarországon gazdag embernek, pénzes embernek keresztül lehet vinni mindent a világon. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát, t. Nemzetgyűlés, ez adja meg a zsidóságnak azt a merészséget, hogy újabban egyenesen és bátran fellép és mindenkit támad. (Zajos helyeslés a bal és a szélsőbaloldalon.) A politikai hatalom — fájdalom — részben szintén kezében van a zsidóságnak a szemlélésre és a látottakból hizlaló lökést, felvillanyozó indítékot nyert volna a saját szakmájában való lelkes munkára, fejlesztési törekvésre, mert a magyar iparostársadalomnak is szól az újjászületés jelszava : „Becsülettel a hazáért!‘‘ Haidekker Pál, az újságirodalom révén, hiszen méltóztatnak látni, hogy az újságok úgy ferdítenek, ahogy akarnak és egy bizonyos szatírája a helyzetnek, hogy nemcsak az én nemzetgyűlési felszólalásaimat, hanem a miniszterek felszólalását is úgy ferdítik el, hogy az Egyszerűen nevetséges. (Általános helyeslés.) Szabó Balázs: Ilyenkor nem működik a cenzúra! Ereki Károly: Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! A sajtónak ez a tendenciózus, rosszakaratú beállítása annak megállapítását célozza, hogy ez a Nemzetgyűlés csupa olyan tehetetlen, semmi házi emberből áll, akiket fel kell váltani és ezt gyönyörű szavakban írják, hogy ime, most már van egy új képviselőjelölt, aki feljön, mint egy nap a nemzet zenitjén és ez az ember majd megmutatja, — tessék a mai lapokat elolvasni — hogy mi itt semmiházi fráterek vagyunk, akiket csak a felkavart szenvedélyek dobtak ide, hanem most jönnek majd a megfontolt zsidó liberális urak, akik ezt az országot majd ismét kivezetik a kátyúból, amelybe mi vezettük bele. (Ugrón Gábor közbeszól.) Ez a fontos, hogy mi vezettük bele. Nem tudom, mit szólt közbe Ugrón J. képviselőtársam. Én nem akartam nevet említeni, de ha tetszik, kimondom, hogy igenis Bethlen István mellett imák így állandóan. Ismétlem, nem akartam megnevezni, mert hiszen másokról is imák ilyen ódákat és dicshimnuszokat. És ebben nem az a fontos, hogy éppen Bethlen Istvánról mit írnak, hanem az a fontos, hogy minket lekicsinyelnek, leszamaraznak és a nemzet előtt úgy állítanak oda, mint hogyha katasztrófába vinnék az országot. A legnagyobb baj, I Nemzetgyűlés, azonban az, hogy a politikai hatalom a kommunistákkal szemben igazságtalan és a zsidók ezt is felhasználják. Azokat az apri kommunistákat, akik csak a kenyérért és a zsidóság félrevezetése következtében álltak a kommunizmus szolgálatába, azokat büntetik, azok internálva vannak, ellenben azok a nagy gazemberek, akik autón jártak a kommunizmus alatt és milliókat loptak össze, akkor, amikor kimondották, hogy a priváttulajdont eltörlik, azok ma is szabadon járnak és semmi bántódásuk nem történt. Ezen a téren a kormánynak a politikája egyáltalán érthetetlen és fel nem foghatom, miért nem történnek ezek ellen is komoly, határozott lépések. A politikában pedig inkább rossz lépést kell tenni, mint semmit, mert ez katasztrófába viszi az országot. Ha az a lépés rossz volt, azonnal igazolja az élet és akkor meg lehet azt az intézkedést változtatni, de ha semmit se csinálunk, a rajtunk kívül álló erők el fognak bennünket söpörni Igen tisztelt Nemzetgyűlés! Megtörtént Kaposvárott, hogy egy odavaló városi fő kaposvári ügyek a nemzetgyűlés előtt. Eredi képviselő interpellációja. — Az igazságügyminiszter válasza. — Részlet a Ház ülési naplójából. — Két közlemény. — II.