Uj-Somogy, 1920. november (2. évfolyam, 250-273. szám)
1920-11-03 / 250. szám
n. évfolyam. Kaposvár, 1920. november 3. szerda. 250. (356.) szám. SsfirkaszOssg as ste^tilvaal. fSPOSVáR, KOHTBASSY UTCft ». SZÁM. TELEFONSZA*l: 126. POLITIKAI NAPILAP Dr. THURY ZSIGMOND. 210111»14*I árak: Égési évre - - - - 240 K | Negyed évre • • ' 10 K Fél évre.....................120 K Egy hóra........................10 K Egyes ti.tkis éra 1 korona. Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában ! Amen. A sírok világossága. Irta: Gáspár Béla, róm. kath. százados lelkész. I. Az élet színpad s mi, emberek, játszunk rajta. Másnak s nem önmagunknak. Másnak szolgáltat igazságot a biró s másnak játszik a színész, mást tanít a pap s másnak világit a filozóf, másnak dolgozik a munkás s másért él a szülő : elvonatkozunk önmagunktól s életünk formalitássá lesz. Hogy honnan jöttünk s hová megyünk, hogy mi az élet értelme s hogyan kell azt szerencsésen megkonstruálnunk a napi divat s a térből és időből kimeredő igazság igényei mellett, hogy mi a világ s mi az ember, az öröm s a szenvedés, a gyermekmosolygás s a menyasszonyi fátyolból szőtt szemfedő csak a csendes ősznek haldoklásánál s csak a Mors Imperator parcellázta temetői négyszögeknél jut öntudatunkba Mint önmagunkba intés s mint megkisértés. Pedig mi mindannyian öncélok vagyunk s boldogságunkért élünk. Annak állítunk típusokat s teremtünk kultúrákat. A tudomány adatai s a művészet ízlése értünk vannak. Goethe költészete s Beethoven muzsikája, Michelangelo Mózese s Lionardo da Vinci vászna, Edison újdonságai s a pszichometria felfedezései, a szikratávíró s a telefonhálók, a vasúti sínek s a repülőgépek, a kémiai laboratóriumok s a Röntgen-sugarak, a csendes éjszakák csillagos égboltja s a virágokat szövő napsugár az emberért vannak s mégis: filozófia s kulturhaladás, meg szép természet dacára szenvedünk. Keressük magunkat s boldogságunkat. Az élet relativszerűségeinek a sötétségében ülünk s világosság után vagyunk. A sírok is világosságok. Feléjük gravitálunk s az élet összes utjai hozzá vezetnek. Az édesanya, ki beteg gyermeke ajkáról csókolt halált magába s aztán karját nyújtotta a Halál urnak ; a művész, ki aliliom*-nak szerelmet ,hazudott, hogy összetörje s modellálja hervadását: idejöttek egy kicsit pihenni s emlék módjára porladni... Kiégett vivőrök , pénzszerelmes barátnők, kik az életet csak vágyaik helyének gondolták el; főrendek s névtelen szegények, kik voltaképpen csak szociológiai distinkciók a múlandóság párkányainál; nagy intrikusok s kicsike testvérek fekszenek itt egymás mellett s hallgatnak a csendben. Vágyak és törekvések, bánat és remény, édesanyánk utolsó mosolya s fogatlan gonoszok átkai, bűn és erény, bánat és remény, tehetség és erő, deszkaszálak közé zsugorodott szerelmek s elhamvadt szenvedélyek egyenlítődtek itt ki. Egy irgalmas nővér sírjánál álltam s egy nőre gondoltam, aki itt laika volt s az Isten országában művész. Aki az élet énekese volt, mert szegénységben hervadt el s aki szerette a lelkeket, mert gazdag volt a mennyország örömeitől. Aki itt élt és nem filozofált! Nem rótta fel a társadalmi kasztokat s az erkölcsi világ katasztrófális ellentéteit, nem érdekelték a legújabb divat s az élet árnyoldalai, kritikussá nem tette a sok eredménytelenség és lemondás s a lét labirintje céltalanná: ő önmagán dolgozott , kialakította magában az életet boldogsággá és harmoniává. Egy nagy eszményiségen dolgozott egész életében s ez különb műremek a góth dómok filigrán rózsáinak vonalainál s Rafael örökké előkelő festményeinél: ez gondolat kőben s vásznon, az valóság életben s önmagában. A mi legnagyobb problémánk: önmagunk vagyunk s egész életünk. Keressük magunkat, mert elvesztünk a sok theoriában s a konvencionális etiquettében. Külső világunk s társadalmi struktúránk inkább ellentéte s nem kifejezése öntudatunknak s szivünknek. A haladás rámutatott előkelőségünkre s a háború az ember szivének poklára. Látjuk a bűnnek befektetését s hogy e világban célt a jó alig talál. Megrendültünk eszményeinkben s szubjektív érzéseink szerint stilizálunk életet és abszolút igazságokat is. Az életünk értékét a munka anyagában s nem a belső világ tisztaságában kerestük Előkelőségünket a társadalmi ranggal s nem a felelősség érzésével mérjük. Boldogságunk ott reked a napi divat jelszavaiban s a szép elméletekben: mi csak beszélünk boldogságról s nem élünk boldogan, mert mi mindig másnak játszunk s nem önmagunknak ! Nagy világosságok tehát a sírok ! Rámutatnak üres önmagunkra s mondva csinált világunkra. Felébresztik bennünk a koporsók hivatását s megértetik, hogy a szerzetes, ki koporsójában álmodja éjszakáit s piheni fáradalmait, nem egy agyficamnak és lelki aberrációnak az utjain jár. Két világnak a mesgyéjére állítanak: végesség (a test és vér, a fizis és az ideghálók) s végnélküliség (a lélek és a tett, az erény és a vértanú ádozata, a jóság s édesanyánk utolsó csókja) közé s mi, nagy gyermekek s kicsike hisztériák, fájdalmasan eszmélünk fel s ijedten kérdezzük: igen, hát hová ? Öntudatunk egy darab múlt s egy örök kilátás, testünk vályogos ház a múlandóság kezében s érzékiségünk egyre hervadó virág, idegzetünk, mint a lassankint pattanó hurok a hegedű fáján s a lelkünk s az életkialakitásunk ? Hát hová megyünk ? (Folyt, köv.) az ősiség jogán való nagybirtokot kell kímélni, hanem azt, amelyet a legintenzívebben, legbelterjesebben művelnek és amelynek a legnagyobb hasznát látja az ország. Nincsenek megelégedve azzal sem, hogy a kisbirtokok csak 10 holdig egészíthetők ki. Vannak, akiknek más kivánságaik is vannak, amelyekre különösen a részletes vita során fognak kiterjeszkedni. Ha a javaslat tárgyalása elnyúlna 10 e utánra is — ami valószínű, akkor meg fogják szakítani — és a békeszerződés ratifikálása után intézik el. Tisza István és a kegyelet. Gróf Tisza István halálának második évfordulóján előkelő közönség gyűlt Ö£sze a Nemzeti Társaskör nagytermében. Beöthy I Zsolt délután 5 órakor nyitotta meg az emlékünnepélyt nagyobb beszéd keretében. Utána Rákosi Jenő mondott nagyhatású emlékbeszédet, amelyben vázolta Tisza István férfiúi jellemét és politikai működését. Hornyánszky Lajos, Tisza István életírója olvasott fel ezután egy fejezetet készülő munkájából „Tisza István és a világháború” címen. Az emlékbizottság koszorút helyezett el Tisza sírjánál és ugyanakkor az özvegy grófnénak részvétét fejezte ki. A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság vasárnap délben ünnepelte a reformáció diadalmas megszületését és emlékünnepéllyel tisztelte meg Tisza István gróf halálának évfordulóját. Az ünnepségen Petri Elek református püspök elnökölt és több felszólalás között Pekár Gyula tartott Tisza Istvánról értekezést. A keresztényszocialisták és Ébredők nagygyűlése. Vasárnap délelőtt a keresztényszocialisták és Ébredő Magyarok nagygyűlést tartottak a Vigadóban. A gyűlés programmpontja gyanánt a munkásbiztosítók államosításának kérdése szerepelt. Elsőnek Benárd Ágost népjóléti miniszter szólalt fel, aki bejelentette, hogy mindazok a híresztelések, amelyek a munkásbiztosító pénztárak államosításának elodázását célozzák, légből kapott koholmányok. Az államosítás a legrövidebb idő alatt meg fog történni. Ezután Horváth Károly, az Ere igazgatója, majd Homonnay Tivadar szólalt fel. Teleki Pál miniszterelnök kijelentette, hogy az ország újjáépítésének munkáját a romok eltakarításán kell kezdeni és csak ezután hozhatjuk meg azokat a törvényeket, amelyek biztosítják a keresztény, nemzeti gondolkodású magyarságnak saját maga felett való uralmát. Szabó József képviselő ezután határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben sürgetik a munkaügyi minisztérium felállítását. A javaslatot a gyűlés egyhangúan elfogadta és az elnök zárszavai után a nagygyűlés véget ért. — Katonai szövetek festése. Hírt adtunk már arról, hogy a katonaszövetek és kincstári eredetű ruhák festésére vonatkozó tilalmat feloldották és megengedték, hogy ezek a darabok is tetszés szerinti színekre festtessenek. Mint most jól értesült helyről tudatják velünk, ez az engedély rövid idő múlva lejár és az addig meg nem festett katonaszövetek és ruhák további festése nem lesz többé lehetséges, sőt ismét kincstári tulajdonként fognak kezeltetni mindazok a darabok, amelyek eredeti színükben magánosok birtokában találtatnak. A napi politika hírei. Hogy fogadják a földbirtokreform javaslatot? A csütörtökön ismét összeülő nemzetgyűlés — mint ismeretes — a földbirtokreform tárgyalását meg fogja kezdeni. A javaslat bizottsági tárgyalásain ugyan részt vett a nemzetgyűlés kétharmad része, mégis kétségkívül meg fog történni, hogy egymást érik majd a felszólalások és minden felszólalónak lesz külön kívánsága és módosítása. A vita egészen bonyolultnak ígérkezik annál inkább, mert a kisgazdaképviselők közül a legtöbben nem tartják a javaslatot elég radikálisnak és a minimumnak, amellyel megelégednek, azt a javaslatot tekintik, amelyet annak idején Horthy Miklós kormányzó kívánságára nagyatádi Szabó István terjesztett elő. A kisgazdapártnak egészen szélsőséges szárnya, amely körülbelül 20—25 tagot számlál, a földbirtokreform tárgyalásánál esetleg a pártból való kiválásra is el vannak határozva. Ez a csoport azt mondja, hogy a javaslat feltűnően kedvez a nagybirtokok ama részének, mely a mágnások kezében van. A pártnak az az álláspontja, hogy nem