Uj-Somogy, 1920. december (2. évfolyam, 274-298. szám)

1920-12-01 / 274. szám

II. évfolyam. !?ffi 3 TK 832$6.Sái3 S3 11HS D éfolte Sl i LAPOS v Ir, KOnTRáSSY­ UTCA 9. SZ&H, TELEFORSZÁL-1: 121.aa Kaposvár, 1920. december 1. szerda. 274. (380.) szén*. POLITIKA? NAPILAP P&cfös szíresz M: Or, T H n R Y ZSI 6 S 30 HD. Előfizetést Irak: Égési évre .... 240 K I negyed évre • • • 60 K évre...............120 K­­ Egy hám.................20 K Hiszek egy Istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában J­ámen Sveizi morzsák. Dr. Koraveh Simon délszláv politikus levele az „Új-Somogy‘‘ olvasóihoz. Minden jog fenntartásával közli: Wagner József. Venizelosnak nemcsak Athénben, de Svejzban is van „Clubija. Krétai honfitár­sai a genfi kongresszusra érkező angol, olasz és francia kiküldöttek révén igyekez­nek akadályokat gördíteni Konstantin király­nak a görög trónra való visszatérése ellen. Az angol, francia és olasz lapokban kigyót­­békát kiáltanak és azt, hogy Konstantin rá­erőszakolja magát a hellén népre, holott köztársasági érzelmű­ek. A francia előkelősé­gek középpontjában Venizelos hívei sürög­­nek forognak, mert a franciáktól egy erő­szakos beavatkozás révén vélik, hogy vezé­rüket még egyszer nyeregbe ültethetik. A frontot változtatott csőcselék az ut­cára elkésve érkezett, ha megjelent is , ké­sőn. Az úri csőcselék is kellett volna, mint minden ilyen esetben, ám csodálatos módon távol tartotta magát, pedig az utca csinálja meg az „államtekintélyt“. „Hellének — írják ők — tudjátok-e, hogy vétkeztek magatok és hazátok ellen, amikor a germán érzelmű Konstantint, aki hazátokat veszélybe sodorta, visszatérni en­geditek és száműzitek azt, aki hazátokat naggyá, gazdaggá és erőssé tette, megbo­csájtjátok öröklött bűneit annak, mit ellene­tek tudatosan vétett. Vagy nem tudjátok, hogy Bulgária, Románia trónján germán ivadék foglal helyet ? Magyarország, a reakciónak ez az ősi fészke szintén visszatér a koronához. Ugrásra készen vár. Konstan­tin visszatérése csak újabb háborús bonyo­dalmak csíráját hozza a görög nép szövet­ségeseivel szemben.“ A körülállók egyike a kétségbeesett krétaiakat így nyugtatja meg : „Uraim ! Eb­ben csak az a tragikomédia, hogy a görög királynak nem Venizelos, hanem az állítóla­gos „majom“ marása ártott is — Venizeles élve megszökhessen, büntetlenül. „Volt szerencsém“, mondja a bámu­lattól és meglepetéstől faképnél hagyott kré­taiaknak J. Q. államtitkár.­­ Hja! Ma így van, tegnap meg nem úgy volt . . . Talán az angoloknál több szeren­csével? Ha ott sem, hát legjobb lesz, ha várnak. Venizelos biztonságban van, de a szegény hellének, azok? Gróf Sforza olasz külügyminiszter ép úgy, mint Giolitti, nagy engedményekre kész a jugókkal szemben. Gróf Sforza Fiumét önállósítani akarja, és ha így a jugók kötél­nek állanának, katonai engedményekben rekompenzálná igen messzemenőig. Az olaszoknak is meg­vannak a Lenin és Trockij bőrbe bujtatott Ercolle Gucci és Francesko Baranici alakjai. A francia gárda mintájára megalakult olasz gárda, ha Ercole és Baranici így fölforgatják a munkásság békéjét és nyugal­mát, most gépfegyverekkel az eszme cseré­­­lése, nem ő a gárda, megadja magát. A vörös őrületnek tagadhatatlan hálás talaja van a franciák háborúban fölfedezett olasz nővérénél. Na, majd meglátjuk, a kommun házassághoz gratulálnak e a franciák. A franciák diadalmásort ülnek a­­papíron. Próbálják meg a fekete franciákat Párisból kivonni és a harmadik Internacio­nále kelte, vagy annak alapján áll-e a fran­cia munkásság ? Ahogy én informálva vagyok, ha a fekete franciák kivonulnak, amelyből a csehek is kértek, a Dantonok újfajta alakjai azonnal kilépnek. A diktátor francia nem tudja ? Wranger krimi veresége még ma is izgalomban tartja a francia politikai köröket. Miért? Mert a franciák és szövetségesei jól tudják, hogy a Nyugat sorsa Keleten dől el, és a Kelet támadásra megerősödése a poroszt és a többi legyőzötteket esetleg más belá­tásra bírja velük szemben — magával rántja. A keleti szellem átültetéséért palántákért nem kell Trockij és Lenin kertészetéhez for­­dulniok! Az angol és francia egyetértés elkép­zelhetetlenül benső. A valóságban nem. Ha jól tudom, az angol kiporolta már egyszer­­ a franciákat és hogy még egyszer megteszi,­­ esküszöm Csak várjunk. Az írek Amerikától várnak — ha nem­­ is segítséget, de erélyes és látható közbe-­­­lépést — hiába. Meghalt Wilson — oda az ánlant­i Amerika nélkül, a jelek szerint. Az állítóla­­­­gos bérmozgalom miatt kitör angol bányász-­­ és kikötőm­unkás sztrájk sem vitte előbbre­­ az írek ügyét. Luganó, Baden és Genf utcái­­ színesek a sok idegentől. Hja! itt készül a­­ világ legnagyobb vásárja és ami csak elkép­­­zelhető, minden áru kirakva, vagy raktáron­­ készen áll. H. C., ai sinfeinek Badenben időző­­ vezéralakjával a napokban beszéltem. Nyilat-­­­kozata majdnem szóról-szóra ez volna: „Nézze ,.uram, a mi sorsunk közös­­ még ma is. Önök is a függetlenségükért­­ harcoltak és mi is azért harcolunk. De mi­­ nem oly szabadságot akarunk, ahol a győr­i­zők a haza testéből részeket szakítanak le, mi egy egységes, erős, független irhazáért vérzünk. Angol elnyomónk, zsarnokunk bár­mennyire a nyakunkra lép, mint láthatja, nem engedünk. Inkább pusztuljunk, vesz­­szünk és ezt a Bunkingham palotáiban leg­alább is nem akarják végre is megérteni, a kongresszus a jóllakottak bankettja. Ten­gerek szabadsága, önrendelkezési jog és igazságos béke üres cégérek. Oly társaság, akikből csak XIV. Károly francia király hiányzik. Az is csak a hóhérjai között érezte jól magát. " Mi magunk ássuk meg temetőnket, de nem tűrjük, hogy mások ássák meg. Lesz­­ Írország, de nem lesz nép. Mi magukkal ér­ztünk, higgyék meg, tudjuk, hogy a rr­agyar szabadságszerető nép, mi olvastuk Kossuthot, Petőfit stb.“ Ahogy az arcába néztem, szemeiből a poklok kapuit láttam kinyírni és benne min­den ördögét. „Tudjuk uraim, — szól búcsúzóul — s ha saját erőnkből nem tudjuk kivívni, amelyért­­ odaát oly sokan pusztulnak, másra nem szá-­­­míthatunk, de nem is számítunk. Saját erőnk-­­ ből most is, azelőtt és ez után is“. A „műveit“ nyugat úgy kapkod a le­­j­egő után, mint a műveletlen keret. Ha leveleim odaérkeznek, használja fel­­ és alkalomadtán írok újakat. Baden, 1920. november hó 1- én. A mai nemzetgyűlés. . A nemzetgyűlés mai ülését fél 11 - kor nyitotta meg Rakovszky elnök. Az előterjesz­tések során bemutatja a belügyminiszter átiratát, amelyben a kivándorlásról szóló rendelethez képest bejelenti, hogy a Cunard hajózási társaságnak engedélyt adott kiván­dorlók szállítására. Ezután bemutatja Borsod­­vármegye feliratát Bocskay erdélyi fejedelem koronájának a bécsi kincstártól való vissza­követelése iránt. Napirenden a pénzintézetek központo­sításáról szóló javaslat szerepel. Iklódy Szabó János ismerteti a javaslatot. Egyelőre csak a 40 milliónál nem nagyobb tőkéjű pénzintéze­teket vonják revízió alá. A törvényjavaslat a pénzintézeti központ alaptőkéjét az eddigi 100 millió koronán felül további 100 millió korona névértékű üzletrész kibocsátásával erősíti meg. Elfogadásra ajánlja a javaslatot. Az első felszólaló Szterényi József báró. Visszapillantást vett a Pénzintézeti Központ keletkezésére és a pénzintézetek működésére. Ez a központ mentett meg a kommunizmus idején sok milliárdnyi értékpapírt és az ellen­forradalom­ legerősebb vára volt. Kevésnek tartja a 100 millió állami hozzájárulást. Friedrich István: Vegyék el az autó­kat, majd jut erre való ! Szterényi József dr. szól az automobi­lok számának csökkentéséről ; 6- ra redu­kálták az autók számát. Örömmel üdvözli a javaslatot. Szól a háborúból visszatérő kis­iparosok felsegélyezéséről. Midőn miniszter volt, száz millió hitelt kapott erre a célra, az októberi forradalom azonban meghiúsí­totta a kérdés elintézését. Ernszt Sándor kérdi, hogy a háború alatt alakult központok jövedelmét hová for­dították. Kéri a kereskedelmi minisztert, hogy terjessze már egyszer a nemzetgyűlés elé expozéját. Iklódi Szabó hozzászólása után Korányi Frigyes pénzügyminiszter be­terjeszti a földgáz feltárásáról Londonban kötött egyezményt. Elnök bejelenti, hogy Ferdinándy Gyula belügyminiszter holnap fog válaszolni Tassler Bélának a zempléni kormánybiztos vissza­élései tárgyában legutóbb előterjesztett inter­pellációjára. Korányi Frigyes ismételt felszólalása után a javaslatot általánosságban a részletes vita alapjául a Ház elfogadta és áttértek a részletes vitára.­ Rövid távirati hírek. A kormány és a király kérdése­A politikái állandóan izgató kérdések­ben a királyság problémájára világosságot derített Teleki Pál gr. miniszterelnök teg­napi felszólalása. A kormányzópárt tagjai ugyan megegyeztek abban, hogy a király­kérdést kikapcsolják az aktuális politikai kérdések sorából, Rassay Károly mégis szó vétette ezt a nemzetgyűlésen és erre provo­kálták ki a miniszterelnöknek a tegnapi ülésen tett nyilatkozatát és ennek hatásaképen Drozdy Győző és Kerekes Mihály bejelentet­ték­ kilépésüket az egységes kormányzópártból. A kormánynak az az állásfoglalása, hogy a népszámlálás adatainak feldolgozásáig az­ al­­kotmán­yjogi kérdések előkészületeihez sem foghatnak Politikai körökben úgy tartják, hogy a napokban új események történnek a

Next