Uj-Somogy, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)

1921-01-13 / 9. szám

III. évfolyam. Kaposvár, 1921. január 13. csütörtök. 9. (413.) szám. ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------. ................................. ■' ■■ —— POLITIKAI NAPILAP rammiftru fiiiiirMiMjia^^^tgwwMBMaMKMMBiiHiMg ■ 'wa—mmMi Miau nn<aMp.n c 11 ■ un nj SWfkMifteitj is Madfthiuatal i Pb^iBi uarkasztti ElöllnUel Ara **—iSl'*tc> "■ 5l*" or. THURY ZSI8*0HD. «W?*- =; =»# I» . i: 88 TELEFORSZAti: 128. ____________________________________ ________________ Egyes szám ára 1 K 50 f., pályaudvarokon 2 K. A mai nap eseményei. — Távirati jelentések. — Minisztertanács. A kormány tagjai ma délelőtt fél 11 órakor a miniszterelnökségi palotában Teleki Pál miniszterelnök elnöklésével rendes heti minisztertanácsra gyűltek egybe, amelyen folyó ügyeket tárgyalnak A belügyminiszter az aktuális témákról. Ferdinándy Gyula belügyminiszter egy újságíró előtt ma a következőkben nyilatko­zott a ma legfontosabb kérdéseiről: — A belügyminisztériumban a községi választások ügyében a főispánok bevonásá­val tegnap délután értekezletet tartottunk. Határozat természetszerűleg nem jött létre, mert a tanácskozás informati jellegű volt. A szabadkőmives páholyok autonómiájának visszaállítása dolgában velem mindeddig senki sem tárgyalt. Hogy Gömbös Gyula szabadkőmives mesterekkel tárgyalásokat folytatott volna, hivatalosan erről nincs tu­domásom. — Pest vármegye tegnapi ismere­tes határozata tárgyában a ma délelőtt össze­ülő minisztertanácson állást foglalunk. Ami a szociáldemokrata szakszervezetek működésé­nek helyreállítását illeti, arra vonatkozóan a belügyminisztériumban folyamatban vannak az előkészítő munkálatok. Tagadhatatlan tény, hogy ebben a kérdésben már jó ideje tárgyalásokat folytatunk. Mindenesetre, tör­ténni fog valami. Egyelőre nem bocsátják ki az új bankjegyeket. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter tegnap folytatta tanácskozásait Spitzmüller báróval Bécsben A tanácskozások eredményeképen megállapodás jött létre az Osztrák-Magyar Bank és a magyar kormány között, mely szerint a bank az eddigi módon folytatja Magyarország számára a bankjegyek ügyeinek intézését. Megállapodás jött létre a bankkal egy időre, amelynek terjedelmét még nem állapították meg, de legalább 3 hónapra a magyar jegybank ügyvitelét tovább folytatja a bank. A pénzügyminiszter kijelentette, hogy a legközelebbi időben még szüksége lesz a bank támogatására, de a magyar bank­ügyek kibocsátása lényegesen később lesz, mint Ausztriában. Magyarországon ugyanis az adóbevételek rendkívül kedvezőek, úgy­hogy aránylag csak kis mennyiségű bank­ügyre lesz szükség a hiányzó összegek pótlására. A pénzügyminiszter ezzel Spitzmüllerrel elutatott tárgyalásait be is fejezte és holnap, csütörtökön az Osztrák-Magyar Bank fel­számolása ügyében lesz tanácskozás, amelyen Ausztria, Jugoszlávia és Csehország, valamint az­ántant képviselői is részt vesznek. Magyaro­­rszágot ezeken a tanácskozásokon Márffy miniszteri tanácsos fogja képviselni. Keresztényszocialisták a drágaság ellen. A keresztényszocialista szakszervezetek központja mozgalmat indított a drágaság le­­küzdésére és felszólította a vidéki szerveze­­tet, hogy nyilvános népgyűlés keretében tár­gyalják a drágasági és szociálpolitikai kérdé­seket. A vidéki­ szervezetek csaknem vala­­mennyien megmozdultak és a közeti hetekben — sokhelyütt valószínűen már január 16-án — az ország csaknem minden vidéki városá­ba népgyűlést fognak tartani. Pestvármegye határozata: a régi virilisták harca. * Zalamegye megsemmisített határozata után Pestvármegye tegnapi haatározata vert élénk hullámokat politikai körökben. A „Magyar Hírlap“ munkatársa a kormánypárt minden oldalról érdeklődött és a következő információkat kapta: — A vármegyék idegeskedése a készü­lőben levő vármegyei, városi és községi kép­viselőtestületi választásokról szóló törvény­­javaslat körüli nézeteltérések következménye. A régi virilista uralomra épített vármegye harca ez, amelynek az állam rendjébe ütköző harcmodorát természetesen meg fogja szün­tetni a kormány erélye, amely viszont a kér­désben a kisgazdák és keresztényszocialisták ezúttal egységes és feltétlen biztos nagy többségére támaszkodva fogja megoldani a nagyjelentőségű kérdést. Rablóbanda Zala megyében, Zalaegerszegről jelentik : Egész Zala­­ megyét izgalomban tartja egy 8—10 főből álló rablóbanda garázdálkodása. A banda Révfülöpön és környékén rabol és a rab­lások egész sorozatát követte el. A fegyveres rablóbanda egyik este behatolt Ballagi ezredes révfülöpi kastélyába és az ott egyedül tartózkodó ezredest kényszerí­­tette, hogy összes pénzét — mintegy 8 ezer koronát — adja át. Zánkay állomásfőnök néhány nappal ezelőtt nyomtalanul eltűnt. Azt hiszik, hogy a banda kifosztotta, azután meggyilkolta és holttestét a Balatonba dobta. Wrangel csapatai fellázadtak. Londonból jelentik: Wrangel tábornok csapatai között általános lázadás tört ki. Az angol, francia és orosz tiszteket a lázadók lemészárolták. A demoralizált sereg bekalan­­dozza a környéket és egy része Konstantiná­poly felé vonul előre, mintegy 2000 főnyi lázadó pedig Rodostó felé vette útját. A helyzet súlyos, mert a Konstantinápoly kö­zelében elhelyezett Wrangel féle csapatok is csatlakoztak a felkelőkhöz. Tőzsdei jelentés. A magánforgalomban ma szilárd irány­zat mutatkozott, a valuták is szilárdak voltak a dollár kivételével, amely lanyha volt. Az előfordult árfolyamok: Dollár 557, márka 824, szokol 660. Zürichi nyitáskor a magyar korona 110, osztrák bélyegzett l’GO c. «EU — Az uj magyar pénz. A békeszer­ződés értelmében kötelező pénzkicserélés szükségessé tette, hogy Magyarország önálló államjegyeket bocsásson ki. Az uj pénz már el is készült s az Osztrák-Magyar Bank bu­dapesti pénzintézetében most folyik a címle­tek átszámítása. A 120, 500, 1000 és 5000 koronásokat Svájcban nyomatták olasz min­tára. A pénzjegyek halványzöld, rózsaszín, halványlila és barnaszínűek. Az 5000 koro­nás címleten Hungária, az 1000 koronáson Szent István, az 500 koronáson Árpád, a 100 koronáson Mátyás király képe látható, míg a címletek hátsó oldalának ornamentális díszítésében a nemzetiségek nyelvén a címlet értéke van. A pénz szövege arról szól, hogy az államjegyet kibocsátó intézet a címletet kívánatra törvényes ércpénzre váltja be. Hiszek egy istenben, Hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában ! Amen A keleti marhavész. Veszély volt a háború és annak min­den következménye. Megszenvedtük és azt hittük, hogy a veszély már elérte tetőfokát, ezután már csak a javulás, a megújhodás következik. És most újabb rettenetes, mére­teiben szinte kiszámíthatatlan veszély fenye­get bennünket. Nem újabb háborúról van szó, nem kell a véres kardot körülhordozni, mégis reánk nézve élet és létkérdés. Min­denkinek a figyelmét fel kell hívni erre, is­merni kell a veszélyt és szembe nézni vele, hogy ellene kellőképpen védekezhessünk. A mostani nehéz és megbízhatatlan hírszolgála­tok után is tudjuk, hogy a keleti marhavész rohamosan terjed, pusztít rémesen és vesze­delmesen közeledik csonka országunk határai felé. Már a megszállott területen, Erdélyben terjeszkedik a vész, Galicia felől pedig el­jutott már a Kárpátok északi lejtőihez. Ma­gyarország eminenter földmivelő és állatte­nyésztő állam lévén, valósággal katasztrófát jelent, ha e veszedelmes állatbetegség az or­szágban fellép — és amitől Isten óvjon — elterjedne. Szarvasmarhaállományunk 95 szá­zaléka elpusztulna. Rettenetes még gondolni is ennek következményeire. A földmivelés és állattenyésztés képezi ennek az országnak alapját. Ha egy háznak alapzata kidől, ott csak romhalmaz marad. Gazdaságilag nemcsak a gazdaközönség menne tönkre, hanem mindnyájan él az egész ország. Nem lenne mivel művelni a földet, nem lenne termés és hiányoznék az emberek két legfőbb és legfontosabb tápláló­szere : a hús és a tej. A tatárjárás és a mohácsi vész után életre kelt és talpra állt a nemzet, de egy ily rettentő gazdasági csapás után várhatnánk-e feltámadást az egyébként is már megkínzott, sokat szenve­dett, elgyötört szegény hazánkban ? Nem akarok rémképeket festeni, de igenis mindenkit figyelmeztetni a védeke­zésre. A földmivelésügyi miniszter már meg­tette a kellő óvóintézkedéseket. Somogy vár­­megye közigazgatási bizottsága tanujelét adta m­ár annak, hogy felismervén a veszélyt, a legerélyesebb eszközökkel akar ellene véde­kezni. A vármegye fáradhatatlan és vasaka­­ratú alispánjának intézkedései megnyugvást kelthetnek. Még csak egyet akarunk. Hiába­való minden hatósági intézkedés, ha azt a gazdaközönség nem támogatja. Most az egy­szer ne lásson ezekben az állategészségügyi intézkedésekben senki zaklatást. Az állat­csempészést minden áron és minden lehető eszközzel le kell törni, el kell fojtani. Min­denki legyen éber, figyeljen, halljon és lás­son, tartsa erkölcsi kötelességének, hogy az e körül tapasztalt visszaéléseket és kihágá­sokat a hatóság tudomására hozza, mert hitvány és hazaáruló az, ki durva önzés, anyagi érdek és haszonlesésből veszélyt hoz az országra. Legyen elég a hadimilliókból! Érvényesüljön már a­ Salus publica suprema lex* elve. A haza jóléte a legfőbb törvény. Ambrus Mihály, m. kir. állategészségügyi felügyel*)

Next