Uj-Somogy, 1921. február (3. évfolyam, 25-48. szám)
1921-02-25 / 46. szám
ül. évfolyam. Kaposvár, 1921 február 25 péntek. 46.449. szám. iwrti»ntp**S *skfeeMfdintal . Ii?03¥l8, SOHTStaSST ÜTCÄ & SZÄ» TELEFOSSZÁM: 128. POUTJKäl 8IIFIUP ♦s-rgrög (üffitsuISi « *' * « n R V 2 S I 8 $ 0 $ e, SHU'sstSsi áfa Ssfesc 4»?« ’ ■ • • MO í I ftagyed évr* - - 00 K ?*! fera . - . • • ISO R I Cg? hóra - : . . 30 ä Egyes fiám óra 1 K 50 f., pdlyaudvarokon 2 K. A Ház mai ülése. Fél 11 órakor nyitotta meg Rakovszky lstván elnök a nemzetgyűlés csütörtöki ülését. Legeza Pál a mentelmi bizottság jelentését terjesztette be Friedrich Istvánnak a lakásügyével kapcsolatban bejelentett meg leírni jogsérelem tárgyában. Erődi Harrach Béla a pénzügyi bizottság jelentését terjesztette be. 1. A pénzügyi kihágások után megállapítandó büntetések felemeléséről, 2. a bortermelési adóról és 3. a szesz megadóztatására vonatkozó törvények módosításáról szóló javaslat tárgyában, mely javaslatokat a Ház annak idején az osztályok mellőzésével utalt a bizottsághoz. Ezután következett a kormányprogramm feletti vita folytatása. Első szónok Zákány Gyula volt, aki hangoztatta, hogy a pénzügyminiszter törvényjavaslatainak a legrövidebb idő alatt szőnyegre kell kerülniök. Foglalkozott a közalkalmazottak szomorú helyzetével, mellyel kapcsolatban eseteket sorolt fel. A liberális dokkot nem tartja oly veszedelmesnek, mint Andrássy. A programmban szereplő szabadságjogokat a keresztény pártoknak már régen meg kellett volna csinálniok. Elítéli a cenzúrát, mely a korrupciós vádak elleplezője. Megemlíti, hogy az intarnálási eljárás körül is hibák történtek. Utána Mózer Ernő a kormányprogramm külpolitikai részével foglalkozik. A körülöttünk levő államok katonai konvenciójával szemben mi tétlenek és erélytelenek vagyunk, így nem csoda, ha Benes úr pórázon akar bennünket vezetni. A Csonkamagyarországon még mindig 8 millió magyar lélek él, kiket sem a csehek, sem a szerbek, sem az oláhok meg nem emészthetnek. A baranyai kérdést határozottan fel kellett volna vetni. Baranyát még 1919. novemberében fel kellett volna szabadítani és a szerbek még ma is ott vannak. Udvarias átiratokkal az antantnál erdményeket elérni nem lehet. A következő szónok Orbók Attila, Minisztertanács. A kormányférférfiak ma d. e. 10 órakor Teleki Pál gróf elnöklete alatt a rendes heti minisztertanácsra ültek össze. A tanácskozáson a kormány valamennyi tagja részt vett. Képviselők a debreceni templomavatáson. Tudvalevőleg március 9 én lesz a meggyalázott debreceni református nagytemplom ünnepélyes felavatása, mely alkalomból körülbelül 40 nemzetgyűlési képviselő is leutazik Debrecenbe. A kereszténypárt intéző bizottsága. A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja ma esti értekezletén fogja a párt héttagú intéző bizottságát megválasztani. Ennek tagjai előreláthatólag a következők lesznek : Andrássy Gyula gróf, Prohászka Ottokár, Ernst Sándor, Haller István, Huszár Károly, Bernolák Nándor és Thuri Béla. A bizottság elnökévé valószínűleg Prohászka Ottokárt fogják megválasztani. A párt nagy részének véleménye szerint Andrássyt kifejezetten nemogják pártvezérré megválasztani. Kisgazdaküldöttség a pénzügyminiszternél, Schandl Károly nemzetgyűlési képviselő vezetésével, a csongrádi választókerületből ma küldöttség jelent meg Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter előtt és azt a kívánságát fejezte ki, hogy a vagyonadó kivetésénél egyenlő elbánásban részesítsék a kisgazdákat azokkal a pénzintézetekkel és vállalatokkal, amelyek a háború alatt sokkal nagyobb háborús részesedést nyertek el. A külügyminiszter elítéli a cenzúrát. A „Neue Freie Presse“ mai száma — mint Bécsből jelentik — hosszabb beszélgetést közöl, melyet Gratz Gusztáv külügyminiszter folytatott a lap munkatársával. A beszélgetés során a külügyminiszter a leghatározottabban megcáfolta azt a híresztelést, mintha a Habsburgoknak visszatérése ellen az antantnak újabb jegyzéke érkezett volna a magyar kormányhoz. A külügyminiszteri nyilatkozat végén feltűnően éles hangú bírálat van a magyarországi sajtócenzúra ellen, melyről a nyilatkozat azt állítja, hogy kiöli a zsurnaliszta lelkiismeretet és amellett foglal állást, hogy a Bajtó útján elkövetett vétségeket pártatlan bíróságra kell bízni. „A Magyarországon meglevő cenzúra nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ilyen hazug hírek a külföldön még mindig hitelre találnak“ — mondja többek között a külügyminiszter- Lengyel külügyi válság. A párisiTemps“ fentartással közli, hogy Sapieha herceg, lengyel külügyminiszter állásáról lemondott. A mai tőzsde: Dollár 506—503, márka 836 — 841, líra 1860, rubel 224-210, lei 665-655, szokol 645—638, koronadinár 1325—1320, osztrák korona 73, lengyel márka 58—55 és fél. — Zürichi nyitás Budapest: 1*17 és fél, osztrák bélyegzett 090. •timimn'T-i 7 t rr~rir"~irTnnr¥r inrrrri ~ii r ~ mi mi wiiwimTnriBrirjrr.i'vrTi — A kaposvári adókirovások. Ily című tegnapi híradásunkban Molnár László teleki utcai kereskedő adóját tettük szóvá az illetőnek hozzánk intézett leveléből vett adatok alapján. A pénzügyigazgatóságtól közlik velünk, hogy nevezett kereskedő 1917. évi tőkejövedelme 63.000, az 1918 évi pedig 96 000 koronával van felvéve s adóalapjából még a 10000 kor. békeidőbeli jövedelem is levonatod s csak a maradék után lett hadi nyereségadóval megadóztatva. — Amikor ezt a felvilágosítást is közöljük, csak azt nem értjük Molnár Lászlóval, hogy akkor miért kellett neki mintegy 70000 korona adóval megterheltetnie ? — A szocializált házak lakbérei. A miniszteri rendelet a tanácsköztársaság idején szocializálva volt házak lakbérei és ezzel kapcsolatos kérdések rendezése tárgyában a vagyontömeggel szemben támasztható követelések bejelentésének végső határidejét 1921. évi március hó 3- ikében állapította meg. A rendelet értelmében érvényesíthető különböző igények közvetlen a volt Országos Lakásbiztosságot felszámoló bizottságnál (Budapest, V . Sas utca 17., I. emelet) jelentendők be. Építsük a hazát! Ez a jelszó hangzik manapság minden igaz magyar ajkán. Ez a gondolat jár át minden igaz magyar agyat, magyar szivet. Nem magyar az, cudar az, ki nem ezt az érzelmet hordozza szivében. Építsük a hazát, emeljük fel e „ledőlt szobrot", állítsuk lábra az elesett édesanyát, amely táplált és táplál bennünket édes emlőjén, anyai meleg keblén. Nem volt ő hozzánk soha mostoha, de hűtlen gyermekei voltak ez édesanyához mostohák ! Hol kezdjük a jó anya talpraállítását ? Ott, hol az építész kezdeni szokta az épületet — a fundamentumon. Mi a haza? A nemzet zöme, s mi tartja e hazát? A fundamentum és hol a fundamentum ? A magyar nemzet zömében, a magyar tudományban, a magyar értelemben. Tudomány és hazaszeretet nélkül ország fönn nem állhat. Régen megmondta azt az ótestamentumi bölcs: „Elvész az a nép, amely tudomány nélkül való !“ És hol rakhatjuk le a tudomány fundamentumát ? A népiskolában, mely a nemzet zömének megalapozója. Ha a fundamentum homokból épül — összedől a ház! Szilárd fundamentumra van szükség, hogy arra építeni lehessen. Eddig magyarom beláttad e ezt? Áldoztál e kellőképpen erre a célra ? Igazolja- e ezt a múlt statisztikája ? Igazolja e ezt a színmagyar vidéken élő sok analfabéta? Ez a múlt bűne, a jövőben ilyen bűnt nem szabad elkövetni, mert aki ilyet elkövet, az gyilkosa nemzetének. De gyilkosa lesz hazájának az is, ki máig sem tudja belátni azt, hogy a népiskola a haza fundamentuma és erre áldozatot kell hozni. Építsük a hazát ! Kezdjük el lerakni a szilárd alapot, emeljük a népiskolát arra a magaslatra, amikőt a jövő megkíván. Ehhez áldozat kell, mégpedig kétféle: erkölcsi és anyagi. Az erkölcsi áldozatot meghozza a magyar néptanítóság hazafias odaadása, ha anyagi támogatásoddal oldala mellé állsz ! Azt mondják, sok a hivatalnok, így köztük sok a tanító is, kiknek többcélú tanfolyamokat kell felállítani, hogy ezt kitanulván, más keresethez foghassanak, más megélhetési forráshoz jussanak. Aki azt mondja, hogy sok a tanító, az aligha ismeri teljes alapossággal a tanügyi mizériákat. Nézzük csak megmaradt megyéinket, hány iskola van ezekben olyan, ahol egy tanító 60, 70, 80, 90, sőt tudok olyan iskolát is, ahol 130 gyermeket tanít egy zsúfolt tanteremben 6 osztályban! Míg ilyen képet lehet látni itt ott magyar hazánkban, addig nem a tanító a sok, hanem a tanítvány, számítsd ki csak jó magyarom, hány percet foglalkozhat ez az egy szem tanító naponként a te legdrágább kincseddel, a véredből való véreddel, a te gyermekeddel? Ugye bizony csekély időt ! Majd ha egy tanító 20 vagy 30 gyermeket oktathat egy, esetleg két osztályban, akkor elmondhatjuk, hogy elég a tanító, de mindaddig, míg zsúfolt tanteremben 60, 70, 80, sőt 100 gyermekkel is kénytelen küzködni, bajlódni egy agyonnyomorított szegény tanító, — nem lehet komolyan beszélni néptudományról ! Úgye édes magyarom, ha csak 2—3 gyermeked is van otthon iskolai szünetkor családod körében : „Meg kell bolodulnom