Uj-Somogy, 1921. április (3. évfolyam, 74-98. szám)
1921-04-12 / 82. szám
III. évfolyam. Kaposvár, 1921. április 12., kedd. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NKPNAP Felelős szerkesztő: Dr. THURY Z S I G M 0 N D. ___ 82 -485. szám. Előfizetési ára Egész évre - - - - 360 K I Negyed évre - - - 90 K Fél évre ----- 180 K | Egy hóra.....................30 K Egyes szám ára 1 K 50 f., pályaudvarokon 2 K. Emelt fővel magyar! A trianoni gyásznap óta különös dermedtség üli meg a magyar lelkeket. Mintha betömődött volna érzésvilágunk, oly akaratnélküliség fojtogatja életerőnket. Pedig az elcsüggedésre semmi ok. Nincs miért hullatni könnyeinket, nincs miért sorvasztani erőnket, égre tekintő arccal, meg-megújulón elrimánkodott, zokogó hangon elimádkozott, jerumádokkal! Sorsunknak magunk vagyunk a kovácsai. A régi, drága Éden bár pusztaságnak látszik, melynek dúlt ligetében magyar hitünk kóbor vadként lappang, mégsem szabad csüggednünk, nehogy okunk legyen majd a sírásra, ha a kislelkűség öngyötrelmeiben legyengült, letört lelkünk a váratlanul ránk köszöntő, a reméltnél jobb sorsban nem tud felemelkedni a neki való helyre és könnybe érzékenyedett szívünkből nehogy halálkiáltás fakadjon fel saját magunkra, ha a szenvedésnek hosszú, — de semmiesetre sem végtelen — útját jelenti is számunkra a trianoni béke. A románok is aláírták a bukaresti békét és még sem tartották be Úgy van, hogy semmiféle írott szerződés nem biztonság és nem veszteség. Természeti, emberi, főként pedig kulturális közrehatások érvényesülnek mindenkor egy nemzet sorsában, s amiként a forradalmaknak nincsenek szabályaik, úgy a feltörekvő népek családi közösségének a kiváltódását sem lehet előre formulázni. A haladó emberiség viszonyában technikai, gazdasági és kulturális erőforrásai fogják megszabni a magyar nép helyét és sorsát, nem pedig a nyers erőszak pillanatnyi érvényesülésével kicsikart a papirosszerződés. Tatár-, törökpusztításról, régi győzők rémületes fellépéséről velünk szemben hallotunk és olvastunk már. Rogeriusnak is több oka lehetett elrúgni a lerombolt házakkal, füstölgő romokkal, emberi csontokkal borított magyar földet megrázó „Siralmas Ének“et. Azóta is volt összeomlás s véres hittel nyögtük és sírtuk, meghalt a Haza, meghalt a Szabadság! És feltámadtunk !... A romok tövében s a romok fölé nőtt vad füvek el nem nyomhatták, ki nem szívhatták ennek a nemzetnek életerejét. Sőt, amikor újra meggyaláztak, újra megrugdostak, újra felálltunk! Hittel nézzük ezt a múltat, melyből megtanulhatjuk: a legyőzött halál az önerőből való feltámadás. Önerő, a magunk embersége kell az ismét talpraálláshoz. Teremtő munka, becsületes alkotás, az eredmények útján való helytállás, hivalkodás nélkül való önbecsülés és az igazság megvallásában való szilárdság! Az lebegjen csupán szemünk előtt, hogy a mi sorsunkban egy nemzet életösztöne küzd az őt folyton letipró végzettel. És a végzet, amely minket üldöz, rettenetes munkájában nem fáradt ki ma sem. De nem tudta végleg kimeríteni, elsorvasztani a nemzet életerejét sem. Mert ez az erő a feltámadás hitéből táplálkozik. Abból a hitből, ami nekünk szinte több, mint hit, mert bizonyosság, hogy a mi százszor eltiprott igazságunknak fel kell támadnia s győznie kell. A keresztények Krisztus koporsójához, a mohamedánok Mekkába várdoroznak, hogy a szent síroknál ellebegett fohászuk erősítse hitüket, mi pedig, hogy újra „megnehezült az idők járása felettünk“, a függetlenségi törekvés vértanúinak példájából merítünk erőt, kitartást, bizalmat a további küzdelemre, hogy alkotmányunk, szabadságunk és törvényes jogaink védelmében s érvényesítésében s rendületlenül megállhassunk. Ne csináljunk tehát jó mulatságot lelkünknek, csak minekünk szomorú zenéjével a testünkön táncolóknak. Mint Európa koldusát ugatnak ugyig és tépnek a kutyák s alázatosságunkat minden kölyök megröhögi. Emelt fővel magyar! Feszítsük meg az izmainkat, szorítsuk össze az ajkunkat Járjunk egyenesen , ne mutassunk kétségbeesett arcot a kínjainkon szemünkbe vigyorgók előtt. A kalapács, a fű, az ár, az eke, a toll, az ólombetűk fáradhatatlan munkája legyen ma ellenállásunk az általunk ledobott fegyvert vállra kapva, ránk rohant szomszédokkal szemben. Hatalmas eredményű, bámulatkeltő munknkával ijesszük haza bitangul elhagyott és elhanyagolt otthonukba a portánkra betolakodottakat. Legyen békés, jó szándékunk egy utolsó próba. S ám, ha így is orozva az életünkre törnek, tudják meg, hogy idegeink, szívünk megszakadásának, ajkunk „Talpra magyar“ fa felpattanásának pillanatában egy bámuló világ hidegrázása közben a magyar ököl irgalmatlan erővel fog lesujtani rájuk ! Csordás Rezső. Távirat. — Telefon. Az „Új Somogy“ fővárosi tudósítójától. A kisgazdáknak nem kell Teleki? Teleki miniszterelnök ellen a kisgazdapártban nem enyhült az ellenszenv. Mindennek dacára nincsen kizárva, hogy Teleki helyén marad Teleki ma olyan titkos érveket sorakoztatott fel maga mellett, melyek előtt a kisgazdapárt kénytelen meghajolni, mert nem meri vállalni a felelősséget és megnyugszik Magyarország szomorú végzetében, melyet ezúttal a kisgazdák szerint Teleki miniszterelnöksége szimbolizál. A titkos okok, melyek mellett Teleki nélkülözhetetlennek tünteti fel magát, rendszerint olyankor szoktak jönni, amikor kormányválság van és a kisgazdapárt Teleki távozását követeli. Ezek az okok valószínűleg bizalmas uton a kisgazdapárt értekezlete elé is el fognak jutni és így ma vagy holnap határoz a kisgazdapárt, hogy meghosszabbtsa e Teleki kormányzását. A kisgazdapárt intéző bizottsága ma este 5 órakor értekezletet tart, amelyen a kihallgatások eddigi eredményei is megvitatás tárgyát fogják képezni. Döntés azonban nem történik. A miniszterelnökség kérdése ezen pillanatban még nincs eldöntve, bár valószínű, hogy a kisgazdapárt deferálni fog Teleki előtt. Nagyaádi Szabó Telekinél. Nagyatádi Szabó ma délelőtt megjelent a miniszterelnöki palotában, hol Telekivel tanácskozásra vonult vissza. Ezek a tanácskozások döntő jelentőségűek lesznek a válság további folyására. A kormányhoz közelálló körökben optimizmussal tekintenek a válság elé és meg vannak győződve, hogy úgy a válság, mint az ehhez kapcsolódó összes kérdések megoldhatók lesznek és a nemzetgyűlés még e héten összeülhet, hogy a maga munkáját folytassa. A Tisza pör főtárgyalása. A budapesti büntetőtörvényszéken hoszszas előkészítés után holnap kezdik meg a Tisza-gyilkosság bűnpörének nagy főtárgyalását. A tárgyaláson csak jegyekkel lehet megjelenni. A „Virradatok ormánylisztája. A „Virradat“ mai számában egy kormányliszta jelent meg, amely szerint a most folyó kormányválság megoldását a következő kormányliszta szerint gondolja el: Miniszterelnök és külügyminiszter: Teleki Pál gróf. Belügyminiszter: Gaál Gaszton, vagy Koszó István. Pénzügyminiszter: Hegedűs Lóránt. Földmivelésügyi miniszter: nagyatádi Szabó István. Honvédelmi miniszter: Belicska Sándor. Igazságügyi: Tomcsányi Vilmos Pál. Vallás- és közoktatásügyi: Vass József. Közélelmezési miniszter: Mayer János. Belügyi államtitkár: Ráday Gedeon gróf, földmivelésügyi pedig Szijj Bálint lenne. IV. Károly elköltözik Svájcból? A Svájci Távirati Ügynökség jelenti: IV. Károly király tárgyalásokat folytat, hogy egy másik állam engedje meg letelepülését. A spanyol miniszterelnök kijelentette, hogy a spanyol kormány nem ajánlotta fel Károlynak a spanyolországi tartózkodást. Valószínű, hogy az ajánlatokat, amelyek családi szempontokból könnyen megmagyarázhatók, a spanyol királyi család egyik tagja tette. A mai tőzsde. Főbb árfolyamok: Napóleon 1050—1100, angol font 1250—1235, dollár 285—290, francia frank 2280—2295, márka 486—492, líra 1225, rubel 125—127, szokol 410 —4 15 lei 4 40—4 45, dinár 8 00—810, lengyel márka 0 32—0 37, osztrák korona 0 42—0 49. Zürichi nyitáskor magyar korona 1 95, osztrák bélyegzett 0 97. — A Védő Ligák Szövetségének megalakulása. Szombat délután 5 órakor ünnepélyes percek peregtek le a vármegyeház díszes nagytermének falai közt. A város hivatali előkelőségeinek jelenlétében megalakították a védőligák szövetségének kaposvári csoportját. Az alakítás alkalmával elhangzott ünnepi beszédek az első szótól az utolsóig, a mérhetetlen hazaszeretet, az integritás alapos, bensőséges megnyilatkozásai voltak. A védőligák szövetségének nem is más a célja, mint a szisztematikus és programszerű fejlesztése annak a küzdelemnek, mely az ezeréves Magyarország visszaállítását a területi csorbítatlanság elérésével járó igazi boldogság alapján látja befejezettnek. Somogymegye népe, mely egy végvár körül csoportosul, elsősorban kell, hogy tudatos megértéssel s változhatatlan küzdelemmel dolgozzék a védőligák szövetségének munkakörében. Az alakuló gyűlés kicsúcsosodó gondolata is ez volt, melyet úgy Tallián Andor alispán, mint dr. Szopkó István polgármester a legszélesebb keretben s a legtalálóbb szavakkal kifejtettek. A Budapestről megjelent Eördögh Lajos tanár és Ilosvay nyug.államtitkár beszédében benne foglaltatod a megalakított szövetség célja, működésének szentsége és munkaeredményének még szentebb kibontakozása : a területi épség. A megalakultak kimondott szövetség tisztikara a következő: elnök Tallián Andor alispán, ügyvezető elnök dr. Szopkó István polgármester, titkár Horváth Kázmér, a „Somogyi Újság“ felelős szerkesztője, pánztárnok Czanyó László, ellenőr Bődre János. Az egybegyűltek mindannyian esküt tettek, hogy a védőligák szövetségébe való belépésük után a szövetség munkájának s cíjainak kereteiben szent István Magyarországáért küzdve fognak előre haladni a magyar ég hajnalhasadásának útján.