Uj-Somogy, 1921. április (3. évfolyam, 74-98. szám)

1921-04-12 / 82. szám

III. évfolyam. Kaposvár, 1921. április 12., kedd. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NKPN­AP Felelős szerkesztő: Dr. THURY Z S I G M 0 N D. ___ 82 -485.­ szám. Előfizetési ára Egész évre - - - - 360 K I Negyed évre - - - 90 K Fél évre ----- 180 K | Egy hóra.....................30 K Egyes szám ára 1 K 50 f., pályaudvarokon 2 K. Emelt fővel magyar! A trianoni gyásznap óta különös der­medtség üli meg a magyar lelkeket. Mintha betömődött volna érzésvilágunk, oly akarat­nélküliség fojtogatja életerőnket. Pedig az elcsüggedésre semmi ok. Nincs miért hul­latni könnyeinket, nincs miért sorvasztani erőnket, égre tekintő arccal, meg-megújulón elrimánkodott, zokogó hangon elimádkozott, jerum­ádokkal! Sorsunknak magunk vagyunk a kovácsai. A régi, drága Éden bár puszta­ságnak látszik, melynek dúlt ligetében ma­gyar hitünk kóbor vadként lappang, még­sem szabad csüggednünk, nehogy okunk legyen majd a sírásra, ha a kislelkűség ön­­gyötrelmeiben legyengült, letört lelkünk a váratlanul ránk köszöntő, a reméltnél jobb sorsban nem tud felemelkedni a neki való helyre és könnybe érzékenyedett szívünkből nehogy halálkiáltás fakadjon fel saját ma­gunkra, ha a szenvedésnek hosszú, — de semmiesetre sem végtelen — útját jelenti is számunkra a trianoni béke. A románok is aláírták a bukaresti bé­két és még sem tartották be Úgy van, hogy semmiféle írott szerződés nem biztonság és nem veszteség. Természeti, emberi, főként pedig kulturális közrehatások érvényesülnek mindenkor egy nemzet sorsában, s amiként a forradalmaknak nincsenek szabályaik, úgy a feltörekvő népek családi közösségének a kiváltódását sem lehet előre formulázni. A haladó emberiség viszonyában technikai, gazdasági és kulturális erőforrásai fogják megszabni a magyar nép helyét és sorsát, nem pedig a nyers erőszak pillanatnyi ér­vényesülésével kicsikart a papirosszerződés. Tatár-, törökpusztításról, régi győzők rémületes fellépéséről velünk szemben hal­­lotunk és olvastunk már. Rogeriusnak is több oka lehetett elrúgni a lerombolt házak­kal, füstölgő romokkal, emberi csontokkal borított magyar földet megrázó „Siralmas Ének“et. Azóta is volt összeomlás s véres hittel nyögtük és sírtuk, meghalt a Haza, meghalt a Szabadság! És feltámadtunk !... A romok tövében s a romok fölé nőtt vad füvek el nem nyomhatták, ki nem szívhatták ennek a nemzetnek életerejét. Sőt, amikor újra meggyaláztak, újra megrugdostak, újra felálltunk! Hittel nézzük ezt a múltat, mely­ből megtanulhatjuk: a legyőzött halál az ön­erőből való feltámadás. Önerő, a magunk embersége kell az ismét talpraálláshoz. Te­remtő munka, becsületes alkotás, az eredmé­nyek útján való helytállás, hivalkodás nélkül való önbecsülés és az igazság megvallásá­ban való szilárdság! Az lebegjen csupán szemünk előtt, hogy a mi sorsunkban egy nemzet életösz­töne küzd az őt folyton letipró végzettel. És a végzet, amely minket üldöz, rettenetes munkájában nem fáradt ki ma sem. De nem tudta végleg kimeríteni, elsorvasztani a nem­zet életerejét sem. Mert ez az erő a feltáma­dás hitéből táplálkozik. Abból a hitből, ami nekünk szinte több, mint hit, mert bizonyos­­ság, hogy a mi százszor eltiprott igazságunk­nak fel kell támadnia s győznie kell. A keresztények Krisztus koporsójához, a mohamedánok Mekkába várdoroznak, hogy a szent síroknál ellebegett fohászuk erősítse hitüket, mi pedig, hogy újra „megnehezült az idők járása felettünk“, a függetlenségi tö­rekvés vértanúinak példájából merítünk erőt, kitartást, bizalmat a további küzdelemre, hogy alkotmányunk, szabadságunk és törvé­nyes jogaink védelmében s érvényesítésében s rendületlenül megállhassunk. Ne csináljunk tehát jó mulatságot lel­künknek, csak minekünk szomorú zenéjével­­ a testünkön táncolóknak. Mint Európa kol­dusát ugatnak ugyig és tépnek a kutyák s alázatosságunkat minden kölyök megröhögi. Emelt fővel magyar! Feszítsük meg az izmainkat, szorítsuk össze az ajkunkat Jár­junk egyenesen , ne mutassunk kétségbeesett arcot a kínjainkon szemünkbe vigyorgók előtt. A kalapács, a fű, az ár, az eke, a toll, az ólombetűk fáradhatatlan munkája legyen ma ellenállásunk az általunk ledobott fegy­vert vállra kapva, ránk rohant szomszédokkal szemben. Hatalmas eredményű, bámulatkeltő munk­n­kával ijesszük haza bitangul elhagyott és­­ elhanyagolt otthonukba a portánkra betola­­­­kodottakat. Legyen békés, jó szándékunk­­ egy utolsó próba. S ám, ha így is orozva­­ az életünkre törnek, tudják meg, hogy ide­geink, szívünk megszakadásának, ajkunk „Talpra magyar“ fa felpattanásának pillana­tában egy bámuló világ hidegrázása közben a magyar ököl irgalmatlan erővel fog lesuj­tani rájuk ! Csordás Rezső. Távirat. — Telefon. Az „Új Somogy“ fővárosi tudósítójától. A kisgazdáknak nem kell Teleki? Teleki miniszterelnök ellen a kisgazda­pártban nem enyhült az ellenszenv. Mind­ennek dacára nincsen kizárva, hogy Teleki helyén marad Teleki ma olyan titkos érveket sorakoztatott fel maga mellett, melyek előtt a kisgazdapárt kénytelen meghajolni, mert nem meri vállalni a felelősséget és meg­nyugszik Magyarország szomorú végzetében, melyet ezúttal a kisgazdák szerint Teleki miniszterelnöksége szimbolizál. A titkos okok, melyek mellett Teleki nélkülözhetetlennek tünteti fel magát, rendszerint olyankor szoktak jönni, amikor kormányválság van és a kis­gazdapárt Teleki távozását követeli. Ezek az okok valószínűleg bizalmas uton a kisgazda­­párt értekezlete elé is el fognak jutni és így ma vagy holnap határoz a kisgazdapárt, hogy meghosszabbtsa e Teleki kormányzását. A kisgazdapárt intéző bizottsága ma este 5 órakor értekezletet tart, amelyen a kihall­gatások eddigi eredményei is megvitatás tárgyát fogják képezni. Döntés azonban nem történik. A miniszterelnökség kérdése ezen pillanatban még nincs eldöntve, bár való­színű, hogy a kisgazdapárt deferálni fog Teleki előtt. Nagya­ádi Szabó Telekinél. Nagyatádi Szabó ma délelőtt megjelent a miniszterelnöki palotában, hol Telekivel tanácskozásra vonult vissza. Ezek a tanács­kozások döntő jelentőségűek lesznek a válság további folyására. A kormányhoz közelálló körökben optimizmussal tekintenek a válság elé és meg vannak győződve, hogy úgy a válság, mint az ehhez kapcsolódó összes kérdések megoldhatók lesznek és a nemzet­gyűlés még e héten összeülhet, hogy a maga munkáját folytassa. A Tisza pör főtárgyalása. A budapesti büntetőtörvényszéken hosz­­szas előkészítés után holnap kezdik meg a Tisza-gyilkosság bűnpörének nagy főtárgya­lását. A tárgyaláson csak jegyekkel lehet megjelenni. A „Virradatok ormánylisztája. A „Virradat“ mai számában egy­ kor­mány­liszta jelent meg, amely szerint a most folyó kormányválság megoldását a következő kormányliszta szerint gondolja el: Miniszter­­elnök és külügyminiszter: Teleki Pál gróf. Belügyminiszter: Gaál Gaszton, vagy Koszó István. Pénzügyminiszter: Hegedűs Lóránt. Földmivelésügyi miniszter: nagyatádi Szabó István. Honvédelmi miniszter: Belicska Sán­dor. Igazságügyi: Tomcsányi Vilmos Pál. Vallás- és közoktatásügyi: Vass József. Köz­élelmezési miniszter: Mayer János. Belügyi államtitkár: Ráday Gedeon gróf, földmive­­lésügyi pedig Szijj Bálint lenne. IV. Károly elköltözik Svájcból? A Svájci Távirati Ügynökség jelenti: IV. Károly király tárgyalásokat folytat, hogy egy másik állam engedje m­eg letelepülését. A spanyol miniszterelnök kijelentette, hogy a spanyol kormány nem ajánlotta fel Károly­­nak a spanyolországi tartózkodást. Valószínű, hogy az ajánlatokat, amelyek családi szem­pontokból könnyen megmagyarázhatók, a spanyol királyi család egyik tagja tette. A mai tőzsde. Főbb árfolyamok: Napóleon 1050—1100, angol font 1250—1235, dollár 285—290, francia frank 2280—2295, márka 4­86—4­92, líra 12­25, rubel 125—127, szokol 410 —4 15 lei 4 40—4 45, dinár 8 00—­810, lengyel márka 0 32—0 37, osztrák korona 0 42—0 49. Zürichi nyitáskor magyar korona 1 95, osz­trák bélyegzett 0 97. — A Védő Ligák Szövetségének megalakulása. Szombat délután 5 órakor ünnepélyes percek peregtek le a vármegyeház díszes nagytermének falai közt. A város hi­vatali előkelőségeinek jelenlétében megala­kították a védőligák szövetségének kaposvári csoportját. Az alakítás alkalmával elhangzott ünnepi beszédek az első szótól az utolsóig, a mérhetetlen hazaszeretet, az integritás ala­pos, bensőséges megnyilatkozásai voltak. A védőligák szövetségének nem is más a célja, mint a szisztematikus és programszerű fejlesztése annak a küzdelemnek, mely az ezeréves Magyarország visszaállítását a terü­leti csorbítatlanság elérésével járó igazi bol­dogság alapján látja befejezettnek. Somogy­­megye népe, mely egy végvár körül csopor­tosul, elsősorban kell, hogy tudatos megér­téssel s változhatatlan küzdelemmel dolgozzék a védőligák szövetségének munkakörében. Az alakuló gyűlés kicsúcsosodó gondolata is ez volt, melyet úgy Tallián Andor alispán, mint dr. Szopkó István polgármester a leg­szélesebb keretben s a legtalálóbb szavakkal kifejtettek. A Budapestről megjelent Eördögh Lajos tanár és Ilosvay nyug.­államtitkár be­szédében benne foglaltatod a megalakított szövetség célja, működésének szentsége és munkaeredményének még szentebb kibonta­kozása : a területi épség. A megalakultak kimondott szövetség tisztikara a következő: elnök Tallián Andor alispán, ügyvezető elnök dr. Szopkó István polgármester, titkár Hor­váth Kázmér, a „Somogyi Újság“ felelős szerkesztője, pánztárnok Czanyó László, ellenőr Bődre János. Az egybegyűltek mind­annyian esküt tettek, hogy a védőligák szö­vetségébe való belépésük után a szövetség munkájának s c­íjainak kereteiben szent István Magyarországáért küzdve fognak előre haladni a magyar ég hajnalhasadásának útján.

Next