Uj-Somogy, 1921. szeptember (3. évfolyam, 198-222. szám)

1921-09-01 / 198. szám

th ^folyam Kaposvár, iS21. szeptember 1., csütörtök fcarítsrflség és kiadóhivatal: iöfOSMtR, «OlSTSÄSSV-UTCB 8. SZÄ* TELEFOftSZÁM: 128. POLITIKAI NBPflJIP ?^s8!8s szorxotna Dr, THURY ZS16*a6,HD. A mai szám ára 2 korona 198. (599.) szám. ElSflzstesl ára Kacsa évr* - ■ - - 360 E | Negyed évre * * • 90 R Fél évre ----- 180 K | Egyidera.....................31 R Egyes szám­ára 1 K 60 f., pályaudvarokon 2 K. Egy déli „végváriban. Zrínyi Miklós hősi kirohanása helyén. — A szigeti vár egykor és m­?. — Nagy ünnepre készül a felszabadult Szigetvár. — Szeptember* 7-én ülik meg Zrínyi és a végvár elestének 355-ik évfordulóját. — Képek a megszállás alatti Szigetvár helyzetéből. Kiküldött tudósítónktól. A 8­ etb iga nyomását örvendezve le­rázó területek egyik legfontosabb, nekünk, somogyiaknak külön is jelentős állomását, Szigetvárt, ahová legelőbb vonultak be csa­pataink, tanulmányozó körutat­­ban szándé­kosan hagytam utoljára, hogy Kaposvárra visszatérőben megyénknek ismét visszacsa­tolt, történelmi eseményekkel megszentelt földjéről vigyem magammal a legfiútbb be­nyomásokat. Verőfényes nyárvégi n­ap délutánján in­dultam el Szigetvár községen át ahhoz a műemlékhez, amelyről már mint zsenge iskolán fiú sírvtam magamba felej hitetlen ma­gyar történeteket, s amelyhez a nagy Zrínyie­ken kívül családom egyik széphírű ősének, a török verő Thúry Gy­örgy kanizsai várkapi­tánynak is dicsősége fűződik., A költő és hadvezér Zrínyi unoka­kör költemény­ének ere­deti kézirata szerint u. i. a Szigetvár alatt tábo­rozó Szulimán nagyvezért egy éjjeli merész kaland alkalmával nem a várkapitány Zrínyi, hanem ez a Thury ölte meg, karddal le­vágván a fejét. A , Zrinyiás­“ kinyomatása­­kor a költő az erről szóló versszakokat tö­rölte, nyilván azért, mert nem akarta főhősé­nek és nagyatyjának eposzbeli jellemét azzal halványítani, hogy a nagy ellenfél elejtését epizódhőse javára foglalta bele nagy nemzeti eposzába. A Magyar Tudományos Akadémia által pár év előtt sajtó alá rendezett teljes kiadás azonban az eredeti kézirat alapján ezeket s töröl­ verszakokat is kinyomatta, a Széchy Károly és Büdics Ferenc együttes ki­adásában. Ez a Tr­áry György azonos azzal, akiről az egykorú költők annyi magasztalás­­sal zengettek s akinek díszes szablyáját a bécsi udvari múzeum őrzi, ahonnan most a műkincsek likvidálása folytán a magyar kor­mány ezt visszaköveteli. Ehhez a negyedfélszáz évet látott kő­­építményhez vitt első utam. A szigetvári eme­letes községháza homlokzati párkányán ga­lambok százai sütkéreztek. Alig pár száz lé­pésnyire a városháza előtt elvezető útán az Almás patak hídján belül rámtorkollott az egykor hősök fergetegét ontó várkapu, ame­lyen át egykor az elszánt vezér kirohant a szorongató ellenség közvetlen­ közelébe, hogy örök hírnevet, dicső emléket hagyjon hátra maga után minden magyar ivadék hálás szí­vében. A leáldozó nap nyugatról fáradt sug­arakat lövellt oda, ahova egykor a miauimé nők, a mohamedán turáni fajtestvérek ellen­ségként tarackok golyóit szórták, pattantyuk 10—20 fontos lövegeit száz számra röpí­tették, hogy törjék-rontsák a mesterileg meg­épített erősségnek, a Zrínyiek szigeti várá­nak ércként ellenálló falait. A balkáni ára­dat előretörését feltartóztató, megállító kő­­építmény időközben más rendeltetéshez jutott. Régi jelentőségét, szerepét átadta modernebb intézményeknek, maga pedig ott maradt, hogy mint egykor a benne lakó magyar vité­zek, dacoljon az idők viharával, harcoljon az enyészettel s álljon ott, mint az örök ma­­gyarság elpusztíthatatlan szimbóluma, mely mellett sírjába roskad az időnek évekre és Szigetvár, 1921. aug. 1­0. napokra osztott sok sok feltűnő és elmúló szakasza. Ezt a hősi ihletésű, költők lantjára annyiszor méltatott helyet, ahol magyar rögök téglákká égetve mintegy évszázadokra konzerváltak­ őrzik a föld p­orára csurgott magyar vér atomjait, ahol a történet Múzsája örök babért font felejthetetlen magyar hősök dicső homlokára, ezt a helyet is metszeni­ségteremíteni engedte a hálátlan Nyugat akkor, mikor „antant hatalmak“ gyanánt hozzájárult ahhoz, hogy a balkáni horda legundorítóbbjai viperatanyát üssenek fel és 34 hónapon át lebzsel­jenek a szent említésre érdemes szigeti várban Mert itt tanyáztak a bocskoros rácok, a balkáni sertésnyájőrző senkik, itt fenyeregtek, hetvenkedtek diadal­mat tükröző kaján ábrázattal a Zrínyiek szigeti várában a mi el nem idegeníthető területeink megszállása alatt Ördögűző füstöléssel kell tehát ezt a szent magyar emléket a fertőzéstől megúsz­­ttatni ! Jóalkalmul kínálkozik erre a szept. 7 én elkövetkező 35- ik évfordulója a hős­­ Zrínyi elestének. A hazafias öntudat ma*­­­gasztos fokán álló Szigetvár közönsége tudja is kötelességét és már megtette a nagyszab­a­básu előkészületeket. Ma járt benn küldött­­­ség Kaposvárott, a megye székhelyén, hogy a fő- és alispánunkat, főjegyzőnket is meg­­­hívja a nagyszabásu ünnepségre. Sozs­alja- i bornagy és Kiszely főkor­már­­ybiztos is meg-­­­ígérték résztvevőjüket. De a vidék hangula­tát ismerve, ott lesz minden felszabadult község képviselete. Lovas bandérium lesz olyan, amilyet csak 1869 ben látott utoljára Szigetvár, vagyis amikor akkora volt az­­ osztrák abszolutizmus igája alul felszabadu­ I­­ás örömmámora, hogy itt ezen a vidéken négy szomszédos kerület csupa emigrált ha­zafiakat választott meg országgyűlési képvi­selőjévé, így Kaposvár Kossuth Lajost, Szi­getvár Mednyánszky Sándort, Baranyaszent­­lőrincz Hefty Ignácot, Pécs pedig Irányi Dánielt tisztelte meg mandátumával, mint a magyar függetlenségi gondolatnak, a nem­zeti állameszmének kiváló megtesleszést. Hálaünnep is fesz ez egyszersmind ; most, mert emberi ésszel meg nem fogható­­ az a sok sok krisztusi martyrium szenvedés, amit ez a nép a gyötrő iga ideje alatt hiá­­sott Holnapi tudósításomban bővebb részte­letekkel illusztrálom a rémuralom borzalmas­ságait. Most elég legyen mulatóul csak annyi, hogy ékszerrel, aranygyűrűvel, órával és lánccal senki sem mert megjelenni az utcán, mert minden pillanatban ki volt téve annak,­­ hogy a rác csőcselék uniformisba öltözött tagjai erezedik tőle. Az utcán és nyitott ab­lak és ajtó mellett népi beszélhettek egymás­sal bizalmasan a jó magyarok, mert a kom­munisták vörös fémjei rögtön bedugták a megszállók polgári vagy katonai és csendőri hatóságainak és akkor következett a végnél­küli zaklatások sorozata. Különösen veszedelmes volt a helyzet akkor, mikor a renegátok, a bicskái új szerbek voltak ott állomáson. Ekkor még a község határába és a szőllőbbe sem mertek kimozdulni a lakosok, mert ruháikból telje­sen kivetkőzették őket a rabló szerb katonák. A turbéki pincéket mind egy szálig feltötték, kirabolták, kifosztották, tönkresedték a galád martalócok és az­után tökrészegen hente regiek utcán, szőlőkben és határben­ főidőkön. Akadtak aztán olyan közönséges rablók is, akik a szigetvári söpredékhez tartozván, szerb katonaruhába öltözve mint műszerbek garázdálkodtak egész csapdlástól. Ők lettek a vezetők az állóluk jól ismert földiek szőlői­ben Még az nyújtott a károsu­lóknak némi elégtételt, hogy az ilyen alávaló denurciások csata egy ideig osztozkod­ak a harácsolt prédán a rácokkal, később azután csakhamar kiterjed a becsületül? túlzott követelődzéseik miatt s ekkor a szerbek alaposan helyben­hagyták volt bűntársaikat, botozással agyba főbe tisztelvén őket. Legrémilőbb volt azután a lakosságra a Szemendriába hurcolással való ijesztgetés, ami bizony akiknál meg is valósult. Egy szegény fuvarost például azért vittek el jó pár hétre, mert a Tichy nevű pécsi városi tanácsost meg nem szállott területre átvitte. Egy másik szigetvári jómagyar meg azért szenvedte el ugyanezt a büntetést, mert rá­fogták, hogy határbeli birtokén titokban fegyvereket rejteget. Rábizonyítani nem tud­ták, de a besúgás alapján a gyanú is elég ok volt a büntetés kiszabására. Arról sem volt szabad beszélni Szigetvárott, hogy va­laha ismét magyar lesz A magyar katonák bevon­ulását csak eldugott helyen, súgva új­ságolhatták egymásnak a szegény rabm­agya­rok. Dr. Kriszt Béla ügyvédet még a firi­i­­tás előtt két nappa is kihordták a vonalon túlra, mert a falusi polgárokkal közölte, hogy 48 óra múlva út lesznek a miél­­k. A lakos­ságot természetbeni és pénzbeli adókkal ha­­ny­ogatták és követeléseiket kíméletlenül be­hajtották. Aki nem fizetett, azt „állam elleni izgatás miatt­ nyomban letartóztatták és be­csukták. Az adókat dinárban rótták ki és igy is hajtották be, dacára annak, hogy pl. Szi­getváron nem is volt dinár forgalomban. A dinár egyenértékűül 12 pécsi koronát szá­moltak, ilyenformán a kirótt összeg tizen­kétszeresét kellett szegény véreinknek kiiz­zadniok. Ettől bővebb adatokkal holnap szolgálok. Dr. Thúry Zsigmond: — Holnap kezdik meg az 1009 koronás kényszerkölcsönök beváltását. Szeptember elsején kezdik meg az 1000 koronás kényszerkölcsönök pénztári elismer­­vényeinek beváltását. A pénzügyminiszteri rendelet értelmében ugyanis mindazoknak, akiknek ily pénztári elismervény­ük van az azon feltüntetett pénzösszeget csak abban az esetben fizetik ki, ha az elismervény tu­lajdonosa a pénzügyi hatóság, illetőleg az illetékes adóhivatal hivatalos írásával iga­zolja, hogy az elismervény tulajdonosának zsirói adótartozása. Aki ilyen bizonylatot felmutatni nem tud, annak a pénztári elis­mervényen feltüntetett összeget nem adják ki, hanem visszatartják. — Beutazási engedély kell a Nyu­­gatmagyarországra utazóknak. A leg­újabb rendelet értelmében a Nyugatmagyar­­ország területére utazóknak beutazási erge­­engedély kell, melyet minden kedden, csütörtökön és szombaton dil­t ki az állami rendőrség Irányi Dániel utca 10. sz. alatt.

Next