Uj-Somogy, 1922. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1922-01-01 / 1. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM: 128.* római szám ara 3 Korona, évfolyam. Kaposvár, 1992. január vsárnap. 1.700. szám. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő : Dr. THURY ZSIGMOND, Előfizetési érák: Egész évre - - - - 480 K ! Negyed évre - - - 120 K Fél évre - - 1240 K. 1 Egy hóra- - - - - 40 IC Hirdetések ára miliméter sorosként 4 korona. Szilveszteri gondolatok. Irta: Gelszter István. Szilveszter éjszakája ! Ismét lepergett egy éve t idő végtelemségében. A gyarló földi ember, a resga halandó mivoiának lenyűgöző kicsinységében úgy érzi magát ilyenkor, mint a tétova vándor, aki a rohanó folyam partján áll s szédülő fejjel mered a szakadatig, egyformasággal tovazugó habokba, melyek, miként a végtelenség érzékelhető szimbóluma, rohannak tova szemei előtt. Az örök idő végtelen folyamának partján vándorolva, ilyenkor, az új év előestéjén, megtorpan az ember, s valami belső ösztön arra készteti, hogy számot adjon önmagának, várjon a lepergett év napjait jól és helyesen használta e fel, s nem folytak ezek maradandó eredmények és üdvös cselekedetek nélkül tova? De nemcsak az egyes ember, hanem a vbek számára is, a Szilveszter est a számadás iőpontja. És mi, magyarok, szorongó szivet tekinthetünk az elmúlt év eseményeire is, mert ezen elmúlt időben sok mindenem úgy történt, ahogy kellett volna, szüntelenül is feltámad lelkünkben a kétség. • A Aostani generáció az elmúlt évben slkesítette az ezeréves magyar haza * *o?u*végét úgy, hogy a tiszta lelkiwétet nyugvásával léphetné át az új év .pedig talán soha mer volt a ma* n rgyobb szüksége arra, hogy nyu* merettel, tiszta lélekkel tekintsen tényei elé, mint most. Egy világe katasztrófa nyomán támadt összeága alá temette harminc nemzedékkával, vérrel és verejtékkel felépített az ezeréves Magyarországot s amzedék, saját hazájának sírásója, tél az események forgatagában, s még nem tudja, hol és hogyan kezdjek bűn, tévedés és mulasztás jóvá Az elvakult szenvedélyek orkánja időnkint végigzúg a letarolt, polbatiport szerencsétlen ország felett, s az emberek, pártos elvakultságukban, egymást pusztítják a haza újjáépítése helyett. Ennyi csapás és szerencsétlenség után, még mindig nem tudta megtalálni a magyar a magyart, hogy egymást támogatva, vállvetett munkával, igyekezzen az ország ezernyi baján segíteni Alattomos és ravasz ellenségek légiója vesz körül bennünket, s mi még mindig egymás elen köszörüljük fegyvereinket, ehelyett, hogy mint ostromlótt vár lakni, félretéve minden ellentétet, egységesen szálnánk szembe azokkal, akik csak a kedvező alkalomra lesnek, hogy végleg elpusztítsanak bennünket Amerre nézünk, mindenütt a pártviszály, a széthúzás és önzés undok szenvedélyei tombolnak. A szűklátókörű egoizmus s az ostoba elfogultság orgiáit üli, mely, nem tudván a maga alacsony nézőpontjain felülemelkedni, összetéveszd a saját nézetét a közvéleménnyel, s pártja érdekeit az ország érdekeivel. Az önzés és a hiúság vásárja az egész magyar közélet, s elszoruló szívvel kell arra gondolnunk, hogy ennek az értelmi és erkölcsi tekintetben ennyire lesüllött generációnak lenne a feladata az új Magyarország felépítése. Egy megcsonkított és kifosztott országot talál a régi hatalmas és gazdag Nagy Magyarország helyén az idei Szilveszter is, melynek balga lakói még mindig nem tudják lelki szemeikkel megnézni azt a szörnyű mélységet, melybe zuhantunk. Az emberek egy részének lelkében még mindig nem történt meg az erkölcsi átalakulásnak az a tisztító és felemelő folyamata, melynek bekövetkezése nélkül az országok és nemzetek nagy katasztrófák után" nem tudnak lábra állni. Sehol egy vezérségre és cselekvésre hivatott igazi nagy ember nem látható, s csak törpe epigonok botorkálnak a magyar fórumélyen őrjítően úgy, ahogy csak Maga tud nézni. .. — Jó reggelt ! Mit álmodott édes? Mondottam én ... és aztán együtt mentünk szótlanul sokáig azt se tudta hova, merre, csak mentünk . .. Akkor még gyönyörű ősz volt... a Liget rozsdásarany levelein melegen ömlött el, táncolt a napsugár és elkésett vándormadarak úsztak át az ibolyaszinü levegőben ... Mi már ott sétáltunk valahol a zörgő levelek között, még mindég nem szóltunk egy szót sem csak néztünk egymás szemébe és mélységes hallgatásba öntött szavakkal elmeséltük egymásnak álmainkat... A kezünk néha összeért. . . titokban egy pillanatban meg is szorítottam az ujjait és a kertyün átéreztem a tüzet, azt a forró melegséget, mely végigszalad a testen és megborzongatja a szíveket. Milyen boldog voltam ! Gondolj néha erre ? Most olyan hideg van itt.. . a fagyos szél lerázta a szép sárga leveleket a bokrokról, nehéz vastag hó lepte el a fákat és az utakat. Minden fehér. Perzselő gondolatokkal felkavart álmatlan éjszakák ... vergődések a hideg ágyon, csók, amely sohasem ér el Magához ... sóhajók, melyeket Maga még nem hallhat. .. És vágyak, ezer vágy és könnyek a párnámon ... édes, édes keserű könnyek ... Künn hall a hó, muzsikálva hullnak, szállnak a daloló hópelyhek ... Vajon ott ? Mit csinál ? Ha a mon, képzelt nagyságuk hamis tógájában lépten-nyomon megbotolva. Az igazi nagy magyarok már mindörök álmukat alusszák, az utolsó, a sorban, e vérzivataros idők egyetlen vezérségre születést, nagy magyarját, már három éve vértanúvá avatta egy öngyilkos forradalom őrülete. Azóta nincs, aki balsorsának vigasztalan sivatagában céltalanul botorkáló magyarnak megmutatná az Ígéret földére vezető utat, s nemzetébe hitet, reményt és bizalmat lehelve, erős, biztos kézzel vezetné egy jobb jövő felé. És mégis, minden poklokon keresztül, minden csalódás és megpróbáltatás dacára, hinnünk, bíznunk és remélnünk kell egy jobb jövőben, mely annyi szenvedés és megpróbáltatás után vár még a magyarra. Egy évezredes fizikai és szellemi küzdelemben akkora energiák halmozódtak össze ennek a népnek testében és lelkében, melyeken a pillanatnyi balsors ereje nem hatalmasodhatik el véglegesen. Él és élni fog bennünk minden hibáink és botlásaink dacára, a továbbküldésre való elszánt akarat, mely nem engedi, hogy belenyugodjunk a jelen állapotába. Nem, nem, soha sem fog a magyar nemzet lemondani jövőjébe vetett hitéről, s minél súlyosabb csapások érik, annál elszántabb makacssággal fog küzdeni a balsors ellen. Néhány év, vagy évtized a nemzet életében, elenyésző csekély idő, s a rohanó évek eseményei előbb utóbb meghozzák a magyar feltámadás napját . S minél inkább összeszedjük erkölcsi és szellemi erőinket, minél nagyobb összetartással, önzetlenséggel és áldozatkész hazafisággal munkálkodunk ezen irányban, annál hamarabb fog eljönni az a várva várt Szilveszter, amikor, cselekedeteinkről számot adva, nyugodt lélekkel fohászkodhatunk a magyarok Istenéhez: »Uram, megtettük kötelességünket, oldozz fel bűneink alól bennünket la M egy kaposi monyhoz. Budapest, 1921. dec. -engedni, hogy írjak, levél avatatlanok ienném, hogy kelle it, hogy szivembámeg kell tentaítottan eat a új ember olvassa ^Sozóba átkos ki Aló közöl csak egy tévés kinek szól és ez ** olyan hideg lett ez a nagy mondhatatlanul szerencsézni benne A Váci utcán. ’ 'Azt megtaláltam, mostóban is más ül azelőtt Maga ! Elmúltak a az ácsorogentem, mert ü tő szívvel És Maga 'a boldogs kéig az embe nagy kályha mellett ül könyvére hajolva jutok e eszébe néha? Nem felejtettem el,hogy mennyire szeretem és hogy várom vissza, nagyon várom... csak egy csókra, egy rövid ölelésre, mely bátorít és megvigasztal, egy ártatlan csókra, melyből kiérzik az, hogy a kötelesség másfelé hív, de a szívem Hozzád tér vissza. Préselt virágját megkaptam, köszönöm. Milyen szép és kedves magától . . . Gondoljon is rám sokat, mert én azt megérzem és oly jól esik szegény szivemnek. Most nem vagyok már önző és kegyetlen, talán kibékültem kissé a sorssal s nem akarok nehéz dolgokon könnyen változtatni... nem átkozódom már és nem kívánom, hogy hitvesi csókja keserű legyen és az én ajkaim lopódzanak akkor szemei elé. A várás maga az erő — mondják és úgy látszik igazuk van ... Csak arra kérem, hogy néha, mikor a szobában egyedül ül, szürkületkor még lámpagyújtás előtt, mikor a mélységes csendben a szív gondolkozni kezd szenteljen nekem egy pár percet... szép fejét hajtsa hátra a nagy karosszékben csukja be a szemeit és halkan susogva kérdezzen... A nagy csendben valaki felelni fog ... Most pedig jó éjt. .. Boldog és szép újévet, boldogabbat, mint amilyen az enyém !