Uj-Somogy, 1922. november (4. évfolyam, 249-273. szám)

1922-11-01 / 249. szám

IV. évf., 249. (948.) szám Ára : K. Kaposvár, 1922. november 1., szerda, Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, K©NTKÁSSY­UTCA 6. SZÁM. TELEF­ON­SZ­Á­M : 121. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Dr. ThURY ZSIGMOND. art Mr­atzfMr Előfizetési árak: Egész évre........................ 1200 K­M Negyed évre . 301 K Két évre............................. 000 K | Egy hóra.............................10 t­­ Hirdetések ára mliméter soronként 5 korona. Nem adhatunk virágot sem halottaink sírjára! A szegénység olyan nyomasztó körülmények közé sodorta társadalmunk legnagyobb részét, hogy — ha saját kertje nincs — még virággal sem áldozhat ke­­gyeletes érzelmeinek. Az általános drágulás nem hagyta érintetlenül azt a területet sem, amelyen virágo­kat növel a föld. Mintha csak ezer­éves területünk kétharmadának el­vétele becsesebbé tette volna a megmaradt egyharmadot! Magasra szökött az ára a földnek is, meg a terményeknek is, amelyek belőle nyernek táplálékot! De hogyan is juttasson keresmé­nyéből halottak napjai virágokra az, akinek a legszükségesebbekre sem telik? Pedig sok­an, nagyon sokan vannak az ilyenek! A kenyérárak, a zöldségfélék, a tojás, a harisnya, a ruha, a kalap, a cipő, a vasút, a posta, a hitel, mind-mind olyan drága, hogy a nélkülöző emberek, a halál után sóvárgó sóhajtással gon­dolnak egy-egy elmaradó vágyukra, egy-egy lemondással megpecsételt tervükre, egy-egy elérhetetlen ál­mukra. A kegyelet ma­r nem virraszthat világító gyertyákkal és mécsesekkel. Nem is kell hozzá kormánytilalom. Elég tiltó parancs erre az üres zseb, a korgó gyomor, a hiányos öltözék, a divatjamúlt viselet és a tengernyi szükséglet, a sok fedezet­len kiadás és a bevételek meddő­sége, aránytalansága. Most, négy év után érezteti átkát az őszirózsás forradalom. A lelket­len felforgatók a maguk személyi érvényesülésére lerombolták álla­munk összes támasztékait, tartó pilléreit. Alkalmat adtak területeink, értékeink, kincseink szétcibálására s a kifosztottság összes keserve ma azokra nehezedik agyonnyomó suly­­lyal, akiket anyagi erőnövekedés nélkül lát viszont a negyedik év­forduló. Verje meg az Isten mind a két kezével azokat a hazaáruló, nemzet­­pusztító bestiákat, akik ebbe a nyo­morba taszították ezt a jobb sorsra érdemes nemzetet s ennek különö­sen gyenge anyagi erejű nagyobbik részét! Akik összezúzták az élők erejét s akik otromba kezeikkel elhervasz­­­tották a halottaknak nyitó virágo­kat is. Az emlékezések napján szomorú szívvel zokog egész Magyarország. Sirathatjuk szeretteinket, sirathatjuk boldogságunkat, hajdani jólétünket, sirathatjuk pusztuló, vesző árva nemzetünket. A temetői csendesség egy ország halálvivódó némasága. Virág nélkül, fény nélkül, örök gyászban, örök reménytelenségben járjuk az éjszakát. Vájjon meddig tart ez a szomorú zarándokl­ás...? Olaszországban a fascisták az urak! A felkelés kirobbanásai. — Mussolini Rómában. — A meg­ijedt kommunisták. — Milyen lesz az új kormány? A fascista (olv. fassista) forrada­­dalom nem kis jelentőségű válságba sodorta Olaszországot. A nemzetközi akcióra feltámadt nemzeti reakció ma már teljes diadalt ül Itáliában. Az ország nagy többsége együtt érez a faseistákkal, akiknek vezére Mussolini, mint az események iga­zolják, nemcsak elsőrendű szervező erő, hanem kitűnő diplomata és államférfi is. Annyi bizonyos, hogy az olaszországi eseményeknek ma még be nem látható következményei lesznek az európai politikában. Mai távirataink a következők: Róma, október 31. A „Giornale di Róma“ jelentése szerint a fővá­ros körül koncentrált fascista kato­naság ma estére készül bevonulni Rómába. Hír szerint 22000 fascista 5 kilométerre megközelítte Rómát. Milanóban a nap nyugodtan telt el. Este a fascisták egy csoportja meg­kísérelte behatolni az „Avanti“ szer­kesztőségébe, miközben összeütkö­zésre került a sor a királyi gárdá­val. A keletkező tüzelés közben tíz gárdista és tíz fascista súlyosan meg­sebesült. (MTI) Róma, október 31. A fascisták kiáltványokat ragasztottak ki a vá­rosban, melyekben a következőket mondják: „A győzelem a mienk, tehát minden egyéni akció felesle­ges. A középületek elleni támadást úgy tekintjük, mintha az Musso­lini ellen irányult volna. “ (MTI) Róma, október 31. Mussolini ma Rómába érkezett, hol a tömeg lelkes éljenzéssel fogadta. A Qui­­rinálba ment a királyhoz kihall­gatásra. A várost tiszteletére fel­lobogózták. A városban egyéb­ként nyugalom van. (MTI) Róma, október 31. A bevonuló fascista hadsereg hódolni fog a ki­rály előtt, hogy kifejezést adjon céljainak elérése felett érzett hálá­jának. (MTI) Róma, október 31. (Havas.) A „Blasione“ jelentése szerint a kommunista párt megszüntette működését. (MTI) Genua, október 31. A fascisták felgyújtották a Vasutas Otthont. (MTI) Róma, október 31. A király teg­nap délután táviratilag megbízta Mussolinit a kormányalakítással. (MTI) Milano, október 31. Fascista kö­rökből származó értesülés szerint Mussolini azért utazott Rómába, hogy közölje a királlyal, hogy vál­lalkozik a kormányalakításra. A kor­mány nem lesz kizárólag fascista kormány. Ő maga csak a belpoli­tikai és átmenetileg a külügyi tár­cát vállalja magára, az utóbbit ké­sőbb egyik olasz követtel fogják be­tölteni. A kormány tagjai között csak néhány fascista foglal helyet, azonban az államtitkárok többsége fascista lesz. (MTI) A fascista forradalom hatása Magyarországon. Budapest, október 31. A Nemzeti Sajtótudósító jelenti: A szövetkezett keresztény ellenzékben a Mussol mi­féle kormányalakítással szemben a következő vélemény alakult ki: A kommunista és szocialista nemzet­köziség a fascizmusban megtalálta azt az ellenszert, melyet más or­szágokban eddig hiába kerestünk. A nemzetköziség sehol sem tudta a nemzet javát szolgálni s mindenütt csak káros hatása volt érezhető. A fascisták ugyanolyan terrorral áll­tak szembe a kommunisták és szo­cialisták agitációjával, mint ami­neknek azok eddigi sikereiket kö­szönhették. Az eredmény nem lehet kétséges, válságos pillanatokban a nemzeti érzés mindig felülkerekedett a józan elemekben. Magyarorszá­gon is erősebb nemzeti lükte­tésre ad alkalmat a fascisták sikere. Budapesti­­ 0.22. A zürichi hétfő délutáni zárlat: Budapest 0.22, Zürich, október 31. (Nyitás.) Berlin 0.12 és ötnyolcad, Ne­wyork 554, Milano 2220, Prága 1755, Buda­pest 0.22, Zágráb 228, Varsó 0.03 és fél, Bécs 0.0073. (MTI.) Budapest, október 31. A Deviza­központ hétfő délutáni hivatalos árfolyamai. Napóleon (pénz) 9200,­­ Zágráb 940—980, Newyork és dol­­l­­ár 2500—2575, Amsterdam és hol­­­­landi forint 995—1007, Berlin és márka 60—70, Bukarest és lei 1650—1750, Brüsszel és belga frank 164—169, Dinár 3760—3920, Kopen­­hága és dán korona 510—515, Krisztiánia és norvég korona 450— 460, London és angol font 11200 —11500, Milánó és líra 98—100, Paris és francia frank 176—181, Prága és szokol 78—82, Szófia és leva 1650—1750, Stockholm és svéd korona 673—688, Varsó és lengyel márka 1750—1850, Bécs és osztrák korona 345—355, Zürich 460—475. (MTI.) Család és iskola. Irta és a kereskedelmi tanintézet szülői értekezletén felolvasta: Merényi Oszkár. III. Szülőnek és tanárnak elfogulatla­­nul szívélyesen kell egymással szem­ben állaniok. A tanár megérti, hogy a szülő gyermekével szemben bizo­nyos fokig elfogult, ezen nem is lepődik meg, ez természetes, de a szülő is szívélyesen fogadja a tanár szeretetteljes és tárgyilagos kijelen­téseit a gyermekről. Mind a kettő­nek vannak egymással szemben kí­vánságai és mindkét fél azon van, hogy ezeket a kívánságokat lelki­­ismeretesen teljesítse. Azonban a szülőn és a tanáron kivül a harma­dik tényezőt nem szabad figyelmen kivül hagyni, a gyermeket magát, a gyermek egyéniségét. A gyermek egyéniségének ismerete nélkül ide­gen területen találkoznak egymással a nevelők s midőn arról van szó, hogy mi, iskolai nevelők elmondjuk őszinte kérésünket egymással szem­ben. Az első legfontosabb kérésünk a szülővel szemben az, hogy igyekez­zék gyermeke egyéniségét megis­merni. Ez nem olyan könnyű dolog. Sokféle hatás és szempot befolyá­solja a szülőt abban, hogy gyerme­két igazán megismerje. Minden szülő nemcsak testi vagy lelki tükörképét látja gyermekében, hanem azt is szeretné, ha gyermeke az ő vágyait megvalósítaná, amelyet maga a mos­toha sors vagy más körülmények miatt nem tudott megvalósítani. A gyermek azonban sokszor ellenáll. Ellenáll olyan értelemben, hogy új, más egyéniséggé akar fejlődni. S így a saját egyéniségét átplántálni akaró szülő és az új egyéniséggé fejlődő gyermek között ellentétek támadnak, melyeket haraggal, fenyí­téssel, büntetéssel nem lehet meg­szüntetni. A szülők nem engednek elveikből, állandóan „en garde“ álla­nak és e helyzetben visszaverik, visszautasítják a gyermeknek min­den kívánságát és észrevételét, mely nem egyezik az övéikkel. Ez a bá­násmód a gyermeket félénkké, zár­kózottá teszi. Egyre kevesebb él­ményről számol be szüleinek és lassan,kint leszokik arról, hogy egy­általán közölje bensőbb ügyeit. Hányszor gondolják így gyermekü­ket a szülők rossznak, szívtelennek, vagy közönyösnek, csak azért, mert ez ellentétek folytán képtelen lett fizikailag arra, hogy valamely tettét, annak a rugóját s egész kibontako­­zozását az akarattól a megvalósulá­sig szavakkal kifejtse, így azután a szülők rossznak tartják a gyerme­ket, aki érezi igazságát és kemény, fájdalmas zárkózottságba merül. A szülők iránt való bizalom megszű­nése tragikus pont egy gyermek életében, mely helytelen megítélé­sekre ad okot s amely befolyásolja a gyermek egész fejlődését. A tanár, aki száz gyermekkel van elfoglalva, nem igen tud a gyermek alapos megismeréséig eljutni s itten sem talál kárpótlást a zárkózott gyermek, kinek élete e legszebb időkben más ilyen tragikus félreértésekkel van megzavarva. A gyermek megítélé­sének tehát a gyermek megértésén kell alapulnia. Ez a megértés pedig a gyermek egyéniségének alapos megfigyelését, higgadtságot, intelli.

Next