Uj-Somogy, 1923. április (5. évfolyam, 74-98. szám)
1923-04-01 / 74. szám
V. évf., 74. (1070.) szám. Ársst 30 K. Kaposvár, 1923. április 1., vasárnap Szerkesstőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KOJUTRÁGSY UTCA 2. SZÁM. TELEFOTsZÁM: *28. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: iir. THURY ZSIGMOND. Előtizetési árak: Egész étrr* 3000 KI Negyed évre érr« . 1500 K ! Egy bóra . . Hirdetés«k dm mlliimmer toronként 10 korona. 750 K 250 K Magyar Feltámadás ünnepét szeretnék már ünnepelni. Magyar húsvét jöveteléért eped szívünk vágyakozása és... tovább tart, egyre csak tart: a magyar bánat, a magyar gyász, a nagypénteki keserűség... Végnélküli Golgotha-járások kálváriák sorozata lett a magyar sors a trianoni végzés óta! Ebek harmincadjára került a magyar területi épség, tudáspénzzé sülyedtek ezeréves országrészek, hazug vádak alapján igaztalan ítélet hajtatott végre országunkon s a maradék országban csak vegetálás, vigasz nélküli tengődés, reményhervasztó tépelődés lett az élet! A rügyzsongitó kikelet, a vérpezsdítő tavasz nem hoz örömöket a csonkaságában halálig gyászoló, a feltámadást türelmetlenül váró országban. Javainak, értékének, életerejének folytonos csökkenése, minden telemúló nappal közelebb viszi a teljes csődhöz, az anyagi tönkremenetelhez. A magasabb fekvésű szellemi és erkölcsi terek még egyelőre mentesek maradtak a mindent iszappal borító hullámok vészthozó látogatásától, de már oda is fel-felcsapdosnak a habok. Ha pedig az anyagi után a szellemi és erkölcsi züllésnek, romlásnak is el kell következnie, akkor itt már hiábavaló minden önámító bizakodás, hasztalan a feltámadás hite és reménye!... Az isteni Megváltó diadalmas győzelmet aratott három nap alatt a halál fölött. A mi szegény béna hazánk pedig esztendők elteltével is halotti dermedtségében fetreng és húsvét után újabb husvét köré fűzi reménykedő várakozásait. A trianoni vonalak által elválasztott magyar testvérek milliói azzal borulnak le a halottaiból feltámadt Úr Jézus Krisztus emlékezete előtt a mostani husvét ünnepén is. Atyánk, aki sziklasírjából is életre keltetted egyszülött fiadat, támaszd fel, állítsd talpra a magyarok ősi szép országát az ezeréves, örök határok közt! Add vissza otthonukat a hontalanná vált bujdosó székelyeknek, szepesieknek, bánáti és bácskai magyaroknak! Távolítsd el ősi földünkről az ellenséget! Mutasd meg nagy irgalmadat és légy könyörülő édes atyja azoknak, akik különös pártfogásodért benned a „Magyarok Istené“-t imádják! Ne engedd, hogy idegen hatalmasságok elnémítsák a tőlünk elszakított területeken a magyar beszédet, a magyar dalt és a magyar érzést, hanem derítsd fel ránk mielőbb a Magyar feltámadás örökké ragyogó napját! Ámen! Uj háború fenyegeti a Balkánt és Keleteurópát. A kisántánt hadikészülődése. — Egy magasrangú antántdiplomata szenzációs nyilatkozata az Uj-Somogy részére. — Berlini tudósítónktól. — Berlin, március hó. A „New-York Tribune“ mai számában berlini tudósítójától egy tegnap feladott kábeljelentést közöl, amely szerint Oroszország és Magyarország között titkos katonai szerződés létesült. A hír olyan feltűnést keltő szenzáció, hogy a „New York Tribune“ feltétlen megbízhatósága ellenére szükségesnek tartottam egy Konstantinápolyból visszatérőben Berlinen átutazó jól informált antant diplomatát nyilatkozattételre kérni. Az illető úr, kinek nevét saját kérelmére titokban kell tartanom, a következő rendkívül érdekes nyilatkozatot tette: — Konstantinápolyi és balkáni információs utam előtt a keleti kérdést igen optimisztikusan ítéltem meg. Ezt az optimizmust ma már a legjobb akarattal sem tarthatom jogosultnak, mert az utamon tapasztaltak egy új balkánháború kitörésére engednek következtetni. Ami a bolsevista Oroszország és a monarchista Magyarország közötti titkos katonai szerződést illeti, ez a hir nem lep meg, mert az ismeretes, hogy Oroszország mindazon államokat, melyek a háború, vagy még inkább az ezt követő békeszerződések francia magyarázása következtében szerencsétlenné váltak, maga köré csoportosítani igyekszik. A kisántánt pedig — ezt minden várható cáfolat ellenére fentartom — a bekövetkezendő eseményekre való tekintettel háborús előkészületeket tesz. Románia úgy az orosz, mint a magyar határon csapatösszevonásokat létesít és haderejét folytonos utánpótlással növeli. Nem hiszem, hogy a román csapatok Magyarország megfélemlítése céljából állanak a határon. A románok attól félnek, hogy Oroszország Besszarábia visszaszerzése céljából megtámadja Romániát, amely félelmében szeretné magát minden oldalról fedezni. — Milyen szerepet tölthetne be Magyarország egy orosz-román háború esetén ? — Magyarország mai helyzetében offenzív háborút nem viselhet és nem, is fog viselni. Magyarország a határállamok hadikészülődései ellenére semminemű háborús intézkedést nem tett. Ezt a Budapesten székelő szövetségközi ellenőrző bizottság, amely a román magyar határon is kiszállott, kétségtelen módon állapította meg. — Mi a várható balkánháború oka? — A jövendő balkánháború oka akkor keletkezett, amikor a lausannei konferencia a tárgyalásra került problémákat békésen megoldani nem volt képes. — Megtámadja-e a kisántánt Magyarországot ebben a háborúban? A kisántántnak nincsen olyan „casus belli“-je Magyarország ellen, mint amilyet Franciaország a Ruhr megszállásra talált, mert a jóvátételi kérdésben sem a Magyarország által fizetendő összeg, sem a kisántánt követelése eddig megállapítva nincsen. — Elkerülhető még a háború? — Nézetem szerint nem, mert Törökország és Görögország között okvetlen viszály támad Thrácia és Macedónia miatt. Ahogy ez bekövetkezik, Jugoszlávia mozgósítani fogja csapatait először csak határai védelmére. Ez meg jeladás lesz Oroszország részére, amely ekkor megfogja kísérelni Besszarábiát visszahódítani. — Mit fog ekkor Magyarország tenni? — A tettek nem az emberek szabad akaratától függnek, hanem többnyire a körülmények szükségszerű következményei. Ha nem is áll fenn orosz—magyar szerződés, akkor is bizonyos, hogy az erők, logikus csoportosulása nem állíthatja Magyarországot Oroszország ellenségeinek oldalára. — Hogy viselkedhetnek a kisántant egyes államai? — Romániára nehéz küzdelem vár, míg Csehszlovákia és Jugoszlávia, amíg lehet, jóakarata semlegességgel fogják nézni Románia vergődését. Lengyelország is be fogja látni, hogy beavatkozása esetén a létét fenyegető veszély sokkal nagyobb minden esetleges előnynél, mert Oroszországot kollégáim közül sokan nagyon erősnek tartják, míg mások azt állítják, hogy gyenge. Én sem tudok végérvényes ítéletet hozni, de Oroszország mindenesetre a „Nagy Ismeretlen“ marad és ebben a nagy tétekre menő játék Morzsák az ötvenéves asztalról. Egy húsvéti vakáció. A Zirc-cisterciek székesfehérváriak fődimnáziuma híres volt szigoráról. A valláserkölcsi nevelésre fősúlyt helyező érdemes tanítórend ezt a szigort még a húsvéti szünidő engedélyezésekor is éreztette, mert az u. n. szent gyakorlatokat csak a nagyhét három első napján tartotta meg úgy, hogy az ifjúság csak nagyszerdán távozhatott el az intézettől a családi tűzhelyhez. Hogy pedig a hazamenő diákság otthon el ne unja magát, még házi írásbeli kiadványokkal is terhelte az irodalomból s a mennyiségtanból. Tartott pedig a szünidő húsvét utáni szerdáig, tehát összesen nyolc napig. Könnyű nektek mostani tanulóifjak, akik a tanév folyamán több ízben is hazautazhattak és pár órai kocsizás vagy néhány negyedes vasúti utazás révén hazaértek, de gondoljátok el, mily merész vállalkozás volt a kaposvári ifjak hazajövetele akkor, akik 1861-ben, tehát a Déli vasút létesítése előtt, rászánták magukat a Kaposvártól kocsin másfél, esetleg két egész napi távolságra eső Székesfehérvárról a húsvéti hazautazásra, ahol, az utazás, a nyolc napos szabadság felét igényelvén, az otthon tartózkodásra csak négy napjuk maradt, de oly nagy volt a hazaváyódásuk, hogy az utazás előrelátható nehézségeit figyelmükre sem méltatták.* A jelzett időben heten voltunk kaposváriak a főgimnázium növendékei, névszerint a poétai eskü Fábricz István VII. osztályú tanuló, aki Landisz Lőrinccel, a magyar irodalom tanárával is fölvette a versenyt, sőt le is győzte azt. Vajda György, a későbbi nagynevű kolozsvári egyetemi tanár, szerzetes nevén Vajda Gyula, Gulyás Jenő kaposvári, később nagykanizsai kir., törvényszéki biró, Hajba Mihály és Szíjártó János plébánosok, Stadler Miska, a népszerű nagyatádi szolgabiró, mindnyája akkoron VI. osztályú tanuló és csekélységem az V. osztályú gimnazista. Mi természetesebb minthogy valamennyien már hetekkel előbb keresgéltük a hazatérés lehetőségét, mert a drága fuvarral nem akartuk terhelni szüleinket. Tudjátok mit — mondom nekik egyik utazási konferencián — menjünk haza gyalog, hiszen én erre már példát mutattam, midőn a tanév első hetében honvágyból, Fehérvárról hazaszökni megkísértettem és Siófokig egy délután el is gyalogoltam. Erre rövid az idő — felelik — s igy továbbra is csak vártuk a szerencsés véletlent, mely segélyünkre jön és valóban meg is jött. Kovács Péter szentjakabi lakos ép ezen husvét hetében szállította Danczinger nagyszüleim házában lakott Bach-hivatalnok bútorait Székesfehérvárra, az a két édes jó anyám megkért, hogy visszajőve hozzon haza bennünket. Elképzelhetni barátaim örömét, akik mindnyájan kapva-kaptak a nem várt alkalmatosságon és megszerződtünk Kovács Péter urammal aki tőlünk fejenként egy forintot és közös élelmezést követelt, én pedig kikötöttem a kocsis mellett való ülést, így azután nagyszerdán elindultunk mind a heten kaposváriak, követve az előttünk már elment többi somogyi ifjakat, akik nekünk Lepsényben adtak találkát az ebédre. Pont délben értünk ide, ahol többek között már megelőztek bennünket Szabó Imre, a volt veszprémi képviselő, Aigner Lajos és Szerencse Marci később jeles cistercita tanárok, összeverődtünk kerek számban harmincan. Midőn én beléptem a nagy szállóba, legelőször is a korcsmáros szép leánya tűnt szemembe, aki a terem egyik sarkában olvasgatott. Mivel foglalkozik? — kérdezem — Hát (ezen módon fejezte ki) Dumas regényével. No, menjünk tovább, itt nincs mit kezdeni. Magától értetődik, hogy az eleven diáksereg, melynek soraiban már jókora kamaszok is voltak, feltüzelve a jó bortól s a vendéglős szép leányának gyújtó szemeitől, valóságos művészi matinét rendezett. Mintha ma is hallanám a lelkes Szabó Imrét, aki Eötvös báró búcsúját nagy tűzzel szavalta és a mi Fábrisz Pistánk verses felköszöntőjét, hogy ne is szóljak a szebbnélszebb dalokról. Midőn a mulatozás költségeinek összeszámlálására került a sor, kitűnt, hogy a fogyasztók egy pint borral kevesebbet vallottak be. Majd leégtünk szégyenünkben, mert an-