Uj-Somogy, 1923. július (5. évfolyam, 147-172. szám)
1923-07-01 / 147. szám
2 Budapesti Istés. Zöldülnek már a körút fái, megérkezett a hivatalos nyár s megkezdődött Budapest nyári élete is. A beköszöntött nyár szemmel láthatólag megváltoztatja a főváros külső képét. Megjelent már a nyári divat, virítanak a világosszinü ruhák s ha az állandó esős napokon egyszeregyszer kisüt a jó meleg napsugár, az utca képe ezer színben pompázik. Meleg napokon, vasárnap és ünnepnap megelevenedik a Városliget, az Angol Park, az Állatkert, zsúfolt villamosok viszik ki a közönséget a zöldbe. Tele vannak a büffék is, ahol egyre-másra oltják szomjukat a pesti emberek a jó drága sörrel. Vasárnap egész népvándorlás vonul a Városliget felé. A liget sétányait teljesen megtöltik a sétálók. Tele vannak itt az éttermek, sörözők. Hatalmas tömegnek kínálják ezer meg ezer ötleteket az Angol Park élelmes kiállítói. Sikoltoznak a hullámvasúton, hangosan szól a ringlispil verklije és szórják a pénzt. Szegény, gazdag egyaránt. Hétköznap bizony meglehetősen üres minden liget és minden szórakozóhely. Az embereknek csak vasárnapra telik az időből és a pénzből. Már akinek telik. Mert meglepő az az iram, amelyben értékét veszíti a pénz Budapesten. Napról-napra drágul minden. Az árak rohamlépésben szaladnak fölfelé, mindig fölfelé. Észre sem vesszük és már megduplázódott a szegény hivatalnok egyszerű ebédjének ára, megkétszereződtek a kirakatok árai, mindenki emel, mindenki drágít, aki csak teheti. Manapság már egy ebéd szerény keretek közt is belekerül 1500 —2000 koronába. Egy öltözet ruháért 200.000 koronát fizetnek. Az a cipő, amely ezelőtt két héttel 20.000 korona volt, ma 50—60.000 koronába kerül. Ha már drágultak az iparcikkek és élelmiszerek, természetesen drágább lett a politizálás is. A képviselő urak felemelt jelenléti díj mellett vonszolják, zörgetik, rendezik az ország kátyúba rekedt, megrokkant szekerét. A parlament hűs tárgyalótermében meglehetősen lapos viták vannak. Az indemnitás sem ver fel akkora hullámokat, mint máskor történni szokott. A kormánypártiak fagyos visszavonultságban szemlélik az eseményeket, az ellenzék néha kivág egy tüzes szónoklatot, de hát nincs kivel veszekedni. Kuna P. András bácsi néha-néha még odacsördít az ellenzék felé néhány elmés mondást, de nem vihart, hanem derültséget kelt csak vele . . . Érdekes szenzációi Budapestnek a pár nap alatt egyszerre felmerülő különböző bűnesetek. A legelső és legszenzációsabb a Kopinits-féle sikkasztás. Budapesten mindenki erről a zseniális szélhámosról beszél, aki hallatlan merészséggel csapta be a budapesti államrendőrséget. Egyik ember csodálkozik, a másik meglepő lelkesültséggel irigyli a szélhámost, a harmadik fez a rendőrség) nagyon szégyenli magát és dühös, hogy Kopinitsnak még mindig bottal ütik a nyomát. Le is tettek már minden reményről, hogy elfogják. Kopinits eltűnt a százmillióval együtt örökre. A másik bűnügy az ekrazitás és a kormányeltávolító puccsisták ügye, csak kezdetben vert fel nagy port, ma már veszített érdekességéből, amennyiben a politika lassanként kiszorul belőle és közönséges bűncselekményekké zsugorodik. A színházaknak nagyon kedvez a hűvösre fordult időjárás. Nagy sikere van a Nemzeti Színház Shakespeareciklusának és a Városi operaelőadásainak Nemsokára azonban már minden színház bezárja kapuit és megteszi előkészületeit a jövő szezonra. A sportban szünetel már a futball, atlétikai versenyeket rendeznek a pályákon és lázasan készülődnek a göteborgi kis olimpiászra, Nagy István. Oláh hűség. Évekig járt Nyegu Piroskáéhoz. A kis falu megszokta a fényes autót. Már észre sem vették. Nem is beszéltek suttogva, mint eleinte. Nem akarták látni, nem akarták tudni, hogy akad valaki a székely fajból, ki képes együtt dáridózni az oláhval. Piroskáék is megszokták, szerették az autózást. Nappal aludtak, éjjel mulattak. Az asszonyon nem látszott meg a mulatozás, de Piroskán nagy változás történt. Arca megnyúlt. Huncutkásan mosolygó szemeinek bánatos kifejezést adott a szemek alatt húzódó kék karika. Csinos, de nem boldog. Bánata lehet. Mikor megtudta, hogy Incze Imre a község tömlöcébe való bezárás elhagyta szülőfaluját, szive összeszorult. Amig kedvébe járt s gondolatait is elleste, addig fel sem vette. Nem törődött vele. De mikor egyszerre szakított s bucsuzás nélkül elment, akkor szive fájdalommal dobbant meg. Megérezte, hogy mi fáj Imrének, de már késő volt minden .. . Anyjának nagyon hatása alatt volt s éltek a kezdeti módon. Az Imre iránt pillanatra felébredt érzést a fény, az élet sok hazugsága, a nap-nap utáni mámor elnyomta. A gondtalanság után százszoros lesz a gond. Piroskáékat is anyagi gondok kezdik bántani. Nem is versenyezhet egy székely kisbirtok egy oláh nagyuréval, ki minden kiadását a hadseregnek számítja fel. Ezért történt aztán, hogy Piroska édesanyja egy alkalmas pillanatban Nyegut kereszttűz közé vette s nyilatkozatra kényszerítette. Nyegun nem látszott meg a meglepetés. Mindössze kellemetlen volt neki, mert azzal sem volt tisztában, hogy az özvegy magát, vagy a lányát akarja-e elvetetni. Következő napon egy félautó virággal érkezett s émelyítő szertartások közepette megkérte Piroskát, mely körülményt siettek is azok azonnal dobra ütni. Úgy gondolkoztak, hogy most már a székely testvérek is felmelegednek, nem lesznek olyan ridegek irántuk. De bizony csalódtak. A székelyek az új eseményről sem vettek tudomást. Csak Incze Imre édesanyja várta nagyon haza a fiát. Titokban reménykedett, hogy, akkor minden megfordulhatna. Ő megtudna bocsájtani a lánynak, pedig fia miatta bujdosott el. ... Az esküvő napját is kitűzték. Nagy, lázas készülődés. A vőlegény egész autótáborral fogja elvinni a menyasszonyt. Minden rendben van. Nemsokára mégis érkeznek. Piroskáék csak magukban várják, mert a közeli és távoli rokonok csodálatosképpen mind betegek, vagy hirtelen elutaztak. Hát várnak .. . várnak. A türelmetlen mama a padláslyukban is kikémlelt már a Nagymező felé, hogy nem látja-e a sok-sok száguldó autót. Sehol semmi és senki. Várhattak aznap, másnap és harmadnap is. Mindhiába. Nyegu nem jött. A felbolondított családot ott hagyta sorsára, kitéve a legnagyobb szégyennek. — Szegény Piroskáék azóta remete módon élnek — fejezte be Margitka s egy könnyet törült ki szeméből. Arra "gondolt, hogy milyen szerencsétlen lenne ő is, ha Mihályka nem venné el. De aztán nyomban mosolyra derült, hiszen Mihályka nem oláh. Aztán miért is áll szóba székely lány oláhval! — Megállj Nyegu! Majd megfizetünk nektek! — Szólt a Piroskáék sorsától meghatott Mihályka. — Megfizetünk, ha Isten is úgy akarja! Amint e gondolatokon elmerengtek, szemükben ott lobogott a közelgő székely boldogság. Mikor a székely kapuk zárva, nyitva lesznek, mert a nótásajkú szép Horthy-bakák, székely fiúk győzve haza jönnek. Talán ma, talán holnap, de jönnek. Én már látom a viszontlátás örömébe görcsösen ölelkező, zokogó székelységet s hallom a mámoros örömtől az egekig ható éneket, amint a diadalmon ujjongva a Hargita s a Kárpátok százszorozra visszazengik: Téged Isten dicsérünk ! Figyeljünk székelyek! Talán ma, talán holnap, de jönnek biztosan! Nyergesalji. 11 J-SOMOGY 11 Tudásaratás a kaposvári határban. Amikor a hosszú kocsisor megindult velünk a Mezőgazdasági Kamara elől, a Péter-Pál-napi fő utcai korzó közönsége meglepődve állt meg egy pillanatra. A kocsikon tanárok, mezőgazdasági szakemberek, újságírók, kisgazdák ültek. A meglepődött arcokról könnyen le lehetett olvasni a gondolatot. No itt valami szokatlan szenzáció készülődik. Nem törődve a korzó elegáns népével, gyorsan elhagytuk a belváros kopott házait. A Honvéd- és Aranyutcákban sűrű porjelleg nyomult utánunk, ki az istenáldotta szabad mezőre, a Csaliti-dülő zöld lóhere és szőkülő rozstábláira. Péter-Pál napja nem hagyta cserben a gazdákat. Kasza alá szőkítette meg a rengő-ringó rozstáblákat. Végig, amerre a szem ellát, hullámos zöld búzatáblák, méteres tengeri erdők üde-zöld palástja borítja a barna agyagföldet. Mielőtt megkezdtük volna a tudásaratás nagyszerű munkáját, elénekeltük a kék levegőbura alatt a százados magyar fohászt, a Himnuszt. Amikor az enyhe fuvallat elvitte a város felé az ima utolsó akkordjait is, megkezdődött a munka: az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara által rendezett határjárás. A Kamara ugyanis a népfőiskola volt kisgazda hallgatóinak gazdasági szakismerete további gyarapítására, végzett munkájuk megjutalmazására rendezte a szenzációt , a határjárást. Elsőnek Vörös József és Sándor Zsalakó János lucerna- és tengeriföldjét tekintette meg a bizottság, melynek tagjai Asztalos Lajos kamarai titkár, Pfeiffer János főintéző, Balla Sándor felügyelő, Kovács Pál tanár, Sámik József kisgazda és mások voltak. Minden táblánál a bizottság lelke, Pfeiffer János tartott szakszerű magyarázatot s adott felvilágosítást az érdeklődő kisgazdáknak. Mindenre kiterjeszkedő, könynyen érthető magyarázatait odaadó figyelem és érdeklődés kísérte. Amíg Pfeiffer előadást tartott hallgatóságának, addig a bizottság megszerezte a jutalmazáshoz szükséges információkat, így haladt a bizottság dűlőfőldülőre. Egymásután kerültek sorra Kemény István, Horváth József, Borbás József, Kiss György, Kiss István, Balog Sándor, Jovánczay István és Ferenc szebbnél-szebb rozs-, s búza-, árpa-, zabtáblái, burgonya-, s répa- és tengeri földjei. Örömmel tapasztalta a bizottság, hogy a hallgatók a népfőiskolában hallottakat igyekeztek a gyakorlatban megvalósítani. Nemesített Székács-féle búzatáblák, nemesített burgonya- és tengeri földek hirdették mindenütt a kisgazdák észszerű gazdálkodását. A nap már rég áthaladt a fejünk felett, amikor a bizottság részben végzett a munkájával és Jovánczay István, Sámik József tanyáikon vendégül láthattak bennünket. A házigazdák szives vendéglátása, kitűnő konyhája, ízletes bora uj erőt adott bizottság tagjainak s ebéd után tovább folyt a tanulságos munka. A nap is búcsúzott már a kaposvári határtól s lassan alábukott az újlaki erdő mögé, amikor a bizottság befejezte eredményes munkáját s visszatért a Péter-Pált ünneplő, poros városba. Rabati Jenő: 1 1 1 I 1 k I.k z b k 1s I s F áhta le d el 8u grál M rf fi. k.B L 1923. Július 1. A kaposvári kereskedők és iparosok figyelmébe. Dacára, hogy a magy. kir. államvasutak a vasúti fuvardíjakat június 24-én 100f/v-al emelte fe, mégis a gyűjtőforgalomban Budapesti lakásból a Kaposvári állomásig én csak 4100 koronát számitok fel 100 kg. áru után, a 4100 koronához azonban a törvényes 3% forgalmi adót ezentúl is fel kell számítanom. — Bővebb felvilágosítással szolgál Bók és Társa irodája. Teljes tisztelettel: Heisler Ignác szállító Budapest, Hold-utca 10. sz. 2 tézsa Ku. »1 te tó eg M Is KACAGU EST A VÁROSI SZÍNHÁZBAN. Július 7-én fővárosi művészek szenzációs kabaréja a színházban,s Fellépnek: KERESZTES MARISKA az Operaház, dr. BANÓCZY DEZSŐ az Apolló Kabaré, KÁLDOR JENŐ a Király Színház tagja, KÓSA GYÖRGY zongoraművész, HERCZEGH IRÉN szubrett stb. stb. Jegyeit a Harmóniában kaphatók. T 4 Visíla 5. Ceigé hi O fel pö geeli Ki Ke 16. to jot .Uté cse lio, szó és sei átme vál Möti Ti jóka, kei pe Ní ZA. rol épi eal tot an. leg hoi mit mu sat he El a