Uj-Somogy, 1924. szeptember (6. évfolyam, 200-223. szám)

1924-09-02 / 200. szám

Ára 1200 . Kaposvár, 1324. szeptember VI. évf., 200. (1491.) szám. Szerkessszősség és kiadóhivatal . KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. TEL­EFON­SZÁM: 128.­1 P­O­L­ITIKAI NAPI Ij A P. Kerelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési árak: Negyed évre 60000 korona. — Egy hóra 20000 korona Hirdetések éra miliméter soronként 400 K, HzÖTegrösiben 1BO K Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjazandó* - : . .. - ‹ , •; ■ '' v v . ■: ■ ›í Síi cd hmmsgzmiimk ei Nagyatádon, Szabó Istvánhoz változatlan bizalommal ragaszkodnak kerületének választói. — A vezér mellett demonstratív felvonulással tüntetett képviselőgárdája a nagyatádi szoborleleplezés alkalmából. — A pohárköszü­ntők egész sorában tettek fogadalmat hivel a kitartásra és hűségre. — Az „Uj-Somogy” kiküldött tudósítójától. — Nagyatád, augusztus 31. Az a választókerületi székhely, amely 16 évvel ezelőtt először küldte be a magyar parlamentbe a kisgaz­­datársadalom törekvéseinek képvi­selőjéül Szabó Istvánt, a mai föld­­mivelésügyi minisztert, aki azóta mindig bírja és bírja választó­pol­gártársainak osztatlan bizalmát és ragaszkodását. Nagyatád nagyközség most vasárnap tartotta meg a 100 hősi halottja emlékére készült gyö­nyörű szobormű leleplezési ünne­pélyét, amely ez alkalommal nem­csak külső lényének impozáns vol­tával tért el a hasonló ünnepélyek sablonjától, hanem a szép hazafias tartalom és hihetetlenül nagy érdek­lődés tetejébe valóságos politikai szen­záció kerekedett ebből a kegyeletes ak­tusból azáltal, hogy a belpolitikai intrikák sikertelen manőverezésének csattanós bizonyságául nem keve­sebb, mint tizenhat nemzetgyűlési képviselő kísérte le Atádra azt a Szabó Ist­vánt, akitől a minap az Eskütt La­jos tendenciózus politikai élű vallo­mása által akarták eltántorítani a képviselők érzületét, közbecsülését. Ez a tüntető ragaszkodás a vezér személye iránt már a tényállás mi­voltával is felelet akart lenni azok­nak az aknavetőknek, akik a kor­mányzópárt szétrobbantása céljából eszeltek ki jóelőre­ egy Eskütt Lajos szájába rágott bírósági vallomást, de — íme: eredménytelenül . . . Ám a demonstráció nem maradha­tott sokáig néma jellegű. Szívesen adtak kifejezést cselekedetük szán­dékosságának és elhatározásuk spon­tán voltának az összes képviselők, akikkel a hajnali vonaton az „Új- Somogy“ munkatársa együtt érke­zett meg Nagyatádra s igy már út­közben volt alkalma megfigyeléseket tenni és kijelentéseket ellesni a de­monstráció céljáról és jelentőségéről. Mayer János pártelnök, volt mi­niszter, Schandl Károly dr. állam­titkár, Patacsy Dénes volt államtit­kár, Berky Gyula dr. kormányfőta­nácsos, Temesváry Imre, Herczeg Béla, Vasadi Balogh György dr., Szabó Sándor dr., Éla Kálmán dr., Neubauer Ferenc dr., Dinich Ödön, gróf Hoyos Miksa, Forgács Miklós, Simon János, Muszty István és Kál­mán István nemzetgyűlési képvise­lőkből állott az a gárda, amely Szabó István kísérete gyanánt vallott szint vasárnap Nagyatádon, dokumentál­ván megjelenésével azt, hogy csep­pet sem ingott meg a vezér iránti bizalmuk és becsülésük. A fenti urak egyike, aki úgy Beth­lennek, mint Szabónak legbeavatot­­tabb, bizalmas híve, közvetlenül az Atádra megérkezés előtt a robogó vonaton az alábbi érdekes nyilatko­zattal tájékoztatta munkatársunkat a politikai helyzet aktualitásáról: Miért marad Szabó miniszter? — Nagyatádi Szabó István mara­dása a kabinetben el lett döntve az­zal az ismeretes nyilatkozattal, amely­ben Bethlen miniszterelnök teljesen szolidárisnak vallja magát Szabóval, mert nem tűrheti, hogy bírósági el­járáson keresztül egy be nem feje­zett bűnügy vádlottja által mérjenek igaztalan támadást egy ártatlan em­berére.­­ Esküttről tudni kell, hogy ed­dig kilenc vallomást tett a rendőr­ségi és a bírósági közegek előtt s meg van állapítva, hogy mind a kilenc vallomása ellentétes egy­mással. Be van bizonyítva, hogy a legutóbbi tárgyalás előtt kész vallomást vitt be magával a tárgyaló­terembe. Ellenzéki ár­nyalatú politikusok elő­re megbeszélték vallo­másának tartalmát és kicsinosították, hatá­sossá színezték éppen a legvalótlanabb részleteit. •­­ Jellem­ző, hogy az előtt minden vallomása végén bocsánatot kért Nagyatáditól, akinek a hivatalát be­szennyezte viselkedésével és gondol­kodásmódjával, most pedig a kitanu­­lások után oda módosította előző vallomásait, hogy minden ódiumot rákenni próbált Nagyatádira csak azért, mert ez nem volt hajlandó menteni az ő eltévelyedését. — Jogászemberek előtt érthetet­len volt, hogy — eltekintve attól, hogy Eskütt vallomása tele volt ha­zugságokkal s egészen bizonyos igaz, hogy egy bajba került ember a saját bűneinek egy részét mindig igyekszik másokra áthárítani a maga könnyebbítésére — hogyan történ­hetett meg egy-két csúnya lapszus t. i. azáltal, hogy a közvádló ügyész későn tett indítványt Eskütt elme­beli állapotának megvizsgálására, viszont a tárgyalás ilyetén félbesza­kításával nem adatott meg a mód Nagyatádinak arra, hogy Eskütt va­lótlan vallomása után a kéznél levő tárgy­i bizonyítékokat előterjeszthesse. Okiratokból és okiratjellegével bíró okmányokból, valamint az üggyel ismerős tanúk vallomásából egy rö­vid óra alatt kitűnt volna, hogy mennyire a legképtelenebb módon beszélt össze-vissza ez a politikai eszközzé sülyedt szegénylegény. — Eskütt most így az orvosi meg­figyelések után kissé később éri el sorsát, a méltó büntetés elszenve­dését. — Ami az ügy politikai részét illeti, a sajtó egy­ része, amelyik vi­lágeseményeket 5—6 sorban szokott elintézni, erről a gyalázatos dolog­ról hasábokon, sőt oldalukon ke­resztül igyekezett tájékoztatni a nagy nyilvánosságot, egészen átlátszó okokból. Két esztendő óta ugyan­­is minden eszk­özt és mó­dot felhasználtak bizo­­nyos körük arra, hogy a mostani kormá­nyzópár- tot szétugrassák és a Bethlen-kormányt meg­buktassák. Az akciók egész sorára lehetne rá­mutatni, amelyek mind azt célozták siker nélkül. A kormány és pártja állott és áll minden kísérlet dacára. Most a kormány legnép­szerűbb tagját, nagy­atádi Szabót akarták Eskütt-féle puskával ki­lőni a kabinetből, hogy szétlőhessék a kormánypár­tot és megnyissák az útját egy de­­volúciónak, amely alkalmassá teszi a talajt az ólálkodók célhozjutására. Ez azonban nem sikerült, mert Bethlen miniszterelnökön kívül, aki elutazása előtti nyilatkozatában ma­gát nagyatádi Szabóval teljesen szo­lidárisnak vallja, az egyetértésben és összetartásban megerősít ben­nünket a kormányzó úr őfőmél­­tóságának az az elhatározása is, amely szerint nagyatádi Szabót szom­baton másfélórás külön kihallgatásra hivatta meg, hogy vele a helyzetet megtárgyalja és őt teljes bizalmáról biztosítva tárcája megtartására rábírja. Ez a tény egyébként az egész politikai közvéle­ményre igen jó hatást tett és igy most már vége van a poli­tikai cigánypecsenyesütésnek. — A régi kisgazdapárt épúgy, mint az egységes párt egésze ma rendületlenül áll Bethlen és nagy­atádi Szabó háta mögött, ami kife­jezést nyert ebben a mai demon­strációban is és csak azt mondha­tom, hogy ez a galád politikai ma­nőver még közelebb hozott és sok­kal jobban egységbe kovácsolt bennünket. Ezért azok, akik nagy politikai ambíciókkal ébredtek az utóbbi napokban és már szinte érezték maguk alatt a miniszteri bársonyszék melegét, azok most le­hervadt reményeikkel tovább át­hatnak . . . A formás, kerek szép nyilatko­zattal a vonaton jelenlevő összes képviselők egyetértettek és felhívták figyelmünket a bankett keretében elhangzandókra. A szoborleleplezés. • Délelőtt 10 órai kezdettel kellett lezajlani a 100 nagyatádi hősi halott szoborleleplezési ünnepélyének. Erre az alkalomra jött le voltaképen a kerület képviselőjeként Szabó István akinek megérkezését pár nap előtti betegsége miatt már-már remélni is alig merték az atádiak. Annál na­gyobb volt az öröm és büszkeség, amikor az utolsó pillanatban hírét vették lejövetelének. A kisérő kép­­viselőtársai csak úgy hirtelenében szedelőzködtek össze, amikor a ke­gyelmes úr elhatározása tudomá­sukra jutott, mégis hat kocsi telt meg velük és kíséretükkel, mikor az állomásról bevonultak Atádra. A vonatnál Bárány Sándor főszolga­­biró és Karbuczky József községi bíró fogadták az érkezőket a kép­viselőtestület küldöttsége élén. Az egész község lakossága a ke­­gyeletes ünnepnaphoz illő szép öl­tözékekben, főleg fekete ruhában lepte el az utcákat s mintegy 5000 főnyi tömeg töltötte meg a leleple­zendő szobor környékét. A pécsi katonazenekar 24 tagú osztaga, a kaposvári gyalogezred díszszakasza segített megadni az ünnepség ka­tonai kereteit. A kormányzót Vogt Valdemár (Pécsi, a belügyi kor­mányt Sárközy György főispán, a megyei hatóságot Tállián Andor al­ispán, a honvédelmi minisztert Ludwig Győző kaposvári állomás­pár­, a Vitézi Széket Rhédey László járási hadnagy, Kaposvár városát dr. Vétek György polgármester képviselte. A környékből is számosan tisztel­ték meg jelenlétükkel az ünnepsé­get, így Tallinn Gyula (Kutas); Hencz Ferenc (Ötvös); Kiss Gyula (Simongát); Klein Imre (Háromfa); Klein Gyula; Ruszek Ferenc (Szenta). A városkának pedig összes ható­ságai, testületei, szervezetei részt­­vettek az ünnepségen épúgy, mint a szoborlétesítés előzményeiben. A díszes szobor egyébként Sárdinecz Ferenc iparművész, polgári iskolai s­ tanár" terve és modellje után Orbán József budapesti szobrász műtermében készült valóságos re­mekké. A kürtszójelzéssel és éljenzéssel fogadott előkelőségek megérkezése után Börzsey Tivadar ferencrendi áldozár­tábori misét celebrált a lomb- és virágdísztől ékes alkalmi kápolnasátorban. Utána imát mon­dott az elhunyt hős katonákért, élő hőseinkért és a világ békességéért. Majd a Petőfi Dalárda a Hiszek­egyet énekelte bevezetőül Kutor Árpád vezénylete mellett, mely után Goriczky Nándor főjegyző nyitotta meg az ünnepélyt a vendégek üd­vözlésével. Tallián alispán szép beszéde közben hullott le a lepel a páratlanul szép alkotásról, amelyen 100 nagyatádi hősi halott aranyneve ragyog s amelyet Karbuczky József biró vett át megőrzésre. Ugyanő volt az ünnepély előkészítésének, valamint a szoborbizottságnak a lelke Goriczky főjegyzővel és Bá­rány főszolgabiróval együtt.

Next