Uj-Somogy, 1924. november (6. évfolyam, 251-275. szám)
1924-11-01 / 251. szám
VI. évf., 251. (1542.) szám. Ara 1300 . Kaposvár, 1924. november 1., szombat Szerkesztőség és kiadóhivatal KAPOSVÁR, KONTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁM 188. POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési órák: -r-*"jr" Negyed évre 60000 korona. — Egy hóra 20000 korona Felelő8 szerkesztő ! Hirdetések ára miliméter soronként 500 K, azövegrészben 700 K Dr. THURY ZSIGMOND. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjazandók Az Egységes Párt a parlamenti durva modor ellen. A váltságföldek ára ügyében teljes a megállapodás. — Hazahozzák az aradi vértanuk szobrát. Budapest, október 31. A keresztény kisgazda földmives és polgári párt Mayer János elnöklete alatt tegnap este értekezletet tartott, amelyen nagy számban jelentek meg a párt tagjai. Mayer János felkérte a párt tagjait, hogy minél nagyobb számban támogassák képviselőtársaikat minden alkalommal. A különböző pártok nagyon szervezkednek, éppen ezért arra is kéri a párt tagjait, hogy kerületi beszámolókat és szervezkedő gyűléseket tartsanak. Bod János miniszter közölte az értekezlettel, hogy a váltságföldek törvényes árának megállapítása tekintetében a pénzügyminisztérium úgy a földmivelésügyi miniszterrel, mint az OFB-vel teljes megállapodásra jutott. Gróf Széchenyi Viktor a házszabályrevíziós javaslat kapcsán arra hívja fel az értekezlet figyelmét, hogy a legmesszebbmenő gondoskodás történjék abban az irányban, hogy a durva hang és modor, amely a parlamentben nap-nap után tapasztalható, a házszabályrevíziós javaslat révén gyökeresen kiirtassék. Nézete szerint az ide vonatkozó javaslatnak sokkal szigorúbbnak kellene lenni. Bethlen István gróf miniszterelnök válaszában kijelentette, hogy a revíziós javaslatban foglalt intézkedések e tekintetben nézete szerint kielégítők. Rubipek István gróf előadta, hogy hírlap közlemények nyomán arról értesült, hogy az aradi vértanúk, valamint az Aradon lévő Kossuthszobor a megsemmisülés veszélyévek van kitéve. Kérdést intézett a miniszterelnökhöz, hogy a magyar áldozatkészségnek ez emléke megmentése iránt tett-e már megfelelő intézkedéseket. Válaszában közölte a miniszterelnök az értekezlettel, hogy az illető külképviselet megkapta már a napokban a megfelelő utasítást és ha a szobrok Magyarországnak kiadatnak, úgy a kormány gondoskodni fog a tekintetben, hogy azok valamelyik városban megfelelő helyen helyeztessenek el. A miniszter megnyugtató válasza után az értekezlet véget ért. Budapest: 0.0068 Zürich, október 31. (Nyitó 1.) Parle 2720, London 2350, Newyork 591.75, Milánó 2257.50, Brüssel 25, Hollandia 204.75, Berlin 123.50, Bécs 73.5, Szófia 380, Prága 15.50, Varsó 99.75, Budapest 68, Bukarest 292.0, Belgrád 752. Budapest, október 31. A Magyar Nemzeti Bank jelentése a devizaklíringről: Dinár 1082—1130, Angol font 342.000—346.000, Francia frank 4013—4043, Cseh korona 2254—2273, Osztrák korona 108.00—108.60, Lei 425—434, Dollár 75.970—76.530, Líra 3299-3334, Svájci frank 14 600— 14.745, Leva 549-557. Csak törvényhozási utón lehet az egyke ellen tenni! Fölolvasás Budapesten a somogyi egykéről. — Veszedelmesen pusztul Somogyban a kálvinista magyarság. Budapesten a Magyar Néprajzi Társaság október hó 29-én tartott ülésén Gönczi Ferenc „Az egykea somogyi nép szokásaiban és lelkivilágában“ cím alatt tartott felolvasást. Nem annyira az egyke eddig megállapított okai fokozataival, mint inkább a népnek az egykével kapcsolatosan kifejlett szokásaival foglalkozott, megvilágítva a népnek az egykére vonatkozó felfogását. Somogy megyében az egyke a múlt század 80 as éveiben kezdett jelentkezni. A baranyai Ormánságból húzódott ide. Elterjedése ellen a 90 es években a megye minden lehetőt megtett. Messzemenő intézkedésekkel igyekezett elfojani a magzatelhajtásokat. Megfigyeltette az asszonyokat, a bűnösöket bíróság elé állíttatta , országos intézkedést kért az országgyűlés mindkét házától az egyke ellen. Mindezen mélyrehatónak látszó intézkedései azonban hiábavalóknak bizonyultak. Somogyban megvan a népnek az egykéről a maga teljesen kialakult véleménye, ami annyira megrögző-dött lelkében, hogy azt általában megváltoztatni eddig semmiféle józan okokkal nem lehetett. Az a lesújtó látvány, hogy némely községben az egykéző családok egyharmada, sőt fele nemsokára kipusztul, nincs rá hatással. Somogyban is a reformátusok járnak elől az egykézésben. A több gyermeknek legnagyobb ellensége az öreganya, mert őneki kell otthon a gyermeket gondoznia. De a többi családtagok sem szívelik már a második gyermeket sem. A fiatal, 14—16 éves korában férjhez ment menyecske teljesen az ő befolyásuk alatt áll. A másodszor is állapotossá vált asszonyt nemritkán a háztól is elzavarják. A jelszó a gyermekre nézve: „Egy van, több nem kell!" Ezt különösen a vagyonosabbak hangoztatják, akik félnek a vagyon szétosztásától, főleg, ha a már élő egykéjük, fiú. A fiúnak jobban örülnek, mint a leánynak. Az asszony is azon van, hogy egynél, de különösen kettőnél több gyermeke ne szülessék, mert tehet neki a több gyermek; nem ápolhatja a maga szépségét, nem hódolhat a könnyű életnek, komákat is nehezebben kap a második s harmadik gyermekhez, de ami talán legnagyobb hatással van az asszonyokra, ez az, hogy divattá vált az egyke. Ha az asszonynak a második, harmadik gyermeke születik, a legerősebb megszólásoknak van kitéve. Az egész falu szájára veszi, még az utcán sem mer mutatkozni. Bolondnak kiáltják ki, akinek „Nincs esze, azért van több gyermeke". „Szamár, mert nem tesz ellene". Elmondják őt „kölykös-verebesnek“, „borgyas tehénnek“, „fiastyuknak“ stb. Nem csoda, ha a népnek ily felfogása mellett a legtöbb asszony irtózik még annak a gondolatától is, hogy több gyermeke legyen s ilyféle kikijelentéseket lehet hallani a teherbe menjünk el tehát oda holnap este szarvaslesre. — Ez nem arnak való mulatság — mondom, —igy csak az orvvadászok szoktak vadászni. — De úgy tudom, hogy erre az urak is vállalkoznak. Szóval addig ostromolt, hogy másnap este már ott lestük a szarvast a tótfalui völgyben. Tündéries holdfény ezüstözte be a szokatlanul szép táj minden fűszálát. A csaknem tavaszias lágyságú estén abban az imádandó némaságban, még a tücskök cirpelésében is gyönyörködtünk, miközben figyeltük a rókák fortélyos kóválygásait s az őzikék virgonc szökdécseléseit. A ragyogó csillagos égbolt szemléletébe annyira belemélyedtem, hogy utóbb már minden elkerülte figyelmemet, midőn csaknem egészen közelből szarvasbőgés riasztott föl álmodozásaimból. Röviddel ezután három darab szarvas törtet elő, melyek két hímje gyilkos harcba keveredik egymással, melynek láttára én, a kocavadász, nagy zavarba jöttem és hamarosan nem tudtam, mihez fogjak. Mig igy tűnődöm, egy hatalmas durranás ráz föl a melázásomból, mire a küzdő szarvasok egyike holtan bukott alá. — Ki mer itt ezen a tiltott területen vadászni? — kiáltom bele erélyesen a néma csendbe. — Nono, jó lesz nem lármázni, esett asszonyoktól: „Inkább a Kapos folyóban rothadjak el, mintsem második gyermeket hozzak a világra"; vagy: „Kisült volna a szemem, ha megint gyermekem lett volna". A gyermekelhajtás, a többgyermekes anyáknak kigúnyolása, üldözése előttük egészen közönséges, ártatlan dolog. Az egykegyermeket egészen másként neveli a nép, mint a több testvérrel birót. Elkényeztetik, féltik a szellőtől is. Az egykéző anyák jórésze az agyonkenegetés következtében elgyengül, elbetegeskedik. Ahol ilyen az anya, satnya a gyermek is. Gazdasági tekintetben is a legsúlyosabb következményekkel jár az egyke. Az egykés községekben többtermelésről szó sem lehet. A családok fogynak, a birtokok egyeseknél felszaporodnak s maholnap nem tudják megművelni, egy részét kénytelenek parlagon hevertetni. A világháború nem változtatott a helyzeten. 1915—1917. év között fokozatosan keresbedett, 1918—1920 között emelkedett a születések száma. Azóta megállott a szaporodás s kezd visszaesni a háború előttinél is kedvezőtlenebb számra. És ez ellen a járvány ellen erőtelenek a lelkipásztorok, a gyóntatószék, a közigazgatás ... A nép lelkivilágába beerődött az a felfogás, hogy a több gyermek Isten csapása. Az egyke Somogyban is nemcsak hogy nem szűnik, hanem terjed. Meddig, ki tudja? . . . Ezen már csak törvényhozási úton lehet segíteni. Szarvaslesen. A vadászat nemes sportjának leg-, élvezetesebb óráit a nádasdi erdőben éltem le, melyben mint az ottani vadásztársaság tagja, közel egy évtizeden át űztem az elegáns passziót, bár nem mondhatnám, hogy szerencsével, de hát a meg sem talált vagy el nem ejtett vadakért bőségesen kárpótolva lettem a szépséges erdő tündéri részleteinek szemléletével.* Ez időben a szarvasok még nagyritkán keresték föl a mi vadászterületünket, mert a szomszédos latifundiumok erdőségeiben nem kezdődtek meg a nagyszabású erdőirtások, honnét manapság ezek a királyi vadak sűrűen keresik föl a nádasdi erdő ritkaszép völgyeit, melyeket csaknem állandó tárnájukká tettek. Nekünk, az akkori Nimródoknak, be kellett érnünk a nyulakkal, rókákkal és őzikékkel. Nem csoda tehát, hogy vadásztársaságunk kalauza, Lausman István városi főerdész előtt nem egyszer fejeztem ki azon óhatásomat: vajha egyszer már szarvasvadászatban is lehetne részünk. Egy, a mostaniakhoz ragyogó őszi napon egyszer csak bizalmasan közli velem, hogy itt ám az alkalom kívánságom teljesítésére, mert tegnap az erdőség úgynevezett tótfalusi völgyében szarvasbőgést hallott, az örökösödésnek az 1—2 gyermeknél való megszükítésével. Somogy egykéző falvaiban látunk kivalgó cifraságú házakat, utas berendezéseket, jólétet, vagyont, de mert a másik töltéssel elhallgattatom az urat. No, ennek fele sem tréfa. Rögtön sípolok Lausmannak, aki a szokatlan lármára máris felém törtetett, de mire odaért, a vakmerő orvvadász már kereket oldott. Kerestük jó darabig, de csak nem akadtunk nyomára. Jobb is volt így hiszen a zsákmány, úgy is nekünk maradt. Elkedvetlenedve hazafelé indulunk az eltűnt szarvasok irányában vezető után és fárasztó bukdácsolás után ezeket is megtaláltuk s a főerdész biztos lövése azok egyikét lelőtte. * Végre volt tehát részem szarvaslesben is, amely nekem ugyan eredménytelen maradt, de engem, a természetimádót, kárpótolt ezért a tündéri est felejthetetlen sok gyönyörűsége, melynek legapróbb részleteiről ma is kedvesen emlékezem, pedig az orvvadász fenyegetése rám nézve könnyen végzetessé válhatott volna.* Évekkel utóbb unokabátyám, akkori simontornyai tiszttartó meghívására az ottani, akkoron még rengeteg erdőségben lezajlott nagyszabású szarvasvadászaton vettem részt, mely a szarvasok számára való tekintettel az Eszterházy hercegek által tartott vadászatokra emlékeztetett. Az egybegyült társaság számtalan szarvast ejtett el s a szerencsés