Uj-Somogy, 1926. május (8. évfolyam, 98-120. szám)
1926-05-01 / 98. szám
vra. érf., 98. (1982.) uAm. Arm 15001. Kaposvár, 1926. május 1., szombat szerkesitőség é* ki*dóhivata l KAPOSVÁR, KONTRÁJCSY UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁMI US. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési érak. Negyedé re 60000 korona. — Egy búza ZOOOO korona. Hirdetések ára snílméter soronként 1000 K, szövegrészben ISOOIK. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjadandék Az adómegnyugvás megteremtése. A mezőgazdaság helyzetének fokozatos újabb megnehezedése ismét napirendre hozta az adó elleni gazdamozgalmakat. A magyar ember sohasem lelkesedett, főleg ama közterhekért, amelyekről azt hitte (okkal, vagy ok nélkül), hogy méltánytalanok és aránytalanok. De ami eddig csak az országos hangulat tovább gyűrűzése volt, az most úgy kezd hatni, mint súlyos realitás és immár azt a kérdést veti fel, hogy a gazdák terheinél nem értük-e el már a teljesítőképesség határát? A viszonyok nehezedésével kétszeressé válik az adóval szemben táplált érzékenység. Hiszen legutóbb számos esetet hallottunk arra nézve, hogy a gazdák eladósodását az adófizetés céljából felvett kölcsön is okozta. Meg kell hangsúlyozottan állapítani, hogy ma már nem ahagyományos adóidegenkedésről van itten szó. Aki a vidéki gazdatársadalom hangulatát alaposan ismeri, velük beszélt, jó lélekkel mondhatja, hogy a gazdák ma nem magától az adótól idegenkednek, mert azzal mindenki tisztában van, hogy az állami élet funkciói s az egyesek által is élvezett közszolgáltatások adó nélkül nem volnának teljesíthetők. A gazdák ezzel tisztában is vannak. Más dolog azonban az, hogy az adókivetés adminisztrálása a kormánynak mindenesetre kétségbevonhatatlan jószándékát hogyan továbbítja azon az úton, amely a rendeletektől azok végrehajtásáig terjed. A betű küzd ezen a téren is az élettel s a megsebzett, tengődő mezőgazdaság kétszeresen érzi most a nyakába tett adóigát, főleg ha a kivetés végrehajtása körül aránytalanságokat gyanít. Számos vidéken erősödik a panasz, hogy a kivetések a földadókataszter mai rendszere alapján egyeseket hátránnyal sújtanak. Az egyéni elbírálás helyébe a generális adókivetés lépett, amely kényelmesebb, de egyben igazságtalanabb. És nem veszi figyelembe az egyes területeken a legkülönfélébb termelési eredményeket és árakat, egy kalap alá veszi mindezt, nem törődik sem a tényleges haszonnal, sem a vetésforgó érdekével, sem a gazdák eltérő helyzetével. Megtörtént, hogy ahol kevés volt a termésátlag, ott úgy vették számításba, mintha a termelési költség, a régió, ezzel együtt szintén kisebb lett volna. E módszer ellen már számos javaslatot és panaszt tettek a mezőgazdasági érdekképviseletek. Az Alsódunántúli Mezőgazdasági Kamara legutóbbi ülésén pl. bejelentették, hogy a jobb belátás alapján megegyezés történt a sérelmek kiküszöbölésére a baranyai pénzügyigazgatósággal. A megállapodás azonban felborult azon a gépies megoldáson, hogy az egész megyét négy adóosztályba sorozták be s megtörtént igy, hogy akinek 5 q. termése volt, arra annyi adót róttak, mint a 14 q-os átlag boldog tulajdonosára. Volt eset rá, hogy a helyes arányt az ilyen fajta adókivetés 300 százalékkal meghaladta! Az is súlyos panasza a mezőgazdaságnak, hogy legutóbb leszállították ugyan a kivetés kulcsát, de ugyanakkor a kincstár a másik kezével viszszavette ezt a kedvezést, amenynyiben felemelte a fizetés alapjául szolgáló adóköteles jövedelmet a háromszorosára. Ez a rendszer nem alkalmas arra, hogy az adómegnyugvást megerősítse. Már az is sérel-mes, hogy a szanálási javaslatban tervezett földadó 563 százaléka annak, amit a háború előtt Csonkamagyarország területén kivetettek. Ha szembeállítjuk ezzel azt a tényt, hogy termőterületünknek csak 429 százaléka maradt meg, akkor olyasmire mutattunk rá, amin üdvös volna illetékes köreinknek elmélkedni. Ha a holdankénti tiszta jövedelemnek a kataszteritől való eltérését, a földadónak 25-ről 129-25 százalékra emelését, az egységes adótípus hiányát, a közvetett forgalmi adót, az útadó szolgáltatásait figyelembe vesszük, meg fogjuk érteni a gazdák elégedetlenségét. Itt olyan országos hangulattal állunk szemben, ami nem kicsinylendő le, össze kell fogni ezen a téren arra nézve, hogy az adómegnyugvás megteremthető legyen. Az erre vonatkozó intézkedések kezdeményezése és életbeléptetése nem késhet tovább. Bajnok. Irta: Füsthy Barnabás. Nyilra kötött fakult pergament leltem öregapám lim-lomjai között. Kőporral belepve, megkeményedve találtam valamikor egy ódon vár falhasadékában. Biztosan máshová akarták lőni, de a nyíl célt tévesztett. A pergamenből ezt tudtam kibetűzni. Arcom komoly és őszinte. Nem olvashatsz belőle mást, mint elszántságot és valami végtelen nagy titkot: a szerelmet. De csak a te szemed látja meg e titkot. Más hölgy csak Bajnokot ismer bennem, a lovagot, aki egykedvűségéről híres. Ugye, te nem látod bennem a végtelen egykedvűséget? Elhiszed-e nekem, hogy én szilaj is tudok lenni? Halálos párviadalban kérlelhetetlen vagyok, akire haragszom, azt megölöm, magamon szennyfoltot meg nem tűrök, a lehetetlent nem ismerem. És téged is el foglak rabolni ebből a várból! Eljövök érted vak éjfélkor és lovamra emellek. Soha többé vissza nem jössz ide, leszel az én asszonyom. Engedelmesjó asszonyom. Én meg leszek a te szerető urad. Még csak félig vagy az enyém. Amennyire a pillantásaid, hívó mosolyaid nekem adtak. Néha nagyon kegyetlen vagy Elfordítod a fejedet. Magad sem tudod, milyen fájdalmat okozol a te hű Bajnokodnak. Miért nem vagy olyan, mint legelőször ? Emlékezel ? A tornában kiütöttem a nyeregből Habost és Badárt. Azután az ifjú úrnő előtt le kellett térdelnem (előtted), hogy átvegyem a győztes jutalmát, aranyláncot a te képeddel. Egy meleg kézfogással együtt. Bocsásd meg, hogy a láncot elvesztettem, a másikat megőriztem. Édes kis tiszta kezecskédet, ó, én csak egyszer fogtam meg ... Régen, nagyon régen ... S mindig rá gondoltam. Emlékszel a torra ? Ott hagytuk a vendégeket és kimentünk a bástyára. Csöndes, ezüstös este volt. A vár döbbentő komoran emelkedett ki a tündérvidékből, melyet csillogó fehérré bűvölt a holdfény. Akkor nem gondoltam sem a komor épületre, sem a csodás mezőkre, csak most látom őket. Akkor te voltál számomra az egyetlen lény az egész világon. Most is te vagy, nem más. Ne higgy a látszatnak. És te mégis megváltoztál. Elfelejtetted azt a mennyei szépségű órát, amikor egymás mellett hallgatva néztük a csillámló patakot. Elfelejtetted azt a varázsos órát, amely összekötötte a mi szíveinket. El tudtad felejteni? Miért zárkóztál el én előlem, miért nem akartál velem beszélni? Kerestelek sokat. Búsultam miattad nagyokat, feledni sehogyse tudtalak. Te sem tudtál feledni. Érzem, olyan megdönthetetlenül, mint amilyen sziklaszilárd a ti váratok, ahová te elrejtőztél. Tagadni ne próbáld. Szeretnék virágillat lenni, hogy magadba lehelj. Szeretnék andalitó madárdal lenni, hogy álomba ringassalak borús őszi estéken, amikor hiába vársz bármi csekély örömet. . . . Azt gondolhatod, hogy nem vagyok férfi. Megmutatom, hogy az vagyok. Szép lenne illatként beillani szobácskádba, szép lenne lágy zengéssel titkon körülvenni tégedet, de ez a lágyság nem hozzám méltó. Erős karokkal, fergeteges éjben jövök és úgy viszlek el. Segítségért nem fogsz kiáltani, keresésedre senki se fog indulni, mert mindenki tudja, hogy az enyém vagy. Aludni fognak a tölgyfaajtók mögött és nem hallják meg majd a kardom csörömpölését, mikor a kőpadozatot csapókodja. Lovam künn vér. Ne félj, elbír az egy kis galambot, amilyen te vagy. Aztán megcsókollak. Tüzesen, ahogyan még senki se csókolt. Soha el nem hagyhatsz, mert az én erős karjaim fognak. Rohanunk, röpülünk holdvilágos fehér utón, tátongó mélységek fölött keskeny ösvényen, csukott szemmel. Magasra és magasra!... Egészen az égig viszlek. Az Úr zsámolyáig. És az enyém leszel. Bajnok vitézről azt olvastam egy szurágta krónikából, hogy csendes jó ember volt és bátor. De hogy kegyetlen, szilaj vagy harcias lett volna, arról egy sor sem tudósít Inkább olyan poétaféle ember volt, aki fájó estéken, régi emlékeken el tudott gondolkozni, lantja kíséretével. Sőt még a jövőről is szívesen ábrándozott. Azt mondja továbbá a krónika, hogy Bajnok vitéz el is vitte a szépséges várkisasszonyt (nem vad éjfélben, hanem fényes nappal, muzsikával), de az ő várába sohasem érkeztek meg. Ki tudja, hová lettek? A két vár között rejtelmes szakadékok fölött lovagoltak ... az örökkévalóság felé. Lőszere az ellenzék ? A baloldali pártokban győzedelmeskedett az a felfogás, hogy nem szabad különösebb ok nélkül megobstruálni a költségvetést. Mára az a helyzet, hogy csak gyéren fognak jelentkezni a mai ülésen a szónokok, ami lehetővé teszi azt, hogy még ma véget érjen a költségvetés általános vitája. Ebben az esetben holnap nem lenne ülés. Hétfőtől kezdve már csak 8 órás üléseken tárgyalják részleteiben a költségvetést és két hét múlva már törvény lehet a rendeletből.