Uj-Somogy, 1926. május (8. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

vra. érf., 98. (1982.) uAm. Arm 15001. Kaposvár, 1926. május 1., szombat szerkesitőség é* ki*dóhivata l­­ KAPOSVÁR, KONTRÁJCSY­ UTCA 6. SZÁM. TELEFONSZÁMI US. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési érak. Negyed­é­ re 60000 korona. — Egy búza ZOOOO korona. Hirdetések ára sníl­méter soronként 1000 K, szövegrészben ISOOIK. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjadandék Az adómegnyugvás megteremtése. A mezőgazdaság helyzetének fokozatos újabb megnehezedése ismét napirendre hozta az adó elleni gazdamozgalmakat. A ma­gyar ember sohasem lelkese­dett, főleg ama közterhekért, amelyekről azt hitte (okkal, vagy ok nélkül), hogy méltány­talanok és aránytalanok. De ami eddig csak az országos hangulat tovább gyűrűzése volt, az most úgy kezd hatni, mint súlyos realitás és immár azt a kérdést veti fel, hogy a gaz­dák terheinél nem értük-e el már a teljesítő­képesség hatá­rát? A viszonyok nehezedésével kétszeressé válik az adóval szemben táplált érzékenység. Hiszen legutóbb számos esetet hallottunk arra nézve, hogy a gazdák eladósodását az adófi­zetés céljából felvett kölcsön is okozta. Meg kell hangsúlyozot­tan állapítani, hogy ma már nem a­­hagyományos adóidegen­kedésről van itten szó. Aki a vidéki gazdatársadalom hangu­latát alaposan ismeri, velük be­szélt, jó lélekkel mondhatja, hogy a gazdák ma nem magá­tól az adótól idegenkednek, mert azzal mindenki tisztában van, hogy az állami élet funkciói s az egyesek által is élvezett közszolgáltatások adó nélkül nem volnának teljesíthetők. A gazdák ezzel tisztában is van­nak. Más dolog azonban az, hogy az adókivetés adminisztrálása a kormánynak mindenesetre két­ségbevonhatatlan jószándékát hogyan továbbítja azon az úton, amely a rendeletektől­­ azok végrehajtásáig terjed. A betű küzd ezen a téren is az élettel s a megsebzett, tengődő mező­­gazdaság kétszeresen érzi most a nyakába tett adóigát, főleg ha a kivetés végrehajtása körül aránytalanságokat gyanít. Számos vidéken erősödik a panasz, hogy a kivetések a földadókataszter mai rendszere alapján egyeseket hátránnyal sújtanak. Az egyéni elbírálás helyébe a generális adókivetés lépett, amely kényelmesebb, de egyben igazságtalanabb. És nem veszi figyelembe az egyes te­rületeken a legkülönfélébb ter­melési eredményeket és árakat, egy kalap alá veszi mindezt, nem törődik sem a tényleges haszonnal, sem a vetésforgó ér­dekével, sem a gazdák eltérő helyzetével. Megtörtént, hogy ahol kevés volt a termésátlag, ott úgy vették számításba,­­ mintha a termelési költség, a régió, ezzel együtt szintén ki­sebb lett volna. E módszer el­len már számos javaslatot és panaszt tettek a mezőgazdasági érdekképviseletek. Az Alsódu­nántúli Mezőgazdasági Kamara legutóbbi ülésén pl. bejelentet­ték, hogy a jobb belátás alap­ján megegyezés történt a sé­relmek kiküszöbölésére a bara­nyai pénzügyigazgatósággal. A megállapodás azonban felbo­rult azon a gépies megoldáson, hogy az egész megyét négy adóosztályba sorozták be s meg­történt igy, hogy akinek 5 q. termése volt, arra annyi adót róttak, mint a 14 q-os átlag bol­dog tulajdonosára. Volt eset rá, hogy a helyes arányt az ilyen fajta adókivetés 300 százalék­kal meghaladta! Az is súlyos panasza a mező­­gazdaságnak, hogy legutóbb le­szállították ugyan a kivetés kulcsát,­­ de ugyanakkor a kincstár a másik kezével visz­­szavette ezt a kedvezést, ameny­­nyiben felemelte a fizetés alap­jául szolgáló adóköteles jöve­delmet a háromszorosára. Ez a rendszer nem alkalmas arra, hogy az adómegnyugvást megerősítse. Már az is sérel-mes, hogy a szanálási javaslat­ban tervezett földadó 56­3 szá­zaléka annak, amit a háború előtt Csonkamagyarország te­rületén kivetettek. Ha szembe­állítjuk ezzel azt a tényt, hogy termőterületünknek csak 429 százaléka maradt meg, akkor olyasmire mutattunk rá, amin üdvös volna illetékes köreink­nek elmélkedni. Ha a holdankénti tiszta jöve­delemnek a kataszteritől való eltérését, a földadónak 25-ről 1­29-25 százalékra emelését, az egységes adótípus hiányát, a közvetett forgalmi adót, az út­adó szolgáltatásait figyelembe vesszük, meg fogjuk érteni a gazdák elégedetlenségét. Itt olyan országos hangulattal ál­lunk szemben, ami nem kicsiny­­lendő le, össze kell fogni ezen a téren arra nézve, hogy az adómegnyugvás megteremthető legyen. Az erre vonatkozó in­tézkedések kezdeményezése és életbeléptetése nem késhet to­vább. Bajnok. Irta: Füsthy Barnabás. Nyilra kötött fakult pergament leltem öregapám lim-lomjai között. Kőporral belepve, megkeményedve találta­m valamikor egy ódon vár falhasadékában. Biztosan máshová akarták lőni, de a nyíl célt tévesz­tett. A pergamenből ezt tudtam kibe­­tűzni. Arcom komoly és őszinte. Nem olvashatsz belőle mást, mint elszánt­ságot és valami végtelen nagy tit­kot: a szerelmet. De csak a te sze­med látja meg e titkot. Más hölgy csak Bajnokot ismer bennem, a lovagot, aki egykedvűsé­géről híres. Ugy­e, te nem látod bennem a végtelen egykedvűséget? Elhiszed-e nekem, hogy én szilaj is tudok lenni? Halálos párviadalban kérlel­hetetlen vagyok, akire haragszom, azt megölöm, magamon szennyfoltot meg nem tűrök, a lehetetlent nem ismerem. És téged is el foglak ra­bolni ebből a várból! Eljövök érted vak éjfélkor és lovamra emellek. Soha többé vissza nem jössz ide, leszel az én asszonyom. Engedelmes­­jó asszonyom. Én meg leszek a te szerető urad. Még csak félig vagy az enyém. Amennyire a pillantásaid, hívó mo­solyaid nekem adtak. Néha nagyon kegyetlen vagy El­fordítod a fejedet. Magad sem tu­dod, milyen fájdalmat okozol a te hű Bajnokodnak. Miért nem vagy olyan, mint leg­először ? Emlékezel ? A tornában ki­ütöttem a nyeregből Habost és Ba­­dárt. Azután az ifjú úrnő előtt le kellett térdelnem (előtted), hogy át­vegyem a győztes jutalmát, arany­láncot a te képeddel. Egy meleg kézfogással együtt. Bocsásd meg, hogy a láncot elvesztettem, a mási­kat megőriztem. Édes kis tiszta kezecskédet, ó, én csak egyszer fogtam meg ... Ré­gen, nagyon régen ... S mindig rá gondoltam. Emlékszel a torra ? Ott hagytuk a vendégeket és kimentünk a bás­tyára. Csöndes, ezüstös este volt. A vár döbbentő komoran emelkedett ki a tündérvidékből, melyet csillogó fehérré bűvölt a holdfény. Akkor nem gondoltam sem a komor épü­letre, sem a csodás mezőkre, csak most látom őket. Akkor te voltál számomra az egyetlen lény az egész világon. Most is te vagy, nem más. Ne higgy a látszatnak. És te mégis megváltoztál. Elfelej­tetted azt a mennyei szépségű órát, amikor egymás mellett hallgatva néztük a csillámló patakot. Elfelej­tetted azt a varázsos órát, amely összekötötte a mi szíveinket. El tud­tad felejteni? Miért zárkóztál el én előlem, miért nem akartál velem beszélni? Kerestelek sokat. Búsultam miat­tad nagyokat, feledni sehogyse tud­talak. Te sem tudtál feledni. Érzem, olyan megdönthetetlenül, mint ami­lyen szikla­szilárd a ti váratok, ahová te elrejtőztél. Tagadni ne próbáld. Szeretnék virágillat lenni, hogy magadba lehelj. Szeretnék andalitó madárdal lenni, hogy álomba rin­gassalak borús őszi estéken, amikor hiába vársz bármi csekély örömet. . . . Azt gondolhatod, hogy nem vagyok férfi. Megmutatom, hogy az vagyok. Szép lenne illatként beillani szo­­bácskádba, szép lenne lágy zengés­sel titkon körülvenni tégedet, de ez a lágyság nem hozzám méltó. Erős karokkal, fergeteges éjben jövök és úgy viszlek el. Segítségért nem fogsz kiáltani, keresésedre senki se fog indulni, mert mindenki tudja, hogy az enyém vagy. Aludni fognak a tölgyfaajtók mögött és nem hall­ják meg majd a kardom csörömpö­lését, mikor a kőpadozatot csapó­kodja. Lovam künn vér. Ne félj, elbír az egy kis galambot, amilyen te vagy. Aztán megcsókollak. Tüzesen, ahogyan még senki se csókolt. Soha el nem hagyhatsz, mert az én erős karjaim fognak. Rohanunk, röpülünk holdvilágos fehér utón, tátongó mély­ségek fölött keskeny ösvényen, csu­kott szem­mel. Maga­sra és magasra!... Egészen az égig viszlek. Az Úr zsá­molyáig. És az enyém leszel. Bajnok vitézről azt olvastam egy szurágta krónikából, hogy csendes jó ember volt és bátor. De hogy kegyetlen, szilaj vagy harcias lett volna, arról egy sor sem tudósít Inkább olyan poétaféle ember volt, aki fájó estéken, régi emlékeken el tudott gondolkozni, lantja kíséreté­vel. Sőt még a jövőről is szívesen ábrándozott. Azt mondja továbbá a krónika, hogy Bajnok vitéz el is vitte a szép­séges várkisasszonyt (n­em vad éj­félben, hanem fényes nappal, mu­zsikával), de az ő várába sohasem érkeztek meg. Ki tudja, hová lettek? A két vár között rejtelmes sza­kadékok fölött lovagoltak ... az örökkévalóság felé. Lőszere­ az ellenzék ? A baloldali pártokban győzedel­meskedett az a felfogás, hogy nem szabad különösebb ok nélkül meg­obstruálni a költségvetést. Mára az a helyzet, hogy csak gyéren fognak jelentkezni a mai ülésen a szónokok, ami lehetővé teszi azt, hogy még ma véget érjen a költségvetés általános vitája. Ebben az esetben holnap nem lenne ülés. Hétfőtől kezdve már csak 8 órás üléseken tárgyalják részleteiben a költségvetést és két hét múlva már törvény lehet a ren­deletből.

Next