Uj-Somogy, 1928. július (10. évfolyam, 147-172. szám)

1928-07-01 / 147. szám

X. évi 147. (2624.) szám. ---------------------------------------- Ara: 12 fillér. Kaposvár, 1928. Julius 1., vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY*UTCA 6. SZÁM. ^ " Egy hóra 2 pengő. — Negyedévre 6 pengő. — Félévre 12 pengő 11­1 ti G OS szerkesztő Hirdetések ára millimétersoronként 10 fillér, szövegrészben 15111L TELEFONSZÁM: 128. Dr. THURY ZSIGMOND. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasab áron díjazandók. Országra szóló szép ünnepség keretében történt meg a Dunántúli Dalosszövetség versenyének megnyitása. Ezer dalos ajakáról szárnyalt ég felé a magyar Himnusz és Hiszekegy. — A gondos előkészítés nyomán teljes rendben folyt le a háromnapos ünnepségek eddigi része. — A városi új díszparkot Vétek polgármester 10.000 ember jelenlétében adta át rendeltetésének. — 27 koszorúslány ablaka alatt zengtek esti dalt a vendég- és helyi dalárdák. — Kaposvár város példás áldozatkészséggel és csodálatos ügyességgel oldotta meg a rendezés nehéz feladatát. Boldogok azok, akik dalolni tud­nak és még boldogabbak azok a nemzetek, amelyeknek dalolniuk szabad, mert a dalba öntött szó vol­­taképen a lelkekből kiáradó meg­nyilvánulása a szív érzelmeinek és jaj annak az egyénnek, akinek és százszor jaj annak a nemzetnek, amelynek dalolnia nem lehet, illetve nem szabad. Pedig a népek boldogítása címén kitalált u. n. „béke“ tudvalévően egyebek között azt is eredményezte, hogy magyarok millióinak még da­lolva sem szabad ma kifejezniük érzelmeiket, elnémítja őket az ura­lom bitorlóinak erőszakos hatalma és az ezer év óta e földön szárnyaló magyar melódiák ma már csak lopva, titokban, sóhajtásszerűen tör­hetnek elő a keblekből a régi nagy Magyarország területének kéthar­madnyi részén. Csak a győzőktől meghagyott csonkaország szűk ha­tárai között szabad immár nyíltan is magyar dalban önteni ki a szív érzelmeit! Annyival indokoltabb te­hát, hogy mi, mint azok a szeren­csések, akiktől a magyar dal jogát nem rabolták el, most, amíg Trianon átka alatt nyögnek a magyarok mil­liói, a csonkahazában az egyelőre elszakított testvéreink helyett is fo­kozottabb mértékben zengjük szerte a soha el nem némítható magyar melódiákat. Mert nagy ereje és óriási jelen­tősége van a dalnak, különösen olyan nemzetnél, amilyen a magyar, amely­nek egész történelme, múltjának je­lentős sorsfordulatai teljesen össze vannak forrva a dallal, sőt azt mond­hatjuk, hogy ezeréves történelmünk­ben egész korszakokra nyomta rá bélyegét az illető kor magyar lelkét tükröző dal. Hiszen csak a nemzeti törekvések két fontos epocháját: a kurucidők és az 1848-as szabadság­­harcot megelőző és követő évek dal­költészetére kell utalnunk s máris beigazolva láthatjuk, hogy sem egyik, sem másik nagy nemzeti megmozdu­lás nem hatotta volna át a népmillió­kat az illető korok dalai nélkül. Va­lósággal nagy tetteket érlelő erőt, Ázsiából hozott turáni energiát ki­váltó jelentősége van tehát a ma­gyar dalnak. Ennek a magyar dal­nak ápolása, pártolása így nemcsak kultúrát jelent, hanem olyan haza­fias missziót, amelynek nyomán el­határozások születnek, alkotások kel­nek életre, nemzeti összefogás, erő­egyesítés, eszmék diadala, elvek és jogok győzelme fog kisarjadni és csak így jön el a költő jóslata sze­rint: „egy jobb kor, mely után, buzgó imádság eredez százezrek ajakán, melyek ennek a nemzetnek élő lelkéből fakadnak A kaposvári dalos­verseny. A Dunántúli Dalosszövetség, mint a dalárdák jelentőségének felisme­réséből már évek előtt létrejött ala­kulat, évről-évre másik dunántúli városban szokta megtartani évi köz­gyűlését, rendesen kerületi dalos­verseny kapcsán. Kaposvárott az­előtt csak a Postásdalárda volt az egyetlen, amely városunkat repre­zentálhatta, míg más városok 4—5—6 dalárdájukkal tartoztak a Szövetség kötelékébe, hogy a dalkultúra te­rén való fejlettségük is jeléül szol­gáljon anyagi, szellemi és művelő­dési viszonyaiknak. Dr. Vétek György polgármester e téren sem maradt tétlen és az első alkalommal, midőn városa meghívást kapott a soproni dalosversenyre, úgyszólván máról­­holnapra teremtette meg a Városi Dalárdát, mint Kaposvár első repre­zentatív énekkarát, hogy azután az Iparos és később a Vasúti Dalárda is gyarapíthassa városunk dalárdái­nak számát. Amikor a Városi Dalár­dánk már első versenyén, Sopron­ban a nyertesek közé került s még inkább, amikor Pécsen, majd Sze­geden a Városi mellett a szintén egészen fiatal alakulású Iparos Da­lárda is megmutatta versenyképes­ségét, akkor Vétek polgármester,­ mint a Szövetségnek ez évre meg­választott díszelnöke, jónak látta, hogy a Szövetség közgyűlése és dalosversenye ez idén Kaposvár fa­lai között kerüljön lebonyolításra és ily értelemben elhangzott indítvá­nya és meghívása a Szövetségben a legteljesebb tetszéssel találkozott, így lett Kaposvár ez évben a Du­nántúli Dalosszövetség közgyűlésé­nek és nívós dalos­versenyének színhelye, hogy nagy idegen­­forgalmával előrelendítse ezt a fej­lődő várost és az itteni lakosok előtt is bemutassa a dunántúli társ­városok dalkultúrájának szép fej­lettségét, amely mellett elmaradni: szégyen, vele egy nívón mozogni: érdem, a fölé emelkedni: dicsőség. A polgármesteri szép elhatározás kötelességévé tette a városnak azután, hogy a verseny megrendezése min­taszerű, kifogástalan előkészítésű és minden tekintetben olyan legyen, amely csak fényt és elismerést hoz Kaposvár eddigi előnyös hírnevére. El is követett a város vezetősége és az általa igénybevett segítőtársak kis csapata mindent, hogy a dalos­verseny rendezésében még az irigy­ség se találhasson kifogásolni valót. És úgy is jön. De hogy minő fá­radozást, micsoda emberfeletti mun­kát igényelt ennek a szép sikerű dalosversenynek a megrendezése, arról csak azoknak lehet némi fo­galma, akik ilyen kiállítást, vagy versenyt már előkészítettek. Dr. Vétek polgármester és dr. Lehotzky Brúnó főjegyző mellett Siposs Kál­mán gazdasági tanácsnokot, Fleisch­hacker műszaki tanácsost, Soltész Emil karnagyot, a fáradhatatlan szer­vezőt, továbbá segítőtársaikat Latka Frigyest, Boncz Gézát, Kaleta Jó­zsefet, Király Józsefet és Mártha Gábort illetheti különösebb elismerés a napokon, sőt heteken át tartó fá­radozásért, akik mellett a város b­író hivatala vette ki részét nagy mértékben a megelőző levelezés munkájának elvégzéséből. De velük dolgozott és munkájukat támogatta sok-sok, név szerint fel nem sorol­ható, kaposvári lakos, akik a jól végzett munka boldog tudatával szem­lélhették azután azt a szép sikert, amelynek előkészítésében nekik is volt valamelyes részük. Megérkeznek a vendég­dalárdák. A vöröstéglás állomásépület vi­rágdíszben várta kora reggeltől Du­nántúl dalos leányait és fiait. A homlokzatot, a perront zöld gályák lomberdeje, nemzetiszinű zászlók tengere díszítette. A címerek, paj­zsok zöld lombba beágyazva kö­szöntötték némán az érkező dalár­dákat. Ahány vonat befutott a dísz­beöltözött állomásra, mind hozott dalárdát, sőt egyik-másik kettőt, hármat is. A gondnokok, a rende­zőség figyelmességére jellemző,­hogy amint leszálltak a kedves vendégek a vasparipákról, már kalauzolták őket s érezték, hogy Kaposvár mily figyelmességet tanúsít irántuk. Sorra érkezett meg Pécsről a Polgári Da­loskor Wergele Oszkár, a Bőrgyári Dalárda Tóth Aladár, a Turul Da­lárda Sas Ernő, a Posta Tisztvise­lők Dalárdája Suchmann János, a Rácvárosi Polgári Daloskor Keller János, Székesfehérvárról a Városi Dalosegyesület Országh Tivadar, Győrből az Egyetértés Dalkör, Szom­bathelyről a Haladás Dalkör Jarisch János, a Városi Dalosegyesület Ha­jós Endre, a Ker. Szoc. Szakszerve­tek Dalköre Mann József, Agghar­cos Egylet Dalköre Plehl József, a Cipész Dalkör Mann József, Nagy­kanizsáról a Kisdalárda Büchler Mór, az Ipartestületi Dalárda Vannay János, Kadarkutról a Dalosegye­sület Czuny József, Marcaliból a Dalosegyesület dr. Putkovszky János, Szigetvárról a Dalosegyesület Szentgyörgyi Béla, Balaton­boglárról az Iparos Dalkör Károlyi Kornél, Siófokról a Siófoki Dalárda dr. Sel­­lér Aladár karnagy vezetésével. Csupán a Szekszárdi Dalárda és a Tatatóvárosi Dalárda nem érkezett meg. Az üdvözlések és a bemutatkozá­sok után a dalárdisták csomagjait kocsikra rakták és a dalosok négyes sorokra felfejlődve, megindultak a fellobogózott virágos utcákon szállá­saikra, ahol a város figyelmességé­ből megkapták az új „Kaposvári Kalauz“-t, hogy könnyebben tájéko­zódjanak a városban, megismerjék annak történetét, múltját, jelenét. A felvonulás. Délután 4 órakor gyülekeztek a dalárdák táblák alatt a felvonulás­hoz. Negyed ötkor Pengő István kar­mester díszes pálcája a levegőbe lendült s a katonazenekar rázendí­tett az első tüzes indulóra s meg­indult hosszan kígyózva a menet a reálgimnázium udvaráról a Kossuth­­tér felé. A katonazenekar után az ősz König Péter zeneszerző, a sze­gedi városi zeneiskola igazgatójának és Soltész Emil zenetanárnak, az ün­nepség egyik lelkének, vezetésével a zászlóktól tarkálló utcákon át a Kossuth­ térre tartva. Az embersövény, amely a gimnáziumtól a Kossuth­­térig húzódott, sorra tapsolta a pom­­pásabbnál pompásabb zászlók alatt menetelő dalárdákat, amelyeknek tagjai jellegzetes sapkákkal s stílu­sos formaruhában vonultak fel. Ötre járt, amikor a színes emberfolyam betorkolt a Kossuth­ térre, amelynek minden talpnyi helyét elfoglalta a közönség. A környező házak abla­kai terhesek voltak a nézők százai­tól, az Erzsébet-út, a Korona-, Te­­leky-, Fő- és Zárda-utca eleje is ka­pott az érdeklődők tömegéből. Megnyitó ünnepély a Kossuth­­téren. Jóllehet a közönség körében gyor­san terjedt el a hire annak, hogy a fővédnökül felkért József kir. her­ceg más tárgyú elfoglaltsága miatt nem jöhetett le, amennyiben Eszter­gomban Serédi hercegprímásnál volt Horthy kormányzóval fontos talál­kozója, mégis magának a dalos­ünnepi megnyitónak a szépsége és pazar látványossága oda vonzotta a város és a vidék lakóinak hatalmas tömegét, úgy, hogy mire a katona­zenekar hangjai mellett megérkez­tek a dalárdák, már tömve volt a Kossuth­ térnek a közönség számára szabadon hagyott része, valamint a környező­­épületek ablakaiban is emberek százai helyezkedtek el a történendők megszemlélésére, hogy ezzel is dokumentálják, mennyire ünnepe Kaposvár egész lakosságá­nak a dunántúli dalosok itteni ver­senye. Az itt megjelent notabilitások között dr. Ugron Gábor képviselőn kívül jelen voltak: Tallián Andor alispán, Gerlóczy Béla, az Orsz. Dalosszövetség ügyvezető elnöke, Hermann Károly és Szőllősy Aladár ezredesek, Krieger Ödön kormány­ ---multi im ■re—a——-------­

Next