Uj-Somogy, 1929. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-01 / 1. szám
XI. évf. 1. (2773.) szám.____________________________Ara: 12 fillér.___________________Kaposvár, 1929. január 1., kedd. Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési órak: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY UTCA «. SZÁM. MaiS^Lasztfi Egy óóra * <**■ ~ ^«y^vre 6 pengő. — Félévre 12 pengő mima Hirdetések ára millimétersoronként 10 fillér, szövegrészben 15 fint TELEFONSZÁM: 128. Dr. THURY ZSIGMOND. Hivatal»s és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjazandó* Újévre. Amily elenyésző patánya az ember a nagy mindenségnek, éppoly semmiség az idő végtelenségében az a 365 nap, amelyet mi, gyarló teremtmények, a könnyebb nyilvántartás céljából évnek, esztendőnek nevezünk, s ezeket egymásutáni sorrendjükben évszámokkal is megjelöljük. A véget soha nem érő világ örökfolyásában mivel több egy ilyen „év“ nevezetű időrész, mint egy vízcseppje a tenger medre felé hömpölygő folyamnak, vagy mivel több, mint ama porszemek egyike, amelyek bármelyik homoksivatagot belepik és mérhetetlen rétegben takarják? A véges elméjű és a lét véges határai közé szorított ember nagy időnek látja a múlandóságnak egyegy évét és innen van, hogy foglalkozási, felekezeti és társadalmi különbség nélkül mindenki ünneplésre méltónak tartja azt a napot, amely az óév elmúlása után, legelsőként virrad reá, mint egy újabb esztendő hajnalhasadása. Érthető és indokolt tehát, ha úgy az állam, mint az egyház, ünnepként üli meg ezt az emberiség nagy tömegeinek lelki szükségérzetével amúgy is ünneppé avatott esztendőfordulót. A naptárreformot annak idején keresztülvivő VII. Gergely pápa a Krisztus születésének emléknapja utáni 8-ad napra tette az esztendő kezdetét s azóta igy üli meg, e. napon, az Uj-év ünnepét a világ. És mert oly közel van az Uj-évhez a Karácsony, és mert még úgyszólván a Krisztust váró karácsonyi hangulat üli meg a lelkeket, nem kell-e a Karácsony örömei után az érkező Újév, a másik nagy vendég, elé menni ünnepi gondolatokkal, a közelgető jövőt fürkésző tekintetünkkel ? Jön az új esztendő! Itt is van már első napja: az Újév. De jó lenne belelátni a titkaiba annak a többi 364 napnak, amely az elsőnek a háta mögött lapul, előttünk ismeretlenül, kiszámíthatatlan esélyekkel és fordulatokkal. Földi emberek közül csak igen kevés kiválasztottnak adatott meg az istenségtől, hogy belelásson a jövő titokködébe. Ami jóslás mégis történik, az inkább kísérlet, számítás, valószínűségi következtetés. Mi még azokkal sem akarunk tartani, akik látszólag reális alapokon latolgatják a jövő fejleményeit. Ha a Gondviselés bölcsessége nem látta célszerűnek és szükségesnek, hogy elébünk tárja előre a távoli napok várható eseményeit, akkor megnyugszunk az ő szent akaratában és lemondunk a lehetetlen megkísérléséről, neve próbálunk behatolni az elzárt jövő mindentudó kertjébe. Ám azt nem tagadhatjuk, hogy vannak gyötrő pillanataink, — amelyeket újból előidéz az újév küszöbéhez való elérkezés — amikor aggódva, fájó szívvel kérdezzük, mintegy önnöm magunktól: mi lesz ezzel az árva, megcsonkított édes hazánkkal ? S ha, Pandora szelencéjeként, csukott fedelével, tartalma titkával itt áll előttünk az 1929-es év, csak azért szeretnék felnyitni, hogy ennek a haladásra ítélt országnak a sorsfordulatai felől legalább valami biztató vigasztalást olvashatnánk ki a napok rejtett értelméből. Itt van az Újév és mi tűnődve töprengünk afölött, hogy megelégelte-e már a sors azt a tengersok keservet és szenvedést, amiket egy igazságtalan béke végzete zúdított a magyar nemzet ártatlan fiaira és leányaira. Hiszen a közelmúlt karácsony csak nemrég bizonyította be, hogy mennyire kiölték a mi világunkból a karácsony szent jellegét , a békét, azok, akik Trianon bűnével mocskolták be lelkiismeretüket. Hiszen a szeretet és béke szent karácsony estéjén nem tudott összeülni igen sok magyar család, mert emberalkotta korlátok választják el egymástól az apát és fiát, szuronyok erdeje és zaklató intézkedések egész sora áll testvér és testvér egymás felé törekvésének útjába. Itt van az Új-év és mi az egek kárpitjáig hatoló kiáltással szeretnék világgá harsogni: béke ez, amikor a fegyveres hatalmukra támaszkodók az isteni szeretet és béke ünnepén immár tizedszer is elválasztják azokat, akik szívük szerint együvé vágynak ? Velőtrázó sikoltással Szeretnék fülébe mennydörögni Európa és a nagyvilág földi bölcseinek, hogy*. tökéletlen korcsot alkottak , abból, amit Isten tökéletesnek teremtett! Eljött az Új év és mi szeretnénk feleletet kapni arra a nagy kérdésre, hogy: bezárul-e végre a tizedik gyászos esztendővel az a korszak, amelyet egy ártatlan nemzet bűnhödéséül szabott ránk egy szándékosan félrevezetett ítélőszék? Várjon meghozza-e végre az 1929-es év a világ népeinek azt a jobb belátást, amely újból éppé teszi ezeréves országunk szent testét, hogy lehessen "itt ismét megelégedett, boldog és gondoktól mentes élet, ahol megtalálja megélhetését mindenféle becsületes foglalkozás, a tisztességes munkának minden kenyérkeresője ? Csak vergődünk egyelőre a kétségek és töprengések között, mert nem tudhatjuk, hogy van-e még számunkra jobb élet is megírva a sors könyvében, vagy továbbra is csak a kínos haldoklás fájdalmai, szenvedései, az el nem hárítható gyötrelmek keserű pohara lesznek osztályrészünk. Kérjük azért minden magyar szív legáhitatosabb érzéseivel az Egek Urát, hogy virrassza ránk új esztendejével annak a jobb jövőnek a '-2 ’okát, amelyben nagyobb, virágzóbb és erősebbt tesz ez a mi áldott Magyarországunk, mint azelőtt is volt. RÁDIÓ - TELEFON Közgazdasági reményeink 1929-re. Schoeber Béla, a Magyar Nemzeti Bank vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy semmi ok sincs arra, hogy az 1928. esztendő elé pesszimizmussal tekintsünk. Ellenkezőleg minden remény megvan a fokozatos haladásra, amely emberi számítás szerint tartósnak ígérkezik. Közgazdasági életünk kedvetlensége csak pszichológiai okokkal magyarázható, mégpedig elsősorban azzal, hogy az 1927. évi nagy fellendülés túlzott reményeket ébresztett közgazdasági életünkben. Meghalt a magyar Mathuzsálem. Tegnap reggel Budapesten meghalt Magyarország legidősebb polgára, Koltzs Barna, aki nemrég töltötte be 112-ik életévét. z Olasz-jugoszláv közeledés. Londoni jelentés szerint Mussolini kezdeményezésére tárgyalások fognak megindulni az olaszok és a jugoszlávok között, új barátsági szerződés megkötése ügyében. Rómában bíznak abban, hogy a tárgyalások rövidesen megegyezésre vezetnek. Már Berlinben is dühöng a spanyol járvány. A spanyolnátha Berlinben járványszerűen terjed. A betegek száma naponként öbbszázzal növekszik. Magyar csapatok győzelme külföldön. A külföldi túrán levő labdarúgó csapataink közül a Ferencváros 6:0 (4: 0) arányban győzött a lisszaboni Sporting ellen, a Nemzeti pedig 5: 3 (1:1) arányban az F. C. Padova-val szemben. A szerb kormányválság és a horvátok. A belgrádi kormány lemondását Zágrábban meglehetősen közönyösen fogadták. Pribicsevics Szvetozár először egyáltalán nem akart nyilatkozni, később azonban a Politika munkatársának ezeket mondotta: ha a válságot csak a szerb pártok pártszükségletei idézték elő, akkor egyáltalán nem érdekel bennünket. Rablómerénylet Sashalmon A szombatról vasárnapra viradó éjszaka a Budapest tőszomszédságában lévő Sashalom községben két bekormozott arcú bandita megtámadta a hazafelé tartó Kicsik Pálnét, gyógyszerész feleségét. Az úriaszszony brilliáns függőjét kitépték a füléből, majd megkötözve, a villájuk kertjében lévő virágágyak közé dobták, azután a ridiküljéből a lakáskulcsot kivették, felnyitották a villát és teljesen kirabolták. Kicsiknét csak órák múlva találták meg, kiszabadították a kötelékekből és bevitték lakására. Most az izgalomtól megviselve, súlyos betegen fekszik lakásán. Új esztendő küszöbén A kereskedelmi miniszter úr köriratban hívta fel az ország valamennyi ipartestületét, hogy a Kézműves Kamara ügyében foglaljanak állást, tehát a magyar kézműves és kisiparos társadalom sorsdöntő kérdése vár megoldást a most beköszöntő év első felében. Nem lehet kétséges, hogy az ipartestületek nagy része egy szívvellélekkel foglal állást a Kézműves Kamara felállítása mellett. Ma, mikor a világháborút követő katasztrófális összeomlás után a trianoni árok alatt nyögő Csonka- Magyarország lerongyolódott kézműves és kisiparossága két malomkő között őrlődik, mert egyfelől a gyáripar támaszt a maga tömegprodukciójával leírhatatlan versenyt, másfelől meg a kereskedelem veszi el megrendelőjét és vevőjét a maga olcsóbb, de értéktelenebb és nagyon sok esetben idegen áruinak terjesztésével, feltétlenül szükségesnek tartom egy olyan központi szerv létesítését, amely a mai lélekbemarkolóan nehéz időkben oltalmazója, védője, harsányszavú szószólója lehessen a kisiparosságnak. Szükség van erre az erős központi szervre, mert az ipari közigazgatási feladataikat különben híven betöltő kereskedelmi és iparkamarák a kisiparosság existenciáli, érdekeinek védelmében nem állhatnak mai összetételükben a kisiparosság oldalára. De szükség van erre az erős központi szervre azért is, mert ez lesz az ipartestületi intézmény betetőzője. Ha az ipartestületek reformja törvényes uton valóra válik s valamennyi iparos tagja lesz a járási ipartestületeknek, a megyei ipartestületek szövetségeiben tömörült iparosság az Országos Kézműves Kamarában, mint középponti szervben, kapja meg azt a legfelső tagozatát, amely a 300 ezer főnyi kisiparos társadalom életbevágó és speciális kérdéseiben irányítója, vezetője, harcosa lesz az egész magyar kézmű- és kisiparosságnak. A közös kamarák tehát a jövőben is végzik ipari, közigazgatási és véleményező funkcióikat, mert országos érdek, hogy az ipari közigazgatásnak ezek a jól bevált szervei továbbra is ellássák azokat a szükséges feladatokat, amiket a törvény reájuk rótt, ezentúl azonban ott lesz még a törvényben gyökerező, tehát súllyal bíró középponti szerv, amely a kisiparosság életbevágó jelentősége kérdéseiben tanácsával, munkájával, minden más érdek tekintetbevétele nélkül ott áll majd a várfokon s egész odaadással küzd a múltban is, de a jelenben is hazafias érzésű s az ország közgazdasági érdekeit a maga termelő munkájával becsületesen szolgáló s igy a szebb magyar jövőt megteremteni segítő kézművesek és kisiparosok oldalán. Kijelentem s vallom, hogy a létesítendő központi szerv neve nem annyira fontos, hogy ezért az iparos társadalom két táborra szakadjon, azonban ahhoz feltétlenül ragaszkodnunk kell, hogy ez a kö