Uj-Somogy, 1929. február (11. évfolyam, 27-49. szám)
1929-02-01 / 27. szám
XI. évf. 27. (2799.) szám. Ára: 8 fillér. Kaposvár, 1929. február 1., péntek. Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. Felelős szerkpszta Egy hóra 2 pengő ~ Negyedévre 6 pengő. Félévre 12 pengő. Hirdetések ára millimétersoronként 10 fillér, szövegrészben 15 UH. T E L E F O N S Z A M 1 128. Dr. THURY ZSIGMOND. Hivatalos és pénzintézeti hirdetések magasabb áron díjazandók. RÁDIÓ-TELEFON Bonyodalom a tegnapi ülés jegyzőkönyve körül. A képviselőház mai ülésén a tegnapi ülés jegyzőkönyvének a hitelesítéséhez Györki Imre szólalt fel. Nem hallotta az elnöknek azt a kijelentését, hogy a napirend már meg van állapítva, a szerdai interpellációs nap pedig letelt és ezért és ezért nincs helye a további tanácskozásnak. Ezt a kijelentést, mondotta, a szocialisták nem hallották. Az ülés lezárása puccsszerűen történt. Puky Endre elnök határozottan visszautasítja a puccs kifejezést, amely sértő az elnök eljárására nézve. Györki Imre több formai kifogást emelt a jegyzőkönyv ellen, Jánossy Gábor kérte a képviselőket, hogy pártszempontokon felülemelkedve hitelesítsék a jegyzőkönyvet. Puky Endre elnök kijelentései után a Ház a jegyzőkönyvet hitelesítette. A bortörvény vitája. A képviselőház mai ülésének napirendjére áttérve Szabó Iván vázolta a borgazdaság rossz helyzetét. A termelési átlagunk nagyon alacsony és a termelés éppen csak, hogy kifizeti a gazdák költségeit. Hangsúlyozta a műtrágya használatának a fontosságát és kérte a trágyaszállítás vasúti tarifáinak csökkentését. Rámutatott arra, hogy a szőlőgazdálkodás tőkehiányban szenved, majd kifejtette, hogy borszőlők termelése helyett részben a csemegeszőlők termelésére kell áttérni, ezek értékesítése sokkal könnyebb. Köszönetet mondott a földmivelésügyi miniszternek, hogy személyesen a vidéken több ízben érdeklődött a borgazdálkodás fejlődése iránt. Ezután az értékesítési viszonyokkal foglalkozott és hangoztatta, hogy a 10 fokon aluli kommerc boroknak is piacot kell teremteni. Rámutatott arra, hogy a borfogyasztás aránytalanul sok adóval van megterhelve, kérte, hogy a gazdák saját termésű boraikat minden akadály nélkül árusíthassák. Az ország iparosai a Kézműves Kamara mellett. Az ipartestületek közül eddig 145 a Kézműves Kamara mellett döntött. Ezek már be is küldték a kereskedelemügyi minisztériumba a hivatalos szavazólapokat. Megkezdik működésüket az exportintézetek. Bod János közgazdasági miniszter kijelentette, hogy a pénteki minisztertanács végleges formájában letárgyalja az exportintézetekre vonatkozó tervezetet. A két exportintézet egymással szoros együttműködésben lesz. A jövő héten már meg is kezdik működésüket. A tárházak megvételére engedélyezték a 400. 00O pengés függőkölcsön felvételét. Ismét egy lépéssel előbbre jutott a város a tüzérlaktanya felépítéséhez. A honvédelmi kincstártól újabb kedvező értesítés érkezett az építkezési költségek teljes vállalására. A magyar városok fejlődése a külföldi kölcsönök felhasználása után megállt, mert az újabb alkotásokhoz, építésekhez nincs tőkéjük. A vidéki városok természetszerűleg a kormánytól várják azokat az építkezéseket, amelyek részben munkaalkalmakhoz juttatják az építőipart, részben pedig az illető város gazdasági megerősítését segítik elő. A fenti elv vezérelte dr. Vétek György polgármestert is, amikor a múlt év tavaszán lépéseket tett az iránt, hogy Kaposvár tüzérséget kapjon. A megindított akciója folyamán tudvalevőleg a honvédelmi kincstár belement abba, hogy Kaposvár tüzérséget kapjon s a tüzérlaktanya céljaira a város a Dunántúli Banktól megvegye a tárházakat. A közgyűlés erre a célra 400.000 pengő függő kölcsön felvételét határozta el. A közgyűlési határozatot a belügy- és pénzügyminisztérium jóváhagyta s az erről szóló miniszteri leiratok ma érkeztek meg a városhoz. Ezzel egyidejűleg a honvédelmi minisztérium is értesítette a várost, hogy a tüzérlaktanya építési költségeiről gondoskodik. Ez az értesítés nagy örömet keltett a városházán, mert azt jelenti, hogy lesz munkaalkalom Kaposváron s a tétlen munkás kezek rövidesen munkához jutnak. Kaposvár, illetve dr. Vétek György polgármester győzelmét jelenti a fenti két leirat, mert a honvédelmi miniszter épp most értesítette Baja városát, hogy ott nem építi meg az utászlaktanyát. Érdekes megemlíteni, hogy egy időben tette meg Baja a lépéseket az utászlaktanya felépíttetésére Kaposvár várossal. Megyeszerte visszhangot keltett a falusi népművelés kérdéseit tárgyaló cikksorozatunk. Sok helyről és különböző foglalkozási ágak köréből érkeztek be hozzászólások. — Nehéz lenne a tanítóság útján megvalósítani a falusi mintagazdaságokat. — Egészséges eszmék vetődtek felszínre az iskolánkívüli népművelés eredményessé tételére vonatkozólag. Az „Új-Somogy“ hasábjain láttak folytatásokban napvilágot dr. Csima József tollából azok a cikkek, amelyek a falusi tanítóknak az iskolánkívüli népművelés körüli munkásságát érintették és egyebek között annak a felfogásnak adtak hangot, hogy megfelelő állami támogatással a tanító földjárandósága lenne mintagazdasággá kifejleszthető, hogy azután a közvetlen példaadás vigye előbbre a falvakban a modern gazdálkodáshoz szükséges mai legfontosabb tudnivalók hasznos ügyét. Az első cikksorozat megjelenése után mindjárt érkeztek be szerkesztőségünkhöz válaszok, jeléül annak, hogy a megpendített eszme iránt érdeklődést mutat vidéki olvasóközönségünknek különösen a cikkben érintett része: a tanítóság és a falu gazdatársadalma. Egy tanítói választ már közzé is tettünk annak idején, viszont a cikkíró dr. Csima Józsefnek újból módot adtunk arra, hogy válaszát megadja lapunk hasábjain. A kérdés további megvitatására, lapunknak nem áll módjában több teret áldozni, éppen ezért a vita lezárása alkalmából most még a hozzánk beküldött reflexiókból a legkiválóbb négynek az anyagáról az alábbiakban adunk némi tájékoztatást a kérdés iránt érdeklődőknek, hogy előbbre vinni segítsük a végső helyes álláspont kialakulását. Egy kisgazda igen figyelmreméltó sorokban a tanítóság részére méltányosabb illetményeket kér, hogy családjuk fenntartása mellett a tőlük követelt munkát anyagi gondoktól mentesen láthassák el. Szerinte csak akkor lesz és lehet a tanító a falu szellemi vezére és irányítója. Kifogásolja ugyanis azt is, hogy a tanítói díjlevelek megállapításánál magas egységáron vannak beállítva a fizetésszerű természetbeni járandóságok s még így is sokszor végrehajtó útján lehet csak beszedetni keserves keresményüket. A tanfolyamok pedig csak akkor érnek valamit a gazdák körében, ha azok gyakorlatiak és nem elméletiek. Egy felekezeti tanító már csak azért is lehetetlennek tartja a tanítók földjárandóságának mintagazdasággá való fejlesztését, mert ezek a földecskék a legtöbb helyen nem egy darabban, hanem szétszórt, egymástól távol fekvő parcellákban vannak elszórva, nehezen megközelíthető határzónákban. De ha egy táblában lenne is az ilyen föld, csak egyetlen évben kellene eredménytelenséget mutatni a nyintagazdaságnak és akkor vége lenne úgy a modern gazdálkodás, mint a népművelés iránti bizalomnak a falu lakosai körében. Ugyanő azt is kifejti, hogy a falusi iskolában egy tanító rendesen hat osztályt tanít az ismétlősökön kívül, tehát körülbelül hatszor annyi elfoglaltsága van, mint egy városi osztálytanítónak, mégis vállalkozik a népművelésre, de a baj nem is az előadó kiléte, hanem a hallgatóság begyűjtése körül mutatkozik falun. A jobbmódú falusi polgár ugyanis hivatalból okosabb, mint a nála szegényebbek. Ő nem megy el a népművelő előadásra. Községi képviselők, elöljárók alig-alig, vagy egyáltalában nem, így a jobbmódúak maradnak el műveltségben, ismeretben a szegényebbek mögött. Megszívlelésre érdemesek ennek a falusi tanítónak azok a felvetett eszméi is, amelyek szerint a levente főoktatóságot a tanítókra kell bízni, hogy hatalmi szavukkal legalább az ifjúságot tudják kézbevenni, továbbá javasolja, hogy a főszolgabírók fegyelmi büntetés mellett kötelezzék az elöljárókat a népművelő előadások példamutató látogatására és végül az egymás mellett fekvő falvak előadói kölcsönösen váltogassák egymást, hogy ezzel is nagyobb érdeklődést biztosíthassanak az előadások iránt. Egy községi tanító azt fejtegeti, hogy a faluban mások is vannak, akiknek szintén kötelességük a nép szellemi nívójának emelése. Ugyanő azt ajánlja, hogy aki akarja, nézzen utána a megye iskolán kívüli népművelő bizottságánál és ott megtudja, hogy hány százalékban vesz részt az ilyen munkában a tanítóság és hányban a más foglalkozásbeli intelligencia ? Mert a tanfolyam keserves szervezésénél ott van ám jegyző, orvos, lelkész, vasutas, gazdatiszt stb., de a gyakorlati kivitelnél csaknem minden a tanítón marad. Neki ott kell lenni, míg más vállalkozók oly könnyen találnak mentséget, kifogást, hogy az előadás megtartása alól magukat kivonják. A falu helyes úton való haladása egyaránt érdeke mindenkinek, ezért vegyen is részt a népművelésből minden intelligens ember a faluból. Egy ny. isk. igazgató végül arra mutat rá, hogy a tanítót törvényesen előírt kötelességének elvégzése terén hivatalosan ellenőrzik. Ha az azon felülit nem végezheti el, az csak az óriási külön munkával való megterhelés következménye lehet. A tanítók mintagazdasága szerinte kivihetetlen dolog, mert ha kivihető volna, akkor már rég megcsinálta volna maga a