Uj-Somogy, 1930. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-04 / 28. szám
XII. évf. 28. (3097.) szám. Ára: 10 fillér. Kaposvár, 1930. február 4., kedd. Szerkesztőség és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KONTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: Dr. THURY ZSIGMOND. TELEFONSZÁM: 128.■ 1 — Előfizetési árak: Egy hóra 2 pengő. — Negyed évre 6 pengő. — Fél évre 12 pengő. Vasúti pályaudvaron a lap ára 1 fillérrel magasabb. Hirdetések ára millimétersoronként 10 fillér, szövegrészben 13 fill. A szegényügy rendezése. Írta: Dr. Golteln Gábor. Örömmel köszöntöm a kaposvári szegényügy kérdésének felvetett eszméjét és nyilvános tárgyalását. Elsősorban azért, mert jól esik látni, hogy komoly kérdések is foglalkoztatják a város társadalmát, jól esik látni, hogy nemcsak választások és egyéb személyi ügyek keltik fel a lakosság érdeklődését. Másodsorban és főleg azért, mert az ügyet fontosnak s a megoldást helyesnek tartom. A részletek felett lehet vitatkozni és kell is! Ennek az ügynek nagyon sok ága-boga van és ha mindezt alaposan át nem gondoljuk, csak egy hivatallal lesz több a városban. Hoss apát plébános kezdeményezése a legszélesebb körökben megértésre talált és az illetékesek elvben hajlandók a közös munkára, ami már a sikernek a biztosítéka. Az új rendőrkapitány ügyesen és jól átgondoltan rajzolja meg az intézmény kereteit, amit tartalommal megtölteni mindnyájunk közös feladata lesz. A jótékonyság közös megszervezése különben nem először merül fel Kaposváron. A háború első napjaiban történt. A mozgósításkor hadbavonultak kenyér nélkül hagyták családjukat. Az első kábultságban megállt minden munka és forgalom az országban és a városban. A „hadisegély“ még nem indult meg, de már az első nap megéreztük, hogy a hadbavonulók iránti elemi kötelesség, de nagyon sok egyéb szempont is szükségessé teszi az itthonmaradtak rendszeres segítését. Már a háború első napjaiban, a fővárost s a többi vidéki várost megelőzve, megalakult Kaposvárott a Népsegítő Iroda, melynek alapítói az összes kaposvári jótékonyegyesületek voltak. A megalakulásáról szóló hirdetményt már 1914. augusztus 5-én kibocsájtották, azt dr. Kovács-Sebestény Gyula polgármester, Huszár Aladárné, Kunffy Adolfné, özv. dr. Polányi Lajosné, özv. dr. Szigethy Gyula Jánosné s e sorok írója írták alá. Mint a hirdetményből látom, abban nemcsak a segélyre szorulókat, de a közös munkában résztvenni akarókat, továbbá azokat is felhívtuk jelentkezésre, akik állandó, vagy heti egy napon ebéd adását vállalták, vagy akik kiskorú gyermeket eltartani hajlandók. A hirdetmény szerint az iroda munkaközvetítéssel is kívánt foglalkozni. A helyiséget, a városháza nagytermét, a fűtést, világítást, nyomtatványokat a város bocsájtotta rendelkezésre, a szükséges összeget a jótékonyegyletektől, pénzintézetektől s magánosoktól gyűjtőívek útján gyűjtöttük össze, az adakozók pontos névjegyzékét is megtaláltam irataim között, nagyon érdekes tanulmányt és statisztikát lehetne összeállítani azokról, akik sokat, akik keveset és akik semmit sem adtak. A pénzt a város pénztárába a Népsegítő Iroda-alapra helyeztük el, melyből a szükséges pénzt utalványokra naponta kiutalták. Minden jelentkezőről törzslapot vettünk fel a szükséges adatokkal. A jótékony egyletek átadták azoknak a tagoknak a jegyzékét, akik a nyomozásra vállalkoztak. Ezek között osztották ki a törzslapokat. Legkésőbb két nap alatt már visszaérkeztek a törzslapok, a helyszínen és a szomszédoknál megejtett nyomozás alapján tett rövid és a törzslapra vezetett jelentéssel. E jelentés alapján az iroda vezetősége, amely a jótékony egyletek s a város két-két kiküldött tagjából áll, megállapította a folyósítandó segély összegét s ezt az iroda fizette ki. Később az iroda pénz helyett szenet s tűzifát is osztott ki. Az iroda az akkori rendkívüli viszonyokhoz mérten nagy sikerrel működött és az egész szegényügyet rendben tartotta, működését az állami hadisegély megszervezésekor szüntette be. Nem történelmi visszapillantás e sorok célja, de talán a Népsegítő Iroda akkori szervezetét s tanulságait megfelelő változtatással fel lehetne használni. A törzslapokat a város irattárában bizonyosan meg lehetne találni. Befejezésül még csak egy rövid megjegyzést az Ozory-féle tervezethez. Mint említettem, annak gondolatmenetét jónak látom, de egy pontját elhibázottnak találom. A javaslat szerint ez a bizottság eljár az Ma délelőtt 11 órától tartotta meg első évnegyedes rendes közgyűlését Somogy vármegye törvényhatósági bizottsága. Az ülést megelőzően 10 órától a kisgyűlés ülésezett. Mindkettőn vitéz dr. Keresztes-Fischer Ferenc főispán elnökölt. A megyegyűlésen — valószínűleg a kedvezőtlen időjárás miatt is — kevesebben jelentek meg, mint a legutóbbi választások alkalmával szoktak, de azért így is megtelt a terem a jelenlevőkkel, akik között voltak láthatók: Huszár Aladár, dr. Neubauer Ferenc, Nádassy Elek, Tankovics János, dr. Festetich Kristóf, Kladnigg Alajos, dr. Fekete Aladár, Hannig István, dr. Rusa Ernő, Kéry Elek, vitéz Csicsery- Rónay István, dr. Hess József, dr. Császik István, dr. Herzog Manó, Halka Sándor, Csertán Márton, Szentiványi Béla, dr. Matolcsy Sándor, dr. Kriszt Béla, ifj. dr. Goszthony Mihály, Sárközy György, Rózsa János, dr. Mike Imre, dr. Zsobrák János, Boronkay Lajos, dr. Csorba Sándor, Fischer Lajos, dr. Gross illetékes hatóságoknál, hogy az általa nem véleményezett jótékonycélú előadásokat és mulatságokat ne engedélyezzék, így az utóbbiakra fordított sok fáradságos munka és pénz a szegényügy rendezésére lenne fordítható. Hát azt igen jól tudjuk mi is, hogy a jótékony célú mulatságok jövedelmének nagy része a kiadásokra fordul. De egyrészt erről úgy is el kell az utolsó fillérig számolni a hatóságoknak. Másrészt úgy is elég sok hatóság rendelkezik minden lépésünk fölött és a bálrendezőknek már a tánc előtt térdig lekopott a a lábuk a sok kérvény, műkedvelőjog, zenejog s egyéb engedély között. Ne akasszunk még egy hatóságot a szegény bálozók és hangversenyezők hátára kölöncnek. Örüljünk, hogy van még az embereknek kedve mulatni ebben a szomorú világban. És csak véleményezzünk és engedélyezzünk minden mulatságot, mert éppen nem valószíű, hogy az elmaradt mulatság belépődíja jótékony célra jut és mert a kereskedőknek is élni kell, legalább egy pár kemény báli gallér, a női szabóknak is legalább egy-két ruhaalakítás erejéig. Éppen az Ozory-féle javaslat hangsúlyozza igen okosan, hogy a szegényügyi bizottság kerüljön minden felesleges bürokratizmust. Ezen elvre hivatkozással kérem, ejtse el javaslatából az idézett bürokratizmust. Viktor, dr. Meszlényi Zoltán, dr. Fárbas Jenő, Biró István, Bereczk Sándor, Pfeiffer János, Babocay Kálmán, Abaffy Zoltán, Hencz Ferenc, Piatsek Gyula, Kőszeghy Antal, Igmándy-Hegyessy Iván, ifj. Kammerer Ferenc stb. Napirend előtt Huszár Aladár felsőházi tag szólalt fel és abból az alkalomból, hogy első ízben tartja évnegyedes rendes közgyűlését Somogy vármegye törvényhatósági bizottsága, akkor, amikor nemrég értek véget azok a sorsdöntő tanácskozások, amelyek Hágában folytak és a magyar kiküldöttek óriási küzdelme árán, a politikai közhangulat ellenére, hatalmas sikereket is értek el, szép szavakban emlékezett meg Bethlen István gróf miniszterelnökről és segítőtársairól, valamint nagy pártfogónkról, Olaszországról, méltányolta delegátusaink emberfeletti harcát, gigászi, nagy küzdelmét és kifejtette azokat a nagy előnyöket, amelyek a hágai megegyezésből a magyar nemzetre származnak s mindezek eléréséért indítványozta, hogy bár a trianoni sérelmek orvosolva nincsennek, mégis a részünkre nyitott szebb jövő kilátásaiért és a kétségtelen eredményekért, nagykorúságunk visszaszerzéséért, fejezze ki a megyegyűlés elismerését. Hivatkozott a felszólaló arra, hogy mindnyájan magunkévá tehetjük azt a tárgyilagos kritikát, amelyet Hágára vonatkozólag a nemzet nagy bölcse, Apponyi Albert az ország nyilvánossága előtt hallatott. Indítványozta végül, hogy ebből az üléséből táviratilag üdvözölje, szeretetéről, ragaszkodásáról biztosítsa a megyegyülés Bethlen István gróf miniszterelnököt (éljen !) és azokat, akik neki ebben a titáni küzdelemben segítőtársai voltak s biztosítsa őket Somogy törvényhatóságának további bizalmáról. Az egyhangú nagy lelkesedéssel elfogadott indítványt ily értelemben enunciálta a főispán. Ezután rátértek a napirendre. Az alispáni évnegyedes jelentéshez dr. Magda István szólalt fel és a megyegyűlés kisgazda csoportja részéről tett deklaráció kapcsán azt kérte, hogy az alispáni jelentés bővebb részletezéssel tájékoztassa ezentúl a vármegye közönségét a közigazgatás eseményeiről, miután az ügyeknek csak csekély része kerül a plénum elé, amíg a nagyobb rész a 24-tagú kisgyűlés elé tartozik. Vitéz Keresztes-Fischer főispán, a felszólalásra válaszolva, örömének adott kifejezést a kisgazda-csoport részéről bejelentett összefogás szándékáért, de azt kívánta, hogy ez ne maradjon csak puszta szó, hanem jusson benne kifejezésre az az emelkedettebb lelkűlét is, amely mindig csak a nagy dolgokat és célokat nézi a kicsinyeskedések helyett, akkor ugyanis valóban meg fog szűnni a széthúzás és csoportokra tagozódás. Az alispáni jelentés bővítésére vonatkozó kérelem nem teljesíthető, mert a kisgyűlés előtt befejezést nyert ügyek jó része nem tartozik a közgyűlés elé s különben is törvény írja elő, hogy mi kapjon helyet az alispáni jelentésben. Ezután az alispáni jelentés tudomásul vétetett és következtek a napirend többi tárgyai, amelyeknek során báró Weissenbach Iván főjegyző referálta a kisgyűlés ama határozatát, amelyben javasolja azt, hogy az alispán hatalmaztassék fel az 1930. évi költségvetés egyes rovatainak hitelátruházására. A közgyűlés ehhez egyhangúlag hozzájárult. Ugyancsak kimondta a közgyűlés, hogy az 1929. évi közúti alap megtakarításából az államépítészeti hivatal személyzete 5 százalékos karácsonyi segélyt kapjon. Hozzászólás nélkül kimondották ezután, hogy a gyámpénztári alap 14-ik paragrafusát módosítják. Dr. Halmos Árpád tb. főjegyző ismertette a vármegyei és községi alkalmazottak nyugellátásáról szóló szabályrendeletet, amelyet elfogadott a közgyűlés. Kimondta továbbá a törvényhatóság, hogy ügyészi előlegalapot létesít és a kórházi alkalmazottaknak fizetésük 50 százalékát adja karácsonyi segélyül. Bethlen miniszterelnököt, Wekerle és Walkó minisztereket táviratilag üdvözölte a mai közgyűléséből Somogy vármegye. Nagy lelkesedéssel fogadták Huszár Aladár felsőházi tag erre vonatkozó napirend előtti felszólalását és indítványát. — Az érdeklődés a közgyűlés iránt gyengébb volt a szokottnál. ——■—■