Uj-Somogy, 1930. július (12. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-01 / 146. szám

XII. évfolyam, 146. (3215.) szám. Ára: 10 fillér. Kaposvár, 1930. július 1., kedd. Szerkesztőség és kiadóhivatal: POLITIKAI NAPILAP. KAPOSVÁR, KONTRÁSSY­ UTCA 6. SZÁM. ----——— ■"" Felelős szerkesztő: TELEFONSZÁM: 128. Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési árak: Egy hóra 2 pengő. — Negyed évre 6 pengő. — Fél évre 12 pengő. Vasúti pályaudvaron a lap ára 1 fillérrel magasabb. Hirdetések ára millimétersoronként 10 fillér, szövegrészben 15 Ibll. Bethlen presztízse. Mint tudjuk, az angol közvélemény kitüntető figyelmességgel vette körül a magyar miniszterelnököt és fele­ségét s épen ezért nem lehet egy­szerűen csak regisztrálni Bethlen István angliai útjának eredményeit. A magyar miniszterelnök oly mély benyomásokat hagyott maga után az angol közéletben, hogy azok jó­tékony hullámgyűrűzéseit még nagy ideig jóleső érzéssel figyelhetjük. Úgy az angol kormány, mint az an­gol közvélemény, osztatlan egységű szimpátiával vette körül a minisz­terelnök személyét s az angol fel­fogás, a közmondásos „izolált elő­kelőség“ jegyében juttatott érvényre minden kérdést, amely az Angliába érkezett magyar vendégekkel kap­csolatban felmerült Ha a magyar miniszterelnök angliai útjának eredményeit osztá­lyozni és csoportosítani akarjuk, ak­kor az elért eredmények oroszlán­részét annak a ténynek foglalnék le, hogy Bethlen István személyén ke­resztül az angol közvélemény szim­pátiája növekedett a magyar minisz­terelnökkel szemben. Mert az az eredmény, amit a két kormányelnök személyes érintkezése jelentett, a folyamatban levő országos ügyek útirányait szabályozta s az európai népek kapcsolódásának útjait egyen­gette. A magyar nemzet tehát hálás lehet miniszterelnöke iránt, hogy külpolitikai szereplésével az angol szimpátiát a nemzet irányában erő­sítette. Bethlen István egyetlen külföldi útja felett sem lehetett egyszerűen napirendre térni, de legkevésbbé tehetjük ezt a londoni látogatás­t annak mélyenjáró, súlyos eredmé­nyeivel kapcsolatban. Anglia olyan ügyek tárgyalása közben állt a ma­gyar felfogás mellé, amely ügyek két táborra osztották Európát s éppen Anglia állásfoglalása siettette a helyzetváltozást, biztosította a dol­gok rendezésének lehetőségét s az európai egyensúly fenntartását. Ha az utóbbi hónapok eseményei után lehet beszélni arról, hogy Bethlen István presztízse emelkedett, — mert hiszen a magyar miniszterelnök egyéni képességeit vérbeli ellenfelei, a kisántánt­ diplomaták is elismerték,­­ akkor az angliai út után valóban konstatálni lehet Bethlen presztízsé­nek teljes kibontakozását. Hogy mit jelent az egyéni képes­ség s az egyéni képességgel együtt­járó személyi presztízs, azt a leg­inkább az utolsó napok belpolitikai eseményeivel igazolhatjuk. A lerom­lott gazdasági rend alátámasztására a világjelenségekből magyar beteg­ségekké is átszűrődött mezőgazda­­sági válság kivédésére egy javasla­tot dolgozott ki a kormány, amely végső eredményében a mezőgazda­­sági termelés zavartalan folytatását volt hivatva biztosítani. A javaslat sorsa már-már kétségessé vált, ami­kor külföldi útjáról megérkezett a miniszterelnök s a javaslattal szem­ben támasztott aggodalmak tekinté­lyes részét eloszlatta. Bár a mezőgazdaság munkájának alátámasztását célzó javaslat egész valóságában beligazgatási probléma, mégis elvitazhatatlan, hogy a baj eredete világjelenség lévén, mint agrárállamnak példaadóan kellett fellépnünk s utat kellett mutatnunk, hogy a termelés rendjét és menetét Középeurópa szivében biztosítani tudjuk és akarjuk. Bethlennek a vi­lág fórumain szerzett presztízse sok­ban hozzájárult ahhoz, hogy politi­kusaink eszmei magaslatokig emel­kedtek s sokban hozzájárult ahhoz, hogy belátásukkal segítettek meg­menteni, a kihatásaiban európai kontúrokat érintő kérdést. Örülnünk kell annak, ha politikai és gazdasági elszigeteltségünk ha­­tármesgyéit a magyar miniszterelnök egyre jobban küűnebb helyezi, mert ezzel a magyar kérdést európai kér­déssé terebélyesei, amely munka — kétségtelenül — a magyar nemzet javát szolgálja. Gróf Bethlen István miniszterelnök tán tölti a nyarat. A nyári vakáció idején az egyes miniszterek is szabadságra mennek és egyedül a népjóléti minisztérium­ban nem jelent pihenőt a politikai szélcsend. Vass népjóléti miniszter ugyanis az idén sem megy szabad­ságra és Dréhl Imre államtitkár ugyancsak a hivatalában marad egész nyáron át. A népjóléti minisztert bízza meg a kormányzó Bethlen István gróf miniszterelnök helyettesítésével is. A miniszterelnök a nyarat Inke­­pusztán tölti, azonban csak Schober osztrák kancellár július 7-iki látoga­tása után vonul vissza pihenni Inke­­pusztára. A miniszterelnök, aki kiváló és szakképzett gazda, mint minden év­ben, úgy az idén is, személyesen vezeti az inkepusztai gazdaságának nyári, aratási és betakarítási mun­kálatait. Gróf Bethlen István miniszterelnök valószínűleg egészen a kora őszig Inkén marad és majd csak az őszi politikai élet megindulásakor tér vissza Somogy földjéről a fővárosba. Kedves beszéddel köszönte meg Stephaich Pál alispán a vármegyei tisztviselők névnapi üdvözlését. A vármegyén kívül a haza úljainak szolgálatára serken­tette tisztelgő kartársait. — Az egymás megbecsülése és szeretete nélkül nincs előrejutás a mai nehéz helyzetből. Kedves ünnepség színhelye volt ma délelőtt fél 12 órakor Stephaich Pál alispán hivatali helyisége, ahol a vármegye központi tisztviselői kara, továbbá az árvaszék, a számvevőség, az államépítészeti hivatal, valamint a segédhivatali tisztviselők és végül Kaposvár megyei város polgármes­tere, dr. Vétek György, jelentek meg, hogy Péter és Pál alkalmából név­napi jókivánataikat tolmácsolják a megyei önkormányzat első tisztvi­selője előtt. Báró Weissenbach Iván vm. fő­jegyző volt a tisztelgők szónoka, aki frappáns rövid szavaiban a megyei és város­tisztviselők nevében kö­szöntötte az ünnepelt alispánt, me­leg szeretettel, igaz érzéssel kívánva neki és nagyon szeretett családjá­nak, gyermekeinek minden jót s át­nyújtotta a megjelentek gyönyörű szép ajándékát, egy hatalmas virág­csokrot, amelyet rózsákból, gladio­­lusokból, szegfűkből és óriási mar­garétákból ízlésesen állított össze Stöckel kertész. Az éljenzéssel befejezett üdvözlés után Stephaich alispán megkapóan szép szavakkal válaszolt. — Hálás szívvel köszönöm nek­tek — mondotta, hogy eljöttetek és kifejeztétek jókivánságaitokat. Én ugyan semmiféle konvenciózus for­maságnak nem vagyok híve, mert az ilyesmi a belső érzelem hiányá­ban teljesen értéktelen, pláne ha nem lelki és érzelmi szükségből, ha­nem csak kötelességből, az aláren­deltségi viszonyból folyólag történik. — Nagyon jól tudjátok ti, hogy engem működésemben, hivatali kö­telességeim ellátásában csak egy szempont vezet, az, hogy hazámnak és vármegyémnek közhasznú, mun­kás tagja legyek.­­ Nehezebb időket alig élt át a tisztviselő társadalom, mint a mai milyen. Éppen ezért csak egy köte­lességet kell mindnyájunknak is­mernünk, t. i., hogy magasabb cé­lok érdekében egy fejtől, egy aka­ rattól irányítva lássuk el teendőinket. — Ti, akik itt vagytok mellet­tem, tudjátok, hogy bennem a kar­társak iránti szeretet, a kollegiális érzés nagyon is ki van fejlődve. De láthatjátok azt is, hogy ott, ahol szükség van rá, félre tudok tenni mindenféle érzelmi szempontot. — Arra kérlek, támogassatok en­gem továbbra is munkámban és legyetek áthatva ugyanattól az ér­zéstől, amely bennem van. — Szolgáljatok ne csak ennek , vármegyének, hanem a hazának is becsülettel, önfeláldozó hűséggel, mert mi, mai emberek még csak elvergődünk hazánk mai sanyarú­­ságában is életünk végéig, de hogy mi lesz ebben az árva országban gyermekeinkkel, azt senki sem tud­hatja ! — Arra kérlek benneteket, hogy a szeretet érzése éljen bennetek egymás iránt is, mert enélkül senki sem mehet előre, csak úgy, ha sze­retettel összefogunk. — Ígérem, hogy én is szerető ér­zéseket táplálok irántatok, munka­társaim, barátaim iránt. — Köszönöm üdvözlő jókivánsá­gaitokat, az Isten éltessen benne­teket a vármegye és a haza javára ! Nagy éljenzés zúgott fel a hatá­sos szép szavak után, majd külön­­külön mindenkivel kezet szorított s egyenkint is megköszönte a tisztel­gőknek a jókívánságokat és gratu­lációkat az ünnepelt alispán. wáfmfmddddddddmdmtmtm Gazdát cserélő házak és Ingatlanok Kaposváron. Wirth Annától vette a Somogy­­megyei Takarékpénztár rt. az Anna­­utca 2. sz. házat 10.000 P-ért. Király Istvántól vett Kollár István és Kollár Albert 470 négyszögöl rétet és szőlőt az Ivánfa-hegyen 1700 pengőért. Gasparics Pál és neje Csik Évától vett Csicskó Pál és neje Gasparics Adél 43 négyszögöl házhelyet az Iszákdombon 400 pengőért.“ Ambrus Józseftől ajándékba kapta Ambrus Józsefné szül. Fülöp Katalin a Zöldfa­ u. 22. sz. ház egytized ré­szét 480 pengő becsértékben. Horf Istvánné szül. Steiner Maris­kától vette Horváth György és neje Kindler Jolán a Berzsenyi­ utca 27. számú házat 12.800 pengőért. Fried Pál György és Fried Olgától vette Lengyel Pál a Fő-utca 25. sz. ház fele részét 32.000 pengőért. Nagy György és neje Varga An­nától vett Paál Sándor és neje Neubauer Ilona 160 négyszögöl ház­helyet a Kisgáti-dülőben 1400 P-ért. Jéger Györgyné sz. Scherer Kata­lintól vett Tóth Istvánné sz. Jéger Katalin 1 hold szántót a Kaposhe­­gyen 2000 pengőért.

Next