Uj-Somogy, 1931. június (13. évfolyam, 122-145. szám)
1931-06-02 / 122. szám
XIII. évfolyam, 122. (3487.) szám. V. • * - * Ára: 10 fillér. Kaposvár, 1931. junius 2., kedd. a*ekkésztőség és kiadóhlvtttel. POLITIKAI NAPILAP. KAPOSVÁR, KONTRÁSSY UTCA 6. SZÁM. —...----——■- — Felelős szerkesztő : TELEFONSZÁJK: 128. Dr. THURY ZSIGMOND. Előfizetési árak : Egy hóra 2 pengő. — Negyed évre 6 pengd. — Fél évre 12 pengd. Vasúti pályaudvaron a lap ára 1 fillérrel magasabb. Hirdetések ára millimétersoronként 10 fillér, szövegrészben 15 Ibll. Kaposvár egész közönsége áldozott a világháborúban elesett hősök emlékénak. Vasárnap délelőtt a Kossuth-téren volt a lélekemelő ünnepség. Kaposvár város közönsége sokezer főnyi tömegben gyűlt össze vasárnap délelőtt a Kossuth-téren, hogy áldozzon a világháborúban elesett hősök emlékének. Ott volt mindenki. A hivatalok vezetői, a vármegye és város vezető tényezői, az iskolák, testületek, katonaság és a leventék. A lélekemelő ünnepség megnyitójául a katonazenekar a Himnuszt intonálta, majd az egyesített dalárdák Soltész Emil zeneiskolai igazgató, karnagy vezetése mellett énekeltek. Utána dr. Igmándy Aladár földbirtokos tartotta meg nagyhatású ünnepi beszédét: — Tisztelt közönség! Nem ünnepelni jöttünk össze , nem siratni! — A mai nap ünneplésre nem alkalmas, mert ez tulajdonképen halottak napja, napja a kaposvári hősi halottaknak. És ez a nap tőlünk, az élőktől, számonkéri az őseinktől örökölt hazát, melyért ők életüket áldozták s mi mindaddig, mig ezt vissza nem szerezzük, ünnepet nem ülhetünk. — Alig van az országnak faluja, városa, ahol a Hősök emléke ne lenne megörökítve. És ezek között az Emlékek között azt, amely nem egy község szülötteinek tiszteletére, hanem a világháborúban élésért hatszázezer katona áldozatára épült, oda helyezték el a budapesti milleniumi emlékmű elé, ezzel is jelezve, hogy mindannyian az ezeréves Magyarországért haltak meg. — Ott áll tehát egymással szemközt a magyar agy két szülötte: az egyiken a szinte égbe nyúló diadalmi oszlopot daliás harci méneken büszke s marcona hadvezérek veszik körül, élükön kacagányos Árpáddal, a másik egy egyszerű gránitlap, rajta a szenvedésre emlékeztető kereszttel, le van sülyesztve ebbe a szomorú magyar földbe. — Azok hazát szereztek hősiességükkel, ezeknek kezéből hazát raboltak el, melyet hősiesen védelmeztek. — De milyen különböző sorsa volt kettőjüknek. — Azok száguldó paripájukon és a nemes faj minden lendületével viharzottak ide a hegyek, erdők koszorúzta tejjel-mézzel folyó Kánaánra. Harcoltak és ütközeteikben férfi állt szemben a férfival, egy szál karddal a kézben s acélos bátorsággal a szívben. Az maradt felül, az maradt idebenn, aki testileg és lelkileg különb volt. — Ezzel szemben milyen más volt a küzdelme a világháború hőseinek. Mennyire nem egyezett öszsze a magyar lélekkel, vakond módjára heteket tölteni a lövészárok bűzös folyosóiban, milyen megalázó elhúzódni nem férfiak, hanem acéllemezek rejteke mögül rángatott lelketlen masinák tüzözöse elől. És ez a csudálatosan alkalmazkodni tudó magyar lélek még ezt a neki annyira idegen harcot is állta, jóllehet a nemzetközi politika ördögi fortélya mindig újabb és újabb géptömeget mozgósított ellene, földön és levegőben. — De amíg a honfoglalókat a front mögött maradottak békés munkával támogatták, addig a modern hősök keményen megvetett lába alatt 1918-ban meglazult, majd összeomlott az anyaföld. — A hazát nem azok vesztették el, akik érte életet áldoztak, hanem az itthonmaradottak, akik belőle csak élni akartak. — De hát tényleg elveszett az 1000 éves magyar haza? — Elveszett csak azért, mert egy zordán biró kimondotta, hogy »ami igazságtalannak találtatott a jelenben, az nem állhat meg a jövőben, még akkor sem, ha azt 1000 év patinája vonta be«. — Hát lehet igazságtalan az, mit nem múló ember lakóit össze, hanem a természet alkotott, amiért 30 nemzedék élt, harcolt és örült, amiért egy történetében nagy nemzet, a történelmi nagyságok sora vért és verejtéket, könnyet és sóhajt, lelket és tudást áldozott? Lehetséges, hogy az Árpádok és Anjouk, Hunyadiak és Rákócziak, Széchenyi és Kossuth, Petőfi, meg Arany igaztalan ügy szolgálatában állottak? Hogy amit mi s minket megelőzően emberi életeknek a mythosok korába visszanyúló sorozata eszménynek és ideálnak tisztelt, az csak egy hazugság volt? — Az emberiség történetének tanúsága szerint ennyi erényt nem lehet egy évezredig nem igaz ügy szolgálatába állítani. — Néma Hősök, Ti az igazságért és önvédelmi harcban estetek el! — Mi nem diadalni mámorért és gazdagodási akarattal szökkentünk a porondra, hanem ősi kardot rántottunk, mert nem térhettünk ki olyan harc elől, melynek burkolt célja és bebizonyosodott szándéka teljes kifosztásunk, megalázásunk és az ezeréves hon teljes megsemmisítése volt. — Ez az igazság s hiába akarják azt tulharsogni milliók, mert »az igazság igazság marad akkor is, ha milliók ellen egy hirdeti«. — És ez az igazság, amely azt mondatja velem, hogy a nemzet világa nem hiába szenvedett és nem hiába halt meg. — Nem! Mert a mai nap mégsem a halottak, hanem a feltámadás napja, első napja, fundamentuma az uj Magyarországnak, mely annál nagyobb, annál hatalmasabb, annál hosszabb életű lesz, mentői több fiának páratlan és hősi erényén épült fel. — A természetben idővel minden elpusztul. A vasat a rozsda marja szét, a gránit-követ évezredek mullasztják el. Nincsen földi anyag, akár a természet, akár az ember alkotta, amely örökkévaló lenne. — »Csak egy van, ami örökéletű, ami elpusztíthatatlan és mindig újjászületik és ez a lélek, a szellem, amely az elhaltak erényeiből újra sarjad, nap-nap után uj értékeket termel és biztosítéka annak, hogy a nemzet majd újra születik.« — Kaposvári Hősök! Ti nem haltatok meg hiába a honért! — A Ti hősi erényeitek kultuszán, ami hősi és önfeláldozó példátok követésén épül fel majdan az új, a régi Magyarország. Igmándy dr. pompás beszéde és a dalárdák éneke után Németh József tábornok a helyőrség, dr. Lehotzky Brúnó v. főjegyző a város közönsége, Borbély Sándor a hadirokkantai, dr. Pongrácz Károly a reálgimnázium, Takács Gyula a fiúpolgári, dr. Kárpáti Géza a bajtársi egyesület, vitéz Verhás Jenő a 14-esek, Szabó Erzsi a leánypolgári iskola, dr. Biró Lajos a leánylíceum, míg végül dr. Lehotzky, Brúnó városi főjegyző a 21-es vadászok koszorúját helyezte el. A Himnusz eléneklésével ért véget az ünnepség a Kossuth téren, ahonnan dr. Lehotzky Brúnó v. főjegyzővel az élen küldöttségek vitték ki a koszorúkat a Hősök temetőjébe. Az ünnepség mintaszerű megrendezése dr. Lehotzky Brúnó v. főjegyzőt dicséri. Vasárnap délelőtt ünnepélyes keretek között adták át gróf Festetics Sándornak Böhönye nagyközség díszpolgári oklevelét. Böhönye, máj. 31. Aranyló tázfolyam zuhog alá a tiszta, felhőtlen égről a sikkadt, poros falura. Szinte szaharai a forróság s csak néha vág át egy kis hűs hullám a jégen, amikor a gyenge szél pásztázza a levegőt. Ünnepi csend ül a falura. Vasárnapi hangulat fekszik a községen, még a kakasok is elfelejtenek kukorékolni ebben a tikkasztó hőségben. Böhönye ünnepet ül, jótevőjét, földesurát, tolnai gr. Festetics Sándort, köszönti hódolattal és tisztelettel ezen a szép májusi vasárnapon. Böhönye szinte újjászületését, létét köszöni a grófi földesurának, aki hű maradt iskolát alapitó, egyházat támogató őseihez s megértve az uj kor szellemét, birtokának legszebb részét önként hasitotta ki községfejlesztés céljaira. Egészséges és jó levegőjű területet parcellázott ki évtizedekkel ezelőtt, amelyre áttelepült a nedves, völgyben épült falu s így lett nyílegyenes, széles, levegős utcája, ideális fekvésű község Böhönye. A háború befejezése után közvetlenül önkénlt kezdte meg az uj parcellázást birtokán. Megértve a magyar föclmives földszeretetét, látva a hadból visszatért katonák sanyarú sorsát, ingyen házhelyeket osztott ki a hadviseltek közt. A földreform során 7000 holdas birtokából ujabb birtoktesteket adott le s a gróf jóvoltából 1200 holdon uj telep épült s minden egy pirostetős ház egy röghöz kötött családot jelent, minden porta egyegy kis egzisztenciát képvisel. Gondoskodása azonban nemcsak a házhelyhez juttatásban merült ki. Amikor a gazdasági élet tengerén apró magyar hajókat dobált a vihar, a gróf volt az, aki kimentette, partra hozta a már elmerítlésre állókat. Zord teleken ő volt az, aki bezörgetett a kihűlt kűözhelyü viskókba s fát, zsírt hozott a szűkölködő családnak. Az elmúlt tél folyamán 150 szegény családot segélyezett tűzifával, élelemmel és pénzzel. Ezért a szociális gondoskodásért választotta díszpolgárává a múlt év. december 21-én a község képviselőtestülete a grófot. A díszpolgári oklevél átadására nagy ünnepséget készített elő a falu népe. Szombaton este megérkezett Dégről a gróf, akit titkára, Okos Ferenc számtartó és Erdős János uradalmi fő-