Uj-Somogy, 1932. február (14. évfolyam, 25-48. szám)
1932-02-01 / 25. szám
2 melyik jelölt kortese szavazó cédulákat osztogat. A karzat tömve. Férfiak, nők vegyesen. Ezek nincsenek közvetlenül érdekelve és mégis türelmetlenek, izgatottak. Figyelő szemmel merednek le a teremben ülőkre, számolgatnak és mérlegelik a két párt erőviszonyát. A hangulat percről-percre feszültebb. Egyre nő a kirobbanáshoz közeljutó, remegő izgalom. Tallián Andor alispán belép a terembe. Dörgő éljenzés és taps fogadja. Amikor az elnöki emelvényen helyet foglalva, megnyitja a gyűlést, a legutóbbi polgármesterről beszél. Izgatott, türelmetlen arcok. Alig figyel a sokaság. A gondolatok máig előre járnak a következő aktuson, a szavazáson. Az egyik képviselő mereven néz a levegőbe, szinte verejtékezik a homloka. A másik idegesen lóbálja a lábát. A pártok kémlelve nézik, méregetik egymás erejét. — Egyedül a város érdekét nézzük most — mondja az alispán. Megkönnyebbülésszerűen tör ki erre az önbizalom, a meggyőződés harsogó helyeslése minden felé. Úgye van, úgy van! — zúg fel kórusban a képviselőtestület. Hivatalos formaságok elvégzése, majd rövid, de feszült várakozással eltelő szünet után Tallián alispán szavai hallatszanak ismét: — Két pályázat érkezett... Az egyik Szopkó István dr.-é__ — Éljen! — tör ki a lelkesedés a terem egyik részéből. — ...A másik: dr. Vétek Györgyé • • • — Éljen! — zúg rá felcsattanó harsogással. Ragyogó, csillogó szemekkel, mosolygó bizakodással, lelkesen éljen ez a Vétek párt. — ... A titkos szavazást elrendelem. Az ülést felfüggesztem, — hangzott az elnöki kijelentés. Most, most dől el minden. A szavazás folyik... Hatalmas a tusa, öldöklő a küzdelem. A kis fehér cédula a fegyver. Vájjon mi lesz az eredmény? 11 óra 10 perc... A szoba ajtaja, ahol a szavazatok összeszámolását végezték, egyszerre kinyílik: Pszt! Csend! Egy hang eldördül: Éljen dr. Vétek György. Orkánszerű: Éljen! S amikor az eredmény hivatalos kihirdetése megerősíti a hírt, hogy valóban dr. Vétek lett Kaposvár polgármestere, akkor újból kitör avisszhang: Éljen dr. Vétek György polgármester! ... És villámgyorsan zúg rá a az öreg azért folyton mondogatta: »Utánam, utánam. Ne tessék ám megállni, mert akkor leszakad... Még gyönge a gerenda... Bementünk egy kerek csukisig. (Káka. — Érdekes, minden kákasziget köralakú.) Megálltunk és figyeltünk. Jajgatnak a ludak. A vadludak pár száz lépésre gágogtak tőlünk. Úgy hallattszott az ijedt gágogás, mint amikor ludmellesztéskor a szelíd lúd el-eljajdítja magát. Ezer és ezer ilyen jajgatásszerű gágogás hallatszott. Jól megfigyeltem: a ludak nemcsak gágogtak, hanem röpködtek is. A röpködő ludakat mintha kergette, űzte volna valaki. A viz locsogott. Néha talán száz lúd szántotta, verte a vizet szárnyaival és ilyenkor finom, halk csengetyűszó hallatszott. — Mi ez, öregem? — Hát ippen ezér’ hittam... Most fagy a Balaton raélyi része, az éljenzés. Falrengető, dörgő taps. f Ölelkező emberek. Zúgó örömzaj. Kaposvárnak van polgármestere«. A harc eldőlte után felelős szerkesztőnk, dr. Thury Zsigmond : Utóhangok a polgármesterválasztáshoz« címen a lap vezető helyén egyebek között így írt: «Hatvanhat szavazat tette Kaposvár polgármesterévé dr. Vétek Györgyöt, de a vele szemben álló másik jelölt 56 hívének a tevékenységét sem nélkülözheti ez a város. Meg vagyunk győződve, hogy a kisebbségben maradtak tábora nem fog pusztán személyi okokból merev ellenállást tanúsítani az új polgármester üdvös, közhasznú törekvéseivel szemben. Ez a kisebbség, amely éppen a megismert hivatali működés tapasztalatai alapján vette pártfogásába a maga jelöltjét, bizonyára éppoly melegséggel fogja támogatni a város most megválasztott vezető emberét is, ha beígért programjának előnyös pontjait a köz javára igyekszik megvalósítani és ha alkotásaival, tetteivel fogja magát ismertté tenni. Hiszszük és reméljük, hogy a városi polgárság egyetemének, az osztatlan egésznek való használni tudás oda fogja szólítani táborába volt ellenfeleit is. Mi a magunk részéről a polgármesteri szék új gazdájával szemben ugyanazt a kötelességet ismerjük, mint minden más közintézmény fejével, vezetőjével szemben. Közérdekű működését a sajtó erejével, befolyásával önzetlenül támogatjuk, de egyben elfogulatlan bírálói is leszünk s mindannyiszor felemeljük szavunkat a nyilvánosság előtt, ahányszor csak okot adnak arra a jogosan támasztható kifogások. E város érdekében egyébként szívünk mélyéből kívánjuk, hogy mentől kevesebb alkalmunk legyen bármit is rosszalólag szóvátenni, legyen inkább az új polgármester hivatali ténykedése, munkavállalásának lendületes készsége a város olyan új korszakának megteremtője, amelyet áldólag fognak emlegetni a késői utódok is, s amelyből általános jó árad a most élők mindegyikére, hogy még az ellenjelöltre szavazók is azt mondhassák később: »Valóban a Vétekpártiak találták el kettő közül a jobbikat! Adja Isten, hogy úgy legyen!« A polgármestert beiktató bankett sajtóbeszámolójának végén ezt találjuk: »Meglátják, uraim, hogy dr. Zimmert prépost és Tallián alispán mellett dr. Vétek lesz ennek a városnak harmadik békeapostola. Ugyanerről a szép és emlékezetes bankettről az Uj-Somogy úgy emlékezett meg annak idején, minta társadalmi béke ünnepéről s mi úgy hisszük, hogy a 10 éves jubileum maga is egyike lesz a társadalmi béke legszebb ünnepei egyikének. ÚJ-SOMOS? 6982. Január 1. Lényegesen kibővült a polgármesteri Jubileum városi díszközgyűlésének hétfői programja. ----------------------------- Két díszalbumon kívül még más alkalmi meglepetéseket is el fognak nyújtani a jubilánsnak. — Mit tartalmaznak a káprázatosan szép díszalbumok ? — A Signum Laudist Valószínűűeg személyesen fogja a főispán az ünnepeltnek ugyanekkor átadni. Előző számunkban hírt adtunk már a dr. Vétek György polgármester 10 éves jubileumi ünneplésére tervezett képviselőtestületi díszközgyűlés mikénti lefolyásáról. Az ünnepély programja azonban mára jelentékenyen megbővült és kiszélesedett. Amint ugyanis az Új-Somogy már tegnap megírta, a legfelsőbb helyről származó elismerés jele, a Signum Laudis is megérkezett a jubiláns részére és ezt a kitüntetést a közép. A lúd a vízben egyszer csak azt veszi észre, hogy szorítja valami. Felriad, megijed. Embert, állatot nem lát, nem érez, tehát visszacsapódik. Pár pillanat múlva megint csak érzi a gyég hártyázódását. Megint felriad. Meggabalyodik azután az egész sereg. Neszeznek, kiabálnak és nem tudják, mi a baj. A csengőzés akkor keletkezik ha a szárnyával kicsapja a vékony gyeget a már vastagabb, összeállt gyégre, a sok huppanás meg akkor, ha a fölriadt lúd a gyeges víz helyett a gyegre vágódik le. Ilyenkor a lúd megüti magát és jajgat. — Nappal nincs csengőzés, nincs huppanás, mert a lúd nem álmos és jól lát. Különben is nappal a lúd a vetéseket keresi. Úgy másfél óra múlva csendesedtek el a ludak. — Kihúzódtak a kemény gyögre — mondta az öreg. — Reggelre csak a balatoni berkek lesznek hígak, kásásak, valószínüleg maga dr. gr. Szapáry Lajos főispán személyesen fogja a hétfői díszközgyűlésen átadni dr. Vétek György polgármesternek. Az eredetileg tervezett egyetlen diszalbumon kívül még egy másik művészi kivitelű diszalbumot is át fognak nyújtani a jubilánsnak. A Városi Dalárda ugyanis, amelynek életrehívása szintén dr. Vétek György polgármesteri érdemei közé tartozik, a legnagyobb titokban szintén hozzákészült ahhoz, hogy Uj »lik«, a levegőben. Mentünk kifelé. A jég már nem hajladozott alattunk. Már a parton álltunk, amikor eldördült a puska. Millió gá-gá-gá felelt a dörejre. — Na, uj »lik« van a levegőben, — szólt az öreg. — Mondtam neki, még várgyon. Fütyült a két ujjával. Aki a »törvénytelen« puskát elsütötte, visszafütyült. — Ugye, mondtam, hogy csak likat lőtt a likból. * — Ha nem, tuggya kérem, amit az éjjel észleltünk, az csak ritkán adódik. Néha tíz évben egyszer. Attól függ, hogyan alszik, hogyan fagy a víz és hogy be mer-e valaki menni. Nekem ez a harmadik tapasztalatom volt. Nekem az első, de még bemennék érte a ropogó, hajlékony jégre párszor. N. Szabó Gyula, a maga módján vegye ki részét a jubiláns ünnepléséből és meglepetésekkel kedveskedjék az ünnepeltnek. A Dalárda tehát azzal kívánja kibővíteni a díszközgyűlés programját, hogy két alkalmi éneiket ad elő az ünnepélyes aktusok közepette. Az alkalmi darabok szövegét dr. Zsiray József, a poéta lelkületű volt kaposvári rendőrfogalmazó írta, zenéjét pedig Soltész Emil zeneiskolai igazgató, a Dalárda karnagya szerzette. De nemcsak előadják ezt a két szép darabot, hanem a jubiláns darabokat tartalmazó külön díszes albumot is átadják azünnepeltnek. A Dalárda fehér zergebőr-kötésű kottakönyvének fedelén kutyabőrre színes díszekkel van felrajzolva a következő szöveg: »Méltóságos dr. Vétek György urnak, a Dalárda alapítójának, 10 éves polgármesteri jubileuma alkalmából, nagyrabecsülé-se jeléül a Kaposvári Városi Dalárda«. A dr. Hegyi Árpád által emlékbeszéd keretében átnyújtandó díszes album valódi műremek, amely szintén örökbecsű emléke marad a 10 éves jubileumnak. Ez az album disznóbőr kötésű, sarkain bronzveretű, fedelén Kaposvár emailozett fémcímerével ékesített, bronzlábakon nyugvó és bronzkapoccsal zárható olyan könyv, amely máris muzeális jelentőségű. Az album fedelét belül meggypiros selyem borítja. Tartalmaz összesen 40 olyan lapot, amelyekbe, mint keretekbe illesztődtek bele a megörökítésre szánt fényképfelvételek, úgyhogy a lapok mindkét oldalán képek láthatók. A képeket megelőzően pár oldalon át szöveg is van, amely díszes kivitelével a kódex-író középkori barátokra és a Mátyás király budai könyvtárában dolgozó reneszánszkori iniciálé rajzoló Corvina-készítőkre emlékeztet. Az első oldalon a színes tusrajzokkal szegélyezett, dúsan aranyozott, díszes keretben temperafestéssel az ajánlás foglal helyet, amelynek szövege a következő: »1922. február, 1. Dr. Vétek Györgynek, a Nagy Szent Gergely-rend lovagjának, Kaposvár megyei város polgármesterének 10 éves jubileuma alkalmából a város fejlesztése körül szerzett érdemei elismeréséül és igaz tiszteletünk jeléül ajánljuk. 1932. február 1.a Majd ezután két oldalon az Elöljáró beszéd következik, amelyet archaisztikus stílusban, középkori oklevelek és ügyiratok bájos ódon magyarságával dr. Molnár István vármegyei főlevéltáros szerkesztett a jubiláns érdemei emlékének megörökítésére. Ezután következnek az albumnak azok a lapjai, amelyek a fényképtartalmat adják. Legesül dr. gróf Szapáry Lajos főispán, majd a város országgyűlési képviselője, dr. Ugrón Gábor nyug. belügyminiszter, továbbá Stephaich Pál alispán képei foglalnak helyet. Ezután következik az ünnepeltnek, dr. Vétek Györgynek igen sikerült diszmagyáros képmása, a Szent Gergely Rend jelvényével. Majd 11 tablóképpen következnek a városi képviselőtestület jelenlegi és volt tagjainak, a város tisztviselői karának, egyes városi iskolák igazgatóinak és egyesületi vezetőinek fényképei, majd 22 oldalon azokról a városi intéz-