Uj-Somogy, 1933. január (15. évfolyam, 1-25. szám)

1933-01-01 / 1. szám

folyam, 1. (3957.) szám. Ara: 12 nílér. Kaposvár, 1933. Január 1. vasárnap. Szerket«»»** «• kiadóhivatal: POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak: KAPOSVÁR, CONTRASSY-DICA 6. SZÁM. , , ^ | |g|[ •■-©’ *»0r* 2 peugO. — N«g>«d <i\n S progő. — FAI Atrc 12 p«ng6. ^ elet(18 szerkesztő : Hirdetek ara mulllm­­entoronkein IO 011.. »/.Üvegrészben M­üller. T­ELEfONSZÁMl 13­8» Dr THÚRY ZSIGMOND Hivatalon Aa pénzintézeti hirdetésore mulllmáteraoronkliit IS OKt Uj esztendő, új eszközök. Irta: dr. Igmándy Aladár, földbirtokos, orsz. képviselő. Évfordulóhoz érkeztünk és mi­előtt felállítjuk 1933 horoszkópját, ajánlatos egy pillantást vetni 1932- re, hisz a jelen alapja, kiindulási pontja a múlt, melyből következte­téseket lehet és kell vonni a jö­vőre. A kép tudjuk, érezzük előre — egyenesen döbbenetes és olyan, mintha futurista festő vetette vol­na vászonra borús lelkét: fekete alapon megszakítás és kivétel nél­kül feketébb vonalak. Ilyen festményt a Halál előcsar­nokában lehetne kifüggeszteni s an­nak — sajnos — reális alapot ad három szám: külkereskedelmünk összforgalma, amely 1930-ban 1735 millión állt, 1931-ben lecsökkent 1116 millióra s 1932. év folyamán legfeljebb a 600 milliót fogja elérni. Ez tehát azt jele­nti, hogy ugy­an­az a 8,5 millió­­s MMT kénytelen mintegy harmadára összezsugoro­dott értékű gazdasági forgalomból megélni, mint ezelőtt 3 évvel. Súlyosbítja, sőt elviselhetetlenné teszi a helyzetet, hogy ugyanakkor az állami, közületi és szociális ter­hek jóformán a régiek maradtak. Fiatal korom óta az óvatos, meg­gondolt cselekvés szükségességét hangoztattam mindenben. Ez azon­ban a dolog természeténél fogva lassúbb ütemet jelent, már­pedig a gazdasági nyomás oly erős, hogy ma ezen a téren is változtatni kell. Gyors intézkedések életbelépteté­se­ nélkül 1933-ban nem tudunk fel­színen maradni t­ehát bármit te­szünk is, bátran is halogatás nél­kül kell cselekedjünk. Az 1933-as év programjába első­sorban 3 pontot kell felvennünk: a költségvetés lefragását, a keres­kedelmi szerződőik megváltoztatá­sát és az adósság­ rendezését, mert 1­801, illetve az üzmek figyelembe­vételével 1200 mliós költségvetést a trianoni hatálok közt vergődő országcsonk nertelt el. A Károlyi­kormány kétségtesett és tisztelet­re méltó kísérk­ezéséből látnunk kellett, hogy az eddig követett út nem vezet célba Radikális és észen mélyreható eszközök alkalmasa nélkül tehát megnyugtató ereményeket nem tu­dunk elérni. A megoldás egyetlen módja egy, a gyeerekig hatoló ad­minisztrációs resrm, karöltve a veszteséges üzem­k teljes megszün­tetésével. A tisztiselői fizetések to­vábbi, lényeges csökkentését nem tartom opportomnak, mert az erős kihalással lenni a fogyasztásra s végeredményben bennünket, gazdá­kat sújtana. Kereskedelmi politikánkb­an le­gyen vezérlő momentum a szabad kereskedelmi irányzathoz való kö­zeledés, mert ez a magyar agrár­termelés szempontjából a kívánatos cél Elsősorban is széles gesztussal ki kell gyomlálni a melegházban tenyésztett ipart, azután pedig az életképes magyar ipar teherbíró­­képességének végső határáig fel kell tárni a vámsorompókat. A ki­egyezés óta az iparpártolás volt a jelszó s ennek árát a mezőgazda­ság fizette meg. Megértéssel tette, mert tehette. Ma azonban a mező­­gazdaság romokban hever és az újjáépítéshez a viszonosság és igaz­ságosság alapelvéből kifolyólag az iparnak kell hozzájárulnia, ugyan­azon megértéssel, mint azt mi tet­tük 60 éven keresztül. legnehezebb kérdés az adósságok rendezése, mert itt a hitelezők fő­ként külföldiek, akikkel szemben a kormánynak hatalmi intézkedésre módja nincs. Itt bátorságra van szükség eddigi halogató magatar­tásunk helyett, bátran meg kell mondanunk, hogy nem tudunk fi­zetni. A terményárak zuhanása vir­­tualizer megduplázta adósságainkat, legigazságosabb lenne tehát a tő­ketartozás aránylagos leszállítása. Ha ez nem lenne keresztülvihető, ám adjuk tanúságát teljes fizetési akaratunknak, de hozzuk azt össz­hangba fizetési képességünkkel, az­az alakítsuk át a rövidlejáratú tí­pust 52 éves, törlesztéses kölcsön­né. Akkor, amikor a teli trezorok­kal rendelkező Franci­aország a nemzetközi etikával összeegyeztet­­hetőnek tartotta a fizetések megta­gadását, mennyivel több erkölcsi alapunk lenne nekünk egy ilyen — a békevilágban teljesen meg­szokott — módozatra, különösen, ha meggondoljuk, hogy anyagi helyze­tünket éppen hitelezőink rontották meg a trianoni békediktátummal. Nagyon jól tudom, hogy fenti há­rom programpont végleges és a részletekre is kiterjedő megvalósí­tása még a Gömbös-kormány em­berfelettinek mondható munkaké­pessége mellett is majdnem a lehe­tetlenséggel határos. Ha azonban a bátor kezdet kör­vonalai mindannyiunk által átte­kinthető formában kibontakoznak előttünk, ha a kormány becsüle­tes szándékai ebben a vonatkozás­ban is és a nélkülözhetetlen alap­vető intézkedések megtételével nyil­vánvalóvá válnak, akkor,­­ akkor ebben a szomorú, kitikkadt ma­gyar ugarban kivirágzik Gömbös jelszavainak harmadika, ami elő­feltétele mindennek: a bizalom. A kaposvári emberek dulatóak és fegyelmezet­tek — mondja dr. Russay Géza, a kaposvári rendőr­kapitányság vezetője. —PH——­— A rendőertanácsos nyilatkozata az Uj Somogynak féléves kaposvári működéséről. A kaposvári állam­rendőr kapi­tányságon tudvalévően 1932. év jú­liusában gyökeres változtatásokat eszközölt a belügyminiszter. Távo­zott a kapitányság vezetője, de át­helyeztek több beosztott tisztviselőt is. A kapitányság új vezetője dr. Russay Géza rendőrtanácsos lett, aki a diósgyőri kapitányság élé­ről került Kaposvárra. Dr. Russay Géza új beosztási he­lyének elfoglalása előtt még soha életében nem volt Kaposváron. Nem ismerte az itteni embereket, azok szokásait és mentalitását. Július hó 16-án jött hozzánk dr. Russay és fél évi itt tartózkodás után nem­ tart­juk érdektelennek, ha véleményt kérünk tőle Kaposvárról, a kapos­váriakról és általában arról, hogy miként látja a közbiztonságot a so­mogyi fővárosban. Hivatali szobájában beszéltünk dr. Russayval, aki jellegzetes siosz­­szu szipkájából szívta sodrott ci­garettáját : — Milyennek ismerte meg taná­csos úr a kaposvári embereket? Mosolyogva válaszolt Kaposvár közbiztonságának legfőbb őre: — Kaposváron, kérem, jók az emberek s ami rendőri szempont­ból fontos, jóindulatnak. A bűnö­zés általában kevés. Amióta Albert Józsefet ártalmatlanná tettük, az­óta komoly bűncselekmény úgyszól­ván nem fordult elő a város terü­letén. Még az egyszerűbb emberek sem türelmetlenek és ezt annak tu­lajdonítom, hogy a város mindent elkövet munkaalkalom teremtésére annak érdekében, hogy Ka­xasvá­­ron még a nehéz idők dacára se le­gyen éhező ember. — Milyen intézkedéseket tesz ta­nácsos úr a közbiztonság érdeké­ben? — A közbiztonság Kaposváron hála Isten — jó. A rendőrőrsze­­meket, sajnos, a leszállított létszám miatt nem lehet szaporítani. A le­génység mindenkihez udvarias kell, hogy legyen, azonban mindenkivel szemben egyforma szigorral járok el feljelentés esetén, mert nem tű­röm, hogy bárki, vagy bárkik ré­széről bármiféle kilengés legyen bé­kés állampolgárok terhére. Minden­ki forduljon bizalommal hozzám és aki igaz üggyel jön, az igazságot talál a kaposvári kapitányságon. Eddig tart dr. Russay tanácsos nyilatkozata, amely mindenesetre hivatalos elismerése a kaposvári kö­zönség jó magaviseletének. Felhívás a Somogy megyei Takarékpénz­tár betéteseiben. Tegnapi számunkban közöltük, hogy a Somogy megyei Takarék­­pénztár rendkívüli közgyűlést tar­tott, amelyen a Pénzintézeti Köz­pont képviseletében dr. Vajda Ákos kir. kincstári főtanácsos, igazgató elnökölt. Ezen a közgyűlésen fel­emelő lelkesedéssel és általános he­lyesléssel a részvényesek maguké­vá tették mindazokat a javaslato­kat, amelyeket az intézet működé­sének újrafelvétele tárgyában elő­terjesztettek. A Pénzintézeti Központ jelentésé­ben és az újrafeléledés kérdésében megtett javaslatokban kifejezetten rámutatott arra, hogy a takarék működését tényleg csak akkor kezd­heti meg újból, ha az Országos Hi­telügyi Tanács a közgyűlésnek e tekintetben meghozott határozatait jóváhagyólag tudomásul veszi. Ez az eljárás még több heti időt fog igény­be venni. A Hitelügyi Tanács hoz­zájárulására viszont csak abban az esetben lehet számítani, ha a be­tétesek részéről meghozott áldoza­tokhoz azok a betétesek is hozzá­csatlakoznak, akik eddig ettől a megértő munkától magukat érthe­tetlen okokból távoltartották. Megfontolandó ezen háttérben maradó betétesek részéről az, hogy, saját érdekükben mikor járnak el leghelyesebben? Ennek a kérdés­nek az eldöntésénél irányadó szem­pont csak az lehet, hogyha az új­rafeléledés nem sikerül, esetleg az ő tartózkodó magatartásuk folytán, ugye számolni kell a Hitelügyi Ta­nács hozzájárulásának megtagadá­sával és ez esetben a kényszerrel­

Next