Uj-Somogy, 1933. április (15. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-01 / 74. szám

2 Kérő szó a kanizsai városrészi kápolna építése érdekében. Munkanélküliség... gond... té­­pelődés... a holnap reménytelen­sége ... nyomor... mind-mind a lelket emésztő láz, amelynek ha­muja lassan kint rárakódik a le­jekre s eltakarja és lenyomja a fölfelé törő nemesebb erőt. Elnyom­ja, hogy aztán annál nagyobb ha­tással törjön az fel s hirdesse a nyomorúságban is fenséges lélek­nek a diadalát... így tört fel a diadal azoknak a napi megélhetésért is reményte­lenül küzködő jó embertársaknak a lelkéből, kik ingyenmunkát aján­lottak fel, kocsit, lovat- deszkát, tu­dást, emberi erőt, lelkesedést adtak s kápolnát építenek. Gyermekeik­nek otthonát Mert otthon lesz ne­kik az a szükségkápolna. 3—4 éves kicsi gyermekek, ki­­sebb-nagyobb kosárkákban, kicsiny lelkük nagy­ igyekezetével, kacagva, a nagyobbak­kal versenyezve viszik a téglatörmeléket, salakot... Tud­ják kinek! A Jézuskának. S ezért ragyog a szemük s ezért könnyű a terhük... Drága gyermeklel­kék! S jönnek a felnőttek, fiatalja, öregre jön az a lelkes ember is, aki műlábának megfelelő munkát kér­jön jelentkezni az is, kinek a golyó kilőtte egyik szemét s emi­att hajolnia nem szabad, de dolgoz­ni akar, dolgozni a jó Istennek, aki majd megfizet valamennyinek, mert­­ nem hagy­ja felülmúlni ma­gát a nagylelkűségben Hajlékot építenek a jó Istennek és gyerme­keiknek ... Ez a fenséges cél büsz­ke öntudatot fejleszt s ledönti a régi falakat, hogy újakat emeljen a helyébe. Újakat, amelyekhez sok tégla, sok egyéb anyag s mindene­ket előteremtő nagy áldozatos sze­retet kell. Szeretet, amelynek ver­senyeznie kell a gyermeklelkek tü­­zével s amely odaviszi áldozatát a dolgozó embertársakéval együtt az Isten oltárára .. Testvérek, akiknek a jó Isten megadta még a mindennapi kerese­tet s akik tudnak gyermekeiknek meleg otthont nyújtani. Testvérek, akiknek még fölöslegjük is van. Testvérek, akik nagy áldozat árán, de mégis hídnak juttatni . Testvé­rek, akik tudják, hogy milyen jó odaborulni az Isten oltárához — jöjjenek mind-mind s adják pénz vagy természetbeni adományaikat (tégla, deszka, homok stb.) az egy­házközség Szociális Missziójának cí­mére, a Kanizsai-utcai szükségká­­polna létesítéséhez s a már évek óta működő gyermekotthon fejlesz­téséhez Minden összeg, minden adomány nagy értéket jelent. S mi­vel kétszeresen ad, aki gyorsan ad, azért kérjük a nagylelkű adomá­nyok mielőbbi szíves beküldését Testvének, engedjétek, hogy ag­gódó, tépelődő küzködésük hamuja alól most is diadalmasan törjön elő az áldozatos lélek ... Ezt kéri szeretettel a Szociális Missziótársulat Elnöksége. KAPOSVÁR, FŐ­ UTCA 12. ÚJ-SOMOGY 1931. április 1 Részlet a berlini csatornáról, amelyet a háttérben látható Központi Takarékpalota lebontásával úgy akarnak kibővíteni, hogy azon 1000 tonnás hajók is közlekedhessenek. Mel­eg szeretettel búcsúz­­tatták a nyugalomba vonuló ____marnyai körjegyzőt. Vogronics János 48 évi közszolgálat után vonult nyugalomba. Megható meleg ünnepség kere­tében búcsúztatták szerdán Mer­­nyén a nyugalomba vonuló Vogro­nics János körjegyzőt, aki 43 évi közszolgálat után vonult nyuga­lomba. Tisztújítás keretében vett tőki búcsút a hivatalos közigazga­tás, amelynek nevében először Bar­csai­ Ákos központi főszolgabíró bú­csúztatta. Barcsay Ákos főszolgabíró mél­tatta a nyugalomba vonuló Vogro­nics János körjegyző érdemeit, aki 43 évi közszolgálatából 13 évet töl­tött a mernyei körjegyzőség élén és e minőségében példaképe volt az igazi jegyzőnek s önzetlenül szolgálta hazáját s községei, vár­megyéje érdekeit Mernye község nevében ketten is búcsúztatták, dr. Egerszegi La­jos plébános és Csendes Bertalan községi bíró, Aszaló község nevé­ben Kis Kovács La­jos bíró és Gesz­ti község nevében Lukács György bíró vett tőle búcsút. Az üdvözlő, illetve búcsúbeszé­dekre könnyek közt válaszolt a nyugalomba vonuló, aki hangoztat­ta, hogy felsőbbségének elismerése, községeinek szeretete a legnagyobb jutalom hosszú közszolgálata után. Ezután a tisztú­jítást ejtették meg. Vezető körjegyzővé választották Ko­­rompay Gyula simonfai jegyzőt, községi irodatisztté Ricsovics Gyu­la nagyberki irodatisztet. Csütörtökön este a megyei ka­szinóban 30 terítékes társasvacsora keretében búcsúztatták Vogronics Jánost barátai, akik részéről dr. Egerszegi Lajos plébános és Pint­­hoffer Károly­ aszalói erdőmérnök meleg szavak kíséretében vettek tő­le búcsút. Végül Vogronics János mondott őszinte szavakat az ün­neplésért . Olaszország és Málta. I Irta: Szöllösy Ferenc. 1(34) Az üzletek tulajdonosai máltai bennszülöttek vagy indusok. Érde­kes, hogy keleten mennyire az in­dusok kezében van a kereskedelem. Zsidóknak is vannak üzleteik, még­is azt lehet mondani, h­ogy az in­dusok képviselik a kereskedő osz­tályt itt is éppen úgy, mint a dél­kelet minden államában. Minden ilyen indus bolt valóságos kis ba­zár. Szőnyegek, sálak, a híres ke­resztes máltai csipkék, emléktár­gyak, csecsebecsék, elefántcsontfa­ragások és a számtalan indus és kínai, japán cikkek mindegyikben fellelhetők. A kis üzletek számtalan apró zugában a magyar szemnek egész extravagáns dolgok rejtőznek. A máltai kereskedők meg a bejára­tok és kirakatok felső részét hatal­mas kalitkáknak képezték ki, ame­lyekben mindenféle éneklő és dísz­madarak csicseregnek, de különö­sen kanárik láthatók mindenfelé. A máltaiak azt mondják, h­ogy náluk jobb és szebb kanárik vannak, mint magán a Kanári-szigeteken. S ezek a madarak nem is drágák. Egy hím állat 8—10 pengőbe, nőstény 1­2 pengőbe kerül. Pompás üde­zöldek ezek a kis éneklő madárkák. Az utcák a pompás tavaszi idő­ben mindig tele vannak sétálók­kal és nézegetőkkel. Egykedvűen mennek el a régi máltai lovagok nagymestereinek házai előtt, fel sem tekintenek arra a hatalmas épület­re, amelyen emléktábla jelöli, hogy Napóleon egyiptomi hadjárata alkal­mával abban lakott, de nem veszik észre a Szent János katedrálist, se a Bibliotecát, amely előtt Viktória angol királynő docens márvány­­szobra áll, csak legfeljebb a go­vernor palotája előtt állnak meg, ott is azért, hogy megbámulják az angol őrség szögletes mozdul­atú já­rását. A Strada Reale végén a ten­gerparton hatalmas világítótorony látszik. De ez már a lejtőn túl van, arra, amerre a forgalom csendes és csak a kecskék verik fel az utca csendjét. Meg kell írni a kecskéket is. Itt minden családnak megvan a maga kecskéje. A kecskéket a kecske­pásztorok gondozzák és a napnak bizonyos szakában behajtják a csot­ dái a városba­n végigjárják az ut­cákat. A kecskék már nagyon jól tudják, hogy melyik házhoz tartoz­nak, ott megállnak a kapu előtt és a kecskepásztor pedig becsenget. A cseléd máris hozza ki az ibriket, amibe ott a kapu előtt belefejik a kitűnő kecsketejet. Itt a tejkiszol­gálás ilyen. Házhoz hozza a kecs­ke a friss tejet. A kormányzónál, éppen úgy, mint a legszegényebb bennszülöttnek. Persze a kecskék kék nyomaival telve vannak az ut­cák. Délután kis séta volt soron a környéken. Várfal mindenütt, kö­ves utak s a város végefelé szegé­nyes környezet. Majd újból be­ha­józtam Valettába és megnéztem Ar­­moryt. Ez a hatalmas múzeum, amely a kormányzó palotájában van elhelyezve, egyedülálló a ma­ga nemében. Feltárul a lovagok korának minden dicsősége, sorban állnak a nagymesterek páncélöltö­­zetei, díszkocsijai, képei, a közép­kor hadifelszerelésének minden esz­köze az ágyúgolyóbistól a hadi hos­­­szúcsövű messzelátóig. A múzeum bejáratánál viszont a most lezajlott világháború emléke kísért. Kétol­­dalról két hatalmas német explodá­­latlan torpedó van, amelyekkel a német tengeralattjárók Málta kör­nyékén angol hajókra vadásztak. A földközi tengeri flotta admirá­lisa a lovagok nagymesteri palotá­jában lakik. Az épület előtt még a kerítés is régi ágyúcsövekből van. Aztán számtalan török ágyú mutat­ja a régi idők nagy harcainak je­lét. Az Upper Baracca ott van a közelben. (Folytatjuk.) WILLY FORST HILDE WAGNER elsőrangú ZWEIG regényben P­é­n­te­k­től Vasárnapig

Next