Uj-Somogy, 1933. április (15. évfolyam, 74-97. szám)
1933-04-01 / 74. szám
2 Kérő szó a kanizsai városrészi kápolna építése érdekében. Munkanélküliség... gond... tépelődés... a holnap reménytelensége ... nyomor... mind-mind a lelket emésztő láz, amelynek hamuja lassan kint rárakódik a lejekre s eltakarja és lenyomja a fölfelé törő nemesebb erőt. Elnyomja, hogy aztán annál nagyobb hatással törjön az fel s hirdesse a nyomorúságban is fenséges léleknek a diadalát... így tört fel a diadal azoknak a napi megélhetésért is reménytelenül küzködő jó embertársaknak a lelkéből, kik ingyenmunkát ajánlottak fel, kocsit, lovat- deszkát, tudást, emberi erőt, lelkesedést adtak s kápolnát építenek. Gyermekeiknek otthonát Mert otthon lesz nekik az a szükségkápolna. 3—4 éves kicsi gyermekek, kisebb-nagyobb kosárkákban, kicsiny lelkük nagy igyekezetével, kacagva, a nagyobbakkal versenyezve viszik a téglatörmeléket, salakot... Tudják kinek! A Jézuskának. S ezért ragyog a szemük s ezért könnyű a terhük... Drága gyermeklelkék! S jönnek a felnőttek, fiatalja, öregre jön az a lelkes ember is, aki műlábának megfelelő munkát kérjön jelentkezni az is, kinek a golyó kilőtte egyik szemét s emiatt hajolnia nem szabad, de dolgozni akar, dolgozni a jó Istennek, aki majd megfizet valamennyinek, mert nem hagyja felülmúlni magát a nagylelkűségben Hajlékot építenek a jó Istennek és gyermekeiknek ... Ez a fenséges cél büszke öntudatot fejleszt s ledönti a régi falakat, hogy újakat emeljen a helyébe. Újakat, amelyekhez sok tégla, sok egyéb anyag s mindeneket előteremtő nagy áldozatos szeretet kell. Szeretet, amelynek versenyeznie kell a gyermeklelkek tüzével s amely odaviszi áldozatát a dolgozó embertársakéval együtt az Isten oltárára .. Testvérek, akiknek a jó Isten megadta még a mindennapi keresetet s akik tudnak gyermekeiknek meleg otthont nyújtani. Testvérek, akiknek még fölöslegjük is van. Testvérek, akik nagy áldozat árán, de mégis hídnak juttatni . Testvérek, akik tudják, hogy milyen jó odaborulni az Isten oltárához — jöjjenek mind-mind s adják pénz vagy természetbeni adományaikat (tégla, deszka, homok stb.) az egyházközség Szociális Missziójának címére, a Kanizsai-utcai szükségkápolna létesítéséhez s a már évek óta működő gyermekotthon fejlesztéséhez Minden összeg, minden adomány nagy értéket jelent. S mivel kétszeresen ad, aki gyorsan ad, azért kérjük a nagylelkű adományok mielőbbi szíves beküldését Testvének, engedjétek, hogy aggódó, tépelődő küzködésük hamuja alól most is diadalmasan törjön elő az áldozatos lélek ... Ezt kéri szeretettel a Szociális Missziótársulat Elnöksége. KAPOSVÁR, FŐ UTCA 12. ÚJ-SOMOGY 1931. április 1 Részlet a berlini csatornáról, amelyet a háttérben látható Központi Takarékpalota lebontásával úgy akarnak kibővíteni, hogy azon 1000 tonnás hajók is közlekedhessenek. Meleg szeretettel búcsúztatták a nyugalomba vonuló ____marnyai körjegyzőt. Vogronics János 48 évi közszolgálat után vonult nyugalomba. Megható meleg ünnepség keretében búcsúztatták szerdán Mernyén a nyugalomba vonuló Vogronics János körjegyzőt, aki 43 évi közszolgálat után vonult nyugalomba. Tisztújítás keretében vett tőki búcsút a hivatalos közigazgatás, amelynek nevében először Barcsai Ákos központi főszolgabíró búcsúztatta. Barcsay Ákos főszolgabíró méltatta a nyugalomba vonuló Vogronics János körjegyző érdemeit, aki 43 évi közszolgálatából 13 évet töltött a mernyei körjegyzőség élén és e minőségében példaképe volt az igazi jegyzőnek s önzetlenül szolgálta hazáját s községei, vármegyéje érdekeit Mernye község nevében ketten is búcsúztatták, dr. Egerszegi Lajos plébános és Csendes Bertalan községi bíró, Aszaló község nevében Kis Kovács Lajos bíró és Geszti község nevében Lukács György bíró vett tőle búcsút. Az üdvözlő, illetve búcsúbeszédekre könnyek közt válaszolt a nyugalomba vonuló, aki hangoztatta, hogy felsőbbségének elismerése, községeinek szeretete a legnagyobb jutalom hosszú közszolgálata után. Ezután a tisztújítást ejtették meg. Vezető körjegyzővé választották Korompay Gyula simonfai jegyzőt, községi irodatisztté Ricsovics Gyula nagyberki irodatisztet. Csütörtökön este a megyei kaszinóban 30 terítékes társasvacsora keretében búcsúztatták Vogronics Jánost barátai, akik részéről dr. Egerszegi Lajos plébános és Pinthoffer Károly aszalói erdőmérnök meleg szavak kíséretében vettek tőle búcsút. Végül Vogronics János mondott őszinte szavakat az ünneplésért . Olaszország és Málta. I Irta: Szöllösy Ferenc. 1(34) Az üzletek tulajdonosai máltai bennszülöttek vagy indusok. Érdekes, hogy keleten mennyire az indusok kezében van a kereskedelem. Zsidóknak is vannak üzleteik, mégis azt lehet mondani, hogy az indusok képviselik a kereskedő osztályt itt is éppen úgy, mint a délkelet minden államában. Minden ilyen indus bolt valóságos kis bazár. Szőnyegek, sálak, a híres keresztes máltai csipkék, emléktárgyak, csecsebecsék, elefántcsontfaragások és a számtalan indus és kínai, japán cikkek mindegyikben fellelhetők. A kis üzletek számtalan apró zugában a magyar szemnek egész extravagáns dolgok rejtőznek. A máltai kereskedők meg a bejáratok és kirakatok felső részét hatalmas kalitkáknak képezték ki, amelyekben mindenféle éneklő és díszmadarak csicseregnek, de különösen kanárik láthatók mindenfelé. A máltaiak azt mondják, hogy náluk jobb és szebb kanárik vannak, mint magán a Kanári-szigeteken. S ezek a madarak nem is drágák. Egy hím állat 8—10 pengőbe, nőstény 12 pengőbe kerül. Pompás üdezöldek ezek a kis éneklő madárkák. Az utcák a pompás tavaszi időben mindig tele vannak sétálókkal és nézegetőkkel. Egykedvűen mennek el a régi máltai lovagok nagymestereinek házai előtt, fel sem tekintenek arra a hatalmas épületre, amelyen emléktábla jelöli, hogy Napóleon egyiptomi hadjárata alkalmával abban lakott, de nem veszik észre a Szent János katedrálist, se a Bibliotecát, amely előtt Viktória angol királynő docens márványszobra áll, csak legfeljebb a governor palotája előtt állnak meg, ott is azért, hogy megbámulják az angol őrség szögletes mozdulatú járását. A Strada Reale végén a tengerparton hatalmas világítótorony látszik. De ez már a lejtőn túl van, arra, amerre a forgalom csendes és csak a kecskék verik fel az utca csendjét. Meg kell írni a kecskéket is. Itt minden családnak megvan a maga kecskéje. A kecskéket a kecskepásztorok gondozzák és a napnak bizonyos szakában behajtják a csot dái a városban végigjárják az utcákat. A kecskék már nagyon jól tudják, hogy melyik házhoz tartoznak, ott megállnak a kapu előtt és a kecskepásztor pedig becsenget. A cseléd máris hozza ki az ibriket, amibe ott a kapu előtt belefejik a kitűnő kecsketejet. Itt a tejkiszolgálás ilyen. Házhoz hozza a kecske a friss tejet. A kormányzónál, éppen úgy, mint a legszegényebb bennszülöttnek. Persze a kecskék kék nyomaival telve vannak az utcák. Délután kis séta volt soron a környéken. Várfal mindenütt, köves utak s a város végefelé szegényes környezet. Majd újból behajóztam Valettába és megnéztem Armoryt. Ez a hatalmas múzeum, amely a kormányzó palotájában van elhelyezve, egyedülálló a maga nemében. Feltárul a lovagok korának minden dicsősége, sorban állnak a nagymesterek páncélöltözetei, díszkocsijai, képei, a középkor hadifelszerelésének minden eszköze az ágyúgolyóbistól a hadi hosszúcsövű messzelátóig. A múzeum bejáratánál viszont a most lezajlott világháború emléke kísért. Kétoldalról két hatalmas német explodálatlan torpedó van, amelyekkel a német tengeralattjárók Málta környékén angol hajókra vadásztak. A földközi tengeri flotta admirálisa a lovagok nagymesteri palotájában lakik. Az épület előtt még a kerítés is régi ágyúcsövekből van. Aztán számtalan török ágyú mutatja a régi idők nagy harcainak jelét. Az Upper Baracca ott van a közelben. (Folytatjuk.) WILLY FORST HILDE WAGNER elsőrangú ZWEIG regényben Péntektől Vasárnapig