Uj-Somogy, 1933. október (15. évfolyam, 223-248. szám)
1933-10-01 / 223. szám
2 Hasznos tudni, hogy sokféle betegségnek vehetjük elejét, ha Schmidtauer természetes keserűvizével eltávolítjuk a gyomor és belekben rejtőző és kórokat okozó baktériumokat. Vau ,melynek lényege a következő: Nyilváníttassék a Balaton és szőkébb vidéke Magyarország Nemzeti Parkjává, amelynek lakói, továbbá mindazok, akiknek a Balaton mellett ingatlanuk van, lépjenek be a Balatoni Szövetségbe és fizessenek évenként 8—100 tagdíjat, tagságuk fejében pedig élvezzenek állandó (50 százalékos) utazási kedvezményt. Az így befolyó összegből, amely évenként közel egy millió pengőt tenne ki, olyan befektetések létesüljenek, amelyek hiánya a Balaton látogatottságát ezideig károsan befolyásolta, s amelyek mindnyájunk előtt ismeretesek. Emez elgondolás szerint sem az érdekelt ingatlantulajdonosok nem lennének anyagiakban igénybevéve, sem pedig az államtól nem kívántatik nagy áldozat, mert a Máv által nyújtott kedvezmény sokszorosan megtérülne a fokozott forgalmon. A Balatoni Szövetség felterjesztette a javaslatot úgy a miniszterelnök, mint a kereskedelmi miniszterhez, akik azt soronkívül leküldték a Balatoni Intéző Bizottsághoz, amely a legutóbbi ülésén már foglalkozott is a tervezettel. Időközben a veszprémvármegyei Közigazgatási Bizottság is magáévá tette az ügyet és a Nemzeti Park mielőbbi megvalósítása érdekében feliratot intézett a kormányhoz, valamint átírt a másik két balatoni vármegyéhez, Somogyhoz és Zalához is a javaslat letárgyalása végett. A Balaton lakossága nagy érdeklődéssel várja a fejleményeket, mert tudja, hogy tennie kell a fürdőkultúra érdekében és a tervtől a Balaton felvirágzását reméli. AT/ van a balatonfenyvesi parcellázások körül? A parcellázott terület volt tulajdonosa nyilatkozik az ügyről. Felkérestünk az alábbi sorok közzétételére: T* Az Új-Somogy 219. számában Szilassy Lajos a balatonfenyvesi ingatlaneldarabolási ténykedéseimről egy hosszabb cikket írt, amelyre a nyilvánosság tájékoztatása céljából a következőket jelentem ki. Balatonfenyvesi birtokomból 1928 -1932. évek alatt kb. 1300 villatelket adtam el. Az eladás, birtokbabocsátás és a vételügyletek telekkönyvi elintézése a nagyméltóságú m. kir. Földművelésügyi Minisztériumhoz beterjesztett és a balatoni kormánybiztosság által jóváhagyott tervek, felosztási vázrajzok alapján akként foganatosíttatott, hogy minden egyes szerződés külön-külön hatósági jóváhagyásban részesült. A lengyeltóti kir. telekkönyvi hatóságnál elfekvő eredeti és ezen miniszteriális jóváhagyásban részesült felosztási vázrajzban meghatározott parcellázási tervben megjelölt utak, terek, sétányok stb. javára kijelölt ingatlanrészek a telekkönyvből kihagyottak és ezek Fonyód község tulajdonát képezik. A strandok és egyéb közüzemek javára fenntartott területrészekre pedig a használati jog körülírásával, minden vevő külön, telekkönyvileg biztosított szolgalmi jogot kapott. Mint pártbirtokos, szerződésileg minden vevő részére biztosítottam azt a horgászati jogot, amely engem a törvény erejénél fogva megillet és minden telektulajdonos jogosítva van horgászati jegyének megváltásával a horgászatot gyakorolni. Kivétel nélkül minden telekkönyvi tulajdonos zavartalan élvezetében van mindazoknak a jogoknak, amelyeket részükre az általam aláírt adásvételi szerződés megállapít és ha az 1300 telek tényleges kiosztásánál akadt néhány telek, ahol mérnöki hiba folytán a határok kiigazítása reparációt igényelt, ezt a legsürgősebben elvégeztem. Strandterületről bőségesen gon valamit? — Dobre Bánó Pán gazda, dehogy vétettél. Ments Isten, hogy vétettél volna. Csak azt akarom mondani, hogy elvenném ám a lányodat testvérkém. Az esküvő meglehetne a jövő héten. — Haj, haj Pán nacsalunk, csakhogy nem adom ám oda. — Csoéto (mi az), aztán miért, nem adod oda testvérkém — Hát csak azért, Pán nacsalnik, mert én a lányomat cseh embernek nem adom. — Mindegy az testvérkém, cseh vagy tót. Egy nemzetség vagyunk. — Már azt nem, Pán nacsalnik, mert én csak tótul beszélek, de én magyar ember vagyok, az én szivem magyar. Már én csak a lányomat magyar embernek adom. — Bozsemoj, aztán ha ezért én lecsukatlak, testvérkém. Éppen azért mondom, ne bolondozz, testvérkém, mert bele találom hányatni ezt a cifra palotádat a Vág folyóba. Aztán szaladhatsz utána a magyarokhoz. Azért, egy hét múlva ha megint erre járok, addig térj eszedre, mert a prágai Hradzsin tornyára mondom, baj lesz belőle. Dobroz dravija (jó egészséget). Janó tudta, hogy a hatalmas uraság iparkodik majd kellemetlenséget okozni ezért. Rá is készült erősen, hogy hamarosan bekerül a trencséni vármegyeház börtönébe. Nem sokáig gondolkodott, hogy mitévő legyen. Aztán meg pár jó emberével, közte a tiszteletes úrral is megtanácskozta az esetet. — Hamarosan határoztak is. Másnap felkerekedett az egész falu népe s fejszékkel nekiestek Janó pompás házának s egy nagy tutajt építettek és a házat s Janónak minden jószágát tulajra rakták és elindultak lefelé a Vágón. Meg sem állottak a míg át nem csempészték magukat Magyarországra. Amikor Janó a házát magyar földön ismét felépítette, összehívta a háznépét s az ő jámbor, tótos dialektusán igy szólt hozzájuk: — Ha nekem valaki még egyszer meri szólni az én házamba tótul, hát azzal én agyonütök. Mert mink mámátul fogva vagyunk igazi magyarok. Éljen a haza. OJ-SOMOGY 1943. október 1. iSi Ruha- és kabátszövetek Nemes szőrmék K Intézeti kelengyék ERDÉSZ MANÓ-nél doskodtam, amennyiben minden egyes villatelekre 3 négyszögölnyi strandterület esik, holott az ilyen balatoni tömegparcellázások egy, legfeljebb 2 négszögölnyi strandterületről gondoskodnak. Gondoskodtam egy nagyszabású kertészet megalapozásáról, felállítottam Balatonfenyvesen az ország legnagyobb tojófarmját, meghordattam nagy amerikai jégvermemet, hogy a telep nyári lakóinak szükségleteit kielégítsem, nem rajtam múlott, hogy a közönség részvétlensége folytán ezeket a költséges üzemeket le kellett építenem. A nyaralók érdekében visszatartottam egy 30 méter hosszú és 6 méter széles szép kőépületet, hogy vásárcsarnokot létesítsek, ez a terv is a telekvásárlók nemtörődömsége folytán meghiúsult. A telep legszebb területén áll egy modern tenniszpálya, amelyet tisztán a fenntartási költségek ellenében dijztalanul átengedtem a Balatonfenyvesi Fürdőegyesületnek, nem az én hibám, hogy a nyaralók a pályát nem használják. Ismételten rendbehozattam az összes utakat, tereket, strandokat, erre igazolhatólag 25.000 pengőt költöttem, nem az én hibám, hogy ezeket a közműveket senki sem tartotta fenn és a gaz benőtte őket. Mindent megtettem, amire szerződésem és a Balaton szeretete kötelezett és így semmiben sem vagyok oka annak a méltatlan támadásnak, amelyben a hivatkozott cikk részesít. 1300 vevő között mindig akad néhány nyugtalan lélek, aki különböző okból, egy már lebonyolított és telekkönyvileg is foganatosított műveletet turbál és ezen turbálók között vezetnek azok, akik a 60 havi részletre 4 év óta egy fillért sem törlesztettek és akiket perelni kényszerültem. Szilassyt egyéb indokok vezették a cikk megírásánál, de arra mégsem voltam elkészülve, hogy Szilassy a tudatos és rosszindulatú valótlanságok ilyen tömeges felvonultatásával akar nekem ártani. Ezért a bíróság előtt fog felelni. Végül ki kell jelentenem, hogy, semmiféle vonatkozásban sem felelhetek azokért az ígéretekért, amelyeket tudtam és hozzájárulásom nélkül, a mindenáron keresni akaró ügynöki had az egyes vevőknek tett. Engem, akit a parcellázás színhelyétől 160 km. választ el és aki egyetlenegy vevővel sem folytattam személyes vételi alkudozásokat, csak az elém tett és általam aláírt szerződés kötelez, amelynek minden pontját becsülettel betartottam. Szombathely, 1933. szept. 29 dr. Stadler Izidor. Két bandita megkötötte a szomajomi postamesternőt és kirabolta a postát. Már másodszor garázdálkodtak betörő rablók a szomajomi postán. — Csendőrség kellene ebbe a nagy kiterjedést a faluba. 1931. július 18-án éjszaka hét cigány betört a szomajomi postahivatalba és elrabolták a posta Wertheim-szekrényét, amelyet később a község határában találtak meg — feltörve. A csendőrség hiába nyomozott az ügyben s a tetteseket nem sikerült kézrekeríteni. Ezelőtt két héttel a sopronkőhidai fegyházban megjelent a fogházigazgató előtt egy büntetését töltő fogoly, aki elmondotta, hogy ő és hat nagyszakácsi cigány rabolta ki annak idején a szomajomi postahivatalt. A csendőrség el is fogott a tettesek közül hármat: Kolompár Józsefet, Kalányos Józsefet és Bogdán Istvánt, akik Nagyszakácsiban háztulajdonosok s akiket beszállítottak a kaposvári kir. törvényszéki fogházba. Két cigány megszökött, egy pedig — Nyári József — a marcali közkórházba került lőtt sebbel, mert két cigány tábor összeveszett és veszekedés közben az egyik cigány revolverből súlyosan megsebesítette Nyárit. A postamesternő, Bencze Erzsébet, bűnügyi zárlatot kért a cigányok vagyonára, mert a posta őt tette felelőssé az elrabolt 1700 pengőért. Újból kirabolják a postát. Pénteken este Bencze Erzsébet postamesternő, aki egyedül lakik a falu végén levő postahivatalban, elment az egyik polgárházhoz tejért. Fél 8 volt, amikor bement a postaépület udvarán levő kapun. Alig tett pár lépést, amikor a sötét udvarban hirtelen torkon ragadta valaki és mielőtt még segítségért tudott volna kiabálni, egy másik egyén zsebkendővel betömte a száját. A két támadó földre teperte a kétségbeesetten védekező postamesternőt, akit a kezén és lábán villanydróttal megkötöztek, majd a félig ájult nőt becipelték a postahivatalba. A két bandita a postamesternőt a postahivatalban levő szekrény elé fektette és követelték tőle a szekrény és a fiókok kulcsait. Bencze Erzsébet nem adta át a kulcsokat.