Uj-Somogy, 1934. január (16. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

XVI. évfolyama, i. (4253.) szám. Ára: 8 fillér, Kaposvár, 1334. január 3., szerda. Szerkesztetés és kiadóhivatal: KAPOSVÁR, KOSYTBASSY UTCA H. SZÁM TELEFONSZÁM: 128. POLITIKAI NAPILAP. Előfizeté.i fáraki — ■» *•'' Ktjv bora t pengíi. — negyed évre B pépért. — l . 1 évre K! *mug. Felelős szerkesztő : Hirdetések Ara millimétersoronként 10 futó, szövettrészten (5 fillér Hr. THURY ZSIGMOND) Hi tatai08 ég pénzintézett hirdetések millimétersoronként (5 ftí ) mmwfiMiimmßtmßßßMmßßMßtißaßm Mit hozhat az új esztendő • Új esztendő küszöbén állunk A mérhetetlen világűr örökké mozgó s millió és millió életet hordozó, nyugtalan bolygója, a föld ismét fordult egyet saját tengelye körül és az idő végtelen tengerében megint egy rejtelmes, titokzatos esztendő elé állította lakóit, az emberiségett minden bajával, bánatával örökre elmúlt 1933 tól 1934-be léptünk. Feltárult előtűnik az idő kapuja és megindulunk a következő év láthatatlan jövője felé vezető úton. Főniksz madárként megfiatalodott az idő orsóján már agy uj, esztendő pereg. Ismeretem. uj napok köszöntének reánk s ki tudja, mit rejtenek számunkra méhükben ? Várjon, mit rejteget részünkre a jövő nagy titkainak hordozója, a Sorts! öröm, jólét, fájdalom vagy szenvedés fest az osztályrészünk? Az uj esztendő határkövénél álló emberiség agyában önkéntelenül támadnak ezek a kérdések, mert hiszenazt mindnyájan tudjuk, hogy feleletet reájuk sehonnét sem kapunk Sorsunk, jövendőnk kérdése bennünket, szegény, szerencsétlen, sokat szenvedő maradék magyarokat mindenkor, még a háború előtti békevilág boldog korszakában is nagyon élénken foglalkoztatott. Hát most, amikor a kegyetlen trianoni békediktátum következ téten óriási kínszenvedések közepette, haldokolva vonaglunk az élet keresztfáján, hogyne foglalkoztatna bennünket ez a feleketnélküli titkos, rejtelmes kérdés, hiszen ez a probléma most már úgyszólván életünk s boldogulásunk fájdalmas kérdésévé lett.'Irméljog'.a a boldog uj esztendő kívánása nálunk nem az a megszokott, sablonos kívánság, ami másból, hanem rövid, szívbéli fohász és imádság, melyben legforróbb s szegszentebb vágyunkat szólaltatjuk meg. Szivünknek, telkünknek azon szénn óhajtása nyilvánul meg benne, hogy az Isten az eddigi fekete, gyászos esztendők helyett valóban boldog új évet vier asszon Európa legszerencsétlenebb népére, a magyarságra Mert vetünk, akik a történetem folyamán mindenkor édestestvéri otthont adtunk hazánkban az üldözött nemzetek hozzánk menekült népének és évszázadokon keresztül a nyugati kontinens nemzeteinek védőbástyái voltunk. Trianonban in.» zászló igazságtalanság tör bart. Halálra, pusztulásra ítéltek ott bennünket azok, akik annyijótéteményt köszönhetnek mkiink, mint még a világon senkinek sem. Az etvakulság, a hatalom gőg,je által sugalmazott igazságtaleni trianoni ítélettel sírba juttatták Európa legnagyobb jótevőjét, Magyarországot. De hála Isten, már vannak, akik a szörnyű igazságtalanságot felismerve, kaparják sírunkat, hogy a jövendőt jelentő feltámadásunkat elősegítsék. S már nincsen messze az az idő, amikor majd a magyarság újesztendei kívánsága, a boldog újévet a békeszerződések revíziójával boldog valósággá is válik. Kovács Lázár. Stephaich Pál alispán nagyhatású beszéddel viszonozta a közigazgatái tisztviselők újévi rókivánságait. Somogy vármegye tisztviselőkara Újév napjának délelőttjén negyed 12-kor tisztelgett Stepfmich Pál alispánnál, aki a lakásán neje és gyerekei társaságában fogadta a tisztelgők hatalmas küldöttségét. Ott voltak ugyanis a vármegye főjegyzőjének, dr. Weissenbach Ivánnak a vezetése alatt nem csupán a szorosan vett központi megyei tisztviselők, hanem az árvaszék, gazdasági felügyelőség, számvevőség, közkórház, gazdasági egyesület, tőszolgabíróság, segédhivatal, levéltár, főorvosi, ügyészi, állatorvosi stb. hivatalok vezetői, vagy képviselői, sőt még a jegyzőegyesület is képviselve volt a megjelentek közt. Kaposvár megyei város tisztviselőkara ugyanekkor tisztelgett dr. Vétek polgármesternél. Így a városházát senki sem képviselte az alispán üdvözlésén. A tisztelgők szónokaként, valamennyiük nevében dr. Weissenbach főjegyző tolmácsolta az újévi jókivonatokat, egyebek közt a következőket mondván: Méltóságos alispán ne! Ősi szokásunkhoz híven, az idén is megjelentünk itt, hogy a vármegye első tisztviselőjének boldog új évet kivánjlunk, hogy ezzel is kifejezzük hivatal főnökünk és általa rajongva szeretett családja iránti szereteteinket, ragaszkodásunkat és nagyrabecsülésünket A múlt év nem sok jót hozott általában s a jövő sem sokkal több jót ígér. De éppen azért, mert tudatában vagyunk a nehéz helyzetnek, hazafias szent kötelességünknek tartjuk, hogy becsülettel helyt álljunk ott, ahova bennünket a közbizalom állított. Újév alkalmából ajándékkal kellene kedveskednünk hivatal főnökünknek. Mi a lángoló hazaszeretetünket, buzgó kötetességfelzsilésünket, a vármegye és a köz érdekének lelkiismeretes szolgálatát ajánljuk fel ajándékul, mert tudjuk, hogy alispán urunknak azzal tudunk legnagyobb örömet okozni, ha ezekkel az erős támaszokkal melléje állunk, ha reánk és ilyen munkásságunkra is izfosan számítani lehet Méltóságos Alispán ! !! Kedves Barátom! Benned, a vármegye első tisztviselőjében mi mindnyájan igaz, derék, magyar embert és talpig férfit tanultunk megismerni, aki meg tudja és meg is szokta védeni a tisztviselőinek érdeked. Ezért tiszta szivünk egész melegével köszöntünk és üdvözlünk téged, általad rajongva szeretett családoddal együtt és kívánunk nektek egy boldogabb és még számos más örvendetesebb új esztendőt! Az Isten éltessen sokáig! Harsány éljen zúgott fel a frappáns üdvözlőbeszéd után, majd Steptiaich alispán a következő válaszszal mondott köszönetet az üdvözlésért : Hálásan köszönöm a mindnyájatok nevében mondott szép köszöntő szavakat és megtisztelő üdvözlésieket. Mögöttünk van szét egy gonddal, bajjal, sok nehézséggel átküzdött esztendő, amely az egész ország minden lakosának gyötrelmeket, nehéz órákat okozott, mert még mindig rosszabbodtak a pénzügyi, a gazdasági, a társadalmi viszonyok, mert még mindig nem érkeztünk el a válságoknak arra a mélypontjára, ahonnan már csak a felfelé lendülés a javulás útjára lehet lépnünk. Gondot és bajt okozott, mint mondottam, mindenkinek ebben az országban az elmúlt év nekünk, a közigazgatási pályán működőknek meg éppen kétszeresen nehézzé tette a kötelességeink teljesítését az a tenger sok keserűség, bánat, amit mi kétszeresen érzünk, mikor az élet ügyes-bajos dolgait kell elintéznünk. A feladatok nehezebb jel hárulnak a közigazgatás tisztviselőire, mert az elkeseredést kifelé mutatnunk nem szabad, hanem ahelyett sátordanunk, vigasztalnunk, kitartásra buzdítanunk kell az embereket. Ez ma a legnehezebb, de legszükségesebb szerep is, mert nem szabad az elkeseredést, a csüggedést és lemondást, az apathiát az emberekbe lrullani, hanem amelyet a sok haji keserűséget fel koldanunk és le kell vezetnünk példaadásinkkal. (csekkedeteinkkel, félteinkkel pedig bizakodókká kell tennünk a csüggedőket. Mert mi minden szem érdeklődése a közigazgatási tisztviselőkre és azok lelteire, cselekedeteire néz. Ha tehát mi elcsüggedünk és nem teljesítjük a reánk váró kötelességeket a példamutatás terén, akkor a lakosság lethiargiába esik és apáthiának adja át magát. Előttünk áll egy év, mely tálén-talán az elmúlt esztendő legutóbbi részében történt örvendetes írt reményekből és eseményekből sejthető meg valamivel biztatóbban jelenik meg a láthatáron, mert kormányunk bölcs előre látással készítette elő a külföldi hatalmasságok informálását és jól megválogatott nagy férfiúink megtettek valakint mindent, hogy olyan irányt jelöljenek meg, amelyben a kibontakozás lehetséges lesz. Barátokat kerestünk külföldön és ezek talán tudnak segíteni teamünket, ha tovább nem is, legalább talán anyunka, hogy megállunk egy panenra és nem csúszunk tovább lefelé s ma már ez is eredménynek mondható. Vérmes reményeket nem szabad táplálnunk, mert attól még messzi" vagyunk, hogy visszaállíthassuk a béke buldog, állapotait, de szerintem már az is nagy eredmény lesz, ha nem következik ránk 1934-ben rosszabb sors, mint az előző évben volt. Ha valamennyien folytatjuk kitartóan azt az önzetlen munkát, amelyet a ti részetekről is állandóan tapasztaltam, akkor jogos lehet a remény, hogy az emberek sorsa s velük együtt a haza sorsa is jobbra fog fordulni s ha ez bekövetkezik, akkor ezzel össze van kötve a mi sorsunk, a közigazgatási tisztviselők sorsának jobbra fontolása is. Nekünk tehát az a kötelességünk, hogy minden ember helyzetén segítsünk, hogy végül, mikor már mindenkin segítettünk, legutoljára sor kerülhessen reánk is. A ti munkátok, ha rali szeretetetek arról győzött meg engem, hogy bennetek lelkiismneretes kötrtességteljesítés és felelősségtudat érzése él. Tartsátok meg velem szemben és egymás között ezt a kollegiális szeneteket, az összetartást, mert a köi csőnek tisztelet és gyakori barátságos érintkezés az, ami a társadalmat egymáshoz közelebb hozza és a vélemények kicseréléséivel az egységes felfogást megteremti. Mi közöttünk ez megvolt a múltban és remélem, hogy megtesz a jövőben is Én, mint barátotok, éreztem és tapasztaltam a tisztreléi táutogatástok értékét s ezért viszonzásul a jövőben részemről is számíthattok arra, ami tőlem és erőmtől kitelik Segíteni fogok rajtatok, ha lehet és kell! Csak azt kérem, hogy azt az önzetlen munkát, amelyet eddig teljesiteltetek, adjátok meg nekem jövőre 's és akkor nekem is megtesz az erőm, hogy a köz érdekében megvalósíthassam azokat a cselekedeteket.